Dolgozók Lapja, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
1 3 Hatalomváltás Ghánában fekete-Afrika országaiban a függetlenné válásnak Szinte az első napjaitól kezdve eléggé sűrűn ismétlődtek a személyi harcok, véres és vértelen puccsok, törzsi viszályok, erőszakos szeparatista törekvések. Most már azonban eléggé hosszú ideje — ha jól emlékszünk, Idi Amin tábornok ugandai hatalomátvétele óta meglehetős csend honol fekete Afrikában. Csütörtökön viszont újabb puccs hírét repítették világgá a sajtóirodák és rádióállomások. A színhely Ghana. Katonatisztek csoportja vette át a hatalmat. Vezetőjük Mike Achampoliz ezredes. Edward Akufo-Addo köztársasági elnök lemondott (vagy lemondatták) S ugyancsak eltávolították a hatalomból dr. Busia miniszterelnököt. Ez az utóbbi ténykedés annál is könnyebbnek látszott, minthogy Busia, a hírek szerint, nincs is otthon. Éppen Londonban van — egyébként Oxford mellett családi házat tart, ahová gyakran vonul vissza pihenni, meglehet, most majd tartósabb pihenőre —, ugyanis éppen a közeli napokban került volna sor a Heath miniszterelnökkel való tárgyalásaira. Ghana eladósodott ország, elsősorban a fejlett ipari tőkés országoknak tartozik, s mindenekelőtt Angliának. A londoni Times éppen keddi számában — valószínűleg mit sem sejtve arról, hogy két nap múlva puccs tör ki — foglalkozott Ghánával, rámutatva, hogy amíg az 1966- ban megdöntött Nkrumah elnök idejében Ghana külkereskedelmi eladósodása 300 millió fontsterling értékű volt, azóta ez az adósság nemhogy csökkent volna, hanem tovább emelkedett. Noha lapzártáig csak szűkszavú jelentések érkeztek a ghanai helyzetről, az eddigi vélemények egybehangzóan a gazdasági nehézségekben látják a hatalomátvétel okát. Ghana igen nagy mértékben függ exportcikke: a kakaó világpiaci árától. Az pedig változó. Jó kakaó áru évben javul az ország helyzete, olyan évben viszont, amikor a világpiacon zuhan a kakaó ára, fokozódnak Accra nehézségei. A Nkrumahot 1966-ban megdöntő katonák azt ígérték: ők majd jelentősen megjavítják a helyzetet, ígéretük beváltatlan maradt. Az őket 1969-ben követő polgári kormányzat ugyanazt ígérte — ugyanolyan eredménnyel, azaz sikertelenséggel. Most ismét katonák vették át a hatalmat. Természetesen, az előző, dr. Busia-féle jlgári rendszer bűneiben jelölték meg a nehéz gazdasági helyzet okait és fogadkoznak, hogy ezentúl másképp lesz. Egyelőre időt kell nekik hagyni ígéreteik beváltására. E pillanatban még nem tudjuk megmondani, később dől csak el, sikerül-e nekik megjavítani Ghána helyzetét. Azaz: január 13-án személycsere történt-e csupán a hatalmat illetően Ghánában, vagy valódi változás kezdődött el? Izrael konok álláspontja Jarring újabb erőfeszítései Gimnar Jarring, az ENSZ- főtitkár közel-keleti különmegbízottja szerdán New Yorkban hozzálátott az arab és izraeli diplomatákkal folytatandó megbeszéléseinek előkészítéséhez. Felkérte Tekoah izraeli ENSZ-nagykövetet, hogy csütörtökön keresse fel őt, s feltehetőleg találkozót szervezett Mohammed El- Zajjat egyiptomi ENSZ- nagykövettel is; erről azonban bizonyosat nem lehet tudni. Jarring, mint ismeretes, hosszabb távollét után hétfőn este tért vissza Moszkvából , ahol hazáját, Svédországot képviseli, New Yorkba, az ENSZ székhelyére. Miközben az újabb Jarring-misszió előkészületei folynak, Izrael több csatornán át is értésre adta: ha a közvetítés előfeltétele az, hogy Izrael adjon pozitív választ Jarring majd egy év előtti emlékiratára — azaz kötelezze el magát a megszállt területek kiürítése mellett — akkor a misszióra Anyagi gondok az ENSZ-ben Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár rendkívül erélyes gazdaságossági intézkedéseket hozott a súlyos anyagi gondokkal küzdő világszervezet helyzetének enyhítésére. Bár hivatalos számadatokat nem hoztak nyilvánosságra, jól értesült körökben úgy tudják, hogy program mintegy 4 millió dollár megtakarítást jelent az új költségvetésben. Egy szóvivő újságíróknak elmondotta, hogy a főtitkár szerdán memorandumot juttatott el az egyes delegációk vezetőihez és ebben felkérte őket, hogy ne alkalmazzanak új munkatársakat, külső tanácsadókat és csak rendkívüli esetben engedélyezzék a órázást a beosztottaiknak. túlA takarékossági intézkedések közé tartoik a felesleges hivatali helyiségek felszámolása az adminisztratív „papírmum éska" radikális csökkentése is kudarc vár. Izrael nem fogad el semmiféle „előzetes feltételt” s minthogy a Biztonsági Tanács és a közgyűlés minden határozatát ilyenként értelmezi, nem látni, mi lehet a közös alap, ahonnan Jarring elindul. Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán — tovább sarkítva a helyzetet — kereken cáfolta, hogy országa bármi engedményt ígért volna Washingtonnak a Phantomokért cserébe. i DOLGOZÖK IAHI Párizsi négyes Párizsban csütörtökön megtartották a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 140. ülését. Az első Pham Dang Lam, a felszólaló, saigoni rezsim küldötte — nyilvánvalóan amerikai sugallatra — újabb feltételt szabott az összes amerikai csapatok kivonásának, amelyet a hadifoglyok szabadon bocsátásával kapcsolt össze. William Porter amerikai küldött mindössze kétperces felszólalásában ismét visszautasította a DIFK arra vonatkozó követelését, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg a saigoni kormány támogatását. Nguyen Van Thien, a DIFK küldötte válaszában hangsúlyozta, hogy a dél-vietnami probléma békés rendezése céljából nem tárgyalhatnak a háborús uszító, törvénytelenül hatalmon lévő Thienklikkel. Nguyen Van Thie élesen elítélte a saigoni rezsimet, amiért koncentrációs táborokba telepíti át a dél-vietnami lakosokat. 1378. január 14. péntek A júniusi közgyűlés tárgysorozata Befejeződött a brüsszeli értekezlet Június 2—5 között Brüsszelben megrendezik az európai közvélemény képviselőinek az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó közgyűlését; az előkészítés politikai kérdéseivel nemzetközi kezdeményező bizottság, gyakorlati teendőivel operatív titkárság foglalkozik. Rendszeresen megjelenő tájékoztató bulletin biztosítja az előkészítő munka nyilvánosságát és összehangolását, ezek az európai közéleti személyiségek szerdán zárult brüsszeli konzultatív találkozójának legfontosabb döntései, amelyeket a résztvevők teljes egyöntetűséggel fogadtak el. A tanácskozás csütörtöki záróülése nyilatkozat kiadásával, fejeződött be. A résztvevők elhatározták, hogy a kezdeményező bizottság nyitva áll mindazon társadalmi, politikai, kulturális és vallási erők előtt, amelyek hozzá akarnak járulni az európai biztonság és együttműködés kialakításához; következésképpen a bizottság később is elfogad csatlakozókat. Az operatív titkárság a most hozott döntések és kezdeményező bizottság utasításai alapján dolgozik, székhelye Brüsszel, és benne is érvényesül a nemzetközi képviselet és a sokrétűség elve; állandó kapcsolatot tart az európai biztonság és együttműködés nemzeti bizottságaival, illetve a megfelelő körökkel és csoportokkal, valamint a kezdeményező bizottság tagjaival. A tájékoztató bulletin az operatív titkárság kiadásában, a Syntheses című brüsszeli folyóirat gondozásában jelenik meg, beszámol a közvejlemény különféle rétegeinek az európai biztonság és együttműködés érdekében kifejtett erőfeszítéseiről A júniusi közgyűlés tárgysorozatául a jelenlegi konzultatív találkozás résztvevői harem nagy témakört ajánlottak: — a közvélemény és az európai biztonság problémái; — a közvélemény és az európai együttműködés problémái; — végül az európai biztonság és együttműködés hozzájárulása a világbékéhez. Este a brüsszeli városi tanács fogadást adott a tanácskozás résztvevőinek tiszteletére. A pingpong diplomácia „visszavágója”, Újságírók hada kíséri el Kínába Nixon elnököt női szépségű tó meglátogatása. Konald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára, aki Csou En-laj miniszterelnökkel más kínai vezetőkkel folytaés tott megbeszélései után, hétfőn tért haza Pekingből, szerda este közölte, hogy Kína csupán mintegy 80 amerikai újságírónak ad engedélyt arra, hogy Juan látogatásáról Nixon fel- 1<yö adásba televíziós köz” tudósítlson, bár összesen több mint 2000 külföldi újságíró kért engedélyt arra, hogy Nixon kínai útján részt vehessen. Az amerikai sajtó két repülőgépet bérel, amelyek közül az egyik egy nappal ,.az,. fogataiéról ,közvetített adás, vetítést ad, mesterséges hold közvetítésével Nixon útjának eseményeiről Az egyik újságíró kérdésére Ziegler kijelentette: arra számítanak, hogy az elnök láelnöi látogatása előtt, február 20-án érkezik Pekingbe. Nixon és felesége február 21-től 28-ig tartózkodik Kínában; a kínai fővároson kívül ellátogatnak Sanghajba és Hangcsouba. Ziegler szerint kétségtelenül beletartozik Nixon programjába Pekingben a Nagyfal, a Ming-sírok, egy gyár és egy népi kommuna, valamint a tiltott város, Sanghajban egy ipari kiállítás és Hangcsouban a fessoknak és híreknek „abszolút semmilyen” cenzúrája nem lesz. Csou En-laj miniszterelnök sugalmazására Ziegler szerdán közölte az amerikai asztalitenisz szövetséggel: a kínai asztalitenisz válogatott tavasszal az Egyesült Államokba szeretne látogatni, így megrendezzék az amerikai csapat tavalyi pekingi látogatásának „visszavágóját”. Ziegler elmondta az újságíróknak, hogy a kínaiak megállapodtak egy amerikai vállalattal: a látogatás idejére hordozható adóállomást állítanak fel földi a pekingi légikikötőben, amely Egy váratlan kijelentés Nixon elnök csütörtökön váratlanul megjelent a Fehér Ház szokásos sajtóértekezletén és bejelentette, hogy február 1. és május 1. további 70 000 amerikai között katonát vonnak ki Dél-Vietnamból, ily módon 69 000-re csökkentve az amerikai haderő ottmaradó létszámát. Az elnök közölte, hogy május 1. előtt újabb bejelentést tesz majd a csapatkivonások további üteméről. Az elnök ezúttal nem beszélt a teljes kivonulás amerikai feltételeiről, s nem említette az úgynevezett rezidens haderő Dél-Vietnamban tartásának kérdését sem. Erre az elnököt követően nyilatkozó Laird hadügyminiszter is csak közvetve utalt, amikor kijelentette, „mindaddig fennmarad hogy az amerikai katonai jelenlét, amíg amerikai hadifoglyok lesznek Észak-Vietnamban”, l kell halasztani a katonai döntést! Szadat rádió- és beszéde Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtökön este rádión és televízión közvetített beszédet intézett az ország népéhez. Bejelentette, hogy a közel-keleti válság katonai megoldásának tervét, amelyet 1971-re ígért, el kellett halasztania, mivel India és Pakisztán — Egyiptomnak, mindkettő barátja — között december elején háború tört ki. Az indiai—pakisztáni háború olyan új helyzetet teremtett, amelyben szükségessé vált az eredeti tervek felülvizsgálása. Szadat emlékezetes döntését megindokolva kifejtette, hogy azért nyilvánította 1971-et a válság megoldása évének, mert az volt a meggyőződése, hogy ellenkező esetben a megoldás két-három, vagy akár több évig is elhúzódhat — és az izraeliek, valamint az amerikaiak épp ezt akarják, mert ez alatt a megszállás a status quo jellegét ölti Az egyiptomi államfő elítélte az Egyesült Államokat, amiért úgy döntött, hogy újabb Phantom vadászgépeket szállít Izraelnek. Személy szerint kitérve Rogers külügyminiszter szerepére, Szadat azt mondta, hogy csalódott benne, mert értelmes embernek tartotta. Szadat megismételte, hogy tavaly februári kezdeményezése olyan csomagterv volt, amely előmozdíthatná a Közel- Keleten a békét. Az Egyesült Államok azonban megpróbált külön megállapodásokra jutni az egyes arab országokkal elsőként Egyiptommal, hogy így könnyebben boldoguljon velük. Pillantás Afrikára A Kongói Népi Köztársaságba érkezésünk harmadik napján delegációnk két belföldi különrepülőgépen elutazik a Brazzaville-től az Atlanti-óceán irányában 200 kilométerre fekvő, 15 ezer lakosú Jacob városka határába. A táj olyan, mint a mi dunántúli dombos vidékünk, végül hegyvonulatokkal, körülhatárolt síkság következik, amelyen — a repülőgépről jól látni — széles dűlőutakkal négyszögletűekre szabdalt, zöldellő parcellák sorakoznak egymás mellett. A repülőtér amolyan mezei létesítmény. A fel-, illetve leszálláshoz szükséges pálya betonját ledöngölt vörösagyagos föld helyettesíti. Ám ez nem akadályozza meg a kitűnő pilótákat abban, hogy zökkenőmentesen „rakják” földre a két gépet. A váróterem: néhány faoszlop, s rajtuk cukornád szárából készült „zsúptető”. Felnőttek tömege, s tornamutatványokkal kedveskedő úttörők fogadnak bennünket. Ezt követően autókon nekivágunk a Kaye-i cukornád- és földimogyoró ültetvények dűlőútjainak . Kilométerekre a lakott helységektől cukornád, kunyhója előtti feszes vigyázzban áll egy, a zakóját három kitüntetéssel dekorált idős kongói férfi, s katonásan tiszteleg delegációinknak. (Kitüntetéseit valószínűleg a függetlenségi harcokban való helytállásáért kapta, s most talán ő az egyik hatalmas ültetvényparcella felügyelője.) Rekkenő hőségben összesen 64 kilométer utat teszünk meg autóinkon, miközben meglátogatjuk az ültetvények két cukorgyárát, s egy gyorsolajat sajtoló földiműüzemet. Szakembereink szerint utóbbiban állítják elő a világ egyik legjobb minőségű étolaját. Előző írásomban említettem, hogy a francia tőke milyen jelentős szerepet játszik még a kongói gazdasági életben. Ez az említett három üzemben annyiban észlelhető, hogy több francia mérnök is dolgozik bennük. A szakemberek gárdájának tagjai között azonban már vannak kongóiak is. A nyugati tőke jelenléte még inkább észlelhető a saját kórházzal is rendelkező Holle-i káliumgyárban, ahová — egészen a gyár területére — az óceáni kikötővárosból, Pointe Noire-ból két kocsiból álló különvonaton érkezünk. Az 1100 munkást foglalkoztató gyárat francia tőkések, és a Világbank kölcsönéből hét esztendeje 100 millió dollárért építették. Évente 430 ezer tonna, háromféle szemcséjű káliumot állítanak itt elő. E mennyiségből a Nemzetközi Kálisó Kartell közreműködésével 420 ezer tonnát exportálnak. Hogy hová? A tőkés szervezet ténykedése egyelőre nehezen ellenőrizhető. A gyár igazgatója azonban már külföldi egyetemet végzett kongói, a főmérnök, s vagy tucatnyi mérnök viszont még francia. Tavaly előtt mintegy 200 honfitársuk dolgozott itt alacsonyabb beosztásban, de azóta csökkent a számuk. A hazájukba visszatértek helyét NDK-beli és kongói „középkáderek” foglalták el. S ami szintén nem lényegtelen: kormány kötelezte a tőkések a szakembereit, hogy foglalkozzanak az üzem kongói munkásainak szervezett formában történő szakoktatásával is. A 86 hektárnyi berendezett, évente 3 területen millió tonnás áruforgalmat lebonyolító Pointe Noire-i kikötő igazgatóságában már a kongóiak vannak túlsúlyban. Egyikük, egy körülbelül 25 esztendős elegáns fiatalember lelkesen tájékoztat bennünket arról, hogy nemsokára hozzáfognak a kikötő területének bővítéséhez. A többi közt hat 11 kongóiak” feldolgozó üzemet is létesítenek rajta. A nyugati tőke tehát, bár jelen van a Kongói Népi Köztársaság gazdasági életében, évről évre csökkentik e befolyását — a szocialista országok egyre növekvő segítségével is. Amikor Brazzaville-i szállodánkból a hazánkba visszahozó repülőgéphez indulunk, a csillebérci úttörőtáborban járt leányka ismét csak így búcsúzik tőlünk: „Szervusztok magyarok !” Szívből mondjuk neki, üdvözlésképpen a függetlenségével jól sáfárkodó derék népének is: „Szervusztok kongóiak!” (Vége) Tarján István Népi táncbemutató