Dolgozók Lapja, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

2 Egy nap a külpolitikában A simlai megállapodás A hófüdte Himalája tövében elterülő kellemes fürdőváros­­­ában, Simlában talán történelmi eseménynek voltak szem­búi mindazok, akik jelen lehettek az indiai—pakisztáni megállapodás aláírásának ünnepélyes aktusán. A „talán” kizárólag azért ajánlatos, mert minden egyezmény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Maga az okmány ugyanis m­ár első pillantásra is felbecsülhetetlen jelentőségű és kö­zel háromnegyed milliárd ember — India, Pakisztán, vala­mint Bangla­desh lakossága — sorsát befolyásolhatja ked­vezően. Valószínűleg némi idő kell ahhoz, amíg az egyezmény részleteit is megismeri a világ. A megállapodás elvi része azonban máris ismeretes és hadd tegyük hozzá nyomban: örvendetes. A szinte deklarációnak is felfogható, mindkét kormányfő által elfogadott és aláírt szöveg ugyanis kifeje­lten új alapokra helyezi két nagy és eddig egymást „ősel­lenségnek” tekintő ázsiai ország kapcsolatait. Ha ezek az elvek — a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, a fennálló helyzet és a békés eszközök tisz­teletben tartása — megvalósulnak, ezzel nemcsak az érde­kelt két ország nyer. Egy rendezett, sőt jó esetben kölcsö­nösen segítőkész indiai—pakisztáni viszony kialakulása ugyanis újabb nagy vereséget mérne mindazokra az erőkre, amelyek a világnak ebben a fontos részében éppen a két állam hagyományos ellenségeskedésére építették külpoliti­kájukat. Most, a simlai aláírás idején, a világ jól emlékezik arra, hogy miközben Washington és Peking minden eszközzel igyekezett szélesíteni a szubkontinensen tátongó szakadékot, a Szovjetunió és más szocialista országok a hídépítésen fá­radoztak. Ennek természetesen az volt az alapvető feltétele, ami Európában is lehetővé tette az enyhülési folyamatot: a tények, a realitások elismertetése minden érdekelt féllel. A Himalája tövében a zenekarok eljátszották a himnuszo­kat, a fényképek megörökítik a mosolyokat és kézfogásokat. Az ünnepélyes órák után a hétköznapok hosszú sora követ­kezik. Az iránt semmi kétség nem lehet, hogy Indira Gandhi kabinetje hű marad Simla szelleméhez. A jelek szerint minden attól függ, Rawalpindiben is megértik-e, hogy az ünnepi deklarációkat a hétköznapokon kell tettekre váltani. Indira Gandhi búcsúztatja a hazainduló Bhuttó pakisztáni elnököt. Mögöttük Singh indiai külügyminiszter, baloldalon a pakisztáni elnök lánya áll. Pénteken alakul a japán kormány Kormányforrásokból szár­mazó hétfői értesülés szerint július 7-én, pénteken megala­kul az új japán kormány. Július 5-én választják m­eg a Liberális Demokrata elnökét, akit egy nappal márt ké­sőbb beiktat a miniszterelnöki tisztségbe a japán parlament, amelynek mindkét házában abszolút többséggel rendelke­zik a Liberális Demokrata Párt. S minthogy mind a négy miniszterelnök-jelölt jó előre elkészítette saját kormánylis­táját, az új kormány megala­kítása nem sok gondot okoz majd. Megalapozott tehát az a feltételezés, hogy a hét vé­gére új, de továbbra is egy­színű liberális demokrata kor­mány lép hivatalba Tokióban. Az ellenzéki pártok csupán „átmenetinek” tekintik az új kormányt és követelik, hogy mielőbb írjanak ki általános parlamenti választásokat az országban. DOLGOZOK LAPJA Pompidou— Brandt találkozó Georges Pompidou francia köztársasági elnök és Willy Brandt nyugatnémet kancellár első négyszemközti megbeszé­lésével kezdődtek hétfőn dél­előtt Bonnban a két napig tartó francia—nyugatnémet politikai konzultációk. Egyide­jűleg megtartották első meg­beszéléseiket a két ország külügy-, gazdasági- és tudo­mányosügyi miniszterei is. A DPA szerint a bonni kon­zultációk központi témái: a valutaválság és a kibővített Európai Gazdasági Közösség októberben Párizsban tartandó csúcskonferenciája. A tanácskozás után Pom­pidou elnök részt vett a tisz­teletére adott ebéden. Pompidou és Brandt délután ismét a tárgyalóasztalhoz ült, majd egyórás négyszemközti tanácskozás után bevonták az eszmecserébe Scheer és Schu­mann külügyminisztereket, va­lamint Schiller és Giscard D’Estaing gazdasági és pénz­ügyminisztereket. A két ország külügyminisz­tere véleményt cserélt az eu­rópai biztonsági értekezlet elő­készítéséről. ★ A mostani Brandt—Pompidou találkozó jelentősége elsősor­ban nyugatnémet szemszögből, pontosabban: a Brandt-kor­­mány szemszögéből nézve igen nagy. Az NSZK szociáldemok­rata—liberális kormánykoalí­ciójának igen számottevő bel­politikai érdekei fűződnek ah­hoz, hogy miután skerült „te­tő alá hozni” a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződések ratifikálását, most bebizonyítsa külpolitikájának életképességét a nyugattal va­ló hagyományos barátság ápo­lásában is. Ezért szorgalmazza Brandt olyan erősen, hogy „tizek” — a Közös Piac mai­­ és leendő tagállamai — pári­zsi csúcskonferenciáját az ere­detileg tervezett időpontban, ez év októberében tartsák meg. Tegnap történt MOSZKVA Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a forradalmi kormány elnöke, aki hivatalos baráti látogatá­son a Szovjetunióban tartóz­kodik, hétfőn Kuba moszkvai nagykövetségén nagyszabású fogadást adott az SZK­P Köz­ponti Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a tiszteletére. A fogadáson Fidel Castro és Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke pohárköszöntőt mon­dott. LONDON Joseph Godder angol kül­ügyi álla­mminiszter hétfőn az alsóházban kijelentette, hogy a palesztínai felszabadítási szervezet londoni irodájának megnyitásával kapcsolatos tervek nem jelentik a szer­vezet hivatalos angol elis­merését is. Az államminiszter szerint az angol kormány „nem já­rult hozzá” az iroda megnyi­tásához, de a törvények sze­rint nem volt joga megtagad­ni az engedélyt. KAIRO — TEL AVIV Palesztin gerilla alakulatok heves rakétatámadást intéztek hétfőn hajnalban az Izrael által megszállt, Golan fennsík körzetében lévő Bityas hely­ség ellen — közölte a palesz­tin fegyveres erők szóvivője. A város ellen 4 napon belül ez volt a második ilyen ak­ció. A Tel Aviv-i katonai pa­rancsnokság közleménye sze­rint vasárnap éjjel palesztin fegyveresek tüzet nyitottak egy izraeli katonai teherau­tóra. GENF Waldheim, az ENSZ főtit­kára hétfőn Jarring nagy­követtel tanácskozott Genf­ben. Az NDK külügyminisz­tere svájci lap­jelentések sze­rint is „hasznos és jelentő­ségteljes” eszmecserét folyta­tott Waldheimmel. A világ­­szervezet főtitkára Jarringgal a közel-keleti helyzetet te­kintette át, elsősorban tájé­kozódást kapott Jarringtól azokról a tárgyalásairól, ame­lyeket Egyiptom és Izrael kül­ügyminiszterével folytatott. Genfben bejelentették, hogy Jarring ismét találkozik Waldheimmel július 10-én. ESSEN Az esseni esküdtbíróság hét­­­főn megkezdte Horst Wagner, náci úgynevezett külügyminisztérium zsidó osztálya egykori vezetője perének tárgyalását. A vád szerint Wagner közreműködött több, mint 350 000 európai, köztük sok magyar zsidó meggyilko­lásában. A tárgyaláson Wag­ner ügyvédje védencének egészségi állapotára való te­kintettel elnapolást kért. A bíróság döntése szerint a per július 11-én folytatódik. A náci tömeggyilkos tárgyalása várhatóan 1973-ig tart. Felejthetetlen napokat töl­töttem Mongóliában, különö­sen tetszett a nagy múltú fő­város Ulánbátor, ahol az or­szág lakosságának egyötöde, 260 ezer ember él. A város 300 évvel ezelőtt települt a a mai helyére a Tola völgyébe, Bogdo-hegység lábához, amelyet szentnek tartottak. A forradalom előtt egyetlen sá­tortábor volt a város, amely állandóan változtatta he­lyét, ahogyan a folyó a med­rét. S azért is települtek ide, mert itt bő vizet találtak, amelyből oly kevés van eb­ben az országban. A fővárosba összpontosul a szocialista Mongólia kulturá­lis és szellemi élete. Az egyik délelőtt megnéztük a főlámakolostort, amely egy modern könyvtár mellett, moziépület mögött áll, zöld­a mázas cserepei, aranyozott sárkányai csillogtak a nap­fényben. A Gandan nevű ko­lostorban ma is lámák él­nek. Valamikor ők uralkod­tak egész Mongólia fölött. Nyolcvanezer szerzetes élt az országban. A mongolok ko­lostori függőségben étek. Minden családnak elsőszülött, fiát szerzetesnek kellett ad­nia, s ha nem volt fiúgyer­mek, akkor más családból vásároltak. Ma már ennek a világnak vége, mert a szer­­­zetesek visszaszorultak a ko­lostorokba és a mongol em­berek szabadon választhatják meg életformájukat. 1940-ben Mongóliának még nem volt főiskolája, egyete­me. Ma tíz főiskola, öt egye­tem működik az országban, amelyeken tízezer fiatal tanul illetve felnőtt jár. Minden ötödik ember valamilyen for­mában továbbtanul. Jártam a főváros egyetemein, isko­láin, mindenütt jól felszerelt tantermek, szertárak állnak a diákok rendelkezésére. A mongol fővárosban ma­gyar kulturális és gazdasági kapcsolatokkal is találkoz­tam. Felépítettünk Ulánbá­torban egy ruhagyárat, s ma­gyar tervek szerint épül egy Biogal-gyár is, a főváros mel­lett, a Tola völgyében. Ma­gyar tudósok, művészek, írók segítettek mongol barátaink­nak: régészek, néprajzosok működtek együtt, hogy meg­mentsék a nagy múltú mongol kultúra kallódó tárgyi emlé­keit. A főváros gyorsan fejlő­dik, épülnek útjai, új középü­letei, s a Tola folyó mellől lassan eltűnnek a sátorházak, helyüket modern, 8—10 eme­letes épületek foglalják el. A lakosság is egyre városiaso­­dik akik bár a mongol emberek, még tegnap a szabad pusztákon száguldoztak lo­vaikon, nehezen szokják meg a városi környezetet. De győz az új, a szebb és kényelme­sebb életforma a mongol fő­városban, Ulánbátorban is. Gáli Sándor (Következik: 3. Arátokból földművelők) Pillantás Mongóliára (2.) A fejlődő főváros A kőoroszlán mögött, a Tola partján felépült az új gimná­zium, amelybe az új házakban lakó gyermekek járnak tovább. Az alsó- és felsőfokú tanulói iskolába 280 ezer gyermek, 1973. július 1, kedd A megfélemlítés légköre Egy héttel azután, hogy az IRA ideiglenes szárnya tűz­szünetet kezdett, Észak-Íror­­szágban folytatódik a lövöldö­zés. Az incidensek jobbára a szélsőséges UDA protestáns rohamosztag és katolikus ge­rillák között robbannak ki, ezért az angol fegyveres erők parancsnoksága kitart amel­lett, hogy a tűzszünet tovább­ra is fennáll köztük és az IRA között. A hároméves villongások ha­lálos áldozatainak száma szombattól hétfőig 396-ra emelkedett, miután hét embert az UDA angol-ellenes és kato­likus ellenes hét végi meg­mozdulásának zűrzavarában lemészároltak. A protestánsok és a katolikusok „kiemelték” egymás táborából a régi ellen­ségeket, tarkón lőtték őket, a holttesteket pedig autóból az utcakőre dobták valahol Belfastban. Az UDA terroris­tái három katolikussal végez­tek, az IRA „provói” két pro­testánssal. Egy ember kilétét még nem állapították meg, egy fiatalember — aki melles­leg a „sehova tanul” szektá­hoz tartozott — pedig valószí­nűleg „azonosítási tévedés” miatt esett áldozatul a terror­nak. A rendőrségi vizsgálatok alig járnak eredménnyel, hatóságok képviselői a megfé­­­lemlítés légkörében élnek. Sokszor fordult elő a hét vé­gén, hogy unionista bandák katolikus házakat gyújtottak fel, amit a rendőrség nem tu­­dott megakadályozni, a kato­naság pedig tétlenül nézett végig. Nyomtalanul eltűnt egy 39 éves protestáns gyilkos, aki 20 évi fegyházbüntetését töl­tötte egy katolikus lemészár­lása miatt, és most a börtön­hatóságok kegyéből szabadsá­got kapott lánya esküvőjére. Az UDA (Ulsteri Védelmi Szervezet) a hét végén több, mint száz barikádot emelt Belfastban, Londonderryben, és tucatnyi más városkában. Az autókból, autóbuszokból kialakított barikádokat hétfőre majdnem mindenünnen eltá­volították. Londonderry Wa­terside nevű protestáns lakta kerületében és a belfasti Shan­­kill Road-on azonban most már állandósították az útaka­dály-rendszert. A barikádok mögött a minden eddiginél nagyobb szervezettségről ta­núskodó angol katonai egyen­ruhába öltözött gárdisták tevé­kenykednek. William Whitelaw minisztert az a veszély fenyegeti, hogy nem tud megmaradni az IRA tűzszünete által biztosított nyugvóponton. Az USA tud­valevőleg azt követeli White­­lawtól, hogy rendelje el Lon­donderry Bogside és Craggan katolikusok lakta szegényne­gyedének invázióját, annak a barikád-rendszernek a lebon­tását, amely a „szabad Derry”­­nek ismert 30 000 lakosú öve­zetet védelmezi. nyílt polgárháborút A támadás robbant­hatna ki. 151 szavazat „elveszett 99 ? Egy héttel a demokrata párt elnökjelölő konvenciójának megnyitása előtt George McGovern szenátor nyilatko­zott az ABC televízió műso­rában. Bejelentette, hogy következő napokban találko­­­zót keres Meanyvel, a 13 millió tagot tömörítő AFL/CIO szakszervezeti szövetség elnö­kével, igyekszik megszerezni támogatását. McGovern a televízió kép­ernyője előtt óvatosabban fo­galmazott arról az eshető­ségről, ha a konvenció esetleg mégsem őt jelölné az elnök­ségre, holott már az első sza­vazási menetben könnyen megszerezheti az abszolút többséget. A szenátor vasár­nap támogatást ígért a de­mokrata jelöltnek, akárki lesz is az. Ezalatt a szenátor hívei ak­cióba léptek, hogy törvényes úton szerezzék vissza számára a párt mandátum­vizsgáló bizottsága által elvett 151 ka­liforniai elektor szavazatát. Kerka és Kapos típusú OSTORANTENNÁK G­­PKOCSI-RÁDIÓHOZ Bármilyen gyártmányú személy-, teher- és társasgépkocsikba, előre és hátra egyaránt beszerelhetők. Pasztellszínekben készülnek. Minőségük az importált ostorantennákéval azonos, Kerka ostorantenna 1,2 m-es vezetékkel 347 Ft. Kapos ostorantenna 3,5 m-es vezetékkel 367 Ft. Kaphatók a RAVILL ALKATRÉSZ ÁRUHÁZBAN Budapest, VI. Bajcsy-Zsilinszky út 45. Telefon: 120—837, 121—991. Kiskereskedelmi és közületi vásárlók beszerezhetik a RAVILL KERESKEDELMI VÄLLALAT Híradástechnikai Alkatrész Osztályán Budapest IX., Üllői út 51. Telefon: 331—188, 142—051, 140—061,

Next