Dolgozók Lapja, 1979. november (32. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

2 Kambodzsa-vita az ENSZ-ben az érintett távollétében „tak-Fures” vita kezdődött New Yorkban, az ENSZ köz­gyűlésén; három napig a kambodzsai kérdésről tár­gyalnak, úgy, hogy a vitán nincs jelen a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács de­legációja. Nem kaptak meg­hívót sem. Viszont a bukott Pol­ Pot-klikk emberei ott vannak. Azok a delegátusok, akik érzik a vita fonákságát, ha­tározattervezetet­­ nyújtottak be — köztük tíz el nem kö­telezett ország (Angola, La­osz, Kuba, Vietnam, Etiópia, stb.) — s ebben felszólították a közgyűlésben képviselt álla­mokat, hogy tartsák tisztelet­ben a kambodzsai nép jogát az önrendelkezésre, a függet­lenségre, a szuverenitásra, valamint­ a területi integritás­ra. Ennek a vitának a folyta­tása nem más,­bodzsa belügyeibe mint ham­való be­avatkozás. Egy másik javaslat, az legszerényebb kifejezéssel is ASEAN-országoké — Thai- koncentrációs táborok voltak, föld. Malaysia, Singapur. In­ Az ENSZ egyik fontos alap­­donézia és a — a Kambodzsai Fülöp-szigetek­­ elve éppen az, hogy nem avat- Népköztár- kozák be egyetlen­­ szuverén sajágnak nyújtott vietnami ország belügyeibe se. Ennek segítség megszüntetését jó­ a vitának a szorgalmazása. zsai vitában követendő tikáról”. Különösebben­­ nem is kell végiggondolni­ az ASEAN-ál­­lamok határozati javaslatát ahhoz, hogy felfedezzünk ben­ne több rágalmat. A vietna­mi csapatok jelenléte példá­ul kétoldalú szerződés követ­kezménye, hogy felszámol­hassák a megbuktatott Pol­ Pot-rezsim bujkáló, fosztoga­tó csapattöredékeit. A szer­ződés azt is kimondja, hogy amin megszűnik a kambod­zsai nép békés életének ve­szélyeztetése, a vietnami ka­tonák hazatérnek. Fol-Poték azt próbálják el­hitetni az ENSZ-ben, hogy uralmuk alatt Kambodzsa fel­­virágzott. Csak azt felejtették el ehhez hozzátenni, hogy a ,,felvirágzás” nem volt más, mint hárommillió ember ki­irtása, négymilliónak pedig kommunákba ezek a kommunák tömörítése, pedig a­vasalja. Ehhez csatlakozott Kína is, hangsúlyozva, hogy ez a határozattervezet rossz, mert nem ítéli el azért kel­lőképpen Vietnamod s vádolja a Szovjetuniót a nem szo­kásos ,,kínai refrénnel”, mi­szerint a Szovjetunió fi­lgemon­izmusra” tör. ..világ­Ebből a határozattervezetből az is kitűnik, honnan fúj a szél, eleve napirendre tűzése pe­dig nem nagyon másnak. A szocialista nevezhető vok és több haladó, es orszá­nem kötelezett állam egyetértenek abban; küldöttei a füg­getlen és önálló­­ Kambodzsai Népköztársaság­­ beleegyezése és képviselőinek jelenléte nélkül a közgyűlés semmilyen érvényes határozatot nem hogyan került a közgyűlés elé hozhat, ez súlyos visszaélés a téma. A háttérben ott van Peking és feltételezhetően Washington is. Az USA ENSZ-képviselete kétszer is konzultált az ASEAN-or­szá­­gok küldötteivel a kambod­ienre -az ENSZ tekintélyével, alapelveivel. Már az is vissza­tetsző, hogy a bukott Pol- Pot-rezsim képviselőit been­­­gedték az ajtókon. — W. T. — Kommentár a vakriadóról Gennagyij Geraszimov, az­­ APN saj­tóügynökség politikai­­szemleírója kommentárban foglalkozik a pénteki amerikai Egyesült Államok egyezményt írt alá ris háború megelőzéséről. A pénteki eset azonban azt bi­ 1973-ban a nuklea­megoldatlan. Megoldást azon­ban nem a berendezések ki­fogástalan működésével lehet elérni, hanem a bizalomerősí­tő intézkedések kidolgozásá­val, nem a fegyverkezés fo­kozásával, hanem a nukleá­ris szembenállás csökkentésé­vel és a nukleáris leszere­léssel, vakriadóval. Mint arról bi­­zonyítja, hogy a probléma számoltunk, pénteken, műsza­ki hiba miatt, ellenséges tá­madást jelzett az észak-ame­rikai légvédelmi parancsnok­ság (NORAD). "A hibát­ csak hat perccel később fedezték fel, de addigra már tíz va­dászrepülő a magasba emel­kedett a feltételezett ellenség megsemmisítésére. A kommentátor rámutat, hogy amerikai atomfegyve­rekkel kapcsolatban eddig 50 olyan esetet jegyeztek fel, amelyek valamilyen módon katasztrófához,­hoz vezethettek vagy háború­volna. Így például 1956-ban egy B—47 típusú bombázó egy London­tól 125 kilométerre északra lévő szállás támaszponton a földje­­közben nekiütközött az egyik raktárépületnek, amelyben többek közt három atombombát tároltak. Katonai szakértők szerint robbanás esetén Anglia keleti területei­nek jelentős része pusztaság­gá változott volna. 1961-ben Észak-Karolina állam felett egy bombázó .,elejtett” egy 24 megatonna robbanóerejű atombombát, míg 1960-ban Spanyolországban, több atombombával fedélzetén lezuhant egy amerikai bombázó. Mind­egyik esetben csak a szeren­csén múlt, hogy nem történt nukleáris katasztrófa. 1961. novemberében már 12 és fél perce útán voltak a repülő­gépek, hogy bombázzák a Szovjetuniót, mire kiderült, hogy a riadó csak vaklárma volt. 1966-ban, amikor a né­hai Johnson elnök műtét előtt állt, az amerikai kormányza­tot az foglalkoztatta, hogy nem használhatja-e ki Szovjetunió azt a három órát, a amíg az elnök narkózisban van. Felismerve a kérdés­ben­ BOtGOJICK LAPJA Javier Ruperez az ETA foglya A spanyol kormány nem haj­landó semmiféle tárgyalásra az ETA politikai-katonai ágazatá­val az elrabolt Javier Ruperez centrista képviselő, a Demok­ratikus Centrum Unió nemzet­közi kapcsolat ügyeiben illeté­kes titkárának kiszabadulása­­ érdekében —jelentette ki hét­főn este az Adolfo Suarez mi­niszterelnök elnökletével tar­tott rendkívüli ülése után a spanyol kormánypárt végre­fiatal politikus elrablását. A baszk főtanács, az ideiglenes baszk autonóm kormány, egy­hangúlag jóváhagyott nyilat­kozatában elítélte az akciót és követelte Javier Ruperez azon­nali szabadon engedését. Az ETA politikai-katonai ágazata, amely az október 25-i népszavazáson az autonómia elfogadására szólított fel, az autonómia életbeléptetése kö­vetkező szakasza kezdetének hajtó bizottsága. Az ülést azza 1 minősíti akcióját, de mind­ez követően hívták egybe, hogy a baszk terrorszervezet bejelen­tette: ő tartják fogva az elra­bolt politikust. A Demokratikus­­ Centrum Unió nyilatkozata elutasít min­denféle feltételt vagy zsaro­lást a képviselő kiszabadításá­val kapcsolatban, és Javier Ruperez azonnali bocsátását követeli­ szabadon A szélsőségesen nacionalista Heres Batasuna kivételével valamennyi spanyol és baszk politikai párt élesen elítélte a ideig nem közölte konkrét fel­tételeit, amelyek teljesítése esetén hajlandó lenne szaba­don bocsátani foglyát. Az­ el­rablást és a fogva tartást beje­lentő hétfő délutáni nyilatko­zatból azonban kitűnik, hogy az ETA terrorszervezet bebör­tönzött tagjainak szabadon bo­csátását Navarra tartomány Baszkföldhöz való csatolását, és a spanyol országos rendőrség egységeinek Baszkföldről való kivonását szabja meg feltételé­ül. kompromisszumokra kényszerülve­ szerűséget élvezett. Azon be­jelentései, hogy az ország gaz­dasági helyzetére való hivat­kozással esetleg egy esztendő­vel meghosszabbítaná mandátumát, elutasításra elnöki ta­láltak a vezető parlamenti cso­portok körében. Guevara Arte ugyanakkor nem tudott áthi­daló kompromisszumot létre­hozni a törvényhozás munkáját gátló pártközi nézeteltérések­re, és az úgynevezett ,,képvi­seleti” kormány létrehozásá­nak terveivel, amelybe a Ban­­zer-féle jobboldal pártját is meghívta­ volna — még jobban elszigetelte magát. A jobbol­dali körök ezek után az ame­rikai államok szervezete La Paz-i értekezletét követő poli­tikai szélcsendben látták elér­kezettnek az időt az újabb ka­tonai hatalomátvételre. A katonai államcsíny azon­ban nemcsak a bolíviai de­mokratizálási folyamat ,,töré­kenységére” mutatott, hanem fogadtatása megmutatta a had­sereg­­.minden­hatóságával” szembenálló polgári, baloldali és szakszervezeti körök erejét. Ezt a kontinensen politikai vál­tozásai szempontjából megfi­gyelők igen jelentős változás­nak­­ tartják. Úgy tűnik, hogy a A Bolíviában végrehajtott T W­ ■ . . . , tam­mán­szoi demokratikus és polgári kor­mányzást óhajtó erők — min­den meglévő gyengeségük, ta­pasztalatlanságuk és megosz­tottságuk ellenére — Bolíviá­ban is olyan tényezővé váltak. hatalomátvétel ismét világosan mutatta meg a hadsereg kon­zervatív köreinek mentalitá­sát. Kétségtelen, hogy a múlt évben ,,döntetlenre végződött” választások után ki­nevezett amelyet a hadsereg már nem ideiglenes elnök nem sok nép­ hagyhat figyelmen kívül. Teljes nemzetközi elszige­teltségben kezdi meg a Natash Bush­ ezredes féle bolíviai puccsista kormányzat a kato­nai­ hatalomátvétellel szem­benálló, erőkkel a párbeszédet. A Bolíviában november else­jén végrehajtott jobboldali ka­tonai puccs élén elítélésre ta­lált az Andok Paktum külügy­miniszterei részéről. A­­ kolum­biai, a venezuelai, az ecuado­ri és a perui diplomácia veze­tői limai értekezletükön va­sárnap megfogalmazott nyilat­kozatukban ,,az ember­i jogok megsértésének, vérontásnak, a demokrácia intézménye meg­kérdőjelezésének” minősítették a puccsot, amely ily módon ,,határozott elítélést kiváltó, súlyos cselekmény”. Latin-amerikai kommentá­rok és értékelések — amelyek az elmúlt napokban kezdtek érdemi hátteret adni az ese­ményekről — egybehangzóan arra mutatnak rá, hogy államcsínnyel a bolíviai és az latin-amerikai történelem ke­­­rekének visszaforgatására tör­tént kísérlet. A hatalomátvétel csak egyetlen kormányzatot, a chileit tölthette el megelége­déssel — hangoztatták. tfW9. november 14.; smerda Enyhülő követelések? Az iszlám forradalmi tanács egyik tagja kedden első ízben jelezte, hogy az immár kilence­dik napja tartó „túsz-ügy” esetleg megoldható anélkül is, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban gyógykezelt, meg­buktatott sahot azonnal ki kelljen adni Teheránnak. Szadegh Ghotbzaddi, aki február óta az iráni rádió és televízió élén áll, és egyes hí­rek szerint a Bazargan-kabi­­net lemondását követően tá­­jékoztatásügyi miniszterré ne­vezték ki, sajtóértekezletén fel­vetette annak lehetőségét, hogy a muzulmán diákok által fogságban tartott mintegy száz túsz szabadon­ bocsátásáról tár­gyalások kezdődhetnek, ha az Egyesült Államok elfogad két iráni követelést. Washington­nak a volt sahot nyilvánosan bűnözőnek kell nyilvánítania, másrészt bele kell egyeznie egy nemzetközi bíróság felállí­tásába a Reza Pahlavi­­ által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására. „Ha az amerikai kormány elfogadja ezt a két feltételt, biztos vagyok abban, hogy helyzet jobbra fordul — jelen­­­tette ki Szedegh Ghotbzaddi, majd hozzáfűzte: Irán Wa­shingtontól várja, hogy az em­lített feltételek elfogadásával megtegye az első lépést a tár­gyalásos rendezés irányába. Teheráni megfigyelők Ghotbzaddi nyilatkozatát úgy értékelik, hogy az iráni állás­pontban némi „enyhülés” kö­vetkezett be. Eddig ugyanis az iráni vezetők teljes mértékben támogatták az amerikai nagy­­követséget megszállva tartó diákok követelését, nevezete­sen, a túszok szabadon bocsá­tása fejében a sah kiadatását. Ezt a bejelentést az alábbi események előzték meg: Az iráni iszlám forradalmi tanács hétfői ülésén elhatároz­ta, hogy Irán azonnali hatál­­­lyal beszünteti az Egyesült Ál­lamokba irányuló kőolajexpor­tot. Ali Akbsz Moinfar ügyve­zető olajügyi miniszter közöl­te, hogy a testület döntése még azt megelőzően született, mi­előtt Carter amerikai elnök — hétfőn este — elrendelte az amerikai olaj­fogyasztás négy százalékát kitevő iráni kőolaj­­import azonnali leállítását. A PARS hivatalos iráni hír­­ügynökség beszámolt arról is, hogy említett ülésén az iszlám forradalmi tanács az Egyesült Államokkal­­ szemben foganato­sítandó „új­­ intézkedéseket” határozott el, hogy kikénysze­­rítse a sah kiadatását. Irán több városában a ható­ságok elrendelték az amerikai áruk vásárlásának tilalmát, az iráni mozitulajdonosok pedig bejelentették az amerikai fil­mek bojkottját. A teheráni rádió egyébként az amerikai nagykövetséget is­mételten „az amerikai impe­rializmus kémházának” nevez­te, s annak vezetőjéről, Bruce Laingenről , aki a külügymi­nisztériumban „háziőrizet alatt áll”, mint „korábbi ügyvivő­ről” beszélt. Emlékeztetőül: annak ellenére, hogy az irá­ni—amerikai kapcsolatok je­lenleg mélyponton vannak, hi­vatalosan még egyik részről sem jelentették be a diplomá­ciai kapcsolatok megszakítását. Emlékezetes, hogy az elnök kiemelve a jelenlegi helyzet nehézségeit, a lakosságot az energiafogyasztás csökkentésé­re, további nagymérvű takaré­kosságra szólította fel. Charles Duncan energiaügyi miniszter ezzel összefüggésben úgy vé­lekedett,­­hogy az amerikaiak az iráni kőolaj kiesését „kön­­­nyen pótolhatják”, ha minden egyes autótulajdonos csupán öt kilométerrel naponta keve­sebbet kocsi­kázik, és a jelen­legi olajellátási helyzetet­ „jó­nak" minősítette. Az iráni kőolajimport boj­kottja egyébként az Irán elleni irányuló harmadik intézkedés a teheráni amerikai nagykö­vetség elfoglalása óta. Wa­shington először a korábban beígért — 300 millió dollár ér­tékű — katonai alkatrész-szál­lításokat állította le, majd kö­zölte, hogy kiutasítják az Egyesült Államokban illegáli­san tartózkodó iráni diákokat. Az amerikai bevándorlási hi­vatal egyébként hétfőn közöl­te, hogy ezt az „ellenőrző” fo­lyamatot meggyorsítják, és a törvénytelen vízummal, vagy azzal sem rendelkező iránia­kat kiebrudalják az országból.’ ★ Két további, az iráni hely­­­zettel, illetve az iráni—ameri­kai kapcsolatokkal összefüggő hír. Kurt Waldheim ENSZ-fő­­titkár hétfőn New Yorkban — immár harmadszor — megbe­szélést folytatott Irán wa­shingtoni ügyvivőjével, aki ké­sőbb újságírók előtt közölte: nem rendelkezik hivatalos vá­lasszal, a teheráni „túszakciót” egyhangúan elítélő korábbi BT-határozatra, ugyanakkor úgy vélekedett, hogy megol­dást csakis a sah kiadatása je­lentheti. És végül: a mexikói kor­­­mány — hivatalos közlés sze­rint — tekintettel a feszült bel­ső iráni helyzetre, átmenetileg bezáratta teheráni nagykövet­ségét. Budapest hidjai — A 100 éves magyar hídépítés története 2. „A tíz körmünkkel kapartuk össze'’ A Kossuth-híd hősként ün­nepelt építői nem sokáig pi­henhettek, ha ugyan azokban a lelkes, lázas, önfeláldozó, munkára serkentő időkben egyáltalán tudtak pihenni. Alighogy 1946. január 18-án, egy, a szokásosnál bőségesebb, sűrűbb gulyáslevessel megün­nepelhették a híd átadását, várta őket az új munka: au­ dúsítást úgy említi még, mint lag ebben keletkezett a legki­sebb kár. „Csupán” a középső 138 méteres rész hiányzott, partra zuhant budai nyílásból a pedig 25 méter, így vált lehe­tővé, hogy már 1915. március 21-én átjuthassanak itt az em­berek Pestről Budára, illetőleg ellenkező irányban. A Szabad­embereket:­mentek maguktól is, mert így, a kemény munka ellenértékéül egy-egy napra jóllakhattak. A facölöpök és pontonok se­gítségével kiíoldozott hídon eleinte csak reggel 8 és dél­után 41 között lehetett közle­kedni, mégpedig srip című napilap egykori tv- azonosság igazolása a személy­mellett: „azt a hidat, amelyet annak idején Ferenc Józsefről nevez­tek el”. És így lelkesedik: „Az ünnepélyesen fellobogózott, új­jáépített Ferenc József-híd egyik csodája a modern hábo­rús építkezésnek. A híd óriási vasívein diadalmasan lobog­nak a sok ütközetben meghor­dozott vörös zászlók. Az íve­ egyszersmind kezdetét vette teljes, eredeti formában tör­ténő­­ helyreállítás, meg: az inflációtól. Ismételjük éhségtől Ezek a hidak jól- egyre jobban szenvedő munká­soknak hét hónap alatt kellett elvégezni­ük, kezdetleges esz­közökkel, anyaghiánnyal szá­molva. gusztus 20-ig, vagyis hét hónap­­ alatt, helyre kellett állítaniuk a Szabadság-hidat. Budapest egyre erőteljesebb életéhez nem lehetett elegendő az egyet­len híd, amelynek csekély te­herbírása miatt nagyobb szál­lítmányok átbocsátásáról nem lehetett szó és emellett a fővá­ros két része közötti villamos­­forgalom helyreállítását sem tette lehetővé. Bőrös zászlók a híd íveken ken két felirat olvasható: Di­csőség a második ukrán front katonáinak. Dicsőség a grő: harcosnak, képek...” Vas Zoltán. időben Budapest aki ebben az élelmezési kormánybiztosa­­ volt, vissza­emlékezéseiben megírta, mi­lyen egyszerű módon sikerült előteremteni a munkálatokhoz Az egykori Ferenc József­­hidat, amely a Vámház körút (ma: Tolbuhin körút) és Gellért­ tér között kötötte ös­­­­­sze a folyó két partját, 1945. szükséges munkaerőt. Az éle­­j j­nuár 16-án röpítették a leve­­ző fővárosban bőségesnek sza­golté a németek. Amikor szám­­mitó fejadagokat juttattak a ha vették a felszabadulás után közmunkásoknak, főzőműbe­­n hidakban keletkezett karó­ Iveket is felállítottak és így később bevezették a hídpénzt, az így összegyűjtött összegeket az újjáépítés költségeire szán­ták, de a közfelháborodás el­söpörte ezt az intézkedést. Még később — 1946. január 10-én — a zajló jég szétrombolta híd ideiglenes középső részét.­­ Még ugyanezen a napon meg­kezdődött a bontás, és ezzel szeptember elsején kezdték a munkát és 1896. október 4-én a millennium, az ezeréves Ma­gyarország ünnepségeire el is készítették. Magyar mérnök tervezte: Feketeházy János. Nemzetközi elismerést aratott művével, amelyet Mehrtens drezdai műegyetemi tanár 1908-ban a világ hídjairól írt könyvében a világ legszebb konzolos hidjai közé sorolt. Igaz, hogy a derék német pro­fesszor azt a német vasipar termékének könyvelte el, de alaposan tévedett: a vasszerke­zetet a MÁV Gépgyár, a mai Ganz-MÁVAG egyik elődje szállította. 1946-ban is hatalmas mun­kát végzett a MÁVAG a híd helyreállításában. Elkészítette a szükséges vasanyag kéthar­madát, míg a többit négy-öt kisebb, akkor még magánkéz­ben lévő, de tulajdonképpen a munkások, az üzemi bizottság által irányított gyár közös ös­-­­­szefogással gyártotta. A Sza­bad Nép tudósítója a hídava­­tás napján, 1946. augusztus 20- án —, hiszen újságpapír sem volt, tömören kellett fogal­mazni akkoriban’ mindent — nagyon röviden így foglalta össze a nehézségeket: „Hiány­zott a nyersanyag. Mikor a hi­dat építeni kezdték, még egyet­­len kohó sem működött az or­szágban. Azóta négy indult meg. Külön harcot kellett vív­ni minden egyes szerszámért. Minden hiányzott és mégis... A Szabadság-híd történeté­ben már akadt egy építési re­kord. Nevezetesen: 25 hónap­­osságát, a Szovjetunió és az i kát, megállapították: viszony­ ki sem kellett rendelni az alul­ építették­­ el a hidat. 4894. A mai Szabadság — az egykori eredeti formájában Ferenc József-híd —

Next