24 óra, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

2009-07-06 / 156. szám

4 Puszta SZÓ zenével, tánccal az esztergomi Várszínházban Esztergom Önálló bemutatóval folytatódott a szerdán megnyílt Várszínház 2009 nyári előadás­­sorozata. A szerdai koncert után, melyen Tátrai Tibor új dzsessz­­formációja mutatkozott be, pén­tek és szombat este Puszta szó címmel hangzott el egy érdekes összeállítás Sinka István művei­ből. Előadták a Magyar Balett Színház, Gödöllő művészei vala­mint a Várszínház versmondó és éneklő vezetője, Horányi László. Közreműködött Pengő Csaba (bőgő-ének), Nagy Szabolcs (zongora-ének), Gera Attila (fú­vós hangszerek), Szirtes Edina (hegedű­ ének), Molnár Dániel (ütőhangszerek). ■ R. B. Mártírhalált halt lelkészek emléknapja NAGYIGMÁND Az 1849-ben Nagyigmándon mártírhalált halt csákberényi lelkészek, Szikszai János és Mansbart An­tal halálának 160. évfordulóján, július 12-én a nagyigmándi re­formátus és római katolikus egyházzal közösen rendezik meg a Szikszai-Mansbart Em­léknapot. Csendes főhajtás lesz a lelkészek sírjainál a római ka­tolikus temetőben 17.45 órakor. Megkoszorúzzák a vértanú lel­készek sírjait, majd a Vértanúk terén 18 órakor a Nagyigmándi Lovaskor Radetzky-huszárai vonulnak fel. A megemlékező beszédet Szijj Ferencné polgár­­mester és Léderer Miklós, Csákberény polgármestere mondja. Elhelyezik a kegyelet virágait a Szikszai-Mansbart­­emlékműnél. ■ Horányi László k MEGYEI TÜKÖR 24 ÓRA - 2009. JÚLIUS 6., HÉTFŐ Jelképes hídépítők lélektől lélekig két parton A programsorozaton a mécsesek pislákoló fénye a reményt szimbolizálta A Hídverő Napok prog­ramsorozata olyan hagyo­mány, melynek összetartó ereje van, és erősíti a ma­gyarok közösségét. Ez akkor is igaz, ha csak 24 órára korlátozódott a rendezvény, mint most. Palásti Péter neszmély­ izsa Nem az (idő)­­mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Jól bizonyította ezt a XIV. Hídverő Napok rendezvénysoro­zata, mely csupán szombatra korlátozódott, ennek ellenére minden fontos mozzanata a he­lyén volt. Még akkor is, ha a Du­na szlovákiai oldalán található Izsa községben lebonyolított ün­nepség nyitányaként nem csen­dülhetett fel a magyar Himnusz, s a köszöntéseket is először szlo­vákul kellett elmondani, s csak utána fordíthatták le azok szá­mára, akik nem értik északi szomszédaink nyelvét. Ám a jelenlévők ezt is értet­ték, s megértették. Nem rejtet­ték véka alá azon véleményü­ket sem, hogy mindez csak erő­sítette összetartozásukat, melyre a jövőben ugyanúgy szükség lesz, mint eddig. Ezen gondolat jegyében folytatódott a jelképes hídépítés lélektől lé­lekig a Duna jobb partjának neszmélyi szakaszán a délutá­ni órákban, ahol a Hídverő Tár­saság 13 települését képvise­lők a saját zászlajaik alatt vo­nultak fel, s velük tartottak a tiszteletbeli tagoknak minősü­lő Almásfüzitő, Dunaalmás, Kocs, Neszmély és Süttő kül­döttei is. A házigazdák nevében Hor­váth Béla polgármester mondott köszöntőt, majd a Hídverő Tár­saság elnöke, Sipos József lépett a mikrofonhoz, aki egyben Bátorkeszi első számú választott vezetője. Ő egyebek mellett utalt arra, hogy a Duna már nem ha­tárfolyó, hiszen mindkét ország a schengeni övezet tagja. Szólt néhány aktuálpolitikai kérdésről, majd gróf Esterházy Jánost idézve úgy fogalmazott, hogy nekünk, magyaroknak és szlovákoknak azt kell keres­nünk, ami közelebb hoz bennün­ket, és nem azt, ami eltávolít. Ezt erősítették az áradás után vis­­­szahúzódó folyam két partján bemutatott kulturális műsorok valamint a most is rendkívül lát­ványos mécsesúsztatás a Duna közepén, melynek pislákoló fé­nyei a soha ki nem haló reményt is szimbolizálták. A székely kapu mögött magyar és a Felvidékről érkezett vendégek sokasága élvezte a Hídverő Napok sürgés-forgását Neszmélyen Képgalériánkat keresse a KEMMA.Ihhi. Rászorulóknak Segélyszállítmány érkezett Piliscsévre a Baptista Szeretet­szolgálat Alapítvány jóvoltából. Négyszázötven rászoruló helybéli kaphatott élelmiszersegélyt; a tizenhat kilogrammos csomagokban liszt, cukor, szá­raztészta, sajt, tejpor és málnás italpor van. Házhoz szállításukban helyi vállalkozók, a Beszeda Klub és Polgárőrség aktivistái segédkeztek. Bátorkeszi polgármestere: Vannak, akik nyelvünk ellen törnek. Ne hagyjuk! Emeljük fel szavunkat! Sípos József, a Hídverő Társa­ság elnöke, Bátorkeszi polgár­­mestere: - Nincs még egy olyan nemzet a világon, amelyik saját népé­vel határos országban él. A rendezvény tizenhárom év alatt bizonyította: lehetőséget tudott teremteni a Duna két partján élőknek a közös ün­neplésre. Akkor is, amikor ne­héz politikai leckéket éltünk meg. Csak el ne felejtsük a he­lyes irányt! Akkor sem, ha van­nak, akik nyelvünk ellen tör­nek. Ne hagyjuk! Emeljük fel szavunkat! Horváth Béla, Neszmély pol­gármestere: - Polgármesterként először vet­tem részt az ünnepen, melynek megszervezése a támogatók­nak köszönhetően egyetlen fil­lérébe sem került az önkor­mányzatnak. Fontosnak tar­tom, hogy ápoljuk a kapcsola­tokat, függetlenül attól, hogy a nagypolitikában milyen vi­szonyban vannak kormánya­ink. Sajnálom, hogy a szlová­kiai magyar politikusok meg­osztottá váltak, de bízom ab­ban, hogy hamarosan újra rendezik kapcsolatukat. Keszegh Béla, Marcelháza pol­gármestere: - Boldog lennék, ha a mi tele­pülésünkre is többen jönnének át ünnepelni Komárom-Eszter­­gom megyéből, s nem csak a Duna partjáról. Már csak azért is, mert nekünk, szlováki­ai magyaroknak, naponta meg kell vívnunk harcunkat a lé­tünkért, fennmaradásunkért, így volt ez a meciári időkben is, amikor megalakult a Hídve­rő Társaság, s így van jelenleg is. Nem engedhetjük ugyanis néhány nacionalista politikus elhatalmasodását. lévai Péter, Dunaalmás pol­gármestere: - Bár a Hídverő Társaság gya­korlatilag szlovák szervezet, fontos hogy az ottani törvények szerint néhány magyarországi település is részese lehet párto­ló tagként. Jónak tartom, hogy az ilyenkor esedékes közös ün­nepléseken kívül havonta talál­koznak a községek vezetői, amire eddig többnyire mindig a Duna bal partján került sor, legközelebb Hetényben jövünk össze, augusztusban viszont szeretném, ha nálunk, Dunaalmáson találkoznánk. Uszodás napközis tábor az iskolában kőkút-sziget Közeli községek gyerekei is jól érzik magukat a városban tata Az iskola, az iskola, a tábor, az tábor. Mind a kettő más. Az élet mégis produkál olyan meg­oldásokat, amikor a kettő össze­olvad. A vizek városában ez így van már évek óta. Korábban a Jázmin utcai intézményben, a Vaszaryban és a Fazekasban is volt napközis tábor, az idén a Kő­kúti Általános Iskolában szer­vezték meg. Minderre azért kényszerülnek rá a város jelenlegi vezetői, mert elődeik eladták annak a kiváló adottságú tábornak a területét, mely közvetlenül a Kristály für­dő mellett volt, s ezekben a na­pokban már javában épülnek raj­ta a leendő luxuslakások, amiket egy magánberuházó készíttet. Így aztán a szülői, nagyszülői felügyelet nélkül maradó diáko­kat a Kőkúti iskolában várják hét­köznapokon reggel nyolctól késő délutánig, ahol jelenleg Sulyokné Nagy Tünde tanárnő gondosko­dik róluk. Tőle tudtuk meg, hogy az új tanuszodának köszönhető­en a Bajról, Dunaalmásról, Kocsról és Vértesszőlősről is érke­ző 25-40 közötti létszámú gye­reksereg bármikor úszhat, de igyekeznek számukra változatos programokat is összeállítani. A minap adták át a naper­nyőkből álló Kőkút-szigetet, 7-én meglátogatják a bányászati mú­zeumot Tatabányán, 23-án pedig a tardosi Malomvölgybe kirán­dulnak. ■ Palásti P. Out Jagicza Diana, Dékány Richard, Boros Ildikó és Dubcsik Réka labdázik

Next