24 óra, 2009. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
2009-07-06 / 156. szám
MEGYEI TÜKOR 24 ÓRA - 2009. JÚLIUS 6., HÉTFŐ Ezt jól kisütötték Komáromban pékfesztivál Volt itt minden: pacsni, tepertős pogácsa, sóskalács, rongyos kifli Több ezren látogattak el a hét végén a komáromi Monostori-erődbe, ahol hetedik alkalommal rendezték meg az országos pékfesztivált. Az idén Napóleon korának felidézése köré szerveződtek az események. Kovács László Komárom Talán maga Baltos Lászlóné, Zsuzsa, a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének rendfője sem gondolta jó egy évtizeddel ezelőtt, hogy ennyire sikeres rendezvény lesz a komáromi. Akkor még azon gondolkodott: miként lehetne elkerülni azt, hogy az Országos Sütőipari Emléktár gyűjteménye, a felbecsülhetetlen értékű tárgyak és dokumentumok ne a MÉH-be kerüljenek. Az eszközöket ide-oda vándoroltatták, mígnem Zsuzsa véletlenül találkozott Varga Istvánnal, a Duna menti műemléket működtető Monostori Erőd Kht. ügyvezető igazgatójával, s közösen kitalálták, hogy az egykori katonai pékség tömbjében tökéletesen kialakítható lenne egy kenyérmúzeum. A 2003-ban avatott tárlatot a hét végén is rengetegen keresték fel. Az érdeklődőket Dombi József kalauzolja, örömmel mesél nekünk is: - Negyvenhárom évig és nyolcvan napig sütögettem én is. Ha most annyi tízfilléresem lenne, amennyi kenyeret készítettem, nem lennék szegény ember - kapok egy gyors, sajátos bemutatkozást. - Azok a kenyerek, amiket ott lát - mutat az első kiállítóhely felé - négy-öt kilósak. Akkor azért voltak tartósabbak és ízletesebbek, mert nyolc órán készítették, kialakult benne a savfok, így nem penészesedett meg. A mai kenyereket porokkal, javítókkal készítik, nem csoda, hogy nem áll el - mondja csillogó szemekkel, látszik rajta, hogy színes-lélekkel végezte annak idején a munkáját. - Régebben, amikor még nyolcan-tízen alkottak egy családot, egy héten sütöttek négyet ezekből a négy-öt kilósakból. Két óra alatt kisül. - Nézze csak azokat a kemencéket! - folytatja. - Az egy udvari. Ott van mellette a gyékény papucs is. Télen felhúzta a mamika a cipőjére, így nem fázott a lába. Azt a másik kemencét a konyhából fűtötték. Benyúlt a szobába is, egy hétig tartotta ott a meleget. Sokat tudnék mesélni, de egy érdekességet még hallgasson meg - kéri. - Régen nagyon szigorúan vették a minőség mellett a mennyiséget is. Ment az ellenőr a piacra, s ha mást mutatott a mérleg, mint az előírás, akkor megkeresték a péket, s olyan vaskalodába zárták, aminek az alján hideg víz volt. A pribékek pedig ki-be húzogatták. Mi lenne ma? Attól félek, hogy nem lenne pék, aki kenyeret sütne. Örökké csak mártogatnák őket - teszi hozzá széles mosoly kíséretében. Odakinn, a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Gimnázium diákjai sürögnek-forognak a kemencék között, s készítik a péksüteményeket. A kíváncsiskodók nagyokat nyelnek. - Diákjaink közül többen itt töltik nyári szakmai gyakorlatukat. Azért nem mindenki, mert erre a fesztiválra a legjobbakat hozzuk el - tudjuk meg Gulyástót István szakoktatótól, vezető tanártól. Rengeteg pékárut sütnek itt a tanulóink, így például pacsnit, tepertős pogácsát, rongyos kiflit, keresztelő kalácsot, pászka kalácsot, matyó perecet, sóskalácsot. Ezek elkészítése többnyire vizsgatétel is. Standunknál a két nap alatt rengetegen vásároltak, bízunk abban, hogy ez azt bizonyítja: diákjaink nem dolgoznak rosszul. Képgalériánkat keresse a KEMMA.hiHi. A pékek szüntelenül dolgoztak, mert gyorsan fogyott minden finomság Dombi József elmesélte az érdeklődőknek a komiszkenyér eredetét Megtudtuk azt is, a komiszkenyér nem komisz dombi Józsefet sokan faggatták a múzeumban a komiszkenyérről. - A katonák napi adagja volt, 64 dekásak voltak. Háromnegyed óra alatt sült ki. Teljes kiőrlésű gabonából készült, nagyon tápláló, tehát nem komisz volt. Úgy tudom, egy Komiszár nevű élelmezési tisztről kapta ezt a nevet. Augusztus elején jönnek az amerikai autósok A nyár további része sem lesz eseménytelen a Monostorierődben. Augusztus első napjaiban a Magyarock Dalszínház a Klapka című rockmusicalt mutatja be, ugyancsak ebben a hónapban, 7-9. között rendezik az amerikai autós találkozót is. Az államalapítás ünnepe után egy nappal az Experidance színvonalas táncműsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Lukács Zoltán: A tagság bölcsebb volt mszp-kongresszus A jövőben új baloldali politikára, új irányra van szükség MEGYEI INFORMÁCIÓ A Vasúttörténeti Park Mozdonyfordítójában tartotta kongresszusát szombaton az MSZP, melynek megyei elnökétől, Lukács Zoltántól egyebek mellett azt is megkérdeztük, hogy a zárt ajtók mögötti tanácskozáson történtek mennyire estek egybe várakozásaival, várakozásaikkal. A parlamenti képviselőként is dolgozó politikus először arról szólt, hogy tartalmi ügyekkel foglalkozó tanácskozáson szeretett volna részt venni, s ez teljesült is, mert személyi ügyek nem árnyékolták be a közös gondolkodást. Úgy fogalmazott, hogy a tagság ezúttal is bölcsebb volt, mint a vezetés, így csak novemberben kerül szóba, hogy ki, milyen pozícióba kerül a jövőben. Személy szerint úgy vélte, hogy új baloldali politikára, új irányvonalra van szükség, s azt követően majd kiderül, hogy kikkel lehet ezt hitelesen képviselni. Tévesnek minősítette azt a meglátást, miszerint generációs ellentétek feszülnek a pártban. Meggyőződése ugyanis, hogy a hitelesség nem korkérdés. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy vannak olyan hatvan év feletti párttagok, akik megújuláspártiak, de akadnak olyan huszonévesek is, akik szerint nincs szükség változtatásokra. Lukács Zoltán úgy véli, hogy vissza kell térniük az alapvető baloldali értékekhez, a kérdés csak az, hogy miként. Ezzel kapcsolatban rendkívül pozitív példának minősítette Szili Katalin bejelentését, miszerint az Országgyűlés őszi ülésszakának első munkanapján lemond elnöki tisztéről annak érdekében, hogy pozíciók nélkül erősíthesse a baloldalt, hiszen valóban nem egyes tisztségek, a posztok számítanak, hanem a baloldal talpra állítása. Ez a célja az MSZP Komárom-Esztergom megyei elnökének, s - mint mondta - a szombati kongresszuson jelen lévő 22 küldötttársának is. ■ Palásti Lukács Zoltán, az MSZP megyei elnöke 3 JEGYZET Küzdelmeink és kenyereink Magyarország és Szlovákia egyaránt a schengeni övezet tagja, a Duna tehát már nem határfolyó a két partján élő magyarok között. Hidakra azért szükség van. Valósakra és jelképesekre egyaránt. Előbbiek ott ívelnek a komáromi, illetve az esztergomi és a párkányi szakaszokon is, a kettő között pedig immár a tizennegyedik alkalommal építették szombaton az utóbbit: míg a bal parton található Izsán együtt ünneplők nem hallgathatták meg a magyar Himnuszt, addig annak elvetése fel sem merült a jobb parti Neszmélyen. Sajnos újra ott tartunk, hogy északi országszomszédunk területén élő honfitársainknak ismét keményen kell küzdeniük anyanyelvük használatáért. Igaza van a Hídépítők Társasága elnökének abban, hogy vannak akik létrehozzák a hidakat, és vannak, akik elhordják a cölöpöket. Pedig Európában sokkal inkább közös céljainknak kellene lenni, s nem csak politikai nyilatkozatokban. Sokat tehetünk ezért mi is itt a nagy folyó közvetlen közelében, de a távolabb élők szintén, a maguk módján ezt tették a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének tagjai a hídverős ünnepségekkel párhuzamosan a Monostori-erődben, ahol mindennapi kenyerünk hagyományos és új ízesítésű változatainak sokaságát kínálták kisebb-nagyobb összegekért, de ingyen is. Sokan nem csak küzdelmes munkájuk végeredményére voltak kíváncsiak, de elismeréssel szóltak erőfeszítéseikről is, higgyünk benne, hogy a jelképes hídépítők kitartása is eredményre vezet előbbutóbb, hiszen a Duna sosem választotta el a folyása mentén élő népeket, csak átmeneti politikusaik. Forgott a bot, libbent a szoknya hétágra sütött a nap a lányokra A látvány idilli. Szikrázóan süt a nap. Az út két oldalán érdeklődők, köztük szülők, testvérek, barátok tapsolnak. A betonon, aszfalton kedves kislányok, náluk néhány évvel idősebb hölgyek masíroznak zeneszóra. Forog a mazsorettek botja, libben a szoknyájuk, ügyesen lépdelnek együtt a zene ütemére. Nem gond, ha egy-egy botot a földről kell felvenni. Néhány taktus meg ide-oda, mit számít?! Belefér egy mazsorettfesztivál nyitómenetébe. Ráadásul szombaton, a tizenegyedik lábatlani seregszemlén, én egyetlen botot sem láttam leesni. A taktus meg - figurás tangóbeli korábbi rajongásom ellenére - már nem zavart. Inkább aggódtam. A döntő többségben gyerekek, köztük óvodások alkotta csapatok délelőtt tizenegy órakor indultak el zeneszóra a Hősök teréről a Gerenday-kert árnyas fái alá. Útközben, mintegy három kilométeren át, aszfalton tették egyik lábukat a másik után a tűző napsütésben. Pont abban az időszakban, amikor épeszű ember, nem csak a tévében, rádióban elhangzó, újságban olvasható jó tanácsok hatására árnyékba bújik, sokat iszik. Ők masíroztak. ■ F. K.