24 óra, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-05 / 181. szám
fi INTERJÚ „Ha reggel Kőbányán ugat a kutya, az nekem szőnyi kutya” Ördögh, a BUDAPEST-SZŐNY Ördögh Ottó író, tanár, humorista tizenhat esztendővel ezelőtt döntött úgy, hogy elköltözik Szőnyből és a fővárosban próbál szerencsét. Az ünnepi könyvhét keretében mutatta be tizenharmadik kötetét, melynek címe: A kis herceg és Buddha. Az írás mellett élsportolóknak tanít történelmet és 2012-től a Szeleburdi Meseszínház állandó szereplője. Néhány éven belül Szőnyről és gyerekkoráról szeretne írni regényt. Kovács László laszlo.kovacs@mediaworks.hu - Szőny után miért éppen Budapestet választotta lakhelyéül? Úgy gondolta, a fővárosban könnyebb boldogulni? - Ötéves koromban eldőlt, hogy pesti leszek. Történt ugyanis, hogy a szüleim elvittek az állatkertbe. A bejárattal szemben volt egy kis bodega, és én majd meghaltam azért, hogy vegyenek nekem egy Budapest feliratú emléket. Egy monarchiabéli kandeláber állt rajta, amelyet egy kutya éppen megjelöl. Amikor Szőnyben éltem a 90-es évek derekán, ez a szuvenír előkerült. Meghatottan néztem és kerestem az értelmét. Az emlékből emlékeztető lett. Úgy véltem, hogy már gyermekkoromban tudtam, hová tartok. Nem volt bennem tovább kétely, meg kellett tennem ezt a nagy lépést. Azóta is a fővárosban élek, dolgozom. Mint az a műanyag kutya, igyekszem nyomot hagyni. - Ha jól tudom, egy időben a komáromi Kulcsár István szakközépiskolában tanított. Nem hiányzik? - Óraadó tanárként dolgoztam ott. Az akkori igazgató közölte velem, hogy nem tudnak több munkát adni nekem. Bevallom, volt bennem egy kis ijedtség: mi lesz velem így Szőnyben? De a kis ijedtségnél volt nagyobb félsz is: elhagyni szülőfalum. Aztán az élet segítségemre sietett: Pesten állást ajánlottak. Ekkor vált valósággá a gyermekkori emlék. Nem sokat gondolkodtam, elköltöztem. Szuverén jogom, ha már szuvenír, nem? Ha ott maradok, rengeteg élménytől estem volna el. Évek során a veszteségből hála lett és ma is örülök, hogy így alakult. Lelkemben Pesten is szőnyi maradtam. - Tanít Budapesten is? - Persze. Az Altisz Alapítványi Gimnáziumban történelmet. Élsportolók járnak oda, senkit meg nem bántva, közülük talán a legismertebb Piros Zsombor teniszező, aki az idén megnyerte az Australian Open junior fiú kategóriát, illetve diadalmaskodott a Roland Garros junior páros döntőjében is. Ráadásul Európabajnok is immáron. De ugyancsak szép sikereket mondhat magáénak a vasárnap befejeződött vizes világbajnokságon is szerepelt úszók közül Bernek Péter és Késely Ajna. Olyan csodálatos emberekkel, lelkecskékkel találkozom nap mint nap, hogy ezért érdemes tanítani. Az iskola nagyon jó teret ad arra, hogy spirituális tapasztalataimat próbára, felismeréseimet mérlegre tegyem. Kíváncsi vagyok rá, hogyan lehet összeegyeztetni azokat az új generációval. Ebben a dinamikus, virtuálissá váló világban van a legnagyobb szükség az együttműködésre, mert csak együtt változhatunk. Azt látom, hogy az új generáció fogékonyabb a spiritualitásra, mint a száraz tudásra, mi tanárok pedig tőlük tanulhatjuk az életközeliséget. Szükség lenne egy mindenki igényét kielégítő, élettel kompatibilis, életszerű iskolára. Magamra is úgy tekintek, mint egy spirituális ügynökre, aki történelemtanárnak álcázza magát. - Amiatt nem bánkódik, hogy humoristaként régen szerepelt már a televíziós csatornákon? - Amikor feljöttem Pestre, hét éven keresztül szoktam az új életformát. Még Szőnyben elkezdtem írni egy irodalmi paródiakötetet, és azt mindenképpen szerettem volna nyugodtan befejezni. 2001-től hét éven át egyetlen fellépésem sem volt. 2008-ban aztán az egyik könyvem kiadójának köszönhetően találkoztam Jezsó Krisztina színésznővel, akivel négy éven keresztül közösen léptünk fel sikerrel szerte az országban, többek közt a komáromi Jókai könyvtárban is. Többször eljutottunk a Spinoza Színházba is, amely Budapest egyik frekventált előadóhelye. Nekem ez volt a csúcs, innen már csak valóban televíziós fellépési lehetőségekkel lehetett volna előrébb jutni. Miután megszűnt az HBO Mennyi? 30! című műsora, és eltelt hét év, aközben felnőtt egy „showderes generáció”. Itt már nincs helye se az irodalmi paródia műfajának, se egyéb stílusparódiáknak. Az ifjú humoristák csak lökik a sódert, durva szókavicsokkal hajigálnak. Nem mondom, van közöttük egy-két fénylő kavics is, de nekem ez a fajta showder inkább fáj, mint örömet szerez. A világ is vadabb lett, a stílus is alpáribb. - Nem is lesz már több fellépése humoristaként? - Titkon még reménykedem benne, hogy lesz önálló estem. Politikai fel hangokkal. De a megírására még nem tudtam rávenni magam. Amellett Jezsó Krisztinával szeretnénk még színpadra vinni a magyar irodalmi paródiáimat is. Reményeim szerint könyv formájában jövőre lát napvilágot a Móra Kiadó jóvoltából. Nem azt mondom, hogy kuriózum, de mindenképpen egyedi. Mindenesetre Ügynök viccesen lehet belőle majd irodalmat tanítani. - A színpaddal azért nem szakított... - Amikor Krisztával befejeztük a közös munkát, ugyanaz az érzés tört rám, mint anno Szőnyben, szomorúság. A Aztán az év végén „véletlenül” összefutottam is egyik szegedi barátommal , aki „véletlenül” ^fs éppen színészt keresett a Szeleburdi Meseszínházba. Tiltakoztam kézzel-lábbal... Aztán mégis azt mondtam, próbáljuk meg! Gondoltam, úgysincs „véletlen”. Életem egyik legjobb döntését hoztam meg. A gyerekszínház olyan lett számomra, mint egy terápia. Mivel utazó színház, így mindent mi csinálunk benne. Mi díszletezünk, saját magunk öltöztetői vagyunk, mi vagyunk a szállítók. És persze nem feledkezünk meg arról sem, amiért utazunk, az előadásról. csodás gyerekeknek előadni. Ebben biztos az is benne van, hogy nincs gyerekem. Összességében szellemileg, fizikailag és lelkileg is igénybe vesz, pont ezért szeretem. - Milyen szerepeket kapott? - A karakterek mindig rámtalálnak, s általuk én is magamra látok. Amikor oroszlán vagyok, akkor jupiteri énem mászik elő belőlem, aki imád enni, inni, azonban ezzel csak leplezi gyermekkori dühét, amiért csúfolták. Amikor , nyuszi vagyok, akkor régi pánikbetegségem maradványait gyógyítom vele. Öreg király, gonosz herceg, rózsalovag, Döbrögi, Maci bácsi. Bolond postás, vannak bennem bőven, én csak úgy hívom őket: Ottófalva. Lényeg a hitelesség. Bár minden kezdet nehéz. Amikor először játszottam szomorú Maci bácsit, a az első sorban mindenkinek potyogott a könnye. Az előadás után Pálfy Zsolt, a társulat vezetője kérte, ennyire azért ne legyek hiteles, mert a gyerekek nagyon komolyan veszik. Elgondolkodtam rajta, hogy valóban valami nem stimmel akkor, ha a gyerekek sírnak ahelyett, hogy élveznék a mesét. Azóta csak nevetnek. - A tizenharmadik könyve jelent meg. Nem híve annak, hogy futószalagon készüljenek az alkotások? Elsősorban inkább alaposságra törekszik? - Az alapossággal teljes mértékben egyetértek. A kis herceg és a Buddha 2004-től 2011-ig, hét éven át készült, mindent bele szerettem volna tenni, amit spirituálisan el lehet mondani. Ha jól megnézi, 13 év telt el, amíg ez a könyv az olvasó kezébe került. Valahol itt jön képbe a kiadói nehézség. Az én tapasztalatom az, hogy sokáig semmi, aztán egyszerre sok. 2008-ban például három könyvem is megjelent. Igazából nem sokat foglalkozom a kiadással. Eddig minden könyvem megtalálta a kiadóját. Mindig van valahol egy kiadó kiadó. Az alkotás folyamatossága a lényeg, egyedül az múlik rajtam. Talán most jött el egy hosszabb szünet nálam ebben a folyamatosságban. Az elmúlt tizennégy évben megírtam nyolc könyvet. Úgy érzem, hogy a következő könyv elkezdése előtt hosszabb szellemi regenerációra lesz a szükség. Meg néhány kiadós ebédre. Visszatérve az alapossághoz, még annyit, hogy írtam egy könyvet Ádám és a többiek címmel, amelyből híres emberek humoros életrajzait ismerhetjük meg. Három év alatt 14 ezer oldalt olvastam hozzá és száz órányi filmet néztem meg. És ez nem dicsekvés, inkább hála, hogy megtehettem. - Tervezi, hogy egyszer visszaköltözik Szőnybe? - Nem. Viszont van egy tervem. Négy éve már, hogy mindenről Szőny jut eszembe. Ha reggel Kőbányán ugat a kutya, az nekem szőnyi kutya, ha valaki tüzeli ősszel a faleveleket, az nekem szőnyi füst. Úgy döntöttem, hallgatok a lelkem szavára és írok egy regényt gyermekkoromról. Szó, ami szó, Szőny nagyobb nyomot hagyott bennem, mint az a műanyag kutya a pesti kandeláberen. Az elkövetkező években valószínűleg többet leszek Szőnyben, mint valaha, legalábbis lelki értelemben. k Ördögh Ottó Született: 1962., Szőny. Iskola: I. számú Általános Iskola, Szőny. Eötvös József Gimnázium, Tata. József Attila Tudományegyetem, Szeged. Foglalkozása: tanár, író, humorista Munkahelye: Altisz Alapítványi Gimnázium, Budapest Könyvei: 1990: Por-No. 1992: Ördögi Triászok. 1996: Energiagombóc és Agyszálka, Az ördög történelemkönyve. 1998: Lengőhere. 2000: Ernyővilág. 2001: Tisztelet Ezópusnak. 2008: VIP, Zsákmese, ABC, avagy a buzákok cikizése. 2011: Cuccaink, Körös-körül tündérek (Lénia Major verseit dolgozta magyarra). 2017: A kis herceg és a Buddha. Pályafutásáról dióhéjban: 1988: Ki mit tud? - országos döntő. 1990.: Humorfesztivál döntője (Az Anyám tyúkja több nyelven). 1989-1992.: Közös előadások Sándor György humoristával. 1991.: I. Szegedi Rádiókabaré megalapítása. 1992.: A Magyar Rádió olimpiai kabaréja. 1995-2000.: Az HBO Mennyi? 30! című műsorának állandó szereplője. 1998-1999.: Ördög a megyében címmel állandó rovat a 24 Órában. 2008-2011.: Spinoza Színház: VIP (Világirodalmi Paródiák) est. 2012-: A Szeleburdi Meseszínház állandó szereplője. A csillogó szemű Késely Ajna úszó az egyik legkedvesebb tanítványa Ördögh Ottó nem titkolja, egyik legkedvesebb tanítványa Késely Ajna. - Ajna csodálatos kislány, a legfontosabb sportolói erényeket képviseli: kitartó, alázatos, rengeteget dolgozik, és úgy tudom, edzői tanácsait is magáévá tudja tenni. Nincs benne az az arcosság, ami egyes sportolókban megvan. Szerény, mert neki már tizenöt évesen is van mire. A számomra mégsem ez a legfontosabb, hanem az, hogy akármikor kérdezem sportolói tevékenységéről, sosem beszél eredményekről, sosem beszél a pénzről, hanem azonnal felcsillan a szeme és azt mondja: imádok úszni! - tudtuk meg Ördögh Ottótól, aki így folytatta: - Azt gondolom, ez az igazi sportolói és életbeli hozzáállás. Csak olyannal érdemes foglalkozni, amit igazán szeretünk. Egyébként el lehet végezni akármilyen munkát, de ha nem szeretem, az egész olyan átlagos lesz... Anna szeméből a csillogást sokszor visszaidézem magamban: „Nézd, még ettől a 15 éves lánytól is lehet tanulni!” Csak abba érdemes belekezdeni, amit szeretünk. Még azon túl is, hogy a szeretet nem egyszerű dolog, mert néha azzal jár, hogy éppen elegem van belőle. Ez az „elegemvan belőle” is belefér, ha a csillogás ott van a szemben! Anyukám mindig azt mondta, hogy a fiataloktól sokat lehet tanulni, de remélem tőlünk, öregektől is - tette hozzá mosolyogva Ördögh Ottó. Késely Ajnától is sokat tanult Ördögh Ottó Fotó: MTI 2017. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT A regény végére kisimult az író lelke Ördögh Ottó a most megjelent, A kis herceg és Buddha című könyvéről a következőket mondta: - Lelkileg sokat kaptam ettől a könyvtől, és úgy érzem, letettem valamit az irodalmi asztalra is. Hogy miről szól? Abban a tudatban élünk, hogy létezik veszteség. Hiányállapot van, szükség van, de szenvedésünk letétele révén megtanulhatjuk, hogy az igazán fontosat soha nem veszíthetjük el. Ez egy kicsit elvontnak tűnhet így. A történet szerint egy fiú elveszti a szerelmét, és hogy feldolgozza a csalódást és a szomorúságot, elmegy egy eldugott kis faluba, ahol találkozik az öreggel, és az ő hatására megváltozik a világszemlélete, kezdi másként látni a dolgokat. Majd elindul egy belső úton, aminek a végére megtapasztalja azt, hogy nincs veszteség. Ez az egyszerű séma magasabb szinten magáról a láthatóból és láthatatlanból összeszőtt valóságról szól - hangsúlyozta Ördögh Ottó, majd hozzátette: - Amikor elkészült a regény, kisimult a lelkem. Ezt próbáltam átadni az olvasónak is. Többen jelezték, mintha nekik írtam volna. Ha pedig sokan ezt mondják, már volt értelme megírni. Másrészt, olyan tartalom van benne, amely mindenkihez szólhat.