Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-04 / 36. szám

Negyvenkettedik évfolyam, 36. szám­« KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár­a*eh­ eríév&k értékben . Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Esfélz évre 60 X, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerda) 1921. május 4. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 2fc., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. írni a vallás áll és nem tud határozni: megszállja-e ez az állam szomszédját, Németországot, mely semmit se vétett ellene, vagy tovább ápolja e vele a jó szomszédi viszonyt, ami szintén fontos és életbevágó érdeke? A kardcsörtető cseh sajtó lármájából ítélve, a cseh köztársaság részt fog venni ebben a manőverben, melynek végső célja, — bármiképpen is igyekezzenek szépíteni, mert teljesen eltakarni semmiképpen sem lehet, — Németország gazdasági kifosz­tása. Nem volt elég az antantnak Német­ország katonai tönkretétele, most gazda­ságilag is le akarja tiporni, hogy soha talpraállni ne tudjon és a reváns őrület teljes kielégítést nyerjen. Hiába akar Né­metország fizetni és károkat jóvátenni megerősödése és talpraállása arányában, a revolver most van mellének szegezve: nem majd, hanem most kell megfizetnie. Megfizet ekképpen az antant a né­meteknek és mivel katonaságot annyit, amennyi ehhez az erőszakos érvágáshoz, melynek jogi szankció szép műkifejezést talált ki, mozgósítani nem képes, Cseh­szlovákiának is jut ebből a kétes értékű megtiszteltetésből, a büntető szankciók végrehajtásából, Németország egy részének megszállásából a kioperálandó zsákmány egy része ellenében. Vessük fel a kérdést: miért kell eb­ben a kegyetlen és embertelen s katonai­lag sem szép feladatban — mert hiszen védtelen és fegyvertelen az ellenfél — a csehszlovák köztársaságnak részt vennie? Talán azért, mivel hajója az antant von­tató kötelén úszik? Ez volna a hivatalos ok, amelyet cseh imperialista részről ki­színeznek azzal, hogy Németországnak meg kell a háborús károkat, Belgium el­pusztítását fizetnie. Ám jó, de hiszen úgy tudjuk, meg is akarja fizetni! Igen ám, de azt most, egyszerre kell megfizetni, mert különben elveszik a szenet és meg­állítják a német ipart, Európa legszerve­zettebb iparát. Végre is kilyukad a szeg a zsákból, akárhogy takargassák is: ez a megszállás tisztára üzlet, amelyen veszíteni nem le­het, csak nyerni, mert nemcsak a régi számlakövetelést hajtják be Németorszá­gon, de az újat is, a megszállás költsé­geit. A történelem nem fogja igazolni ezt a koszúvágyat és kapzsiságot soha, mely az antant részéről Németországgal szem­ben megnyilvá­­ul, nem az erős, de a letiport Németországgal szemben, amely belülről is ezer sebből vérzik. A cseh imperialista politika két kö­rülménnyel nem számol eléggé: ezek egyike a pszichikai körülmény, hogy a cseh közvéleményen kívül ezt a köztár­saság minden nemzetisége elutasítja s ha a negyedfél millió német-cseh eddig is hűvösen viselkedett az új állammal szem­ben, a jövőben még inkább fokozódni fog, mert nemcsak faji érzése vonza szoron­gatott fajtestvérei mellé, de fűteni fogja ez érzéseit az igazság ereje is. Az kétség­telen, hogy mindez nem szilárdítja az állami lét pilléreit, ezen felül pedig szerez magának most már nyugat felől is egy újabb ellenséget, Németországot, amely alig fog egykönnyen napirendre térni a megszállás megalázó ténye fölött. Ezt a külpolitikát sem a német, sem a szlovák, sem a magyar közvélemény nem támogathatja ifjú államunkban, ezeknek ugyanis imperialista céljaik egyáltalán nin­csenek s hasznot húzni szomszédja kárából nem tartja ildomosnak és erkölcsi célnak. Ha az állig fegyverkezett Csehszlo­vákia megengedi magának egy újabb há­borús készülődés fényűzését, fölé éti maga mögött a hidat, mely a konszo­idációval kapcsolja össze. Benes egy pillanatig se áltassa magát azzal, hogy Németország megszállása szimpátiát kelt Ausztriában és Magyarországon e köztársaság iránt. Mindkét utódállam rokonszenve már csak azért is a nagy Németország mellé áll, mivel az ántant bánásmódjából következ­tethetnek saját jövendő sorsukra. Hogy Benes a fegyveres közbelépés politikai árát is megszabja az ántantnak és azt főleg Magyarországgal szemben kí­vánja érvényesíteni annak további meg­­nyomorításával, ezzel ugyanazt a hatást váltja ki az itt élő magyarságból, mint a német-csehekből. Ez a külpolitika sorom­póba állítja az összes nemzeti kisebbsé­geket és a belpolitika terén idéz elő súlyos fordulatot. Benes külpolitikája nemcsak a nacionalista érzésekben szítja fel a gyű­löletet támadó élével, de heves ellenmon­dásokkal­ találkozik imperialista hajlamai­val a szocialistáknál is, mely Németország gazdasági tönkretételében a kapitalizmus megerősítését látja nem minden alap nél­kül, a nagy német államét, melyből a szocializmus tanai áradtak szét a világon. Benes számoljon azzal, hogy aki szelet vet, vihart arat, Örökké fegyverben állani és mindig rettegni egy háború le­hetőségétől, a szomszédokkal a legrosszabb viszonyban élni talán mégsem helyes és okos külpolitika, mert a cseh imperializ­mus ingatag talajára épül, melynek ebben az államban nincsen meg a többsége. Ha nem hinnék, ám legyen bátorságuk meg­kérdezni. „Egyesült Zsidó Párt.“ Csehszlovák Mixtum Kompositum a magyarság arányszámának letörésére. Jóleső érzéssel olvasta városunk magya­rosan érző és gondolkodó lakossága Fried Jenő újból kinevezett városi bizottsági tagnak a „K. L." legutóbbi számában közzétett azon nyilatkozatát, melyben legerélyesebben tiltako­zik egyik helyi lapnak azon beállítása el­len, hogy őt a zsupán­ kormánybiztos mint az „Egyesült Zsidó Párt“ tagját nevezte ki a vá­rosi törvényhatósági bizottság tagjává és na­gyon helyesen mutat arra, hogy ő ily pártot nem ismer, de nem is lehet tagja oly pártnak, amely városunkban nem létezik. Az „Egyesült Zsidó Párt“-ot a múlt évi nemzetgyűlési képviselő választások alkalmával mint a politikai boszorkánykonyha legújabb főztjét dobták nyilvánosságra a hivatalos körök, hogy ezzel a szlovenszkói zsidóságot meg­tévesszék, vagy lehetetlen helyzetbe hozzák. Ily pártot az itt felnevelkedett és itt élő zsidóság nem ismert, az sohasem létezett, mert a régi időben választásakor egy párt sem szer­vezkedett felekezeti alapon, sőt a volt néppárt sem volt speciális katholikus párt. Ez okból Fried Jenő nyilatkozata városunk minden önérzetes zsidó polgárának lelkében élénk viszhangra talált és ki merem mondani, hogy szokott szókimondásával mindnyájunk eszmemenetelét tolmácsolta. A zsidóság ezen a területen ezer éven át nyugodtan élt, polgári foglalkozását zavartalanul folytatta, mindig mint felekezet, mint vallás, de sohasem mint nemzet és bármiként váltakoztak a politikai irányok, bármilyen politikai érzésű államférfiak kezében volt az ország gyeplője, senkinek sohasem ju­tott eszébe, hogy a zsidóságot zsidó nemzet­nek tekintse. A zsidóság osztozkodott a régi Magyarország minden jó és balszerencséjében, végigélte a tatárjárást, a mohácsi vészt, a ku­ruc korszakot, a 48-as szabadságharcot, mint az országnak sokat szenvedett polgársága, de soha sem, mint zsidó nemzet. Ha végigtekintünk az ezeréves Magyar­­ország történelmének lapjai között, el kell is-

Next