A Könyvtáros, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1. SZÁM A könyvtáros XI. ÉVFOLYAM 1961. JANUÁR AZ OKTATÁSI REFORM ÉS A KÖNYVTÁRA [UNK] .ff Г Ql.Ц 1. A KÖNYV ÉS KÖNYVTÁR AZ OKTATÁS-NEVELÉS CÉLKITŰZÉSEIBEN ÉS GYAKORLATÁBAN Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről megvitatásra közreadott irányelvek alapvető célként az életre, éspedig a szocialista társadalom életére való nevelést tűzik ki. Azzal a minden tekintetben helytálló indokolással, hogy a „ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—15 év múlva) пред tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek.” Vitathatatlan, hogy az életre való nevelés, mint alapvető célkitűzés minden tekintetben helyes. Kérdés azonban, hogy ezt a helyes célkitűzést részleteiben hogyan értelmezzük. Vagyis: mit jelent a szocializmus viszonyai között az életre való nevelés? Még pontosabban: a szocialista oktatásnak, nevelésnek részleteiben milyen legfontosabb célokat kell maga elé tűznie, és gyakorlatát milyenné kell fejlesztenie ahhoz, hogy valóban a mai és a holnapi életre neveljen? Aligha leet kétséges, hogy az életre való nevelés a szocialista társadalomban az élet egésze számára szükséges nevelést jelenti. Olyan oktatást és nevelést, amely korszerű alapvetést, illetve szakképzést nyújt ahhoz, hogy az, aki átment rajta, képes legyen a szocialista társadalom életének egészébe szervesen beilleszkedni. Az új társadalom gazdasági és politikai, kulturális és társadalmi élete számára kell olyan egész embereket adnia akik — egyebek között: a) a munkában, a társadalmilag fontos és hasznos termelői és más tevékenységek ellátásában öntudatos dolgozókként, kellő hivatástudattal és felkészültséggel, eredményesen helytállnak; b) a szocialista világnézet, erkölcs és ízlés elsajátításával magukban új emberminőséget alakítanak ki; c) a kulturális élet megsokszorozódó, megnemesedő s éppen ezért megnemesítő lehetőségeivel a maguk személyében rendszeresen és intenzíven, akarnak és tudnak élni; d) végül az egészséges életmód emberhez méltó formáit életgyakorlatukban igyekeznek megvalósítani. Minthogy pedig az ember személyiségében a munka, a világnézet, az erkölcs, az ízlés és a művelődés elválaszthatatlan egységbe fonódik össze, kölcsönösen feltételezi és befolyásolja egymást; az oktatás és nevelés célkitűzéseiben és gyakorlatában is együttesen, egymással szoros összefüggésben és helyes egyensúlyban kell helyet kapniuk. Máskülönben az oktatás és nevelés ilyen vagy olyan vonatkozásban menthetetlenül egyoldalúvá, sőt hiányossá válik. Maguk az irányelvek mai előzetes formájukban az életre való nevelést meglehetősen egyoldalúan értelmezik. Helyesen a munkára való nevelést helyezik a középpontba. Emellett azonban kissé háttérbe szorulnak a világnézeti, erkölcsi és az egészséges életmódra való nevelés szükségletei. A modern kulturális életre és az egészséges életmódra való nevelés követelményei pedig csak itt-ott mellékesen, halvány utalásokban jelentkeznek. Holott nyilvánvaló, hogy a szocialista ember oktatásában és nevelésében ezeknek éppen úgy megvan a szerepük és jelentőségük, mint a munkára való nevelésnek, a szakemberképzés különböző fokozatokkénti megalapozásának, a termelési és más gyakorlati feladatokra való felkészítésnek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az oktatási reform további kidolgozása során a kulturális életre való nevelés az oktatási célok kitűzésében, a tananyag összeállításában, a különféle gyakorlatok megválasztásában és a módszerek alkalmazásában egyaránt kellő súllyal szerepeljen. Az ismeretterjesztés és az olvasás, a színjátszás és a film, a rádió és televízió, a hangversenyek, a múzeumok, műemlékek és kiállítások megismerése és igénybevétele a társadalom egésze számára egyre gyorsuló ütemben . A Könyvtáros 1