A Könyvtáros, 1961 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1. SZÁM A könyvtáros XI. ÉVFOLYAM 1961. JANUÁR AZ OKTATÁSI REFORM ÉS A KÖNYVTÁRA [UNK] .ff Г Ql­­.Ц 1. A KÖNYV ÉS KÖNYVTÁR AZ OKTATÁS-NEVELÉS CÉLKITŰZÉSEIBEN ÉS GYAKORLATÁBAN Az oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről megvitatásra közreadott irányelvek alapvető célként az életre, éspedig a szocialista társadalom életére való nevelést tűzik ki. Azzal a minden tekintetbe­n helytálló indokolással, hogy a „ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából kilépve (10—15 év múlva) пред tudjanak felelni a felépült szocialista társadalom igényeinek.” Vitathatatlan, hogy az életre való nevelés, mint alapvető célkitűzés minden te­kintetben helyes. Kérdés azonban, hogy ezt a helyes célkitűzést részleteiben hogyan értelmezzük. Vagyis: mit jelent a szocializmus viszonyai között az életre való­ nevelés? Még pontosabban: a szocialista oktatásnak, nevelésnek részleteiben milyen legfon­tosabb célokat kell maga elé tűznie, és gyakorlatát milyenné kell fejlesztenie ahhoz, hogy valóban a mai és a holnapi életre neveljen? Aligha le­­et kétséges, hogy az életre való nevelés a szocialista társadalomban az élet egésze számára szükséges nevelést jelenti. Olyan oktatást és nevelést, amely korszerű alapvetést, illetve szakképzést nyújt ahhoz, hogy az, aki átment rajta, képes legyen a szocialista társadalom életének egészébe szervesen beilleszkedni. Az új tár­sadalom gazdasági és politikai, kulturális és társadalmi élete számára kell olyan egész embereket adnia akik — egyebek között: a) a munkában, a társadalmilag fontos és hasznos termelői és más tevékenysé­gek ellátásában öntudatos dolgozókként, kellő hivatástudattal és felkészültséggel, ered­ményesen helytállnak; b) a szocialista világnézet, erkölcs és ízlés elsajátításával magukban új ember­­minőséget alakítanak ki; c) a kulturális élet megsokszorozódó, megnemesedő s éppen ezért megnemesítő lehetőségeivel a maguk személyében rendszeresen és intenzíven, akarnak és tudnak élni; d) végül az egészséges életmód emberhez méltó formáit életgyakorlatukban igye­keznek megvalósítani. Minthogy pedig az ember személyiségében a munka, a világnézet, az erkölcs, az ízlés és a művelődés elválaszthatatlan egységbe fonódik össze, kölcsönösen feltételezi és befolyásolja egymást; az oktatás és nevelés célkitűzéseiben és gyakorlatában is együttesen, egymással szoros összefüggésben és helyes egyensúlyban kell helyet kap­niuk. Máskülönben az oktatás és nevelés ilyen vagy olyan vonatkozásban menthetet­lenül egyoldalúvá, sőt hiányossá válik. Maguk az irányelvek mai előzetes formájukban az életre való nevelést meglehe­tősen egyoldalúan értelmezik. Helyesen a munkára való nevelést helyezik a közép­pontba. Emellett azonban kissé háttérbe szorulnak a világnézeti, erkölcsi és az egész­séges életmódra való nevelés szükségletei. A modern kulturális életre és az egész­séges életmódra való nevelés követelményei pedig csak itt-ott mellékesen, halvány utalásokban jelentkeznek. Holott nyilvánvaló, hogy a szocialista ember oktatásában és nevelésében ezeknek éppen úgy megvan a szerepük és jelentőségük, mint a mun­kára való nevelésnek, a szakemberképzés különböző fokozatokkénti megalapozásának, a termelési és más gyakorlati feladatokra való felkészítésnek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy az oktatási reform további kidolgozása során a kulturális életre való nevelés az oktatási célok kitűzésében, a tananyag összeállí­tásában, a különféle gyakorlatok megválasztásában és a módszerek alkalmazásában egyaránt kellő súllyal szerepeljen. Az ismeretterjesztés és az olvasás, a színjátszás és a film, a rádió és televízió, a hangversenyek, a múzeumok, műemlékek és kiállítások megismerése és igénybevétele a társadalom egésze számára egyre gyorsuló ütemben . A Könyvtáros 1

Next