Konzerv- és Paprikaipar, 1981 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1981-01-01 / 1. szám

✓ A MAGYAR KONZERVIPAR TÖRTÉNETÉHEZ A Budapesti Konzervgyár története HEGYES PÉTER—HORNYÁK LÁSZLÓ Budapesti Konzervgyár A Budapesti Konzervgyár alapításának 30. év­fordulója tiszteletére a vállalat igazgatójának felkéré­sére a MÉTE és a FMKT helyi szervezete fiataljai feldolgozták a vállalat történetét.­ ­ 1. A magyar élelmiszeripar kialakulása Magyarországon a korai kapitalizmusban első­sorban a mezőgazdasággal összefüggő ipar fejlő­dött ki. A mezőgazdasági nyerstermékeket feldol­gozó iparágak közül a legnagyobbak voltak: a szesz-, olaj-, cukor- és a malomipar. A hazai nagyipar kialakulásával járó kedvező időszak azonban csak igen rövid ideig tartott. A gazdasági válság hatására fokozódott a kizsák­mányolás és a nyomor. A pesti gyárakban naponta 11—15 órát dolgoztak, s a fővárosban mintegy 6000 munkanélküli volt. A gyártulajdonosok a gyermekmunkára vonatkozó rendelkezést figye­lemre sem méltatták. A dohánygyárakban az óra­bér 11—20, a malomiparban 9—17, a szeszgyárak­ban 5—8, a cukorgyárakban a nőmunkások óra­bére 4—9 krajcár volt. A gyártulajdonosoknak joguk volt minden mun­kást szombatonként kifizetés után minden felmon­dás nélkül elbocsájtani, ezzel szemben a munkás csakis a bérfizetés alkalmával bejelentett 8 napi felmondás után hagyhatta el a gyárat. A Gschwindt gyárban külön rendszabály volt érvényben: ,,Ha egy munkás 24 óráig távol marad, elbocsátottnak tekintendő.” Magyarországon az ipari forradalom élén az élel­miszeripar haladt. Az 1860-as években európai vi­szonylatokban is nagyarányú , technikailag fej­lett malomipar alakult ki, s nagymértékben növe­kedett a szesz- és a cukoripar. 1890-ben a nagy­ipari munkásság 25%-a (26 000 fő) az élelmezési iparban dolgozott. Tartósítóipar ebben az időben még nem létezett. A századforduló idején a gyáriparban termelt érték közel 40%-át az élelmiszeripar (nagyrészt a malomipar) szolgáltatta. Az üzemeknek csak körülbelül 60%-a dolgozott egész éven át, a ter­melés nagyrészt napszámos és segédmunkásokra épült. 1910-re az élelmiszeriparban foglalkoztatottak száma 34 000-re növekedett, de mindössze 50, 1000-nél több munkást foglalkoztató nagyüzem működött, köztük 6 dohánygyár és 4 cukorgyár. Az első világháború után nehéz helyzet állt elő. Az élelmiszeripar néhány ágazatának — például malom- és söripar — nyersanyagellátása komoly gondokba ütközött. A gazdasági élet igen lassan indult meg, 1921- ben az ipar termelése még a felét sem tette ki az 1913. évinek. Az élelmiszeriparban néhány új ágazaat (konzerv, cukorka, csokoládé) fejlődése sem tudta ellensú­lyozni a hagyományos ágazatok visszaesését. A termelés még 1938-ban sem érte el a válság előtti színvonalat. Az élelmiszeripar részesedése az ipar bruttó termeléséből az 1929. évi 34,2%-ról 1938-ban 28,7%-ra csökkent. 2. A konzervipar fejlődése A magyar konzervipar mindössze 70—-80 éves múltra tekinthet vissza. Az első üzemek a század­­forduló körül létesültek. Az ország belterjes mező­­gazdasági művelésre alkalmas tájai, a hazai gyü­mölcs- és zöldségfajták kiváló tulajdonságai alapul szolgálhattak volna jelentős konzervipar létre­hozásához, de a tőkés termelési viszonyok között csak kisüzemszerű savanyító, aszaló és légyártó üzemek alakultak. Mintegy 117 egykori üzemről, műhelyről van tudomásunk. Termelésük a paradi­csomfeldolgozás mellett főleg a hadsereg ellátását

Next