Konzervújság, 1996 (44. évfolyam, 1-4. szám)

1996-01-01 / 1. szám

­ KONZERVÚJSÁG 1996/1. TÖRÖK GÁBOR -TUDOMÁNYOS EMLÉKÜLÉS .Empíriától a tudományosan megalapozott technológiáig” Dr. Kárpáti György ny. egyetemi tanár A magyar élelmiszeripar „ Gábor Bácsija ” halálának 30. évfordulója lesz 1996-ban. 1995. június 16-án a KÉKI-ben tartott emlékülésen fiatal barátja és egykori munkatársa dr. Kárpáti György előadása idézte fel személyiségét. Szíves hozzájárulásával a követ­kezőkben az előadás tartósítóipari vonatkozásait elevenítjük fel (Szerk.). Török Gábor kiváló minősí­tésű mérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyete­men szerezte. 1927-1941-ig a Mezőkémia Rt- nél dolgo­zott üzemvezetői, fejlesztő mérnöki, majd igazgatói be­osztásban. Gyártástechnoló­giai kutatási eredményei alapján több önálló gyár fej­lődött, így irányításával ala­pították a paksi és a kaposvári „ Helios ” konzervgyárakat, ame­lyeknek igazgatója lett. 1941-től - a BME Kémiai-Fizikai Tanszékének adjunktu­saként - kezdett foglalkozni a növényi eredetű élelmiszerek gyorsfagyasztásával és kis hőmérsékleten való tartósításával, majd - miután a Karlsruhei Plank Intézetben bővítette isme­reteit - irányító szerepet vállalt Magyardiószegen (Pozsony mellett) Európa akkori egyik legkorszerűbb gyorsfagyasztó üzemének létrehozásában. Ez volt az előzménye annak, hogy 1946/47-ben az ő javaslatára alapíthatta meg a Mezőgazdasági Ipari Rt. Csepelen a MIRELITE gyorsfagyasztó üzemet. Ugyanezen időponttól kezdődően kapott szakértői feladatot a Magyar-Szovjet Gazdasági és Jóvátételi Bizottság munkájá­ban. E feladat végrehajtása során sikerült elsőként felvennie a kapcsolatot a szovjet élelmiszer-ipari, konzervipari, húsipari kutatóintézetekkel. 1949-ben kezdődött el a mezőgazdasági és élelmezési ipa­rok átszervezése, a kézműipari jellegű iparokból a gyáripar kialakítása. Korábban szervezett iparfejlesztő kutatás gyakor­latilag nem volt. A már meglévő Országos Mezőgazdasági Kísérleti Intézet átszervezését Török Gáborra bízta a kor­mányzat. Az új intézet, az „OMMIKI" (Országos Magyar Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet) 34 fővel a korábbi in­tézet dolgozóiból és az Országos Kémiai Intézet szakem­bereiből alakult. Az újjászervezett intézet 1950-ben már cse­lekvően részt vállalt a hús-, konzerv-, hűtő-, baromfi- és nö­vényolaj-iparok vizsgálati módszereinek és adaptált techno­lógiáinak kialakításában. Az intézet volt ezeknek az iparoknak az egyetlen műszaki és tudományos szervezete. Az újonnan szervezett vállalatok dolgozói a korábbi kézműjellegű magán­iparból jöttek, többségüknek nem volt nagyüzemi gyakorlata. Ezekben az években - a II. világháborút követően az ipar államosításáig - a konzervipar a következő képet mutatta: Nagyüzemek: Weiss Manfréd: Budapest, Máriássy­ és Földvári utcai gyárak Kecskeméti Konzervgyár Nagykőrös, Alföldi Konzervgyár Szegedi Konzervgyár (A WM érdekeltségbe tartozó gyárak a konzervipari termelés 50 %-át képviselték) Platter Konzervgyár, Kecskemét Gschwindt Konzervgyár, Nagykőrös Hatvani Konzervgyár Dunakeszi Konzervgyár (MEM­L érdekeltség volt) Középüzemek: Helios Konzervgyár, Kaposvár Paksi Konzervgyár Dőry Konzervgyár, Dombóvár Sashalmi Konzervgyár Suppan Konzervgyár, Budafok Nagyatádi Konzervgyár Szigetvári Konzervgyár Csömöri Konzervgyár Kisüzemek, családi konzervgyárak: Konzervgyárosok Országos Szövetsége: 52 tag Savanyítók és Gyümölcsfeldolgozók A konzervipari termelés 60 %-a Budapestre és környékére, 30 %-a a Duna-Tisza közére, 10 %-a Dunántúlra jutott. A Weiss Manfréd konszern gyárait 1947-ben, a 100-nál több dolgozót foglalkoztató üzemeket 1948-ban, míg a tíz főnél nagyobb létszámot foglalkoztató üzemeket 1949-ben államosí­tották. A magán konzervipar ekkor gyakorlatilag megszűnt. Az államosítás időpontjában a konzerviparban mindössze hét, a húsiparban egy diplomás mérnök dolgozott. Hűtőiparról ekkor még nem beszélhetünk, mert a budapesti Tóth Kálmán utcai és a Kőbányai Sörgyár pincéiben lévő hűtő-fagyasztó tárházakon kívül csak a nagyobb vidéki vágóhidak és baromfi -feldolgozók mellett létesültek hűtött tárolóterek. A nagyüzemi termeléshez nem állt rendelkezésre megfelelően képzett szakembergárda, az üzemek nagy többségében nem volt laboratórium, egyes üzemekben még hőmérő sem volt. Ezekből a hiányosságokból, képzetlenségekből a nagyüzem

Next