Konzervújság, 2002 (50. évfolyam, 1-4. szám)

2002-01-01 / 1. szám

2 KONZERVÚJSÁG 2002/1. Az Uniós előcsatlakozás hajrájában a magyar tartósítóipar Galambos József Magyar Tartósítóipari Szövetség Tíz év telt el Magyarország és az Európai Közösség közötti társulási szerződés brüsszeli aláírása és hét év a szerződés hatály­ba lépése (1994. évi I. törvény) óta. A kölcsönös politikai akarat megvalósulása érdekében 1998. márciusában kezdődtek meg a tagjelöltek és az Európai Unió közötti kétoldalú tárgyalások, melyek keretében 28 fejezetben nyíltak meg (és magyar szem­szögből azok legtöbbjében már le is zárultak) az érdemi egyez­tetések. Mostanra elkerülhetetlenné vált a reálszféra szereplői, a hazai vállalkozások számára végiggondolni a csatlakozási folyamat, ezen belül elsősorban a 2004-től esedékes egységes belső piac már most is jól modellezhető várható hatásait és kihívásait. Korántsem mindegy, hogy milyen versenypozícióban éri el szó­ A konkrét adatokat tekintve megállapítható, hogy különö­sen az 1998-as orosz pénzügyi válságot követően megtört az exportszerkezeten belül a kelet-európai piacok hegemóniája. A kilencvenes évek konzervpiaci exportértékesítését az jellemez­te, hogy a külpiaci eladások összes mennyiségének 60-70%-a a szovjet utódállamok területén realizálódott. Az utóbbi évek­ben azonban változás állt be, hiszen az Uniós piacok a kon­­zervtermékek exportőrei számára mennyiségi szempontból mintegy egyharmadát, az árbevétel oldaláról pedig immár kö­zel felét (1999-ben 47%-át) jelentik az összes értékesítésnek. Ezek az arányok egyben arról is tanúskodnak, hogy a nyugat­európai országok elsősorban a magasabb hozzáadott értékű ter­mékek számára jelentenek biztos felvevőpiacot. Az export be­vételek 2000. évi megoszlását térségenként az 1. ábra mutatja. Kisebb egyensúlyi zavarra utaló jel, hogy a 2000. évi ada­tok alapján az EU-ba irányuló értékesítés mennyiségének 60%­­át, értékének 70%-át Németország tette ki. Ettől nem külön­böznek számottevően a megemlített további térségek sem, hi­szen a külkereskedelmi statisztikákban szereplő tizenhárom szovjet utódköztársaságba irányuló eladásokban Oroszország kebb környezetünk - jelen esetben a hazai tartósítóipar, illetve a mögötte álló kertészeti vertikum - a csatlakozás dátumát. A csat­lakozás körülményeinek, esélyeinek, valamint egyes tényezői­nek bemutatására vállalkozik ez az írás. A szakágazat külkereskedelmének teljesítménye Közismert, hogy a magyarországi tartósítóipar piaci kap­csolatrendszerében mindig is meghatározó szereppel bírt és bír ma is az exportértékesítés. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozásból kikerülő áruk mintegy kétharmada az ország határain kívül ta­lál vevőre, kerül fogyasztásra (1. táblázat), súlya 80/80%, míg a Magyarországon kívül hat országot tömö­rítő CEFTA esetében Lengyelország 47/43%-kal (térségbe irá­nyuló export mennyiség/értékaránya) szerepelt. Az európai Uniós piacok utóbbi időszakát jellemző fejlődés okait illetően persze nem feledkezhetünk meg a magyar élel­miszeripar több területét is érintő, 1998-at követő válságjelen­ségekről, azaz a kelet-európai exportértékesítés abszolút csök­1. táblázat: Konzervipari termékek exportértékesítése, 1999-2000. 1999. 2000. Forrás: vámstatisztikák, Magyar Tartósítóipari Szövetség 1. ábra: Konzervipari termékek térségenként exportbevételei, 2000 (%) Forrás: Magyar Tartósítóipari Szövetség

Next