Tőkeiné Egry Margit (szerk.): Hegyi György önmagáról (1997)

HEGYI GYÖRGY ÖNMAGÁRÓL Az idén ünnepli hetvenötödik születénapját­. Mi az oka hogy most felhívja a figyelmet az 1946 és 954 között készült műveire? Fontos időszak, kimaradt korszak ez az életemben. Elfeledtette a nyilvánosság hiánya. Az egyik, még főskolás koromban készült képem eljutott ugyan 1947-ben Prágába, mégpedig a VIT-kiállításra, ámde ekkori műveimet először 1948 január 25-e és február 8-a között, „Látszat és látvány" címen, az Európai Iskola sorozatában állították ki, majd 1985-ben a Műhely Galériában és 1996-ban a szentendrei Erdész galériában lehetett megtekinteni néhányukat. Talán ez az 1996-os kiállítás ösztönözte arra, hogy nagyobb csokrot kössön ennek a kornak a terméséből? Mondjuk úgy, megerősítette bennem az igényt arra, hogy ama - nem csak számomra - nagyon fontos korszakra ismét odafigyeljünk. 1946-ban kerültem a Képzőművészeti Főiskolára. Akkoriban a modern művészet fölfedezése és művelése volt a célunk. Úgy gondoltuk, vége a konzervatív művészetnek, újat akartunk­. így kerültünk az Európai Iskola vonzáskörébe. Éreztem, sőt tudtam, hogy ők a jövő, ők képvise­lik az újat, a forradalmit, a követendőt. A Főiskola könyvtárát bújva ismerkedtem meg Picassóval, a modern művészet rancia, orosz és német nagyjaival. Ekkor láttam először Bálint Endrééknél Vajda-raj­zokat. Vajda víziói döbbenetes és hiteles megérzései a fasizmus borzal­mainak, megrendítően tökéletes művészi megjelenítései az embertelen­ségnek. Milyen lehetősége volt azokban az években az új művészet művelésére egy főiskolásnak? 1947-ben néhány főiskolás társammal, nevezetesen Jánossy Ferenccel, Zsille Győzővel, Sugár Gyulával, Rác Andrással, Gera Évával és Boór Verával művésztelepet szerveztünk Szentendrén, s elhatárolva magunkat a konzervatív polgári festészettől, absztrakt képeket festet­

Next