Kortárs, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)

1958 / 5. szám - SZEMLE - Kelemen János: Fábry Zoltán: Hidak és árkok

munkáért lobog”. Még lírájának szomorkás, kesernyés hangja is inkább a türelmetlenség, mintsem a lemondás szülötte. Mélységes humanizmussal szemléli a költő a világot és fájda­lommal veszi tudomásul, hogy a nagy és szent Eszmék megvalósítása mennyi nehézségbe ütközik, hogy sokszor a legjobb tett is a fonákjára fordul. Ha ilyenkor el is fogja a keserűség, nem szűnik meg biztatni önmagát. Ne félj, ne aggódj, építsed a várat. Melynek tervét a hit adta neked A vérre szomjas sakál kiabálhat Handzsároddal bizton ledőlheted (Ali, a tevehajcsár) Találkozunk a Halljátokban egy csokor kedves szerelmes verssel is; a tavasz madarai ismét ott csattogtatják szárnyukat a dércsípte szív körül. Olyan leheletkönnyűséggel hullám­­zanak ezek a költemények, ahogyan a „tündérhajú lányok haja száll lobogva”, könnyűvé teszi őket a tovatűnő szerelem, amely inkább már csak a letűnt idők emlékeként él, de annál jobban ragaszkodik hozzájuk a költő „örömre ittas ajka”. Az első szerelem hangját hallja ki a percek tovatűntéből, és most is, mint régen, „melegedni akar” kedvese szívén. Költeményei­ben miként a Május a szabadságé, a Tavasz a szerelem szimbólumává lesz; „az ujjongó veréb szerelmes szemét” nézi s áldását küldi „a holdra ugató boldog, borzas kutyára”. Ha zsendül a tavasz, zsendülőbb tavaszt várok Mikor az ég s a föld izzó vére szivárog, S gyantaszagú fenyő csodájára a lélek Hálás szóval féléi a keltető fényességnek. (Ha zsendül a tavasz) A kötet legszebb darabjai talán azok a zsoltárokra emlékeztető, 1957 első hónapjaiban keletkezett költemények, melyekből egy, minden gondunkat, bajunkat magáénak valló költő szól hozzánk. Ezek a költemények, s méginkább azok, amelyek már nem kerültek be a kötetbe, hanem azóta jelentek meg folyóiratok, újságok hasábjain, Keszthelyi költészetének új, magasabb szintjéről tanúskodnak. És mutatják azt is, hogy Keszthelyi sokkal jelentősebb költő, súlyosabb tehetség, mint ahogyan kritikánk és közvéleményünk eddig számontartotta. KISPÉTER ANDRÁS Fábry Zoltán: Hidak és árkok (Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó) „Embernek maradni az embertelenségben, hídnak és útnak árkok és hínárok gyilkos és szennyes útvesztőjében: ezt szorgalmazni, tudatosítani és ha lehet — példázni, ezért és nem másért álltak össze könyvvé e kötet írásai. Könyvvé, mely maga is híd akar és tud lenni. Híd és nem árok. Közvetítés és nem elzárkózás.'' E szavakkal fogalmazza meg új tanulmánykötete jellegét, célját, Fábry Zoltán. Ez a meghatározás egyébként ráillik minden írására, egész működésére. Legharcosabb írásai is hidat vernek népek és kultúrák között, a haladás erői között, a jóakaratú emberek között. Gyűlöletet csak gyűlölnivaló ellen hirdet: a fasizmus, a háború ellen. A Hidak és árkok újabb — talán ezideig legszebb és legmeggyőzőbb — summázása harcosan humanista világnéze­tének. Fábry szubjektív író. A személyes élmény szenvedélyességével éli át szemléletének, tanulmányainak tárgyát s egyéni szenvedéllyel fejezi ki mondanivalóját. Emlékezzünk régi írásaira a Korunk­ban, amellyel neve épp annyira összeforrt, mint a Gaál Gáboré, akiről

Next