Kortárs, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-6. szám)

1962 / 2. szám - Bor István: Szurdok-völgy (vers)

— Ugyan, szóra sem érdemes — szabadkoztam. — Szívesen jövök máskor is, ha valóban hasznosnak találták a munkások. De ez majd néhány nap múlva­­derül ki, amikor már ismerni fogja a véleményüket. Most még korai erről... — Csak ne szerénykedjék, elvtárs! — szakított félbe a párttitkár. — A sike­rére mi sem jellemzőbb, hogy már korán reggel megállított Rémai szaktárs. Tudja, az a gépmester, akire azt mondta, hogy nem éppen barátságos atyafi, és azt kérdezte, nem panaszkodott-e ön, amiért az este oly sokáig föltartotta ? Dehát ő még nem beszélt soha életében egy eleven költővel, mondta, és most ki akarta használni az alkalmat.. . Minden mást szívesebben fogadtam volna, mint ezt a dicséretet. Hiába, úgy látszik, üldöz a balsors! Megint csak eszembe juttat­ják, milyen nevetséges lehet­tem, amikor azt a gépmestert összetévesztettem mással. Okulnom kell belőle. — Dehogy tartott fel — mondtam kedvetlenül és meggyőződés nélkül. — Nagyon érdekes beszélgetést folytattunk. — Örülök neki — mondta a párttitkár. — Egyike a legértelmesebb dolgozó­inknak. Sokszor magam sem akarom elhinni, hogy ez a segédmunkás mennyit fej­lődött, amióta nálunk dolgozik . . . Igazán megkönnyebbültem, amikor befutott a vonat. Míg búcsúztam a párt­­titkártól, az egyik kocsi ablakában ismerős arcot láttam. Mintha egyik régi elv­­társam lett volna, akivel a fölszabadulás után néhány hónapig együtt dolgoztam. De vajon ő az? . . . Nem mertem meggyőződni róla. Másik kocsiba szálltam . . . BOR ISTVÁN SZURD­OK­VÖLGY Szentkereszt alatt a Pilis patak átrágta magát egy hegyen, hogy e helyen szurdokvölgy legyen; sziklás, szakadós, mint arra fenn, hol valódi a fenség s ritka az ég. Nagy volt e tette a szándék szerint, s dicséret illeti az erőlködést, csak a patak kicsi, s kicsi a hegy. Lábost, szemetet hord, hogy megtöltse a formát. Piszkos sziklán röhögnek gyökértelen margaréták. E vásári ricsajt mi nevetjük, s tudjuk, hogy merre nem vezet az út, apró hegy nem késztet hangos gyűrkőzésre, s mert tudjuk termetünk s a cél satnya voltát, hát várunk vagy forgunk, mint a forgó s a szép bukás pátoszát sem érdemeljük. 207

Next