Kortárs, 1976. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1976 / 12. szám - Moldova György: Istók, a vizek királya - H. Kovács történeteiből (szatíra)
MOLDOVA GYÖRGY Istók, a vizek királya H. Kovács történeteiből A 8888-as Italboltban a montreali közvetítéseket hallgatták egy zsebrádión, mikor az esélyes magyar úszók sorra kiestek az előfutamokból, mindenki fel volt háborodva, csak H. Kovács legyintett lekicsinylően. - Nem kell olyan nagy igényűnek lenni, kedves uraim, inkább örüljünk, hogy a fiúk nem fulladtak bele a vízbe. Itt egy nagy úszó volt: Istók, az FTC-ből, a többiek futottak még: Kacor király, Rizibizi. - Istók ? Még nem hallottunk ilyen nevű úszóról. - Pedig néhány évvel ezelőtt még sokat beszéltek róla - főleg, amikor olyan hirtelen eltűnt. - Miért tűnt el ? H. Kovács széttárta a karjait. - Ez megint egy szigorúan titkos, úgynevezett dupla nullás államtitok, nem kockáztathatom a személyes biztonságomat azzal, hogy közlöm magukkal. - Akkor mit csináljunk ? H. Kovács közelebb hajolt a kíváncsiakhoz, és száját félig eltakarva suttogta: - Próbáljanak talán leitatni, hátha akkor könnyebben beszélek. Rendeljenek mondjuk, egy tömbházmestert. - Az mi ? - Három régi házmester egyben: kilenc deci bor, hat deci szóda. * 1967 árpilisában, mikor elkészült a talajvizeket elvezető hansági csatorna az iszapvári „Egyesült Pirkadó Fény” téesz halászai nekiláttak, hogy lehalásszák az addig hozzáférhetetlen mocsaras Király-tavat. A téesz úgy tervezte, hogy lecsapolja, kimélyíti, és halastóvá építi át. Bár a Király-tó a temérdek apró hansági tó között a legnagyobbnak számított, csak néhány teknős, rák, csík és más úgynevezett szeméthal akadt meg a kerítőhálóban, a halászok nem is tartották érdemesnek folytatni a munkát, már az elvonulást fontolgatták, mikor a vonókötelek hirtelen megfeszültek. Csónakjukkal beevezhettek volna, hogy kiszabadítsák a hálót, de körültekintve a tiszta kora tavaszi vízen, sehol sem látszott tuskó, gally vagy valamilyen bedőlt fatörzs, ami megfoghatta volna, a halászok csak arra gondolhattak, hogy egy óriási hal rángatja a hálót. Az egyik öreg emlékezett a szóbeszédre, hogy a Király-tóból valaha egy nyolcvankilós harcsát fogtak ki; mikor kiemelték, bőgött, mint a borjú, a párja állítólag most is itt él ebben a tóban, lehet, hogy erre bukkantak rá. A halászok megfeszülő izmokkal kapaszkodtak bele a vonókötelekbe, mégis, mikor a háló elérte a tómeder szélét, a megdöbbenéstől majdnem elengedték: egy csukott szájú, dülledt szemű, erőteljes testalkatú, meztelen fiú próbálta kiszabadítani a háló lyukaiba beakadt kezeit. A fiú testén számos jel mutatta, hogy régen - talán már évek óta - a vízben él, mellét foltokban pikkely nőtte be, ujjai között úszóhártya feszült.