Kortárs, 1977. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1977 / 9. szám - KRITIKA-PRÓZA - Petrőczi Éva: Bor Ambrus: Rövidítések és jelek
szürrealizmusra emlékeztető motívum, részmozzanat, technikai elem, formanyelvi tényező. Stilizált realizmus ez, költőiesített és intellektualizált próza, amelyben helyet kap a játékosság, az átlírizált és festői leírás, a gondolatközlő reflexió, funkciót nyer a látomásos szemléleti forma. De ezek a hatóelemek oly módon színezik és alakítják a regénystruktrát, hogy nem semmisül meg a valószerűség elve sem, megmarad a valóságra vonatkoztatás lehetősége, a regény esztétikai világa nem a szürrealista önelvűség és kötetlenség jegyében szerveződik meg. Ahogy B. Nagy László találóan megfogalmazta: „a Fellegjárás már igen moderált formája a szürrealizmusnak”. Sőtér István első regénykísérlete ma is meggyőzőnek érezhető keresztmetszetét adja a kollégiumi élmények egyszerre dokumentatív és költőies, realisztikus és stilizált megidézésével egy nemzedék életérzésének, külső és belső világának. Eszmék és érzelmek, gondolatok és hangulatok, arcok és helyzetek, tárgyias kulisszák és folyamatok, fragmentumok és összefüggések megörökítésével teszi átélhetővé ezt a hajdanvolt kisvilágot, ezt a modellszerűségében oly furcsán jellegzetes és távoliságában is annyira érdekes valóságot. Művét frissen ható dokumentumként olvashatjuk. S korántsem csak tárgyi anyagát tekintve eleven és gazdag dokumentumként. Hiszen a Fellegjárás a kísérletezés és az újítás szándéka révén, az epikai modernség lehetséges irányainak keresésével, a „költői realizmus” korábbi és kortársi vívmányainak kezdeményező továbbfolytatásával az újabbkori magyar regényfejlődésben elhelyezhető irodalomtörténeti érdekű példa is lehet. Ekként egy folyamat része, egy vonulat összefüggésébe tartozó eredmény, tanulságos és figyelmet érdemlő regényírói teljesítmény. (Magvető Könyvkiadó.) FÜLÖP LÁSZLÓ Bor Ambrus: Rövidítések és jelek Rövidítések és jelek: pontos, kifejező cím, annyit - és nem keveset - ígér, amennyit nyújtani tud. Nem írói bravúrokat, hanem a verbális fegyelem életben s irodalomban egyaránt ritka pillanatait. A rövid bevezetésből kiderül, milyen művészi, emberi elvek és elődök irányították a szerzőt, amíg legújabb kötetével sikerült elérnie a tömörítés, „pontosítás” nem mindennapi fokát: „Jóságot és emberséggyőzelmeket előimádkozni minek? A hívő tesz érte, a tunyák meg a hazugok előimádkoznak... Kassák faragott bíróarca, Baudelaire keserű arca, Nagy Lajos sötét szájzugai, Brecht szerzetesfeje és munkaruhája. Kortársak, akik nem szépelegnek, akik a szívós embertelenség ellen írnak, minden eszközzel, szenvedélyessel vagy jéghideggel.” A legelső elbeszélés a Statiszták. Címe kettős értelmű, ahogy cselekménye is két, párhuzamos szálon fut. Leni Reifenstahl rendezőnő filmet forgat a náci párt kongresszusáról; számára Németország „nagyjai” csak önmaguk dublőrei, statiszták, ahogyan ezt a történelem valósága később igazolta is. A cselekmény másik szála: az egyik köznapi statisztát, Albert Freigang lakatost elbocsátják, mert a pártvezérek látogatásának napján „halaszthatatlan magánügye miatt” kivonta magát az ünneplésből. A magánügy - szerelmi légyott - halálos ítélettel végződik a fanatikus tömeghisztéria fejtetőre állított világában. A végsőkig személytelenített írás feloldása egy reményt, megújulást sugalló rövid közlés: „...még odasúgta Budenoopnak, hogy Marlies Jakobsnak hívják a lányt. Marlies azóta megszült.” A rövidítés, a korábban már feldolgozott élmények puszta jelzéssé szigorítása a kötet egészére jellemző, kivéve a Zsír, benzin című elbeszélést, amely a Világfidók (egy 1962-ben megjelent Bor Ambrus-regény) rövid epizódjának kiterjesztése önálló művé. Az amerikai hadsereg konyháján végzett testet-lelket undorító munka, éhezés és pazarlás másodszor 1493