Kortárs, 1977. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1977 / 9. szám - KRITIKA-PRÓZA - Petrőczi Éva: Bor Ambrus: Rövidítések és jelek

szürrealizmusra emlékeztető motívum, részmozzanat, technikai elem, formanyelvi ténye­ző. Stilizált realizmus ez, költőiesített és intellektualizált próza, amelyben helyet kap a játékosság, az átlírizált és festői leírás, a gondolatközlő reflexió, funkciót nyer a látomásos szemléleti forma. De ezek a hatóelemek oly módon színezik és alakítják a regénystrukt­­­rát, hogy nem semmisül meg a valószerűség elve sem, megmarad a valóságra vonatkozta­tás lehetősége, a regény esztétikai világa nem a szürrealista önelvűség és kötetlenség jegyé­ben szerveződik meg. Ahogy B. Nagy László találóan megfogalmazta: „a Fellegjárás már igen moderált formája a szürrealizmusnak”. Sőtér István első regénykísérlete ma is meggyőzőnek érezhető keresztmetszetét adja a kollégiumi élmények egyszerre dokumentatív és költőies, realisztikus és stilizált megidé­­zésével egy nemzedék életérzésének, külső és belső világának. Eszmék és érzelmek, gondo­latok és hangulatok, arcok és helyzetek, tárgyias kulisszák és folyamatok, fragmentumok és összefüggések megörökítésével teszi átélhetővé ezt a hajdanvolt kisvilágot, ezt a modell­­szerűségében oly furcsán jellegzetes és távoliságában is annyira érdekes valóságot. Művét frissen ható dokumentumként olvashatjuk. S korántsem csak tárgyi anyagát tekintve eleven és gazdag dokumentumként. Hiszen a Fellegjárás a kísérletezés és az újítás szándé­ka révén, az epikai modernség lehetséges irányainak keresésével, a „költői realizmus” korábbi és kortársi vívmányainak kezdeményező továbbfolytatásával az újabbkori ma­gyar regényfejlődésben elhelyezhető irodalomtörténeti érdekű példa is lehet. Ekként egy folyamat része, egy vonulat összefüggésébe tartozó eredmény, tanulságos és figyelmet érdemlő regényírói teljesítmény. (Magvető Könyvkiadó.) FÜLÖP LÁSZLÓ Bor Ambrus: Rövidítések és jelek Rövidítések és jelek: pontos, kifejező cím, annyit - és nem keveset - ígér, amennyit nyúj­tani tud. Nem írói bravúrokat, hanem a verbális fegyelem életben s irodalomban egyaránt ritka pillanatait. A rövid bevezetésből kiderül, milyen művészi, emberi elvek és elődök irányították a szerzőt, amíg legújabb kötetével sikerült elérnie a tömörítés, „pontosítás” nem minden­napi fokát: „Jóságot és emberséggyőzelmeket előimádkozni minek? A hívő tesz érte, a tunyák meg a hazugok előimádkoznak... Kassák faragott bíróarca, Baudelaire keserű arca, Nagy Lajos sötét szájzugai, Brecht szerzetesfeje és munkaruhája. Kortársak, akik nem szépelegnek, akik a szívós embertelenség ellen írnak, minden eszközzel, szenvedélyes­sel vagy jéghideggel.” A legelső elbeszélés a Statiszták. Címe kettős értelmű, ahogy cselekménye is két, párhuzamos szálon fut. Leni Reifenstahl rendezőnő filmet forgat a náci párt kongresszu­sáról; számára Németország „nagyjai” csak önmaguk dublőrei, statiszták, ahogyan ezt a történelem valósága később igazolta is. A cselekmény másik szála: az egyik köznapi statisztát, Albert Freigang lakatost elbocsátják, mert a pártvezérek látogatásának napján „halaszthatatlan magánügye miatt” kivonta magát az ünneplésből. A magánügy - sze­relmi légyott - halálos ítélettel végződik a fanatikus tömeghisztéria fejtetőre állított világában. A végsőkig személytelenített írás feloldása egy reményt, megújulást sugalló rövid közlés: „...még odasúgta Budenoopnak, hogy Marlies Jakobsnak hívják a lányt. Marlies azóta megszült.” A rövidítés, a korábban már feldolgozott élmények puszta jelzéssé szigorítása a kötet egészére jellemző, kivéve a Zsír, benzin című elbeszélést, amely a Világfidók (egy 1962-ben megjelent Bor Ambrus-regény) rövid epizódjának kiterjesztése önálló művé. Az amerikai hadsereg konyháján végzett testet-lelket undorító munka, éhezés és pazarlás másodszor 1493

Next