Kortárs, 2015. július-december (59. évfolyam, 7-12. szám)

2015 / 11. szám - Rózsafalvi Zsuzsanna: Történeti koncepció, narratíva és allegória Cseres Tibor Vízaknai csaták című regényében

műveiből is jól látható, hogy a meg nem valósult „keleti Svájcban" látta volna az író a térség nem­zetiségi konfliktusainak elkerülhetőségét.A Közép-Európa kollektív és individuális változásai a regény narrációjában a makro- és mikrotörténet dialektikus egybeszövése révén plasztikusan rajzolódnak ki: a család története - egyes tagjainak cselekedetei révén - Erdély történelmének alakulásába szervesen, a lehető legszo­rosabban, egymást befolyásolva ágyazódik bele. E meglehetősen összetett szerzői intenció formabontó struktúrába rendeződik: a közel 850 ol­dalas regény 18 számozott és címekkel ellátott fejezetre bomlik. A fejezetek zöme - családregény­ről lévén szó - egy-egy regényhős nevét is tartalmazza, főként a regény első felében. A harmadik fejezet címe: György, Georgica, Gyurica, Gyurika - Pavlika, Lika, Pável, Pál; az ötödik: György és Aszpá­­zia. A fejezetek egy-egy évszám által tovább strukturálódnak. A család és a kollektívum fontosabb eseményei a nemzeti identitás és történelem szempontjából hangsúlyos dátumok alá rendeződnek. Éppen az identitás idő- és térbeli alakulástörténete szempontjából fontos a többnyelvű névvarián­sok jelenléte a szöveg egészében, amelyet a fejezetcímek is nyomatékosítanak. Olykor megismét­lődnek a dátumok mint alfejezetcímek, hiszen 1870 mást jelent a két testvérnek, Györgynek és Ká­­rolynak. Az 1916-os év Románia Magyarország elleni hadba lépése következtében kulcsfontosságú, és szinte minden regényhős történetében megjelenik. György Vízaknán követi a hadi eseményeket, fia, Csongor a Kárpátokban harcol, leánya, Tünde hadiápolónő, mostohatestvére, Aszpázia udvar­hölgyként a román uralkodóház eseményeiről tudósítja fivérét. A ciklikus-iteratív szerkesztésmód, főként a harmadik generáció életeseményei révén, fejezetről fejezetre tágítja a regényidőt és -teret egészen 1940-ig, a főhős haláláig. Ez az évszámokkal tagolt forma az annalesek műfajával tart - Genette fogalomhasználatát idézve - architextuális kapcsolatot, ám csupán visszautalva a műfajra, hogy intertextuális játékba hozva meghaladja azt: az évek történései nem statikusak, hanem újra, másként, újabb történésekkel kiegészítve térnek vissza, mondatnak el újra. A megszakításokkal élő, ciklikus-iteratív, bővítő-narratív megoldás az annales-struktúra játékba hozásával jelzi: nincs zár­tan, folyamatosan elbeszélhető történet, történelem. Két ellentétesen mozgó struktúra dialektiká­ján alapul tehát a szöveg. A megszakítottság implikálja: az individuum számára más-más éveknek, eseményeknek van jelentősége. Az elme és az emlékezet működésének természetes megoldása ez. Az új fejezetek új évszám alá rendezett textusai a (más) látószög fontosságára és esetlegességére utalnak. A szövegtextus ilyetén elrendezése tehát a történelem és a történetmondás - Hayden White által is hangsúlyozott - narratív természetét és ezáltal végső soron szubjektív mivoltát nyo­­matékosítja. A bravúrosan megalkotott regényszerkezetet, a kompozíció egészét a Vízaknai csaták első feje­zetének részletezőbb szemrevétele jól illusztrálhatja. A nyitó fejezet a Háborúk között - Huszárok sóban - Meddig érdemes? címet viseli, s a történet egész főbb pilléreit jelöli ki, mintegy origóul szol­gálva a kompozícióhoz. Lineáris szerkezetűvé egybeolvasva, rekonstruálva az eseményeket: a Bem erdélyi hadjáratában részt vevő huszár, Hozsvárt Károly és szállásadója, Szaplonczay Ágota rövid szerelméből született fiú fogantatását ismerhetjük meg, valamint a fiú születésének törvénytelen­ségét palástolandó, a magyar nemzetiségű Szaplonczay Ágota és a jóval idősebb román bíró, Moldován Ion között köttetett házasság mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást. A regényszerkezet azonban nem lineárisan halad előre. A fejezet szövege hét alcímmé kitün­tetett évszám köré szerveződik. Az első 1916, az egykori sóbányászatáról és fürdővárosi rangjáról ismert Vízaknán a nagy esőzés a világháború hadi eseményei, robbanásai következtében huszár­tetemeket hoz a felszínre, amelyek között Moldován György felismeri vér szerinti atyját, Hozsvárt Károlyt. A következő, 1848 címet viselő alfejezetben a negyvennyolcas erdélyi események elbe­szélésével a regényidő legkorábbi pontjára ugrunk vissza: a nagyrészt háromnemzetiségű város nemzetőrseregének megalakulása és a balázsfalvi román nemzeti gyűlések (főként május 1­5.) ese­ményei rajzolódnak meg. E gyűlés tétje a román egyenjogú képviselet a törvényhozásban, és a ma­gyar-erdélyi unió újratárgyalása román képviselők részvételével. A makrotörténelmi események (a lakosságot ért atrocitások, vérengzések) a mikrotörténeti eseményekkel dialogizálva (Moldován Ion lánykérése s Szaplonczy Ágota családjának vonakodása) jelennek meg a szövegben. A következő, 1849 című fejezet történeti tablója az 1848-49-es szabadságharc sorsfordító ütközete, a '49 feb­ruárjában lezajlott vízaknai ütközet, amely során a Bem József vezérőrnagy által irányított haderő súlyos vereséget szenvedett Puchner Antal császári seregétől. Az ütközet nem, csupán annak előz­ KORTARS 2015/11 - 63

Next