Korunk, 1939. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1939 / 3. szám - Rozgonyi Endre: Táncsics, Petőfi, Kossuth
TÁNCSICS, PETŐFI, KOSSUTH Irta: ROZGONYI ENDRE Emlékezve alakjaikra __ tagadjuk le, simítsuk el ellentéteiket ! Nem volna méltó hozzájuk. !Csak a rossz történetírás él azzal a módszerrel, hogy a múlt nagy harcosait, akik hatalmas elvi harcot vívtak egymással, utólag kibékíti, ázom a gyökeréig opportunista alapon, hogy egyiknek is igaza volt „valmiben“, a másiknak is, de mindegyik „egyoldalúan“ képviselte az igazságot. Mi nem követjük ezt a módszert. A történelmi valóság rovására nem lehet történelmi igazságot szolgáltatni. És ha a magyar forradalom három kimagasló alakját a magiuk valódi nagyságában ■akarjuk megismerni és megérteni, akkor a köztük fennállott nagy ellentéteket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Petőfi Sándor mindvégig a következetes népképviseletet vallotta. Nem hiába rajongott a jakobinusokért, nem hiába választotta Marat-t ideáljául. A márciusi eredményekkkel ő nem érhette be. Egész életében harcolt a nemesi Magyarország ellen, nem hitt a nemesi reformereknek sem. Kigúnyolta a táblabirákat, „kik parókájuk porának rohannak". És márciussal ezek a táblabirák nem tűntek el a politika színpadáról. Petőfi három kérdésben került éles ellentétbe a kormánnyal. A maradi sajtótörvény, a cenzusos választójog — mely bár megadta a 20 éveseknek a választójogot, de 300 forint értékű ház vagy földbirtokhoz, vagy évi 100 frt. jövedelemhez kötötte és így a zselléreket és a városi szegény nép tömegeit kizárta belőle — és végül az ellenforradalommal szemben folytatott meghátráló politika kérdésében. Mindhárom kérdés a politika alapvető jellegére vonatkozott. A forradalmi kormány nem ad teljes sajtószabadságot? Nem valósítja meg a teljes jogegyenlőséget? Petőfi ezzel nem érthetett egyet. Hogy a forradalom eredményei a nemesség „nagylelkűségének“ köszönhetők? Petőfi felháborodott ezen a hazug legendán. A pesti Egyenlőségi Klub programját ő fogalmazta meg 1848 júniusában és e program így kezdődik: „A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi valósággá nem lettek“. Petőfi a népforradalom híve, sokszor arra gondol, hogy „új roppant forradalmat“ kellene csinálni és egy „óriási akasztófára“ ráaasztani a Batthyány-kormány kilenc tagját. Mély, elvi bizalmatlanság tölti el a kormánnyal szemben. Májusban, egy népgyűlésen arról beszél, hogy Kossuthra nem a hazát, „de még a kutyáját sem bízná“. Attól tart, hogy a kormány meghátrál az ellenforradalom elől és a nép rovására kiegyezik vele. Táncsics Mihály a parasztság öntudatos és következetes képviselője a 48-as forradalomban. Az ő ellentéte a kormánnyal elsősorban az úrbéri terhek megszüntetése körül forog. Táncsics nincs, nem lehet megelégedve a márciusi úrbéri törvényekkel. Követeli, hogy szélesebb, radikálisabb, alaposabb legyen a feudalizmus likvidálása. Újságjában, a Munkások Újságjában, hangot ad a parasztság széleskörű elégedetlenségének. Köve-