Korunk 1958 (17. évfolyam)
1958 / 2. szám - DISPUTA - PÉTER LÁSZLÓ: A Nagy György-féle köztársasági mozgalom történetéhez
ISPUT 40 A Nagy György-féle köztársasági mozgalom történetéhez A magyar történelem progresszív hagyományai között jelentős, bár kevéssé ismert az a köztársasági szervezkedés, amelyet e hasábokon a kortárs Kristóf György elevenített föl (Magyar köztársasági törekvések az első világháború előtt. Korunk, 1957. szeptember, 1169—1179.), s amelynek az irodalom haladó tradícióival, konkrétan: Ady Endrével való kapcsolatára a másik kortárs, Turnowsky Sándor már rámutatott (A harcos Ady ügyvédje. Korunk, 1957. október, 1437.). Hadd emlékeztessünk itt röviden arra, hogy a magyarországi kutatás már részletesen föltárta e mozgalom történetét, s bár e részletmonográfiák (Bónis Györgynek dolgozata a mozgalom háború előtti szakaszáról és Tálas Gézáé, mely az októberi magyar polgári forradalom, majd az ellemi forradaloom ideje alatti, sőt emigrációs tevékenységet tárgyalja) még nem jelentek meg nyomtatásban, néhány közérdeklődésre is számottartó adatot már közzétettünk. Ismét elsősorban irodalomtörténeti jelentősége késztet arra, hogy ebben az összefüggésben röviden összefoglaljuk azt, amit erről Ady Endre kapcsolatai megyénk városaival (Szeged, 1954), Espersit János (Budapest, 1955) és József Atilla Szegeden (Irodalomtörténet, 1955. 115—163.) című tanulmányainkban elmondottunk. A Nagy Görgy-féle köztársasági mozgalomnak ugyanis Ady Endrén kívül jelentős hatása volt Juhász Gyulára és József Attilára is. A közvetítő Espersit János, a jeles makói ügyvéd egy Nagy Györgyhöz hasonló vágású, harcos republikánus, az Országos Köztársasági Párt elnökhelyettese, Juhász Gyula barátja és József Attila, a szegény, magányos makói diákköltő atyai pártfogója. Ilyenképpen a Nagy György-féle mozgalom elválaszthatatlanul egybefonódott XX. századi forradalmi líránk három legnagyobb képviselőjének életművével. S ha ehhez hozzátesszük, hogy később, az ellenforradalom idején a munkásmozgalommal is kapcsolatot talált e köztársasági törekvés, nyilvánvalóvá válik jelentősége. Adynak Nagy Györgyhöz írott leveléből idézi a Magyar Köztársaság a következő sorokat: „Gyönyörűségem telik a Te bátorságodban. Bátor vagy s tarts ki, légy magyar, kultúrás és székely. Ha ezer cinikusság ér is, ma már Veled vagyok!" A szegedi ügyészség, még mielőtt Adyt pörbe fogta volna, vádat emel Nagy György ellen. Ady a Világ 1912. január 20-i számában „A magyar Provence“ címmel így ír: „Hódmezővásárhely a magyar Provence, hol és honnan s melyben sűrűen zúg a hír s ahol a mistral oly bejáratos, akár Arles-ben. Nagy Gyurka is ott él, az ex-képviselő, aki székelységével, ifjúságával és republikanizmusával sok-sok rossz viccet ért el már. Szokása ugyanis a mai magyar hírlapírásnak, részben-részben, hogy hitetlenségéért, tudatlanságáért, láztalanságáért a lelkeseken áll bosszút. Nagy György lelkes, szép egész ember, s félek, hogy hiában fogják rá a naívságot, mert ő nem naiv." S cikkét — utalással az egykori Provence-i parasztlázongásokra — így zárja: „...készül valami, ami esetleg nagyon rokonságos lesz az 1850-ik évvel. És ha csúfolják szellemes hírlapíróink a magyar Provence-ot s Nagy Gyurkát, jusson eszükbe, ha tud, hogy a Marseillaise is Provence-t, s hogy Nagy Györgynek — maholnap igaza lehet!"