Korunk 1964 (23. évfolyam)
1964 / 1. szám - PANORÁMA - LADÁNYI LÁSZLÓ: Üzleti válság a nyugati filmiparban
nem az elkövető helytelen magatartását ismertetik munkaközössége előtt, s annak figyelmébe ajánlják. Erre főleg olyan esetekben kerül sor, amikor tettét (verekedés, becsületsértés vagy garázdaság) ittas állapotban követte el. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kollektíva kritikája igen mély benyomást gyakorol a tettesre. A közösségi befolyás az esetek döntő többségében a javulás útjára tereli az illetőt. Román Dezső a Válságba jutott a nyugati filmipar. Ez a végső következtetése csaknem valamennyi szakcikknek, amely az utóbbi időben napvilágot látott a hazai és a külföldi sajtóban a Contemporanul, Cinema, a Filmvilág, Les Lettres Françaises, Cahiers du Cinema, Bianco e nevo és még egy sor más folyóirat hasábjain. A nyugati kritikusok, szakemberek, filmesztéták többsége sokáig megkísérelte elhallgatni, takarni a válság jeleit, de végül is be kellett ismerniök a nyilvánvaló tényt. A krízis diagnózisában immár egyetértenek, magát a válságot kiváltó okok és a válságot megoldó intézkedések tekintetében viszont megoszlanak a vélemények. A legtöbb felületes szemlélő a televíziót, és csakis a televíziót teszi felelőssé a történtekért. A televíziót, amely egyre több nézőt von ki a mozitermekből (Franciaországban például 1955-ben még csak 125 ezer televíziónézővel számoltak, 1961-ben már 2 millió 600 ezerrel), aminek következtében a mozitulajdonosok és a televízió-társaságok között dúló harc hatalmas méreteket ölt. A megoldás? Csak néhány régi, lejátszott filmet adnak át a TV-társaságoknak. A televízió viszont külön filmeket készíttet a maga számára, s ezért a mozitulajdonosok kártérítést követelnek. (Franciaországban például 100 millió frankot.) A mozilátogató közönség sorainak megritkulása következtében az összes tőkés országok filmgyártó vállalatai túltermelésről panaszkodnak, holott a filmtermelést nem növelték, sőt ellenkezőleg. Nagy a kínálat, kicsi a kereslet. Fokozza a zűrzavart, hogy míg egyesek gazdasági tényezőkben keresik a válság okait, mások művészeti vagy éppen eszmei indokokat hangoztatnak. A kapitalista országok filmválságát előidéző okok valójában többrétűek. Vizsgáljuk meg ezúttal néhány számadat tükrében a legjellemzőbb gazdasági tényezőket. A filmiparban is jelentkeznek az imperializmus alapvető vonásai. A tőke koncentrációja és centralizációja folytán egyre több kis- és középproducer hull ki a film-monopóliumokkal folytatott gazdasági versenyből. Hollywoodban gyakorlatilag már csak öt nagy céggel (Metro, Fox, Warner, Columbia, Paramount) számolnak. Néha nagy cégek is meginognak, sőt kénytelenek kiállni a sorból. Bizonyítja ezt az RKO esete. Japánban, melynek évi filmtermelése a legnagyobb az egész világon, amerikai mintára a filmgyártás ugyancsak öt társaság kezében összpontosul. De ez a helyzet a legtöbb tőkés országban. A kapitalista termelés irányításának kevés kézben való összpontosulása önmagában ugyan nem jellemző tünete a gazdasági válságnak, sőt még előidézője sem szükségszerűen. Ebben az esetben arról van szó, hogy a piacok erősen leszű- 103