Korunk 1966 (25. évfolyam)
1966 / 4. szám - TÉKA - V. A. Zorin: Amit a diplomáciáról tudni kell - Lucia Demetrius: A boldog ember halála
téka V. A. Zorin Amit a diplomáciáról tudni kell A külpolitika frakkos dolgozóinak világa, problémái mindig érdekelték a széles olvasótábort: az emberek szeretik „beavatottaknak“ hinni magukat. A szovjet diplomata könyve a sokféle kíváncsiság kielégítésén túl (protokoll, fogadások!, etikett!) értékes fogalmi tisztázásokkal segít kiigazodni főként a nemzetközi szervezetek tengetében, valamint a külügyi hatóságok főbb típusait illetően. Megfelelő teret szentel a diplomácia sokat vitatott fogalmának tisztázására, szerinte „a diplomácia a külpolitika végrehajtásának eszköze“, mégsem érzékelhető pontosan a határvonal, amely a diplomácia művészetét a tulajdonképpeni nemzetközi jogtól elválasztja, megkülönbözteti. Nehéz eldönteni: vajon hátránya vagy előnye-e ez a műnek?! (Kossuth Könyvkiadó, 1965.) Lucia Demetrius A boldog ember halála A kötet novelláinak hősei a múltból indulnak, és sokan közülük nem is jutnak túl rajta. Múltbeli bűnök húzzák le őket: az önzés, az erőszakosság, a kíméletlenség, amelyektől nem tudnak vagy nem is akarnak szabadulni. Múlt és jelen nemcsak idő-kategóriák e kötet írásaiban, hanem erkölcsi, társadalmi kategóriák is. Mert találkozunk itt olyan hősökkel is, akik hajdan, egy egyenlőtlen és győzelmet csak távolról ígérő harcban is tudták vállalni a jövő képviseletét, s akik a szocializmust építő társadalmunkban az új élet építésének öntudatos harcosai, szervezői és vezetői. (Irodalmi Könyvkiadó, 1965.) vetzky István nagyváradi születésű reáliskolai tanuló. A vádlottak közül kettőnek védőügyvédje Emanuil Gojdu volt, az egyik legnagyobb román iskolaalapítvány létesítője, aki az abszolutizmus módszereihez való visszatérés idején tiltakozásul maga is lemondott főispáni tisztségéről. A hazaárulás bűntettének bizonyítékául éppen a szóban forgó Forradalmi katekizmust használták fel, mert felkelésre szólított fel a Habsburgoktól való elszakadás céljából. Az ügyész Táncsics fejére halálbüntetést kért, végül a bíróság 15 évi fegyházra ítélte. Börtönéből csak 1867-ben szabadult, félig megvakulva. De ez nem akadályozta meg a forradalmi demokrata Táncsicsot abban, hogy a politikai életben és a munkásmozgalomban haláláig részt vegyen. Az 1860-as felkelés terve adja meg a keretet a Kolozsvárt lappangó Táncsics-kézirat kérdésének tisztázásához. Ezzel kapcsolatosan először is arra kell válaszolnunk, hogy kik másolhatták a katekizmust. A Hét nemzetiség szövetségének terjesztését illetően írja Táncsics: „Azonnal átadtam egy ifjúnak, Pápai Ignácnak, hogy nekem tisztázza le, remélve, hogy magának is lekapja és így a dolog természete szerint sejtenem lehetett, hogy tőle még legalább egy kebelbarátja másolja le, aztán magától megy, terjed tovább... Úgy történt, amint sejtettem, de sőt óhajtottam is: írták, terjesztették.“ (Életpályám, 195—196.) A Forradalmi katekizmust ugyanúgy terjesztette, amint maga írja ezzel kapcsolatban: „...intézkedtem is az iránt, hogy azt... a lehető óvatossággal írják és terjeszszék“. (I. m. 97.) A vizsgálat során Táncsics előtt felolvasott káté három részét három különböző kéz másolta s „a vizsgálóbíró terhelő körülményül jelzé már itt, hogy az irat nagyban való terjesztése végett gyárilag lett szaporítva, minthogy egy-egy részét más meg más írta.“ (I. m. 201.) Hát még ha a kíváncsi vizsgálóbíró tudta volna, hogy Táncsics forradalmi írásának egy másik példányát — mely a véletlen folytán most előttünk fekszik — nem három, hanem öt kéz másolta! És ezenkívül vajon hány példány terjedhetett titkon, más és más kézzől másolva? A másolók nyilvánvalóan a mozgalomba beavatott ifjak voltak. A Forradalmi katekizmus kolozsvári kézirata mégis egy lényeges pontban különbözik a többi példánytól. Abban, hogy Táncsics fogalmazványa alapján elvbarátai másolták ugyan le, de az Táncsics saját kezű bejegyzéseit, toldásait, kiegészítéseit és kihúzásait tartalmazza, s így a szöveg végleges formáját Táncsics adta meg, mely teljesen megegyezik az 1885-ben kiadott szöveggel. A Katekizmussal összefüggő kiáltvány pedig — amint láttuk — egészében Táncsics keze írása Magából a katekizmusból következtethetünk arra, hogy annak szóban forgó példánya miként is került mai megőrzési helyére, az egykori kolozsvári Református Kollégium kéziratos anyagába. Táncsics úgy tervezte, hogy a Forradalmi katekizmust előzetesen kinyomtatja, a „példányokból az egyetemi, akadémiai s kollégiumi ifjúság egy részének is kell juttatni, mert az ifjúságnak a nagyszerű eseménykor az iskola falait el kell hagynia, mindnyájuknak részint születési helyükre, részint máshova szét kell oszolniuk.