Korunk 1970 (29. évfolyam)

1970 / 3. szám - TÉKA - Szilágyi István: Üllő, dobszó, harang - Actes du Xe Congres International des Linguistes I

kentő vagy szándékosan eltúlzó végletes álláspon­tokat. Ennek a könyv írásakor nagy politikai jelen­tősége is volt, mert a 30-as évek szélsőjobboldali mozgalmai az 1848-asok emlékét befeketítő kam­pányt indítottak, ami sürgős megcáfolást igényelt. Patrascanu leszögezi, hogy ez a forradalom, ideoló­giájában és célkitűzéseiben, az 1821-es felkelés ki­­teljesítését jelentette, bukása viszont az adott tár­sadalmi erőviszonyokból vezethető le: az ipari tőke még nem volt olyan fejlett, hogy a burzsoázia meg­kockáztassa a francia forradalom radikalizmusát. A XIX. század második felét a kapitalizmus tér­hódítása, az ipari tőke szerény gyarapodása és a ke­reskedelmi, valamint az uzsoratőke erőteljes fejlő­dése jellemzi. Ilyen körülmények között egyre sür­getőbbé válik az agrárkérdés megoldása. Jellemző, hogy Patrascanu, szemben más kuta­tókkal, nem áll meg az agrárreform elemzésében az 1864-es Cuza—Kogalniceanu reform törvényre eme­lésénél, hanem figyelemmel kíséri az ezzel kapcso­latos eseményeket még tovább is. Rámutat arra, hogy a parasztság kizsákmányolása ezentúl feudális alapon, kapitalista módon történik majd. Ilyen vi­szonyok termelik ki az 1888-as megmozdulásokat és az 1907-es parasztfelkelést. Valamennyi megmozdu­lás tárgyalása tulajdonképpen az egész társadalmi szerkezet elemzését nyújtja, mert ezek kirobbanása az egész hazai fejlődés következménye. Tulajdon­képpen e felkelés és a háborúk nyomán kialakult helyzet vezet az 1921-es földreformhoz. Időben ezzel el is érkeztünk addig a korszakig, amelyet a következő, szintén újrakiadás előtt álló három könyv tárgyal. Céljuk annak a társadalmi­­gazdasági-politikai szintnek a meghatározása, ahon­nan Romániának a polgári demokratikus forrada­lom győzelmes kiteljesítése után, a szocializmus út­jára kell lépnie. Lucresiu Patrascanu műveit nemcsak tudományos igényesség, hanem akadémiai tartás is jellemzi mindvégig. Ezt már csak azért is hangsúlyoznunk kell, mert az ilyen egyértelműen elkötelezett alko­tásokból hosszú időn át hiányzott a mértéktartás. Minden könyvében polemizál, de fő fegyvere min­dig az érv és a dokumentáció, s nem a többé-ke­­vésbé alátámasztott minősítés. Tudományos mun­káit publicisztikai stílusban írta meg, hogy köny­­nyen hozzáférhetővé tegye őket. Ez azonban mit sem von le tudományos értékükből. Ellenkezőleg. Sok olyan tudományos tétel és megállapítás, amely ma általánosan ismert s mintegy „köznapi“ forgalom­ban van, felvillantott vagy kifejtett formában meg­található Patrascanu műveiben. Munkásságának el­évülhetetlen értékét mindennél jobban bizonyítja, hogy az igen nehéz időkben és mostoha körülmények között megfogalmazott megállapításai, a közel két évtizedes háttérbeszorítás és mellőzés után is kivív­ják és biztosítják maguk számára az őket megillető helyet a hazai tudományos életben. Néka csak figyelmeztethet: az olvasó olyan gondolkodóval találko­zott, akinek minden sorát el kell olvasni. (Editura politica, 1969.) Szilágyi István Üllő, dobszó, harang „Akkor hát a bármiféle vál­tozást megszenvedők miért igyekeznek mégis a magyará­zattal, az érvvel, az indokkal, miért sajátítják ki akaratukká mindazt, ami bekövetkezik?“ — kérdi a falura került fiatal tanítónő, a második világhá­ború végét jelentő falusi dob­szó utáni hajnalon. „És végül is mibe fáradunk hát bele? A távolságok legyűrésébe vagy a terhek hordozásába, melye­ket útjainkon magunkkal vi­szünk?“ A kérdés kérdést kö­vet, mindaz, ami lezárt Szi­lágyi István újabb könyvében, csak a történetre és a háború okozta szenvedésekre vonatko­zik. Kérdéssé fogalmazott lí­rai monológok törik meg a neorealista cselekménysorok egymásutánját; emlékek, pilla­natfelvételek, érzelmi reflexiók teszik teljessé Anna és Ka­­ratna István katonaszökevény alakját. Filozofikus hangvételű, racionálisan gondolkozó hősök vitatkoznak egy kis hermeti­­kus környezetben a jövőről, múltról, csak éppen a jelennel nem tehetnek semmit, a há­borúval, s „ma is túléltem ma­gamat“ — fohásszal várják, hogy újra megszólaljon a ko­vácsok üllője, béke legyen. (Irodalmi Könyvkiadó, 1970.) Actes du Xe Congrés Interna­tional des Linguistes I Az 1967. augusztus 28. és szeptember 2. között Bukarest­ben tartott X. Nemzetközi Nyelvészkongresszus négy kö- Rostás Zoltán tetre tervezett anyagának első

Next