Korunk 1974 (33. évfolyam)
1974 / 4. szám - LÁTÓHATÁR - Viták a mai marxista filozófiában (Revista de filozofie, 1974. 1.)
Bonyolult, sokágú kérdéskomplexumról van szó, s ezt a TLS különszáma a részproblémáknak szentelt cikkekben is jelzi, így külön foglalkozik a lap az új betűtípusokkal, a munkaszervezéssel, az illusztrálással (az illusztráció egyre inkább kiszorul a könyviparból — a paperback nem bírja el ezt a „luxust“), a könyvek fedőlapjával, általában a „csomagolással“, a jövő könyvének formáival, az amerikai könyvtervezéssel és könyvgyártással. Az a már-már ijesztő kép, amelyet egyetlen TLS-szám átlapozása nyújt (a gáttalanul áradó információhalmazra gondolunk — minden szakterületen, nem is szólva a szépirodalomról), technikai, „komputer-távlatokat“ kap a könyvnyomtatással foglalkozó különszámban. K. L. VITÁK A MAI MARXISTA FILOZÓFIÁBAN (Revista de filozofie, 1974. 1.) Louis Althusser Válasz J. Lewisnak című írását kommentálva, Radu Florian hangsúlyozza, hogy a hatvanas években új szakasz kezdődött a marxizmus fejlődésében, amely indítéka szerint mindenekelőtt reakció volt a dogmatizmusra. A marxista gondolkodás fellendülésére jellemző volt, hogy egyrészt képviselői „újraolvasták“ Marx és Engels műveit, visszatértek a klasszikus forrásokhoz, másrészt pedig nyitott szellemmel fordultak a kortárs áramlatok felé. Míg az első törekvés a kritikai önvizsgálatot ösztönözte, a második a jelenkor gyakorlatának sokoldalú megismerését tette lehetővé. Olyan problémák elemzése került így napirendre, amelyeket a dogmatizmus elhanyagolt, vagy válasz nélkül hagyott. Kibontakozott a dialógus a nem marxista felfogásokkal. Louis Althusser azok közé a marxista gondolkodók közé tartozik, akik hozzájárultak a felmerült kérdések megoldásához, írásai ugyanakkor sok ellenvéleményt váltottak ki. J. Lewis angol marxista 1972 elején bírálatot is közölt felfogásáról a Marxism Today című lapban. Althusser válaszának megértéséhez — éppen ezért — szükséges néhány korábbi nézetének felelevenítése. A francia filozófus joggal megkülönböztetett fontosságot tulajdonít az emberi történelem meghatározottságának. Ezzel kapcsolatban határozottan visszautasítja „az emberi történelem alanyának eszméjét, ám ez az elzárkózás tulajdonképpen csak a történelmi alany idealista értelmezésének szólhat. Althusser tételei a történelmi determinizmusról az egzisztencializmus, illetve az empirizmus hatásának ellensúlyozására fogalmazódtak meg, ez persze önmagában még nem biztosítja érvényüket. A Revista de filozofie szerzője vitába is száll velük. A történelem alanyának kérdése — véleménye szerint — megköveteli a társadalmi meghatározottságok sajátosságainak elemzését. A társadalom ugyanis összetett valóság, amely a természet erőinek „megszelídítésével“, a természet humanizálásával jön létre. E folyamat során önálló valóságként konstituálódik. Ily módon — Florian szerint — a társadalom alanyként nyilvánul meg mind a természettel, mind önmagával szemben. A társadalmat globális rendszerként, saját történelmének alanyaként kell felfognunk. Megjegyzendő azonban, hogy a társadalom nem csupán saját tevékenységének alanya, hanem determinizmusának tárgya is. Ez az „alanyiság“ pedig szabadságát, e szabadság kitágítását szavatolja. Ami a társadalom mozgását illeti, Radu Florian aláhúzza, hogy a történelem nem ismer célokat, a társadalom fejlődésének viszont iránya van, s ezt működésének belső dialektikája alakítja ki. Ismeretes, hogy Althusser fogalmazta meg a marxizmusról mint elméleti antihumanizmusról szóló tételt. A humanizmus számára csak mint ideológia, mint hamis tudat jöhet számításba. Florian nem osztja Althusser — egyébként sokat vitatott-támadott — nézeteit, s hangsúlyozza, hogy a marxizmus fordulatot jelentett a humanizmus történetében is. Ez a fordulat pedig abban rejlett, hogy kidolgozta az önmaga dialektikáját irányító, a tőkés rend ellentmondásait és elidegenedéseit meghaladóteljesen humanizált társadalom eszményét. A marxista elméleti humanizmus sajátos problematikája tehát azonos a szocialista társadalom humanizálásáéval, ez utóbbi viszont nem következik automatikusan az új társadalmi viszonyok létrehozásából. A marxista humanizmus — írja a Revista de filozofie szerzője — nem különálló része a marxizmusnak,, hanem a marxista filozófiából és a tv--