Korunk 1986 (45. évfolyam)
1986 / 6. szám - ESZMÉK KERESZTTÜZÉBEN - POP, TRAIAN: Munka és szabadság. A szabadság ontológiai alapja
ESZMÉK KERESZTTÜZÉBEN TRAIAN POP Munka és szabadság A szabadság ontológiai alapja Bármely kérdésben elfoglalt álláspont megköveteli, hogy elhatároljuk magunkat más szemléletektől. Minél bonyolultabb a felmerült probléma, annál komolyabban veendő ez a követelmény. A szabadság kategóriája rendkívül összetett, magában foglalja az emberi kibontakozás s az emberélet összes jelentős mozzanatát. Ez a tanulmány, terjedelmi okokból, nem bocsátkozhat a különböző álláspontok módszeres elemzésébe; megelégszünk azzal, hogy a Román Kommunista Pártnak az ideológiai konfrontációval kapcsolatos elvi álláspontja alapján érzékeltessük a marxizmusnak és más szemléleteknek ebben a tárgyban elfoglalt eltérő nézeteit. Elhatárolva magunkat más koncepcióktól, azok mellett szállunk síkra, akik a szabadság kérdését egy globális determinizmus keretében igyekeznek megoldani; megítélésünk szerint ez az egyetlen olyan tudományos szemlélet, mely lehetővé teszi a szabadság bonyolult problematikájának helyes gondolati elemzését. A tudományos vizsgálódásnak a szabadságra történő ráirányítása annál is indokoltabb, mert a szakirodalom eleddig erre a kérdésre a keleténél kevesebb figyelmet fordított. Nem vizsgálták meg eléggé mélyrehatóan például a marxizmus megalapítóinak a munkáit, főleg Marx életművét. Pedig számunkra ez különösen fontos azért is, hogy levonjuk belőle a megfelelő elméleti és módszertani következtetéseket, s hogy párbeszédet folytassunk más elméleti rendszerekkel, különösen az egzisztencializmussal. Úgy gondoljuk, tanulmányunk — rövidsége ellenére is — érzékeltetni fogja, hogy azoknak, akik az ontológia felől közelednek a szabadság tartalmi kérdéséhez, nem szabadna megállniuk Lukács György életművénél (ilyen irányú törekvésekkel itt-ott lehet találkozni). Reméljük viszont, ebből a kijelentésből senki sem fog arra következtetni, hogy mi a legkisebb mértékben is alábecsülnénk Lukács György eredeti és igen értékes hozzájárulását a szabadság kategóriájának mélyebb marxista megértéséhez. Maradéktalanul egyetértünk azokkal az elméleti szakemberekkel, akik azt vallják, hogy a szabadság azok közé az emberi-társadalmi problémák közé tartozik, melyek rendkívül változatos formában jelen(het)nek meg — közösségi és egyéni szinten egyaránt. Mivelhogy a szabadság alapvetően érinti, jellemzi, mi több, meghatározza az ember életét, csakis igényesen szabad megközelíteni. A szabadság vagy nem-szabadság az emberlét sarkalatos kérdése — az ember szabadságlényegű lény. Egyébként maga Marx mondotta a Gazdasági-filozófiai kéziratok 1844-ből című ifjúkori művében, hogy az ember nembeli jellemzője szabad és tudatos tevékenysége. Marx szerint a szabadság szorosan összefügg az egyetemességgel, a szabadság és az egyetemesség az ember alapvető jellemzője. Az ember csakis szabadságra irányuló gyakorlati és elméleti tevékenységében válik ténylegesen szabaddá és teljessé, s csupán egy szabad társadalomban bontakozhat ki a maga gazdagságában és teljességében. Az ember mint társadalmi lény nem fosztható meg szabadságától anélkül, hogy valamilyen vonatkozásban csorbát ne ejtenénk személyiségén, vagy szét ne rombolnánk emberi minőségét. Hogyha az ember létéhez szükségképpen hozzátartozóként fogjuk fel a szabadságot, akkor e filozófiai kategória elemzésében a lételmélet felől kell elindulnunk. A kérdés ilyetén megközelítésének voltaképpen az a célja, hogy megfejtse a szabadság mibenlétét a maga dinamizmusában, folyamatosságában, hogy lényegi meghatározottságában tanulmányozza. A szabadság morális, politikai, jogi és más tartalma a szabadság antikumában gyökerezik. E konkrét megnyilvánulási formái voltaképpen a szabadság tartalmi oldalának különböző objektivációi, olyan eltárgyiasulások, amelyeknek meg