Korunk 2008 (III. folyam 19.)

2008 / 11. szám = A változó Latin-Amerika - TALLÓ - PÉTER ÁRPÁD: Francia borok és borászok

mára is csemegeként ható megfogalma­zásainak szépségét, valamint a nyelvé­szetről, a nyelv változásairól, megrom­lásának lehetetlenségéről, a nyelvi rendszer és nyelvhasználat közti kü­lönbségről alkotott látásmódját. Szegő János elemzésében (Személy szerint) Nádasdy Az az íz című kötete kerül be­mutatásra. Az írás inkább a költő Nádasdy világlátásával, metaforái, szimbólumai elemzésével foglalkozik, és sikerül egységes képet adnia a költő ironikus világfájdalmáról, időről alko­tott felfogásáról, a szétesett világról, gyerekkori emlékekről, az emlékezésről általában. Szegő véleménye szerint: „Nádasdy az egyik leganalitikusabb ma élő magyar költő, ezt bizonyítja a kötet hátoldalán található, miniesszének be­illő, apologetikus önelemzése is: »Sok minden történik a világban, és én még­is magamról írok. Elnézést, de nekem nem megy másképp. Alanyi költő va­gyok. Ez a szó a latin »szubjektív« ma­gyarítása, és annyiban valóban szub­jektív vagyok, hogy magamról tudósí­tok, csakhogy én ezt igyekszem objektí­ven csinálni. Például hogy évekig jár­tam udvarolni a fogaskerekűvel, mely­re sokat kellett várni, ezalatt jöttem rá, hogy nem szeretem. Ez közlekedés. Van másféle költő, aki mindig a világ­ról ír, objektív akar lenni - persze nem sikerül neki, mert akkor nem volna köl­tő. Azaz ő is szubjektív. Én viszont nem szubjektíven vagyok objektív, hanem objektíven szubjektív. Magamról, pon­tosat. Fogaskerekűt. Remélem, elég nagy felület vagyok, hogy sok minden tükröződjön bennem. Például a világ.” (Beszélő, 2008. 7-8.) S. A. I FRANCIA BOROK ÉS BORÁSZOK ■ A borászat nemzetközi terminológiá­ja francia (akárcsak a vívásé), s bár nem kell föltétlenül ismerni ahhoz, hogy él­vezhessük a Bakkhosz nedűjének fo­gyasztásával járó gyönyöröket, mégis van valami varázsa annak, amikor ta­núi lehetünk egy „avatott”, „profi” bor­kóstoló szertartásnak. Az ott röpködő szavak - terroir, grand cru, ferme, épanni stb. - zavarba ejthetik azt, aki képtelen arra, hogy sok „bortulajdonsá­got” észleljen és verbalizáljon. Az, aki nem született finom orral vagy gazdag ízlelőbimbó-tenyészettel, képtelen is marad arra, hogy a borok igazán fontos tulajdonságait percipiálja. A bort lehet értelmezni önmagában, tehát vegyileg is­­ meg lehet határozni összetevőit, savtartalmát, szárazanyag-tartalmát, szennyezőanyagait­­, de igazán­ teljes­­ségében mégis az emberekkel való köz­vetlen interakciójában bontakozik ki, vagyis akkor, amikor megisszák. A bor a finom, órias estélyek, az elegáns „par­­tyk” velejárója. A hejehujákhoz, a lajkitépéshez, a szomszédőrjítő diákbu­likhoz inkább a böfögtető sör meg az odaégetett pálinka dukál. Most, a szüre­ti mulatságok és a borvásárok időszaká­ban, a „sörkorszak” (a nyár) után újra előtérbe kerülnek ezek a finom és ne­mes italok, amelyek tisztaságukkal, a beléjük zárt napfénnyel valamennyire kompenzálják a rögvest nyakunkon lévő tél sötétjét és szomorúságát. A propos borvásárok, erre a termék­re is, mint minden, nagyobb tételben előállított ipari vagy mezőgazdasági produktumra, meghatározóan hat a piacgazdaság. Emlékezzünk csak a 2006-os év „mélypontjaira”, amikor a francia borgazdák a földre öntötték vagy ingyen osztogatták az autópályák pihenőiben méregdrága, ritka borat.

Next