Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 11. szám = A változó Latin-Amerika - TALLÓ - PÉTER ÁRPÁD: Francia borok és borászok
mára is csemegeként ható megfogalmazásainak szépségét, valamint a nyelvészetről, a nyelv változásairól, megromlásának lehetetlenségéről, a nyelvi rendszer és nyelvhasználat közti különbségről alkotott látásmódját. Szegő János elemzésében (Személy szerint) Nádasdy Az az íz című kötete kerül bemutatásra. Az írás inkább a költő Nádasdy világlátásával, metaforái, szimbólumai elemzésével foglalkozik, és sikerül egységes képet adnia a költő ironikus világfájdalmáról, időről alkotott felfogásáról, a szétesett világról, gyerekkori emlékekről, az emlékezésről általában. Szegő véleménye szerint: „Nádasdy az egyik leganalitikusabb ma élő magyar költő, ezt bizonyítja a kötet hátoldalán található, miniesszének beillő, apologetikus önelemzése is: »Sok minden történik a világban, és én mégis magamról írok. Elnézést, de nekem nem megy másképp. Alanyi költő vagyok. Ez a szó a latin »szubjektív« magyarítása, és annyiban valóban szubjektív vagyok, hogy magamról tudósítok, csakhogy én ezt igyekszem objektíven csinálni. Például hogy évekig jártam udvarolni a fogaskerekűvel, melyre sokat kellett várni, ezalatt jöttem rá, hogy nem szeretem. Ez közlekedés. Van másféle költő, aki mindig a világról ír, objektív akar lenni - persze nem sikerül neki, mert akkor nem volna költő. Azaz ő is szubjektív. Én viszont nem szubjektíven vagyok objektív, hanem objektíven szubjektív. Magamról, pontosat. Fogaskerekűt. Remélem, elég nagy felület vagyok, hogy sok minden tükröződjön bennem. Például a világ.” (Beszélő, 2008. 7-8.) S. A. I FRANCIA BOROK ÉS BORÁSZOK ■ A borászat nemzetközi terminológiája francia (akárcsak a vívásé), s bár nem kell föltétlenül ismerni ahhoz, hogy élvezhessük a Bakkhosz nedűjének fogyasztásával járó gyönyöröket, mégis van valami varázsa annak, amikor tanúi lehetünk egy „avatott”, „profi” borkóstoló szertartásnak. Az ott röpködő szavak - terroir, grand cru, ferme, épanni stb. - zavarba ejthetik azt, aki képtelen arra, hogy sok „bortulajdonságot” észleljen és verbalizáljon. Az, aki nem született finom orral vagy gazdag ízlelőbimbó-tenyészettel, képtelen is marad arra, hogy a borok igazán fontos tulajdonságait percipiálja. A bort lehet értelmezni önmagában, tehát vegyileg is meg lehet határozni összetevőit, savtartalmát, szárazanyag-tartalmát, szennyezőanyagait, de igazán teljességében mégis az emberekkel való közvetlen interakciójában bontakozik ki, vagyis akkor, amikor megisszák. A bor a finom, órias estélyek, az elegáns „partyk” velejárója. A hejehujákhoz, a lajkitépéshez, a szomszédőrjítő diákbulikhoz inkább a böfögtető sör meg az odaégetett pálinka dukál. Most, a szüreti mulatságok és a borvásárok időszakában, a „sörkorszak” (a nyár) után újra előtérbe kerülnek ezek a finom és nemes italok, amelyek tisztaságukkal, a beléjük zárt napfénnyel valamennyire kompenzálják a rögvest nyakunkon lévő tél sötétjét és szomorúságát. A propos borvásárok, erre a termékre is, mint minden, nagyobb tételben előállított ipari vagy mezőgazdasági produktumra, meghatározóan hat a piacgazdaság. Emlékezzünk csak a 2006-os év „mélypontjaira”, amikor a francia borgazdák a földre öntötték vagy ingyen osztogatták az autópályák pihenőiben méregdrága, ritka borat.