Korunk 2008 (III. folyam 19.)
2008 / 9. szám = A bor kultúrája - PETI BOTOND: Fehér bor a törkölyön: Egy moldvai csángó település szőlő- és borkultúrájáról
PETI BOTOND FEHÉR BOR A TÖRKÖLYÖN. EGY MOLDVAI CSÁNGÓ TELEPÜLÉS SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRÁJÁRÓL Bevezetés ■ A magyar néprajzi szakirodalmat megvizsgálva kitűnik, hogy a legkutatottabb magyar néprajzi csoportok egyike a moldvai magyarság. Főleg az 1990-es évektől kezdődően számos néprajzi könyv és tanulmány látott napvilágot; ezek elsősorban a csángók identitásának kérdését, valamint vallásos és társadalmi életét, illetve értékrendszerét vizsgálták. Ma már nagyon sokat tudunk a csángó folklórról és vallásosságról, népköltészetről és népművészetről, a csángó nyelvjárásról stb. Ugyanakkor nagyon kevés azon tudományos dolgozatok száma, amelyek e népcsoport gazdasági életéről szólnak. Ezen területen belül pedig a szőlészettel és borászattal foglalkozó tanulmányok száma aránytalanul kicsi. A magyar szakírók közül Halász Péternek jelent meg tanulmánya a csángók szőlőtermesztéséről és borkészítéséről A moldvai magyarok szőlőkultúrájáról, illetve Szőlőművelés, bornyerés" címmel. Kós Károly 1976- ban megjelent Csángó néprajzi vázlatában pár bekezdés erejéig kitér a csángók szőlőtermesztéstechnológiájára.3 Lükő Gábor is A moldvai csángók című kötetében csupán féloldalnyi leírást ad a moldvai magyarok egy jellegzetes eszközéről, a „szőlőültető borról”.4 A román szerzők közül Valer Butură és Dorinel Jehim elsősorban a moldvai szőlőművelés eszközkészletéről és a bortárolási szokásokról tesznek említést. Tanulmányomban a teljesség igénye nélkül egy moldvai csángó magyar település, Klézse példáján keresztül próbálom meg körülhatárolni a csángók szőlőtermesztési sajátosságait és borkészítést A leszedett szőlőt kádakba bemóriskálják és elszerocskolják. A szőlődarálót nevezik móriskának, ezzel az eszközzel zúzzák be a kádba a szőlőt. MLK 2008/9