Korunk 2009 (III. folyam 20.)
2009 / 3. szám = Politika és elit a történelemben - VILÁGABLAK - OBER, JOSIAH: Bevezetés egy zsákutcába (I.) (Rigán Lóránd fordítása)
m 2009/3 100 ■ JEGYZETEK 1. A görög szöveget közli G. W. Bowerstock: Pseudo-Xenophon. Harvard Studies in Classical Philology 1967. 71. 33-55. Fordítás és bevezetés: The Constitution of the Athenians. Szerk. és ford. uő. In Xenophon VII. Scripta Minora. Szerk. E. C. Marchant - G. W. Bowerstock. Loeb Classical Library 183. Harvard University Press, Cambridge, 1968. [A magyar nyelvű idézetek forrása kisebb módosításokkal Ritoók Zsigmond fordítása. Aristotelés: Az athéni állam - Pseudo-Xenophón: Az athéni állam. Ford. Ritoók Zsigmond. Bev. és magy. Sarkady János. Akadémiai Kiadó, Bp., 1954. a ford.] Kommentárt közöl H. Frisch: The Constitution of the Athenians. A Philological-Historical Analysis of Pseudo-Xenophon’s Treatise De republica Athensiensium. Gyldendalske Boghandel, Copenhagen, 1942. Pszeudo-Xenophón (egyes ión elemekkel kevert) attikai nyelvhasználatához lásd G. W. Bowerstock: i. m. 461. A szöveg keletkezési idejéhez lásd uő: Pseudo-Xenophon. 33-38: 440-es évek; G. E. M. de Ste. Croix: The Origins of the Peloponnesian War. Cornell University Press, Ithaca, 1972. 307-310: 431 után, talán 424-ben. A. W. Gomme: The Old Oligarch. In uő: More Studies in Greek History and Literature. Blackwell, Oxford, 1937. 68: 420-415 között. Ezen évszázad kontextusához lásd Martin Ostwald: From Popular Sovereignty to the Sovereignty of Law. Law, Society, and Politics in Fifth-Century Athens. University of California Press, Berkeley and Los Angeles, 1986. 188-191. Harvey Yunis: Taming Democracy. Models of Political Rhetoric in Classical Athens. Cornell University Press, Ithaca, 1996. 46-50. H. Frisch: i. m. 88-105. eltűnődik „a szerző személyén”, arra a következtetésre jutva, hogy száműzetésben író athéni lehetett. A görög irodalmi perszónákról lásd Gregory Nagy: Pindar’s Homer. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1990. Harmadik előfordulását is találjuk a többes szám első személynek, ha elfogadjuk Marchant lambanómenre való helyreigazítását az Oxford Classical Texts-ből a kéziratok lambanón menje helyett. 2. Legkorábbi athéni prózaíró Martin Ostwald, i. m. 132. szerint. Arisztophanész nagyjából kortársa, úgyhogy az athéni demokráciával szemben nyíltan kritikus, legkorábbról fennmaradt költői művek (a tragédiákat leszámítva) megközelítőleg egyidősek Pszeudo-Xenophónnal. 3. Pszeudo-Xenophón értekezése a Kr. e. 332-322 közötti évekre tehető. A demokráciát Athénban a 322. évi lamiai háború után törölték el a győztes makedónok. Lásd J. Ober: Political Dissent in Democratic Athens, 352-363. A politeia elterjedt irodalmi műfajához (amelynek egy másik fennmaradt alkotása Xenophón Lakedaimóniai állama) és a Pszeudo-Xenophón és Pszeudo-Arisztotelész közti különbségekhez lásd John J. Keaney: The Composition of Aristotle’s Athenaion Politeia. Oxford University Press, Oxford, 1992. 3. skk. 4. Kritikusak a demokrácia kortárs gyakorlatával szemben az athéni szónokok is, de ők némileg különböző kritikai hagyományon belül mozognak; lásd J. Ober: i. m. 248-256. Hérodotoszt nem sorolom a „kritikus közösségbe”, és eltekintek attól a kérdéstől is, hogy vajon a görög tragédiát a demokráciával szemben kritikusnak kell-e tekintenünk; lásd ehhez i. m. 48-51. (a 72. jegyzettel) és a 6. jegyzetet az 55. oldalról. 5. Az 508/7-es évi forradalomhoz és annak jelentőségéhez lásd uő: The Athenian Revolution. Essays on Ancient Greek Democracy and Political Theory. Princeton University Press, Princeton, 1996. 32-52. o. Az eszmetörténet megközelítésének jelenleg befolyásos irányai közül megemlítendő Skinner és Pocock kontextualizmusa (lásd Quentin Skinner et al.: Meaning and Context. Quentin Skinner and His Critics. Szerk. James Tully. Princeton University Press, Princeton, 1989; J. G. A. Pocock: The Machiavellian Moment. Princeton University Press, Princeton, 1975), valamint a posztmodern. Hayden White: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1973. Modern European Intellectual History. Reappraisals and New Perspectives. Szerk. Dominick LaCapra - Stephen L. Kaplan. Cornell University Press, Ithaca, 1982. Lásd ezekhez Jack Hexter szellemes és egyéni szempontú áttekintését is: On Historians. Reappraisals of Some of the Makers of Modern History. Harvard University Press, Cambridge, 1979; továbbá J. Ober: Political Dissent in Democratic Athens. 28-33. 7. Az Öreg Oligarcha látszólag zavaros politikai beállítottságának rögzítésére számos, néha életrajzi képzelgésekre hagyatkozó kísérletet tettek. A. W. Gomme idézett tanulmányában rámutatott, hogy Athén pszeudo-xenophóni leírásának jelentős része szemlátomást hamis, de amellett érvel, hogy az egyszerű igazság elbeszélése nem is tartozott a szerző célkitűzései közé. Végkövetkeztetése szerint a mű komoly szándékkal íródott (nem csupán szórakoztató szatíra), megközelítésmódja elméleti jellegű és szofisztikus (mégsem az ismert szofisták valamelyikének alkotása), jelezvén, hogy átlát a szitán, Athén önző államvezetésének következetességét kívánja megmagyarázni az idegeneknek. Thomas Cole (The Origins of Rhetoric in Ancient Greece. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1991) napirendre hozza Gomme áttekintését a vonatkozó szakirodalomról, azt a (valószínűtlen) következtetést vonva le, hogy az Athénaión politeia retorikai tekhné [„kézikönyv” - a ford.], az athéniak egy ellenséges érzületű közönség előtti dicséretére szolgáló jó és rossz érvek foglalata. 8. A démosz szó, mely a „teljes polgárságot” vagy a „népgyűlésezőket” jelenti a demokraták szóhasználatában (lásd pl. Athenagorasz beszédét Thuküdidésznél: VI. 39. Vö. J. Ober: i. m. 87. 68. jegyzet), az elitista szerzőknél osztályterminus, mely a dolgozó, nem arisztokrata sokaságot fedi; rokon értelmű a topléthosszal [,,a tömeg” - a ford.] és a hói polloi-jal [,,a sokaság” - a ford.]. Lásd Walter Donlan: Changes and Shifts in the Meaning of Demos in the Literature of the Archaic Period. La parola del passato 1970. 135: 381-395. Kurt Raaflaub: Democracy, Oligarchy, and the Concept of the „Free Citizen” in Late Fifth-Century Athens. Political Theory 1983. 11. 517-544. 524. és a 36. jegyzet. J. Ober: Mass and Elite in Democratic Athens. Rhetoric, Ideology, and the Power of the People. Princeton University Press, Princeton, 1989. 4. a 2. jegyzettel; uő: The Athenian Revolution, 117-119. Annak elméletéhez, hogy az ideológiai konfliktus hogyan tömöríthető egyetlen szóba, lásd Sandy Petrey.