Korunk 2012 (III. folyam 23.)
2012 / 2. szám = Világok vége - TÉKA - BIRÓ ANNAMÁRIA: Zukunft próza?
ZUKUNFT PRÓZA? Gróf Gyulay Lajos maga keze és könyve ■ Gróf Gyulay Lajos (1800-1869) neve könnyen feledésbe merülhetett volna, hiszen annak ellenére, hogy ifjú- s felnőttkora java részét a reformkori aktív időkben élte, szemtanúja volt az 1848-49-es forradalomnak és az 1867-es kiegyezésnek is, számottevő tettéről nem szólnak sem történeti, sem pedig művelődéstörténeti visszaemlékezések, nem vált ismert közéleti egyéniséggé, nem lett közismert író, szabadságharcos hőstettek sem kötődnek nevéhez. Élete legfőbb helyszínei Oláhandrásfalva, Marosnémeti, Kolozsvár, Budapest és Bécs, személyes ismerőse a kor legismertebb szereplőinek, akiknek írásaiban neve nem bukkan fel, sőt egykori nevelője, Döbrentei Gábor is csak a legritkább esetekben emlékezik meg róla feljegyzéseiben. Gyulay mégis a magyar művelődéstörténet egyik egyedülálló írói teljesítményét hozta létre, majd hatvan évig vezette csaknem száznegyven kötetre rúgó naplóját. A tekintélyes kéziratos hagyaték időről időre felkelti a kutatók érdeklődését: unokaöccse, Kuun Géza már 1874-ben közzétett bizonyos részleteket,2 később Csetri Elek válogatott a korai naplók részleteiből,3 a kötetek közül viszont csupán az 1848-asok jelentek meg teljes egészükben.4 A Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszékén működő kutatócsoport az eddigiektől eltérő elképzelésekkel nyúlt az anyaghoz, és célul tűzte ki minél több naplókötet teljes megjelentetését. Az eddig megjelent 11 kötet részben modernizált átiratban kínálja Gyulay gondolatait, a publikált szövegekhez ezért egy internetes oldal is társul (gyulaynaplok.hu), ahol egyrészt megtalálhatók a kötetek fényképes változatai, betűdív átiratai, a Gyulay-bibliográfia, valamint a kontrollforrásként szolgáló Gyulaylevelezés egy része is. A családi háttérből adódóan sokat vártak Gyulay Lajostól, aki gr. Gyulay Ferenc és Kácsándy Zsuzsanna (kihez ifjúkorában Kazinczy Ferenc is vonzódott) egyetlen fiúgyermeke. Nevelésével Kazinczy javaslatára Döbrentei Gábort bízzák meg, aki fiatal kora ellenére már ismert irodalmi körökben, karrierjének egyik legfontosabb momentuma, hogy ő adja ki Kolozsváron az Erdélyi Múzeumot Mind a naplókból, mind pedig a családi levelezésből kiderül, hogy több különböző irányba is próbálták elindítani: közéleti, szépírói ambícióit élesztgették - mindhiába. „Mert semmit sem szeretek úgy, mint semmi lenni!” - írja Gyulay.A Döbrentei művelt, szellemi és fizikai téren egyaránt képzett, műveltségét a nemesi reprezentációs eseményeken prezentálni tudó ifjúnak nevelte, aki hazafiúi érzelmeit kellő időben hazafias tettek véghezvitelében tudja bizonyítani. Házasodni Bécsbe küldték, s még ezt a családi név továbbvitele miatt fontos tettet sem váltotta valóra, sem Bécsben, sem pedig később nem talál magához illő társat a nemesi, főnemesi körökben. Az idősödő Gyulay tisztában van azzal, hogy nem teljesítette az iránta, illetve pozíciója iránti elvárásokat. A naplóírás folyamán számtalanszor felbukkan a saját szerepére, alkotói mivoltára való reflexió. A gróf számára nem is az az alapvető probléma, hogy önmaga számára megmagyarázza ezt a kívülről talán haszontalannak tűnő életformát, nevelőjét, Döbrenteit kívánja felmenteni a kudarc vádja alól: „Nem Döbrentei hibája, hogy belőlem többet nem tudott alkotni. A magam indolentiája annak oka, kiben sok keleti vér mozog. Nincsenek ambitióim, ha mások megteszik, mit megtéve lenni óhajtok, megnyugszom benne.”„ Mit kínálnak vajon e kétségkívül furcsa és atipikus figura naplói? A korábbi szövegközlések kiindulópontja az lehetett, hogy a fontos egyházi és közéleti pozíciókat betöltő naplóíró olyan eseme- Klasszikus Magyar Irodalom Tanszék, Szeged, 2008-2011.