Korunk 2014 (III. folyam 25.)
2014 / 9. szám = (Kis)városaink - HISTÓRIA - KOVÁCS KISS GYÖNGY: Kultúratámogatás mint mentalitásfaktor báró Kemény Simonnál
m 2014/9 polgári eszmerendszere hazai átültetésében látják a megoldást, sőt - akárcsak a 17. század végén - felvetik Erdélynek az anyaországhoz történő visszacsatolása lehetőségét. A jozefinizmus idején észlelt elnémetesítési veszély elhárítása tekintetében azonban nem különböznek a nézetek. A 18. század végén jelentkező felvilágosodás jegyében, a II. József halálát követő időszakban és az új helyzetben társadalmi méreteket öltenek a nemzeti - magyar nyelv megőrzését és művelését előtérbe helyező törekvések, amelyek aztán átgyűrűznek a következő évszázadba, úgy, hogy a reformkor nemzeti intézményteremtő céljaiban is prioritásként fogalmazódik meg a nyelvművelés. (E tendenciának bőséges bizonyítékait adják - egyebek között - a vármegyék egymáshoz intézett átiratai és a hatalomhoz felterjesztett feliratai is.) Az 1793. évi színházépítési terv ■ Kolozsváron az említett eszmeiség jegyében alakul meg (1793) az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság,22 és ugyanennek az áramlatnak a hatására tartják meg 1792. november 11-én az első magyar nyelvű színházi előadást, amit a kolozsvári hivatásos magyar színjátszás kezdetének tekint a szakirodalom - kiemelve azonban a tényt, miszerint az esemény távolról sem egyszerű kiindulópontja az erdélyi magyar színjátszásnak, sokkal inkább az előző időszak színházmozgalmi cselekményei szintézisének egyfajta lezárása és a fejlődés folyamatában egy új szakasznak az első állomása. Ekkor azonban a város még nem rendelkezik önálló színházépülettel, kőszínházzal, „komédiaházzal”. Az első előadást is az teszi lehetővé, hogy gróf Rhédey Mihályné báró Bánffy Terézia egy évre átengedi a magyar színtársulatnak a Rhédey-háznak azt a „száláját”, amely mindaddig álarcosbáloknak és német nyelvű színielőadásoknak adott helyet. A színháztörténeti szakmunkák - a feltárt források adta lehetőségek függvényében - kimerítően foglalkoznak az indulás éveinek történéseivel, az első előadástól a Farkas utcai színház megnyitásáig.23 A kezdeti évek vonatkozásában e munkák megemlítik a források hézagosságait, kiemelve, miszerint az indulást követő közvetlen időszakban az adatok jórészt a színészek személyéről, a társulat összetételéről, a színtársulaton belüli viszályokról szólnak - és kevésbé az előadásokról.24 Jóllehet a játékrend nagyrészt követhető, az adatközléseket illetően kidolgozott rendszernek az előadás színhelyét jelölő pontja jóformán megválaszolatlan marad, nyilván, mert ez a színlapon sem tűnik fel.25 Mindez azt bizonyítja, hogy a kutatásnak mind ez ideig nincs tudomása báró Kemény Simonnak közvetlenül a magyar nyelvű színielőadások beindulása utáni színházépítési tervéről. A Kemény család csombordi levéltárának az Állami Levéltárban történt végleges rendezése és katalogizálása során a műveletet végző levéltáros az 1146- 1146. g. jelzettel egy csoportba gyűjtötte az 1790-es évek színházi vonatkozású iratait, úgy, hogy minden iratnak külön katalóguscédulát készített. Ezek közül az 1146. a. sz. irat regesztája tájékoztat Kemény Simon színházépítési tervéről. A katalóguscédula szerint ezt a tervét egy Kazán, 1793. november 13-án kelt levelében fejti ki tiszttartójának, (praefectus) Incze Istvánnak. A levél vizsgálata azonban egyértelműen ráébreszti a kutatót egy feldúlt, az iratok összefüggését nélkülöző levéltár kutathatóságának zsákutcáira. Az egynek vélt levél vizsgálata alapján ugyanis kiderül, hogy valójában Kemény Simon két megcsonkított levelével állunk szemben. A „Kedves Tiszteletes Uram” megszólítású levél befejezetlen, következésképpen keltezetlen. Ebben esik szó a színházépítésről. A Karán keltezett írott szövegnek, levélrészletnek hiányzanak az első oldalai, bár Kemény Simon ezt szintén Incze Istvánnak írja, főképp gazdasági ügyekről. Az eredetileg egy entitásként kezelt levél első része/töredéke a színházépítési tervről szóló elképzelést a maga konkrétumaiban vázolja az alábbi szöveggel:26 „Kedves Tiszteletes Uram, Az úton, még ide jöttem, perpendáltam [gondolkodtam] magamban, miképpen leszen jobb ez idén építtetnem Kolozsvárt, de csak megállottam azon, hogy azon tractust, melyben a paplanos, nyerges korcsomárosok laknak, el nem rontom, mert annak jó falai vadnak, hanem avval szemben, ahol most a secesszus [árnyékszék] vagyon, éppen olyan hosszú, de szélesebb kőistállót csináltatok, és úgy, mint a gróf Bethlen Gergelyné asszonyom kapuja közt van, oszlopokra öszveboltoztatom, mely szerint alól jó istállóm, a 78