Korunk, 2019 (III. folyam 30.)
2019 / 2. szám = Utópia - TÉKA - Tapodi Zsuzsa: A történelmi regény változatairól
gyan teremthetünk magunknak mégis elviselhető életet”. (171.) A ház és haza történelmi változásait és a róluk szóló narratívákat megelevenítő regények, Vasagyi Mária Fabella domi, avagy rege a HÁZról és körülötte egy s másról és Végel László Neoplanta, avagy az ígéret Földje című városregény értelmezésekor, a Hayden White-i elmélet jegyében, a történelem kiismerhetetlenségét látja példázva a kritikus - mert az egymás mellett élő, sokszor egymásnak ellentmondó narratívák megkérdőjelezik a megnyugtató bizonyosságokat. A regény narrátorai által megjelenített figurák nem kerülhetik el az erkölcsi buktatókat. Végei egyik hősét idézve: „Ebben a városban kétféle ember létezik, az egyik beleszületik a bűnbe, a másik meggyőződésből vállalja. Néha alig van különbség a kettő között.” (Idézi B.E. 187.) Az eldönthetetlenség - amint az elemzés meggyőzően bizonyítja - a szöveget szervező elvvé válik. „Mi történik Neoplanta lakóival? Hogyan sodródnak háborús és emberellenes bűntettek, hazugságok bűvkörébe? Hogyan lesznek részesei ezeknek? Egyik elbeszélőnek és befogadónak sincsenek konkrét válaszai ezekre a kérdésekre csak különböző történetek vannak.” (187.) Kontra Ferenc Angyalok regénye és Böndör Pál Bender & Társa. Egy vers végjegyzetei rövid történetekből építkező regények. Kontra Ferenc szövegének metaforikus, intertextuális jellegét emeli ki a kritikus, míg Böndör művében az önreflexív iróniát értékeli. A naplótöredékekből, jegyzetekből összeálló Böndörszöveget, bevallom, én nagy-nagy élvezettel olvastam. Ezért érzem a konklúzióként megfogalmazott „Jó kisprózák. Regénynek vérszegény kísérlet” (202.) minősítést túl szigorúnak. Arról nem is beszélve, hogy a posztmodern világirodalomban Milorad Pavic vagy Italo Calvino tollából olvasható szótár, étlap, tarot-kártya, zsoltár formájú regény is, a klasszikus modernitásból pedig a félig lábjegyzetekből összeálló regényszöveg hívószóra a román irodalmat ismerő olvasók számára egyből beugrik Camil Petrescu Prokrusztész-ágya is. A meghökkentő című kritika, a Szabó Magda tangabugyiban elutasító értékelésével viszont egyet lehet érteni. Lovas Ildikó Cenzúra alatti, Készülődés szabómagdaságra című regényéről ezt olvashatjuk: „A nagyapa története valójában egy nagyon vékonyka váz, néhány szimbolikus vonással (az aradi multikulturális együttélésnek a Szabadságszobor ledöntésével emblematikussá váló pusztulása, a vagonlakók létének említése, a Szabó-regény olvasása) megrajzolva, nem tartja meg a regénykompozíciót. Ezen Lovas azzal próbál segíteni, hogy elbeszélőjével sokszor újramondatja a történetet, úgy, hogy egyáltalán nem vagy csak minimális új mozzanattal bővíti.” (218.) A regény valóban vérszegény cselekményű, és nem kárpótolja az olvasót elmélyült jellemábrázolással vagy filozófiai eszmék transzpozíciójával sem. Az ember tragédiája címmel Péterfy Gergely kitömött barbárjának fő tanulságaként a szerző „a magyar felvilágosodás szellemi/ művészeti mozgalmának katasztrófájáról, az új, gondolkodó (magyar) ember csődjéről” (236.) megfogalmazódó regénybeli gondolatokat emeli ki. A kritika záró passzusában olvashatjuk a kiváló összefoglalást: „Kazinczy Ferenc aláírta, hogy átengedi Angelo Soliman bőrét a múzeumnak preparálás, azaz 111 .