Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 3. szám = Határ/helyzet/jelenség - KÖZELKÉP T. SZABÓ LEVENTE • A kis folyóirat mint az irodalmi modernizmus lehetséges határa. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok és a globális modernizmus kezdetei
113 val szemben. Nem véletlen, hogy a lap nyomdászai rendszeresen panaszkodnak a lapra, a lap szerkesztői pedig a nyomdászokra; a lapban használt sok nyelv, a tudatosan vállalt kísérletező formátum nagy terhet rakott a nyomda vállaira, s az egyre szabványosítottabb és gyorsaságra, hatékonyságra törekvő nyomdai eljárások felől nézve bosszantóan lassú, igényes, állandó értelmezést igénylő volt. Ez a fajta tudatosan vállalt lassúság, elidőzés, szemlélődés, szabálytalan időkezelés visszaköszönt a lap megjelenésének menedzselésében. Noha általában tartotta a kétheti megjelenés ritmusát, de néha, egy-egy nehezebben szerkeszthető lapszámnál, különleges, általuk sem ismert nyelvű cikkeket tartalmazó anyagnál a szerkesztők szabadon mozdították el a megjelenés időpontját, vagy néha az egyetemi szabadidő logikájához igazodtak. A lap utolsó négy évében pedig már szinte csak összevont és ritkásabban megjelenő lapszámokat találunk. Mindez nem a profizmus hiánya volt, hanem a tömegsajtó és a kapitalista logikájú sajtótermelés elleni lázadás, a lassú, elidőző, nem bejáratott szabályok („újságírói receptek”) szerint történő lapszerkesztés, írás és tudományszemlélet számukra egyszerre sajtos, de ugyanakkor esztétikai és politikai kategória lett. Ráadásul Meltzl és Brassai tanítványai is használták ezeket az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok által bejáratott megoldásokat és formátumokat. Például Farnos Dezső, aki a Petőfi Sándorral kapcsolatos nemzetközi híreket gyűjtötte és szerkesztette a folyóirat utolsó időszakában, a lap megszűnése után (!) két évvel, 1889-ben a Fontes sorozatban jelentette meg Petőfivel kapcsolatos filológiai értekezését, s itt jelentette be az egykori komparatisztikai lap rovatának önállósulását Petőfiana címen. Az új lap - a szintén Meltzlhez közel álló kollégák és tanítványok által szerkesztett, nem sokkal korábban indult Petőfi Múzeumot követően a második modern magyar kritikai filológiai lapként indult, és a modern globális kritikai kiadások szemléletének érvényesítését szorgalmazta, úttörő jellege épp lapelődjének, a Farnos mentora által szerkesztett Meltzl-féle komparatisztikai lapnak a jellegéből és gyakorlatából származtatható. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok tehát nem csupán felületesen és esetlegesen, egyes jellemzők erejéig, hanem strukturálisan, mélyrehatóan is mutatja a kis folyóirat jegyeit. A kis folyóirat itt egyenesen a tudomány- és irodalomszemlélet lényegéből és felforgató erejéből következik, illetve az utóbbiak a folyóirat jegyeinek a folyományai is. Milyen tehát az a tudomány- és irodalomszemlélet, amely egy ilyen korai radikális kis folyóirat kereteiből következik? Kis folyóirat radikális irodalom- és tudományszemlélet ■ 1879 márciusában Hugo von Meltzl Das Phonogramm in seiner Beudeutung fiír die vergleichende Literaturkunde und Sprachvorschung címmel jelentetett meg érdekfeszítő és különleges esszét a folyóiratban. A nem sokkal korábban feltalált és a párizsi világkiállításon bemutatott fonográfot máris lelkesen az összehasonlító irodalomtudomány szolgálatába kívánta állítani. „Képes megragadni a szellem emberének lényegét, a gondolatok hallható kifejezését, a rögzítés, felidézés és azonnali kommunikáció legjobb lehetősége időben és térben” - lelkendezett Meltzl. Majd így folytatta: „Most az egyén hangszíne, hangjának vonzereje, ami a személyiség valódi varázserejének egy részét adja, örökre megmarad a födém”. S noha a későbbiekben, épp Goethére utalva visszavesz ebből az optimizmusból és elismeri, hogy a megőrzés egyetlen új technikai vívmánya sem helyettesítheti a hús-vér embert, töretlenül lázba hozza Edison találmánya. De a lelkesedése nem öncélú, nem önmagában az újdonság hozza lázba, hanem az, hogy az új találmány az írott kultúra híján levő közösségek szóbeli kultúráját képes lesz megörökíteni a világirodalom, az összehasonlító irodalomtudomány és az összehasonlító nyelvészet számára. Egy olyan korszakban, amikor az irodalom globális helyzetét és a nemzeti irodalmakat a geopolitika mintájára képzelik el, s ebben a keretben „nagy” és „kis” közelkép