Korunk 2023 (III. folyam 34.)
2023 / 3. szám = Határ/helyzet/jelenség - KÖZELKÉP T. SZABÓ LEVENTE • A kis folyóirat mint az irodalmi modernizmus lehetséges határa. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok és a globális modernizmus kezdetei
115 ki roma dialektusban, illetve ritka cigány folklórszövegek gyűjtésében és rögzítésében segít Meltzlnek és olyan tanítványainak, mint az összehasonlító folklorisztika és ciganológia egyik úttörője, Heinrich vagy Henrik Wlislocki. De a folyóirat messze legaktívabb és leginkább megbecsült női szerzője kétségkívül az aromán származású, ekkor már Firenzében élő tudós, Dora d’Istria, a délkelet-európai irodalmak és kultúrák jó ismerője, tisztelője és elismert kutatója, aki számos alkalommal közöl a lapban. Tehát a folyóirat jellege, a kisfolyóirat-típusú attitűd, annak a hangsúlyozása, hogy az irodalomról való gondolkodás demokratikus, láthatóvá tette a női protokomparatistákat: egy olyan csoportot, akik épp azért vonzódtak a laphoz, vagy fogadták el a munkatársi felkérést, mert a folyóirat által felkínált új irodalmi módszertan, az összehasonlító irodalomtudomány újszerű, vonzó és nyitott keret volt számukra. De ugyancsak a lap mint korai, radikális kis folyóirat által biztosított sajátos mozgásteret mutatja az, ahogyan a munkatársak egy másik csoportja egyszerre politikai és poétikai értelemben is újragondolja a nemzeti nyelveket, s a folyóirat képes megmutatni ennek az újraértésnek az erejét nagyon korán, az irodalmi nemzetépítés fénykorában, annak szinte megkérdőjelezhetetlen időszakában. A folyóirat olasz munkatársi hálózatának egyik fontos csomópontja, egy Szicíliához kapcsolódó alkotói, fordítói, irodalomtudós közösség beszédes példája lehet ennek. A poliglott fordító Giuseppe Cassone, Domenico Milelli, Tomasso Cannizzaro és a velük szimpatizáló, a lapban rendszeresen hozzájuk sorolt Spuches de Galati herceg, Giuseppe Bozzo vagy Mario Rapisardi egyaránt a szicíliai lokális nyelvváltozat és irodalmi kultúra felől nézik mind az olasz, mind pedig a globális irodalmi folyamatokat, a regionalitás viszont náluk sem jelent másodrangút, provinciálisat. Noto, Messina, Palermo nem vidéki kisvárosok az ott élő, a lapba bedolgozó alkotók, fordítók, tudósok szemében, elképzelésük szerint ugyanis az ott születő irodalom és irodalmi gondolkodás minősége teszi centrummá őket; ebben a modern nemzetépítéssel gyakran együtt járó központosítást kikezdő szemléletben már megragadható az, ahogyan ebből a típusú ellenállásból fog kinőni számos helyen a modernista mozgalmak megannyi formája.11 A dialektusok emancipálása a nemzetépítés kritikai reflexiója is tehát a folyóiratban, s az ahhoz csatlakozó szicíliai alkotók is vonzódnak a globális regionalizmusnak ehhez a számukra csábos jelentéséhez. Giuseppe Cassone, aki olasz klasszikusokat ír át szicíliai dialektusban, idegen nyelvekről is gyakran fordít ilyen módon. Például az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok egyik korai számában megjelent IL ramoscella tremula.. (Reszket a bokor, mert...)12 című Petőfi-fordítását Meltzl felkérésére eleve szicíliai dialektusban fordítja. A lap pedig nem csupán azért közli rendkívüli mellékletben a szöveget, mert jónak, találónak érzi a fordítást, és az előhírnöke a későbbiekben tényleg megszülető első olasz Petőfi-összesnek, hanem azért is, mert kis folyóiratként szubverzív poétikai és társadalmi potenciált érzékel ebben a fordítási megoldásban. A nyelvjárás ebben az antropológiai elképzelésben nem rosszabb, gyengébb, hibás vagy esztétikailag elrettentő nyelvváltozat, hanem sajátos többletértéke van minden más nyelvhez, nyelvváltozathoz (köztük a nemzeti nyelvhez) képest is, hiszen adott közösség speciális, másként vissza nem nyerhető, érvényes, értékes, érdekfeszítő világképét hordozza. A minor irodalomnak ez a tapasztalata köszön vissza a folyóiratban akkor is, amikor az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok a provanszál irodalmi és kulturális mozgalom élére álló Félibrige-csoporttal, s közülük is kiemelten a későbbi Nobel-díjassal, Frédéric Mistrallal veszi fel a kapcsolatot.13 Meltzl már a folyóirat indulása előtti években említi Mistralt és a provanszál revivait egyetemi előadásain, így már korán lelkesen ír róla a lapban, és 1878-ban közöl is tőle: egy Au miejour című kiadatlan költeményt, amelyet maga Mistral franciára is lefordít. A szonett metaszöveg, a provanszál nyelv dicsérete, s még a készülő nagy nyelvé I közelkép