Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 3. szám = Határ/helyzet/jelenség - KÖZELKÉP T. SZABÓ LEVENTE • A kis folyóirat mint az irodalmi modernizmus lehetséges határa. Az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok és a globális modernizmus kezdetei

115 ki roma dialektusban, illetve ritka cigány folklórszövegek gyűjtésében és rögzíté­sében segít Meltzlnek és olyan tanítványainak, mint az összehasonlító folklorisz­tika és ciganológia egyik úttörője, Heinrich vagy Henrik Wlislocki. De a folyóirat messze legaktívabb és leginkább megbecsült női szerzője kétségkívül az aromán származású, ekkor már Firenzében élő tudós, Dora d’Istria, a délkelet-európai iro­dalmak és kultúrák jó ismerője, tisztelője és elismert kutatója, aki számos alkalom­mal közöl a lapban. Tehát a folyóirat jellege, a kisfolyóirat-típusú attitűd, annak a hangsúlyozása, hogy az irodalomról való gondolkodás demokratikus, láthatóvá tette a női protokomparatistákat: egy olyan csoportot, akik épp azért vonzódtak a laphoz, vagy fogadták el a munkatársi felkérést, mert a folyóirat által felkínált új irodalmi módszertan, az összehasonlító irodalomtudomány újszerű, vonzó és nyi­tott keret volt számukra. De ugyancsak a lap mint korai, radikális kis folyóirat által biztosított sajátos mozgásteret mutatja az, ahogyan a munkatársak egy másik csoportja egyszerre politikai és poétikai értelemben is újragondolja a nemzeti nyelveket, s a folyóirat képes megmutatni ennek az újraértésnek az erejét nagyon korán, az irodalmi nem­zetépítés fénykorában, annak szinte megkérdőjelezhetetlen időszakában. A folyó­irat olasz munkatársi hálózatának egyik fontos csomópontja, egy Szicíliához kap­csolódó alkotói, fordítói, irodalomtudós közösség beszédes példája lehet ennek. A poliglott fordító Giuseppe Cassone, Domenico Milelli, Tomasso Cannizzaro és a velük szimpatizáló, a lapban rendszeresen hozzájuk sorolt Spuches de Galati her­ceg, Giuseppe Bozzo vagy Mario Rapisardi egyaránt a szicíliai lokális nyelvválto­zat és irodalmi kultúra felől nézik mind az olasz, mind pedig a globális irodalmi folyamatokat, a regionalitás viszont náluk sem jelent másodrangút, provinciálisat. Noto, Messina, Palermo nem vidéki kisvárosok az ott élő, a lapba bedolgozó alko­tók, fordítók, tudósok szemében, elképzelésük szerint ugyanis az ott születő iro­dalom és irodalmi gondolkodás minősége teszi centrummá őket; ebben a modern nemzetépítéssel gyakran együtt járó központosítást kikezdő szemléletben már megragadható az, ahogyan ebből a típusú ellenállásból fog kinőni számos helyen a modernista mozgalmak megannyi formája.11 A dialektusok emancipálása a nem­zetépítés kritikai reflexiója is tehát a folyóiratban, s az ahhoz csatlakozó szicíliai alkotók is vonzódnak a globális regionalizmusnak ehhez a számukra csábos jelen­téséhez. Giuseppe Cassone, aki olasz klasszikusokat ír át szicíliai dialektusban, idegen nyelvekről is gyakran fordít ilyen módon. Például az Összehasonlító Iroda­­lomtörténelmi Lapok egyik korai számában megjelent IL ramoscella tremula.. (Reszket a bokor, mert...)12 című Petőfi-fordítását Meltzl felkérésére eleve szicíliai dialektusban fordítja. A lap pedig nem csupán azért közli rendkívüli mellékletben a szöveget, mert jónak, találónak érzi a fordítást, és az előhírnöke a későbbiekben tényleg megszülető első olasz Petőfi-összesnek, hanem azért is, mert kis folyóirat­ként szubverzív poétikai és társadalmi potenciált érzékel ebben a fordítási megol­dásban. A nyelvjárás ebben az antropológiai elképzelésben nem rosszabb, gyen­gébb, hibás vagy esztétikailag elrettentő nyelvváltozat, hanem sajátos többletértéke van minden más nyelvhez, nyelvváltozathoz (köztük a nemzeti nyelvhez) képest is, hiszen adott közösség speciális, másként vissza nem nyerhető, érvényes, érté­kes, érdekfeszítő világképét hordozza. A minor irodalomnak ez a tapasztalata köszön vissza a folyóiratban akkor is, amikor az Összehasonlító Irodalomtörténelmi Lapok a provanszál irodalmi és kul­turális mozgalom élére álló Félibrige-csoporttal, s közülük is kiemelten a későbbi Nobel-díjassal, Frédéric Mistrallal veszi fel a kapcsolatot.13 Meltzl már a folyóirat indulása előtti években említi Mistralt és a provanszál revivait egyetemi előadása­in, így már korán lelkesen ír róla a lapban, és 1878-ban közöl is tőle: egy Au miejour című kiadatlan költeményt, amelyet maga Mistral franciára is lefordít. A szonett metaszöveg, a provanszál nyelv dicsérete, s még a készülő nagy nyelvé­ I közelkép

Next