Korunk 2023 (III. folyam 34.)

2023 / 10. szám = 1848-1849. Örökség és emlékezet - EGYED ÁKOS • Kővári László Petőfi Sándorról

z véleményem szerint, Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak kezdetű verse lehetett. Ezt Petőfi 1848. március 11-én írta, tehát a magyar forradalom kitörése előtt, ami természetesen nem volt akadálya annak, hogy Kővári ismerje és felhasználja. Amikor Kővári a forradalom történetével kezdett foglalkozni, termé­szetesen az 1848-as magyarországi márciusi napokhoz nyúlt vissza. Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira című írásában a pes­ti eseményeket így foglalta össze: „Csaknem egyszerre érkezett a más hír, hogy Pesten március 15-én az ifjúság, hogy gyorsítaná a rest­időt, lelke­sedését szárnyra eresztette. A presumtív fővárost magával ragadta. Az if­jabb írói nemzedék, az úgynevezett tízek: Petőfi, Jókai, Tompa, Pálffy, Pákh, Obernyik, Bérczy, Degré, Kerényi, Lisznyai - a mozgalom élére vetették magukat. A budai Bastille-ból Táncsicsot, az irodalmi foglyot kiszabadították. Petőfi rögtönözte a »Talpra magyar«-t. Falragaszban szö­­vegezték a korszellem kívánalmait. Széttörve a sajtó bilincseit, megro­hantak egy nyomdát. S szikraként dobták a tömeg lelkébe. A tízekből egyedül Jókainak adta meg az ég, hogy velünk jubiláljon. Belőle láthat­juk, mit vesztettünk Petőfi korai halálában.”­ Aztán az erdélyi események felidézése következik (meg kell jegyeznünk, hogy 1848. március 21. ugyanazt jelentette Erdélynek, mint március 15. Magyarországnak): 1848 március 20-án este „A nép és fiatalság zászlót és fáklyát ragadva bejárta a várost, élteté a nádort és a minisztereket, s végül a ref. kollégium elébe gyűlt, hol a kinevezett miniszterek képei ki valának vi­lágítva. Itt valaki elkezdé Petőfi Sándor Talpra magyar­ját szavalni; a tömeg, mely perc előtt egész hánykódó tenger volt, hallgatag lett; s mikor a szónok lelkesítő dalának már felére haladt: a refrént - a rabság elleni esküt - min­den vers végén harsányan utána mennydörgé. Erre Kolozsvárt, Erdély min­den városát, s magyar faluját elönték a nemzeti lobogók. A középületekről a kétfejű sas eltűnt, lobogó lengett minden városházáról, lobogó a faluk tor­nyáról, a nemzeti színek a hont mintegy felvirágozták.”­ Érdekes a szabad sajtó megszületése is. 1848. április elején, amint ma­ga írta, ő és Tilts János lapkiadó az erdélyi Guberniumhoz fordult egy politikai lap kiadása érdekében. Az Ellenőr című lapról volt szó, amely végül cenzori ellenőrzés nélkül jelent meg 1848. május 2-án. Ez lett a szabad sajtó születésnapja Erdélyben. A következőkben Kővárinak két olyan közleményével foglalkozom részletesebben, amelyeket csak kivételesen használ a történetírás. Az egyik címe, amint már előbb is szó volt róla: A márciusi napok civili­­zationk keretében. Az írás alapjául szolgáló előadás megtartására az Er­délyi Irodalmi Társaság kérte fel. Ez a társaság 1898. március 3-i díszülé­sén hangzott el Kolozsváron, közleményként pedig az Erdélyi Múzeum 1898. III. füzetében jelent meg.­ A másik előadás címe Találkozásaim[!] Petőfivel végnapjaiban. Ez a munkája a szerző: Erdély története 1848-1849-ben című kötete bővített kiadása függelékében jelent meg.­ Lássuk először A márciusi napok civilizationk keretében című elő­adást. Saját bevallása szerint ő megtiszteltetésnek fogta fel az Erdélyi Iro-2023/10

Next