Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-08-05 / 31. szám

31. szám. Pesten, szombaton augustus 5.1848. Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek ; négyezer hasábozott sorért 3 pgö kr., kettős hasába sorért pedig 6 pgö kr. szémíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10 , kevesebbszer küldve 9 pgeft. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási, most a pesti takarékpénztár, házában. PEST, AUGUSTUS 3. 1848. A 207-dik számú Allg. Zeitung melléklapja egy feketesárga czikket közöl Magyarországról: feketét, mivel politicai sötétség szüleménye, sárgát, mivel epétől van elömlesztve. A nevezett czikk czíme: „Magyarország viszonya Austriához és Németországhoz.“ E czikket az osztrák camarilla meggyőződése valódi kifolyásának tekintjük, s midőn a benne összehalmozott gyalázatos hazugságszövevényt az igazság élével szétvágjuk, szavainkat nem Austria népéhez, hanem azokhoz irányozzuk, kik Austria és Németország nevével visszaélve, önző törekvéseiket e szóval: „nép“ takargatják. Ki szerződéseken alapuló, törvényes helyzetünket az austriai birodalomhoz ismeri, ki a népjogokat tisztelvén azokat nem az absolutismus, vagy önző törekvések szempontjából tekinti: be kell látnia, hogy mi a tökéletes jog terén állunk. És épen azért nem tudjuk a nevezett czikk tartalma tekintetében inkább a hazugságok halmazát, vagy azon szemtelenséget, mellyel azok a közönség elébe dobatnak, vagy végre azon gonosz irányt csodáljuk-e inkább, melly szerint bennünket más népek előtt gyalázatosan rágalmazni szándékozik. A camarilla e czikk szerint azt hiszi, miképen Magyarország az által, hogy felelős ministériuma van, Németország irányában ellenséges helyzetet foglal el, és hogy Magyarországnak Austriáhozi e viszonya által a német népek bátorsága is veszélyeztetik, mert így kiált föl: „Magyarország végképeni elszakadása az austriai birodalomtól már bekövetkezett.“ Magyarország elszakadása a camarilla befolyásától igenis megtörtént; ezt kellett volna mondanotok, ti fekete-sárga ármánykodók és hála istennek, hogy ez valahára megtörtént. Azért, mert nyílt sisakkal föllépve őszintén kinyilatkoztatjuk: mi nem akarunk bureaucratiai fondorkodásoknak eszközei lenni, nem lépünk ellenséges térre a szabad népek irányában, hanem csak azon reactionális szemetet akarjuk eltakarítani, melly még szabad mozgásunkat akadályozza. Mivel szegény nyűgzött hazánkat czéljaitok elérésére többé háborútlanul ki nem zsákmányolhatjátok, el akarnátok a német népekkel hitetni, hogy az erős Magyarország Németországnak veszedelmes. Ha az érintett czikkben politikai nézeteit kifejtő udvari hízelgő nem volna épen annyira tudatlan, mennyire ravasz és szemtelen, óvakodott volna olly nézetet kimondani, melly sem histórián, sem józan politicai combinatiókon nem alapul. Most kérdjük tőletek, ti bölcsnél bölcsebb urak, ti aprócska Metternichek, valljon híven a német szabadságnak veszedelmesein), mint ti, és a ti Angliába illant nagymesteretek, a népnyomorgató politica mesterségében ? A bécsi szövetségi czikkek 1834-ben talán a mi befolyásunkkal és hozzájárulásunkkal kovácsoltattak ? Vagy talált-e valaha a Metternichféle cabinet zsarnokpolitikája nálunk viszhangra ? — Nem, Magyarország szabadelmű, független kormánya, ennek politikai helyzete által egy német nép sem veszélyeztetik, mert benne egy szövetségessel többet bír a reactionális irány számára titkon gyülekező erő ellen. Nem az osztrák, nem a német nép veszélyeztetik , de igenis ti, kiknek minden szabadság szörny, minden érintkezés a néppel undor. Mit tett a martiusi napokig absolut uralkodás alatt állott csupán a ti akaratotokat képviselő úgynevezett erős Austria a német szabadságért ? Metternich,jól kiszámított terv szerint a német erőt zsibbasztotta, a német szellemet fojtotta el, a német népet méltóságától megfosztotta, s olly helyzetbe hozá, melly azt az egész politicai érett világ előtt ha nem gúny, de legalább szánakozás tárgyává tette. Magyarország mostani állása minden esetre legjobb ótalmat nyújt a német nép olly méltatlan lealázása ellen. Utalom osztrák cabinet alakulásának lehetősége ellen, melly csak absolut hatalmakkal szövetkezett, hogy a zsarnokság romba dűlt épületeit népek vérével ismét összeforraszthassa. Nem fog úgy cselekedni, nem cselekedhetik úgy soha, mint ti 1815-ben. Ti a népek vérével a dynastiák fönállását kivívtátok, a nemzeteknek a törvényesség elvének árán szabadságot ígértetek, s aztán a szabadságot porba tiportátok, s végre a szent szövetség aegise alatt a nemzeteket rabszolgákká tettétek. Magyarország soha sem fog kozák vadsággal, vagy orosz zsarnoksággal szövetkezni, hogy civilisatiót és népszabadságot megsemmisítsen, mint azt ti tevétek, és titokban most is teszitek. Fontolják meg ezt a német népek, de különösen az osztrákok, mielőtt bennünket gyűlölni kezdenének s nekünk irtó háborút üzennének ; ezt és még sok mást fontoljanak meg, mielőtt a bécsi hírlapok a szláv hősök győzelme fölötti elragadtatásukat minden világrésznek kitrombitálják, és hasábjaikon szinte annyi politikai kiskorúságot, mint történet és jogviszonyokban járatlanságot tanúsítanak. Még egyszer ismételjük, fontolják meg mindezt, s ezenkívül sok mást, mielőtt Metternich iskolája syreni énekét gyönyörködő tekintettel hallgatnák és az absolutismus elrejtett zászlóvivőinek „Hosanna in excelsis“-t kiáltanának. Mi halgattunk, mert reménylénk, hogy az osztrák journalistica maga is képes lesz azon hazudságszövevényt, mellyel a bukott zsarnokság megvásárolható vagy tudatlan bérenczei fontak, széttépni. Mi hallgattunk eddig, mert hittük, hogy a föltámadott szabadsággal a borús múltra fátyol huzatott. Mi hallgatánk és elfeledök a fájdalmas sebeket, mellyeket az osztrák cabinet nemzetéletünkön ütött, mert azon ábrándban éltünk , hogy az osztrák nép által megérteténk. De csalódtunk. Austria népe, te nem értesz bennünket, és nem sokára áldozatot fogsz esni azoknak, kiket mint a nép ellenségeit elűztél. Ezek most táplálják a gyűlöletet ellenünk, és fölingerlik szenvedélyeiteket, hogy beleplezett szemetek ne láthassa azon mélységet, mellynek szélén máris álltok; ha vezetőitek után még egy lépést tesztek, bele fogtok omlani. Mi most sem mutatnánk hazánk történetének vérrel ázott lapjaira, ha ti a népellenes camarilla aristocratiai méreggel írt, és udvari hízelgői szemtelenséggel felénk dobott hazug megtámadásait azon megvetéssel fogadtátok volna, mellyet érdemelnek, így a lapjaitokban sokszor érintett eszmétől, mellyel az említett czikk is kérőzik, hogy t. i. Magyarország a török járomtók megszabadulását leginkább német seregeknek és kizárólag német vezéreknek köszöni, helyesléstöket meg nem tagadhattátok, hogy bennünket hálátlanoknak kiáltsatok ki. Vessetek csak egy futó pillantást a történet lapjaira, s meg fogtok győződni, mennyire alapos ez állítás. A mohácsi ütközet végezve volt, a magyar harcrosok virága elhalt, és a hatalmas Soliman mégsem mert Magyarországban tovább tartózkodni, mert a Hunyadi, Corvin, Szilágyi, Kinizsi nevek, és áltatok a törökön nyert győzelmek sokkal frisebb emlékezetében voltak a török zultánnak, hogysem olly országban tovább maradni mert volna, melly két századon keresztül a civilizált Európának győzhetlen kőfala, s leginkább csak pajzsa volt. Első Ferdinánddal jöttek az országba a törökök, daczára a német segédseregeknek, hogy itt lakjanak, második Ferdinánddal kezdődtek a kegyetlen vallási üldözések, mellyeknek véres nyomai minden uralkodáson keresztül egészen I. Józsefig vonulnak. I. Leopold alatt dühöngtek köztünk az absolutizmus öldöklő angyalai, és negyven éves uralkodása után nem hagyott más emléket hátra, mint az eperjesi borzasztó törvényszék és a baromi Karaffa emlékezetét. A szélsőségig bosszantott nemzet inkább törököknek veté alá magát, hogy olly vérszopók, mint a tibeistertek, Rothalstob, Volkratoktól stb. szabadulhasson. Ez volt szerencsétlenségünk, melylyet ama magasztalt vezéreknek köszönhetünk. Nem akarunk még keserűbbek lenni, különben a fejértemplomi Dreihans hős tetteihez hasonló még több vonásokat számlálhatnánk elő a török háborúk alatti austriai hadvezérek életéből. Nem Magyarország megszabadítása feküdt szívén az uralkodó dynastiának, hanem csak örökös tartományainak biztosítása, mert a törökök, csupa tiszteletből a római császári süveg iránt, Austriát nem kímélték volna, mint ezt Bécsnek egymásután következett kétszeri ostromlása elegendőleg bizonyítja. Nem éreztünk, magatokért harczoltatok, és mi ennél híven segítettünk benneteket, és ha — mint magát a fölhozott czikk írója kifejezi — most is tartanók a zultán kengyelvasát, e foglalatosságot bizonyosan veletek együtt végeznék. De gondoljatok vissza Mária Terézia és a franczia háborúk időszakára, s mondjátok meg a magyar becsület és lovagiasság rágalmazóinak, mit tettünk akkor? Hol és mik volnátok ti most, osztrákok, hol az uralkodó ház ? Végre mondjátok meg, növekedett-e az austriai dynastia alatt Magyarország, hatalomban, tekintélyben, kiterjedésben, vagy szellemi jóllétben . Elveszté országainak felét, erejét egy olly vámrendszer szivá ki, mellynek visszahatása minden ipartörekvést csirájában elfojtott, bennünket austriai rész iparműiveket drágán vásárolni kényszerített, míg nyers terményeink tőlünk hitvány árért vétettek. Ha Austria határainkat léghatlanul be nem rekesztette volna, miután gyáraink nem voltak, nyers-termény-kereskedést űztünk volna, melly iparra, s ipar által anyagi és szellemi jóllétre vezetett volna. De mi colonia voltunk, s századokon keresztül gyarmatosok és rabszolgák sorsát kellett viselnünk. És mind e tények daczára az udvari tányérnyalói párt nem retteg a szóban forgó czikkben szemünkre vetni, mi jelentékeny pénzáldozatokba került Magyarország az összes birodalomnak, hogy ipara, kereskedése a gőzhajózás által élénkíttessék. Nem bocsátkozva ez egészen fonák, a megtámadó szellemi szegénységénél és feneketlen tudatlanságánál egyebet nem tanúsító állítások cáfolatába (annál kevésbbé, minthogy mindenki tudja, miszerint az osztrák dynastia és az osztrák birodalmi kincstár soha, de soha csak egy fillért sem adott magyar érdekek előmozdítására, de igenis mindenkor milliókból álló szép összeget hurczolt ki az országból); mi is kérdezzük: ha Magyarország annyiba került, ha létünkért annyit áldoztatok, miért panaszoljátok mindig a régi nótát : „Magyarország el akarja magát különözni ?“ hiszen örülnötök kellene, hogy megmenekültök a kötelességtől, értünk áldozni. Ti, kik mindeddig a nép velejéből éltetek, szeretnétek lelkiismeret nélküli pénzsáfárkodástokat folytatni, s ehhez Magyarországra, mint passiv alapra van szükségtek, ez fekszik érdeketekben, nem a német népek jólléte. Azért uszítjátok egymás ellen az egyérdekü népeket mephistophiádáitok által. Magyarország, levonva minden költséget, mellyet az ország igazgatása kívánt, 7,8 millió tiszta jövedelmet hozott; mondjátok meg, ti lelkiismeret nélküli kezelői a néptulajdonnak, mennyit fordítottatok az összegből az ország javára ? Mondjátok meg, hol van azon sok millió, mellyet elhírhedett vámrendszeretek ez országtól elvont ? Mutassatok csak egy intézetet, mellynek czélja volna a magyar ipart védeni. Mit sem mutathattok idegen és magyar részvényesek vállalatain kívül, mellyeket csupán magánérdek létesített, s mellyek sem segedelmetekkel, sem akaratotokkal föl nem álltak. Jussanak eszetekbe fondorkodásaitok a fiumei vasút iránt, és szégyeneljétek magatok viseletét. Üres szavak, teljesítetlen ígéretek, s a nemzet lelkiösmeret nélküli ámítása, azon nemzeté, melly létetekért vérét és vagyonát áldozta, az volt a ti müvetek. És mégis bennünket mertek szemtelen homlokkal álnokságról vádolni, azért, mivel azt, mi isteni és emberi jog szerint, szerződések nyomán tulajdonunk, magunk akarjuk kezelni, s nemzeti erőinket többé mások hasznára kizsákmányoltatni nem engedjük. Fölteszitek rólunk, hogy státusadósságokat fogunk elvállalni olly viszonyok közt, hol Metternich politicájának néhány összeszedett reminiscentiája titkos kormányzást gyakorol, melly a felelős ministerium fölött áll. Olly viszonyok közt, hol e ministeriumok, talán épen e körülményeknél fogva, mielőtt gyanítanék, szétporlanak, és bár a legheterogénebb elemekből combináltatva, ismét olly rögtön csak azért alakulnak, hogy nyom nélkül elenyészszenek : illy viszonyok közt alkudozásba még akkor sem bocsátkozhatnánk, ha a positív jogtalanság helyett a legvilágosabb jog volna részeteken; mutassátok ki előbb, mire fordítottátok azon sok 100 millió státusadósságot, számoljatok a megcsalatott népeknek, és ha a nagy népsárg fölment benneteket, ha leveszi fejeitekről az átkot, akkor hallathattok olly szót, mellyre felelünk. Ti pénzzel és fegyverrel gyámolítjátok a királyunk által szentesített törvény ellen föltámadó lázadókat, be akartok vádolni a velünk barátságban élő népek törvényszéke előtt, és eléggé naivok vagytok a lázadóknak előleges pénzt viszszakövetelni, s az irántunk elkövetett árulást bevallani. Ti akartok tőlünk számot kérni, ti, kik népüdvvel és emberélettel kegyetlenül játszatok, hogy a bitorolt hatalom körét valódi rablópolitikával visszanyerhessétek. Min magunkat kellene megvetnünk, ha jogainkat világossággyűlölő ármányaitoknak vinnék áldozatul. Camarillával nem, mi népekkel akarunk értekezni. Azért ismételve kijelentjük, mi készek vagyunk nektek, osztrákok, jobbjainkat fölajánlani, de nézeteink tolmácsa ne legyen Bomberres, sem a Pillersdorf-ministerium. A jog és népbecsület alapján akarunk értekezni, de Austria gyarmata soha többé nem leszünk. Inkább készek vagyunk fölállni, mint egy férfi, és önállásunkért küzdeni, mint egyetlen hős. A megsemmisítéstől, mellyel fenyegettetünk, nem rettegünk. Ám kisértse meg, a ki akarja, bennünket megtámadni, hazai földünkön. Kisértse meg, aki meri, házi tűzhelyünket szétdúlni, de aztán ne panaszkodjék, ha a kétségbeesés harczában, a had szövetnekét tovább visszük, és a magyar, kire megsemmisítést esküdtek, vadon zúgó torkán gyanánt annak viruló tévéit pusztítja el, ki öt kényszerítő létéért küzdeni, mert borzasztó a nép haragja, melly kényszeríttetik, másokat megsemmisíteni, hogy önmagát megmentse. — B—y L. AZ OSZTRÁK REACTIONALIS POLITICA. Bé cs, j u 1. 30. I. Szellőztessük meg kissé ennek az osztrák politicának titokfüggönyét. Nem az osztrák nemzet politicáját, hanem a bécsi kormányét értjük. Az állodalom súlyosan beteg. A megdőlt kormányrendszer, melly itt az absolutismus pánczélában, amott az alkotmányosság álarczában, máshol meg az ámító politica bohócz öltönyében ledérkedett, egész a borzalomig fertőztetett festett életével erkölcsileg és anyagilag megrontott mindenkit, kivel csak érintkezett. És az alatta sorvadozott nemzeteken átok gyanánt lebeg még most is megvesztegetési és elerkölcstelenitési tacticájának gonosz szelleme, melly zavar és ront és pusztít Osztriában — mint látszik — csak a szereplők változtak. Ama kárhozatos fogás, mellynél fogva nemzetiségek egymás ellenébe felkuszíttattak, hogy egymással surlódván legnemesb erejük élét maguk saját testén koptassák el, még ma is fenáll. A megvesztegetés, minthogy a hozzá kivántató eszközök megfogytak és megtörettek, egy kissé csökkent nagyszerűségében, de azért még ma is tetemes tényező. A lélekgyengeségből, hiúságból , gyávaságból, önzésből és cselszövési hajlamból származó szolgalelkűség és jellemtelenség ma is alig ritkább, mint volt valaha. És a látható eredmények világosan feltárják a czélt, melly az, hogy nem gondolva a polgárok nyugalmával, vagyonával és vérével, nem az állodalom üdvével, nem a civilisatio pusztulásával , nem gondolva semmivel, miszent, minden áron megpróbáltassék az a rendszer elavult foszlányainak összeférczelése , hogy azzal az ön bűneibe belefúlt dísztelen haldokló még egypár nap takarózhassék. Ez a reactionális osztrák politica czélja. Az illyr mozgalmak néhány túlbuzgónak daczából és fontoskodásából forrottak ki. Aztán a pánszlávok szép tündér álmaik pázsitján átcsörgedezve előbb a muszka befolyás segédforrásaiból, később a magyar haza érdekét áruba bocsátotta magas hivatalnokok büntertőjéből gyarapodást nyerőnek, és partszaggató folyammá növekedtek; most pedig végül magas kegyáradások olly özönné dagasztották azokat, melly egy pár ezer ártatlan éltet, és százezerek nyugalmát ragadván magával, könnyen magukat a kegyforrásos kieseket fogja élettelen sivataggá iszapolni. Ám legyen, ha úgy tetszik. — Ezt az illyr bonyodalmat annál a (gúnyból magyarnak nevezett) udv. cancellariánál annyi éveken át szőtték, s mégis, mint hitelesen hallhatni, az egész műtétnek nyoma sem maradt hátra sehol , mint az életben. Bizonyosan, hogy ha valaki kiigazodáshoz óhajt jutni, a bonyodalom vezérfonalához ne férhessen, némelly illetők az ide tartozó irományokat azon néhány szekérre rakták, mellyek az említett kormányszék megszűnésekor az elnöki irodát titkon kiürítették *). Egyetlen hírmondója gyanánt maradt fen a sok magyarellenes cselszövénynek azon tény, miszerint Zanini akkori osztrák hadügyminiszer i. e. április közepe táján figyelmeztető értesítvényt intéze a magyar alcancellárhoz, mellyben kijelentvén, hogy az illyr mozgalmak a trón ellenében vészes irányúak lévén, a legkomolyabb ellenintézkedéseket teszik szükségesekké, egyszersmind felszólítja (uraim! ezt az osztrák hadminister tette, 1848 ápril közepén!) a magyar alcancellárt, hogy az értesítvényben megnevezett egyénnek, Miletits Svetozárnak, ki a sajkásoknál Nadalje és Csurug vidékén népet lázit, mint egyik főizgatónak elfogatását és ártalmatlanná tételét eszközleni igyekezzék. — És a magyar alcancellár ez értesítvényt talán a magyar ministériumhoz juttatta ? Noh! , sokkal legálisabb volt a haza ellen lázítók irányában, semhogy ezt tette volna, s az osztrák ministernek azt válaszolá , hogy az újabb törvények értelmében a cancellária megszűnvén, ez úgy a ministeriumhoz tartozik, minthogy azonban az őrvidékeken levő panszlavistkai izgatások ellenében a magyar minister sem léphet fel (ugyan ki mondta ezt ő excellentiájának ?), a figyelmeztetést köszönettel veszi. Az értesítvényt pedig ad acta tette. És ezóta ? Hadd szóljanak magok a tények: *) E tény megérdemlené a magyar ministérium részéről a legszigorúbb vizsgálatot. A cancellariától 70 egynéhány hivatalnok van a magyar külügyministériumhoz alkalmazva, valamellyik csak tud tán e rablásról valamit. Ha pedig egy sem tud, a ministeriumnak kell tudnia, mit kelljen tenni *). *) Várjuk is a Bécsben székelő magyar külügyministeriumtól.—A szerk.-