Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-10-14 / 91. szám
KOSSUTH HÍRLAPJA. dr. szám. Pesten, szombaton, October 14.1841 Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétetnek; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgönt. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egyetem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarékpénztár házában, lés meghozta az ismeretes határozatot, mellynél hozhatott. (Vége köv.) — Hunfalvi Pál, egyebet nem is PEST, OCT. 9. Nincs miért elpirulnunk, hogy három hosszú század óta némán néztük a világmozgalmakat; nem kell szégyelnünk, hogy az uj kor eseménydús története, mellyet más szabad nemzetek fejedelmeik elítélésével, száműzetésével, s egyéb szinte egész Európát átalakító jelenetekkel gazdagítanak, reánk mint idegen mostoha kezek által mozgatott gépre sajnálattal tekintett. Úgy látszik gondviselés ezen ős bátor magyar fajt nem puhulni, hanem csak pihenni engedő egy nehéz nagyobbszerű , dicsőbb, czélját el nem hibázható műkivitelére. mmmmmamm fog állíttatni ? Mert a legtörvényesebb NÉHÁNY BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL. .IV. A „Wiener Zeitung“ ] 172ik számában és melléklapjában az „Abendbeilage“-ban gr. Lamberg megöletése adatik elő. Az esemény sajnálatos, de a politica, melly azt előidézte és a Wiener Zeitungban kiséri, ördögi. Az isten fizesse meg az illetőknek , ha mi meg nem fizethetnek. Sok fejlett már ki, mióta ez észrevételeket irom; sok bizonyult be, mit csak sejtettünk: gr. Lamberg megöletése a szomorú drámában, mellyet hazánkban a gonoszság játszik, fordulat (peripetia.) Szükséges a tényeket összeállítani, hogy a bécsi politicát megérthessük. Régen szövik az ármányt, és teszik a készületeket. September 10-kén visszajött a ház küldöttsége Bécsből azon bizonyosságot hozván le, hogy ő felsége nem a magyar ministerium tanácsából cselekszik többé; hogy az 1848-ki törvény, melly nem uj alkotmányt adott, hanem a századokon keresztül fennállottat a jogosság és az uj idők kivonataihoz képest bővítette , és számtalan szót követelt, és számtalan törvényekben megígért biztosítékok által (mellyek az idők kivonatai szerint csak felelős kormányzatban állhatnak) biztosítá, mondom, hogy az 1848-as törvényt tényleg megsemmisítették, s így a magyar alkotmányt félretették. A legnagyobb merény, mellyet udvar vagy udvari cselédség ország ellen elkövethet, irányunkban el volt követve Az országlók lemondanak, s elhagyók helyeiket. Ők hibát követtek el: nekik mindaddig meg kellett a tárczákat tartaniok mig uj ministerium alakítva nem leend, és a tárczákat kezébe nem veendi; mert az országlók változnak, de az országlászatnak nem szabad egy pillanatig sem félbeszakadnia. Kellett azt annál is inkább tenniük, mert jól tudták, hogy a bécsi politica vesztünkre indult volt, s egy hamar új ministériumot nem engedend alakítani Azonban Szemere és Kossuth vállalkoztak a kormányzatot ideiglenesen vinni. Szemere úgy sem adta volt még lemondását. Sept. 12-kén Batthyány Lajos a főherczeg levelét mutatta be, mellynél fogva ő bízatott meg ismét új ministerium megalakításával. Batthyány azt tudatta egyszersmind a házzal hogy feltételük alatt vállalja csak el a kormányzást, névszerint hogy Jellachich az országnak egy talpala nyiját se foglalja el, ha Batthyány a háznak bizodalmát birja. Mind a mellett Jellachich előre nyomult, feszülten vártuk Bécsből a választ Batthány feltételeire. Az nem érkezett, de érkezett Csányi László levele, melly Teleky Ádámot árulásról vádolta. Iszonyú csapás a kedélyekre; jobban közvéleményt kínozni nem lehetett, mint történt a bécsi halogatással s a mindenünnen érkező legsajnosabb hírekkel. Vala sept. 15 éjjele, midőn a ház kétségbe ejtetett; mert mikor a birodalom szálai egyenként elszakadnak , kétség áll be. S még volt nádorunk, István főherczeg utolsó horgony gyanánt nézeték a hányatott országban. Megkerestetvén, menne a táborba, védje tekintélyével a hazát, úgy is mint az országnak törvényes fővezére, úgyis , mint ő felségének távollétében királyi helytartó, úgyis, mint a felségnek testvérunokája. S felelt a nádor. Ha mindenki elhagyja is a hazát, ő nem fogja elhagyni , hanem utolsó csep vérig védelmezni. Másnap reggel az utczán épületes beszédeket hallottam; a közvélemény nyilatkozatai gyanánt említem itt, a közvélemény sokszor kegyetlen, de mindig mutatja a bizodalom fokát. „A grófok jól kezdik magokat viselni — igy okoskodának pesti lakosok a reggeli mellett — az egyik legalább betegséget szintett (mondom , a közvélemény kegyetlen), neki legalább esze volt; a másik már nyíltan cselekedett; a harmadik, no ez nem fog csalni, de mások fogják megcsalni.“ Az esti ülésben hosszú várakozás után a végre leérkezett bécsi válasz olvastatott fel, melly Batthyányi mint ministerelnököt elfogadja ugyan, de feltételeit illetve, (hogy Jellachich előre ne nyomuljon) még nincs azon állapotban a felség, hogy irántuk nyilatkozhatnék; kívánja tehát előbb azon neveket ismerni, kikből álland az új ministerium. Ez vala sept. 16. a képviselőház bizodalmat szavazott Batthyánynak, de szomorkodék V. Ferdinánd szerepén. V. Ferdinánd Magyarország királya, ősei Magyarországnak királyai 300 év óta; austriai császárok, valami 40 év óta. ... a magyar király talált életében perczet, mellyben nem tudta ő-e a király vagy Jellachich, Magyarországnak zászlósa. Azonban hiszem, akkor nem voltak még a dolgok megérve, hogysem a királylyal határozott választ adattak volna ; a kedves bán nem volt még diadallal bemenendő Pestbudára. 17-kén bemutatta Batthyány a ministerjelöiteket; azóta több nehéz napok gördültek le, anélkül, hogy a jóváhagyást elhozták volna Bécsből. Minek is tették volna Bécsben, a mit a törvény parancsolt; ott régen arra voltak elszánva, mit a törvény, mit emberi és isteni igazság tiltanak ? S hogy gonosz tervök a létesítéshez közelve, mutatta a 6 szász követnek lemondása, kiknek ketteje az előtt jött vala le Bécsből. Azonban a nádor hiába igyekezett Jellachichhal szóba állani , Jellachich 23-ban irá, hogy Ferdinánd királynak nem engedelmeskedik, s hogy alkudozni nem akar, az nincsen, úgymond, természetében, a mi pedig a bánnak természetében nincs, legyen bár a királyi esküben, legyen bár a legszentebb törvényekben, az nem történhetik. Bámuljatok egymásra, király és ország, mert a bán kinevet benneteket, a bécsi camarilla kezét dörzsöli örömében, s a bécsi politicusok és ministerium a nemzetek egyenlőségét bizonyítják, azért el nem fogadtatott a magyar országgyűlés követsége. A nádor Bécsbe megy, még egyszer mindent megkísérteni: Jellachich egyre halad; Bécsben a nádor mitsem tehet, jóllehet 26-kán még falragaszt olvastunk, mellyben Pulszky állami titkár, jelenti, miszerint Batthyány futárja Bécsbe érkezvén, ő, Pulszky, mindjárt Ferencz Károly főherczegnél meghallgatást nyert, s ezen biztatást vette (septemb. 25), hogy ígérete szerint ő felsége a békességet minden előtt legális úton helyre fogja hozni. — Kossuth 24-kén távozott el Pestről a népfelkelést létegesíteni, mert valahára Velenczénél ütközet lesz, mellyben ha Jellachich győz, Budapest az ellenség kezébe jut, hacsak a legrendkivűlibb védelem elé nem áll. 27-dikén a nyilvános ülésben az elfogott leveleknek hárma elolvastatott, mellyek még kiváncsiabbá tették az aggódó keblet, micsoda lesz azon törvényes út,mellyen a békesség helyre út, melly egyszersmind számtalan könnyeket nem facsart volna ki az igázott nép szemeiből, elly a felséggel és ország méltóságával egyaránt és egyedül győzett volna, bizonyosan az vala, hogy Jellachich be se merjen hadakkal lépni. De mihelyt őt beeresztették, vagy beküldték, miután Budapesthez közel állott már mint cs. k. tábornok, akkor legális úton történendő békességről eszéltetni a felséget, annyi volt, mint őt gyermekek nevetségének is kitenni, az országot, és a népképviselet alapján szerkesztett orzággyűlésről pedig ollyasmit képzelni, mi nem adom, embermegvetés-e inkább, vagy teljes tundtanság, azonban a bécsi bölcs politika cselekedett így, s mint már tudjuk, a magas birodalmi gyűlés többségének jóváhagyásával a bécsi birodalmi ministérium tanácsából történtek mindazok! De sokáig nem kellett az aggódó kebelnek töprenkednie, mert az elnök kijelenté, hogy Batthyányhoz több rendbeli irományok érkeztek, mellyek miatt az ülés egy órára felfüggesztetik. Tehát végre itt lesz a ministérium megerősítése, itt a lejális útoni békesség. István főherczeg bizonyosan sikerrel nyitott szemeket, látnak már most azok, s látják, mit eddig nézni vonakodtak, így gondolkodott nem egy ember, midőn egy óra múlva titkos ülésbe gyűltünk. S mit hallunk ? Batthyány ministeriuma meg nem erősíttetik; a nádor leköszönt, s a hazát, mellyet el nem hagyni fogadott, az isteni gondviselésre bizta; gr. Lamberg mint királyi biztos kiküldetik, hogy mind két seregnek vezérletét átvegye; nyilatkozat adatott ki Magyarország hű népeihez, és a katonasághoz Ez V. Ferdinand, magyar királytól nem származik. V. Ferdinánd az 1848-ki sarkalatos törvényt meg nem szegheti, azt gondoltuk mindnyájan, mert Józsefen kívül egy király sem merészelte az alkotmányt egy csapással felfordítani, mint azt most felfordítva láttuk. Mióta a király törvény szerint csak felelős ministerium által uralkodhatik, azóta királyi biztos lehetetlen, ki nem a ministerium által küldetik ki. Országos alkotmány, melly minden jogok biztosítója, nem ollyan csekélység mint szalagcsata kalapon, melly elöl is hátul is lehet. — Azután mit jelenthetett Lamberg kiküldetésében azon szójárás, hogy ő által vévén a két seregnek parancsnokságát, a két félnek igazságos igényei szerint fog egyességet kötni ? Kicsodák és hol vannak a két felek ? Tán Magyarország hadakozik Horvátországgal ? Mikor voltak ezek ollyan állapotban, hogy egymással hadakoztak volna? Jellachich pártütó, kivel egyezkedni nem lehet; nem azért, mert magyarországi báró, de azért sem, mert akiknek képviselői az országgyűlésen helyt bírnak, azokkal táborban nem lehet egyezkedni, míg mint győzök azt nem mondhatjuk, „én most felemásod vagyok.“ Tehát az egész ismét nem más mint Magyarországnak elliprása. V. Ferdinándtól nem származik ezen politica, mellynél szelidebb, igazságosabb volt még II. Füiláp spanyol zsarnok király politicája. Ki tette hát azon összehalmozott törvénytelenséget ? A Wiener Zeitung felőbb említett számában bizodalmasan így beszél „Miután a horvátországi bán, báró Jellachich, minden akadály nélkül hadaival a Balatonhoz érvén, Sz. Fehérvár előtt a magyar seregekre talált, s a cs. kir. katonák között, kik mindkét részen állának, összeütközéstől tartani lehetett, akkor az osztrák ministerium kötelesnek érezte magát, az összeütközést meggátolni, sön elő terjesztést ő felségének, miszerint tábornagy gróf Lamberg, mint kir. biztos küldetnék, az ellenségeskedések azonnali megszüntetésére.“ Ki előtt országos szabadság, ki előtt az igazság, a népnek jólléte csak szikrányi fontossággal bír, az mélyen megindul a bécsi hitszegő álnok politicán. Először, a bécsi ministerium tanácsolta fejedelmünknek az alkotmány felfordítását. Ezt hajdan is annyiszor mennyiszer tette, azért vívott az országgyűlés mindannyiszor a magyar kormány függetlenségéért. Ahány törvény hozatott az iránt, annyit meg is szegtek. Bécsben a törvényszegések , törvények megvetései teszik a politicát; igenis, elettől fogva végig csak ez ott a politica. Ezen régi törvényszegő tisusban megmaradván a bécsi politica, szinte oly könnyen félretette az 1848-iki törvényt, mint az előbbieket. Másodszor, a bécsi ministerium a fejedelem tudta és híre nélkül készítette ki czimboráját, a bánt; s ha ez a Balatonig ellentállásra nem talált, szinte a bécsi ministerium műve. Harmadszor, az ellenségeskedést csak azért akarta megszüntetni, nehogy a cs. kir. katonaság között történjék összeütközés, nem más okból. Mert különben, ti népek, a ti vagyonaitokat elzsákmányolhatta a nagy bán, földeiteket elpusztíthatta, nejeiteket, lányaitokat meggyalázhatta volna, ezért a bécsi ministerium nem mozdúlt volna; mert tudjátok, Bécsben ma, mint a múlt időkben azon politica uralkodik, melly Németalföldre Albát, a magyarokra Bastákat, Caraffákat küldötte. Bírhat-e kötelező erővel nálunk, mit a bécsi ministerium rendel ? — De a keseredés erőt vesz az irón, tehát csak a tények elősorolása következzék. — Közhit a ház tagjainál az vala, hogy Lamberg bizonyosan már ott van a seregeknél, mert annyi csalfaság után egyenességet várni nem akart senki. Batthyány elsietett a táborba, nézni micsoda lelkűlét van ott; a ház más pap, azaz 28-kan, 10 óráig akarta visszatértét várni. Azonban este többen összejővén, felszólíták az elnököt, hogy 10 órakor este tartson gyűlést. Ez történt, s a gyű Nem Stuart- avagy Bourbon féle háború az, mellyben már is diadalmasan részt vevénk; az ármánynyal küzdő világszellem harsogó szózata az, melly minket első jeladásra mindjárt készen talált. A zsoldos hatalomnak lejárt már ideje; a fejedelmeket környező katonaság öntudathoz jutván, undorral kezd a cselszövényekkel befont koronáktól elfordulni, s szinte pirulva óhajt a nép közé vegyülni, mellyből származván, annak véres verítékén tápláltozik. Európa körülbelől harmadfél millió sorkatonát táplál; de hogy e katonaság többé már nem gép, s életnélküli eszköz, melylyel szeszélyes fejedelmek parancsaira, vagy istentelen titkos tanácsosok intéseire, országokat hódítani, s ártatlanokat felkonczolni lehetne, azt hathatósan bizonyítja a júliusi király gyalázatos bukása , a porosz királynak Potsdamba való többszöri megszökése, a Habsburgi ház vad gomba gyanánt termő ármányainak sikerellensége, és a telhetetlen éjszaki autocrat önmegtagadásba kerülő defensív eljárása. A szabadság érzete a társadalmi élet két legszélső tagjait hozta egymással összeütközésbe. Népek és uralkodók állanak egymás ellen, az utóbbiakat környező álfény tünedezik , s a nép észrevéve a korona köpenyébe burkolt gazságokat, nevetve sajnálja eddigi önbutaságát. Igenis, népek és cabinetek harczolnak egymással, s kételkedhetni-e ezen harcz mikénti kimenetelén? A népnek győzni kell, s az győzni is fog, mert vezére a szivében lakó emberi érzelem , fegyvere az igazság kardja, mellynek csorbíthatlan éle előtt egymásután hullanak szét a zsarnokság kovácsolta rablánczok szemei. A bécsi cabinet, mellyet isten vagy inkább az ördög sötétséggel áldott meg a magyar szabadság legyilkolására bérlett czinkosai iránt példátlan bőkezűséggel viselte magát, pénzzel, szerelemmel és mindennel kínálta Jellachichot s társait, csak hogy a magyar nemzetet ha ki nem is irthatják, legalább megtörjék, ezen cabinet, mondják, nem gyanítá, hogy ha mi e sáskasereg pusztításait nyugton nézzük, a dinastia úgy járna, mint a vén Lear király, ki bőkezűsége miatt nyomorult sorsban elhagyottan bolygott ide s tova, mig utóljára a tőle egykor olly mélyen megsértett leánya vette őt, sorsát tovább nem tűrhetve, ápolása alá. Mi jól tudjuk, hogy sok falvaink elpusztítása, több ártatlan testvéreinknek felkonczoltatása, réteinknek polgárháború általi megfertőztetése mind a korona közelébeni küzhödt forrásból eredeti. De mind a mellett, ha a reactio bűneit megbánván, pirulva forduland (ha még van benne valami szemérem) hozzánk, akkor mi folytonos csalatásunk daczára is, Cornelia szerepét vendjük, ki midőn ősz apja előtte letérdelve kért tőle bocsánatot szinte leborulván fölállásra kérte ősz apját, mivel, úgymond, ő csak gyermeki kötelességét teljesítette. A magyar nemzet nem akarván tanúja lenni az őt és a dynastiát meggyalázó jelenetnek, oroszláni méltósággal, de tigrisi dühvel ment Jellachich elhirhedett tábora megsemmisítésére, ki is kevés számát harczosaink bátorságot s hazaszeretetet sugárzó arczát alig pillantván meg társai katonai becsületét pellengérre tévé a fegyverszünet első perczeiben a leggyávább módra megszökött. Bécs felé sietett az eszeveszett ármány hizlalta kalandor, képzelődésében kétségen kívül bűntől fekete zászlója alá uj seregeket látott már szállani. De szörnyen csalatkozott. A lámpán boldogult néhai Latouröt a legszükségesebb perczekben hagya el, mialatt a Rott vezérelte tartalék csorda dicső seregeink által bekeríttetett, s alkalmasint míg e sorokat írjuk, a fölé csordavezér is hasonló sorsra kerül. Az istentelenségek lánczolata szét van törve, a reacto tervei köd gyanánt oszolnak, a szabadság elleni gyilkos szándék már is nagy részben torkára forrott a reactionak , és ha a dynastia leari őszinteséggel ezen szavakat mondja: „vén és bolond valék“ akkor a magyar minden mély sebeit újra elfelejtve, tisztító szél gyanánt seprendi el a hazáját és királyát veszélylyel fenyegető vad állatokat. A magyarnak győzni kell, mert harcza a civilizált világé is, győzni fog, mert az igazság zászlóját lobogtatja kezeiben. — Szabad Imre: Tudnivalók. Az országos honvédelmi bizottmány mély megilletődéssel értesült arról, hogy az alsó vidéki táborban, Witte őrnagy által eszközlött tanácskozmányban olly aláírások gyűjtögettetnek, mellyek egyenesen honárulási bűn sorába esnek. Minek következtében Éder Frigyes vezérőrnagyhoz, szigorú felelősség terhe alatt, foganatosítandó következő rendeletek bocsáttattak: 1) A bujtogatások iránt haladék nélküli szoros vizsgálat teendő ; a bűn súlyával terheltek azonnal hadi törvényszék elébe állítandók. 2) Minden tiszt köteleztelik írásban nyilatkozni: akar-e a hazának bármelly ellenség ellen szolgálni. Kik nyilatkozni vonakodnak , szolgálatukból tüstént elbocsátandók, s ha fogadást tesznek , hogy a magyar haza ellen fegyvert semmi esetben sem fogandnak, elmenetelük szabad tetszésökre bizatik; ellenkező esetre őrizet alá teendők, kiknek ekképen megürült állomásaik a vezérőrnagy által felterjesztendő javaslat utján lesznek betöltendők. 3) A táborból, alaposan motivált eseteken kivül, szabadság mellett eltávozott tisztek helyei megürülteknek tekintetnek, s azok felterjesztendő javaslat mellett, rögtön betöltendők. 4) A magyar színeknek a magyar ezredeknek felvételét eszközölni, Beöthy Ödön országos biztos utasíttatott. 5) Fájdalommal vevőn a nemzet képviselői, hogy míg más seregeink 10,000 főnyi ellenséget fognak el, s a pártütő Jellachichot annyira űzik, miszerint az magát megadni, vagy megsemmisülni kénytelen lenne,addig alsó tábori seregeink a körülmények által mindeddig a győzelem dicsőségének eredményében gátolva voltak, azért több mozgó csapatok lesznek alakítandók, és sikeres mozdulatokra alkalmazandók, mivel őszi időben a tétlenül heverő s mégis folytonosan nyugtalanítót seregeink a táborozás által többet szenvednek, mint mozgó cselekvésben szenvedhetnének; addig pedig, míg gyakorlottabb csapatok mobilizálva működendnek, jól felfegyverzett nemzetőri csapatok fogják a védpositsok biztosítását segíteni. Báró Stein őrnagy mint táborkari főnök a verbászi táborba utasíttatott. Egység és testvériség gyarapítása végett a tábori elhelyezésben a honvéd zászlóaljak a sorkatonasággal vegyítve lesznek elhelyezendők.