Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-14 / 91. szám

KOSSUTH HÍRLAPJA. dr. szám. Pesten, szombaton, October 14.1841 Megjelenik, hétfőt kivéve, naponként. Mindenféle hirdetmények felvétet­nek; négyszer halálozott sorért 3 pgö kr., kettős hasábu sorért pedig 6 pgő kr. számíttatik. Előfizetési díj félévre Budapesten házhoz hordással boríték nélkül postán borítékban hatszor küldve 10, kevesebbszer küldve 9 pgö­nt. 8. Előfizethetni minden postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban : Egye­­tem-utcza, 90. szám, első emelet, előbb Almási-, most a pesti takarék­­pénztár házában,­ lés meghozta az ismeretes határozatot, mellynél hozhatott. (Vége köv.) — Hunfalvi Pál, egyebet nem is PEST, OCT. 9. Nincs miért elpirulnunk, hogy három hosszú század óta né­mán néztük a világmozgalmakat; nem kell szégyelnünk, hogy az uj kor eseménydús története, mellyet más szabad nemzetek feje­delmeik elítélésével, száműzetésével, s egyéb szinte egész Euró­pát átalakító jelenetekkel gazdagítanak, reánk mint idegen mosto­ha kezek által mozgatott gépre sajnálattal tekintett. Úgy látszik gondviselés ezen ős bátor magyar fajt nem puhulni, hanem csak pihenni engedő egy nehéz nagyobbszerű , dicsőbb, czélját el nem­­ hibázható műkivitelére. mmmmmamm fog állíttatni ? Mert a legtörvényesebb NÉHÁNY BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL. .IV. A „W­i­e­n­e­r Z­e­i­t­u­n­g“ ] 172ik számában és mellék­lapjában az „A­bendbeilag­e“-ban gr. Lamber­g megöletése adatik elő. Az esemény sajnálatos, de a politica, melly azt elői­dézte és a Wiener Zeitungban kiséri, ördögi. Az isten fizesse meg az illetőknek , ha mi meg nem fizethetnek. Sok fejlett már ki, mióta ez észrevételeket irom; sok bizo­nyult be, mit csak sejtettünk: gr. Lamberg megöletése a szomorú drámában, mellyet hazánkban a gonoszság játszik, fordulat (peripetia.) Szükséges a tényeket összeállítani, hogy a bécsi po­­liticát megérthessük. Régen szövik az ármányt, és teszik a készületeket. Septem­ber 10-kén visszajött a ház küldöttsége Bécsből azon bizonyossá­got hozván le, hogy ő felsége nem a magyar ministerium tanácsá­ból cselekszik többé; hogy az 1848-ki törvény, melly nem uj al­kotmányt adott, hanem a századokon keresztül fennállottat a jo­gosság és az uj idők kivonataihoz képest bővítette , és számtalan szót követelt, és számtalan törvényekben megígért biztosítékok által (mellyek az idők kivonatai szerint csak felelős kor­mányzatban állhatnak) biztosítá, mondom, hogy az 1848-as törvényt tényleg megsemmisítették, s így a magyar alkotmányt félretették. A legnagyobb merény, mellyet udvar vagy udvari cse­lédség ország ellen elkövethet, irányunkban el volt követve Az országlók lemondanak, s elhagyók helyeiket. Ők hibát követtek el: nekik mindaddig meg kellett a tárczákat tartaniok mig uj ministerium alakítva nem leend, és a tárczákat kezébe nem veendi; mert az országlók változnak, de az országlászatnak nem szabad egy pillanatig sem félbeszakadnia. Kellett azt annál is in­kább tenniük, mert jól tudták, hogy a bécsi politica vesztünkre indult volt, s egy hamar új ministériumot nem engedend alakítani Azonban Szemere és Kossuth vállalkoztak a kormányzatot ideig­lenesen vinni. Szemere úgy sem adta volt még lemondását. Sept. 12-kén Batthyány Lajos a főherczeg levelét mutatta be, mellynél fogva ő bízatott meg ismét új ministerium megalakításával. Batthyány azt tudatta egyszersmind a házzal hogy feltételük alatt vállalja csak el a kormányzást, névszerint hogy Jellachich az országnak egy talpala nyiját se foglalja el, ha Batthyány a háznak bizodalmát birja. Mind a mellett Jellachich előre nyomult, feszülten vártuk Bécs­ből a választ Batthány feltételeire. Az nem érkezett, de ér­kezett Csányi László levele, melly Teleky Ádámot árulásról vá­dolta. Iszonyú csapás a kedélyekre; jobban közvéleményt kínozni nem lehetett, mint történt a bécsi halogatással s a mindenünnen érkező legsajnosabb hírekkel. Vala sept. 15 éjjele, midőn a ház kétségbe ejtetett; mert mikor a birodalom szálai egyenként elsza­kadnak , kétség áll be. S még volt nádorunk, István főherczeg utolsó horgony gyanánt nézeték a hányatott országban. Megkeres­­tetvén, menne a táborba, védje tekintélyével a hazát, úgy is mint az országnak törvényes fővezére, úgyis , mint ő felségének távol­létében királyi helytartó, úgyis, mint a felségnek testvérunokája. S felelt a nádor. Ha mindenki elhagyja is a hazát, ő nem fogja el­hagyni , hanem utolsó csep vérig védelmezni. Másnap reggel az utczán épületes beszédeket hallottam; a közvélemény nyilatkozatai gyanánt említem itt, a közvélemény sokszor kegyetlen, de mindig mutatja a bizodalom fokát. „A gró­fok jól kezdik magokat viselni — igy okoskodának pesti lakosok a reggeli mellett — az egyik legalább betegséget szintett (mon­dom , a közvélemény kegyetlen), neki legalább esze volt; a másik már nyíltan cselekedett; a harmadik, no ez nem fog csalni, de mások fogják megcsalni.“ Az esti ülésben hosszú várakozás után a végre leérkezett bécsi válasz olvastatott fel, melly Batthyányi mint ministerelnö­­köt elfogadja ugyan, de feltételeit illetve, (hogy Jella­chich előre ne nyomuljon) még nincs azon állapotban a felség, hogy irántuk nyilatkozhatnék; kívánja te­hát előbb azon neveket ismerni, kikből álland az új ministerium. Ez vala sept. 16. a képviselő­ház bizodalmat szavazott Batthyány­­nak, de szomorkodék V. Ferdinánd szerepén. V. Ferdinánd Ma­gyarország királya, ősei Magyarországnak királyai 300 év óta; austriai császárok, valami 40 év óta. ... a magyar király talált életében perczet, mellyben nem tudta ő-e a király vagy Jellachich, Magyarországnak zászlósa. Azonban hiszem, akkor nem voltak még a dolgok megérve, hogysem a királylyal határozott választ adattak volna ; a k­e­d­v­e­s bán nem volt még diadallal bemenen­dő Pestbudára. 17-kén bemutatta Batthyány a minister­jelöiteket; azóta több nehéz napok gördültek le, a­nélkül, hogy a jóváhagyást el­hozták volna Bécsből. Minek is tették volna Bécsben, a mit a tör­vény parancsolt; ott régen arra voltak elszánva, mit a törvény, mit emberi és isteni igazság tiltanak ? S hogy gonosz tervök a lé­tesítéshez közelve, mutatta a 6 szász követnek lemondása, kiknek ketteje az előtt jött vala le Bécsből. Azonban a nádor hiába igyekezett Jellachichh­al szóba ál­lani , Jellachich 23-ban irá, hogy Ferdinánd királynak nem enge­delmeskedik, s hogy alkudozni nem akar, az nincsen, úgy­mond, természetében, a mi pedig a bánnak természetében nincs, legyen bár a királyi esküben, legyen bár a legszentebb törvényekben, az nem történhetik. Bámuljatok egymásra, király és ország, mert a bán kinevet benneteket, a bécsi camarilla kezét dörzsöli örömé­ben, s a bécsi politicusok és ministerium a nemzetek egyenlősé­gét bizonyítják, azért el nem fogadtatott a magyar országgyűlés követsége. A nádor Bécsbe megy, még egyszer mindent megkísérteni: Jellachich egyre halad; Bécsben a nádor mitsem­ tehet, jóllehet 26-kán még falragaszt olvastunk, mellyben Pulszky állami titkár, jelenti, miszerint Batthyány futárja Bécsbe érkezvén, ő, Pulszky, mindjárt Ferencz Károly főherczegnél meghallgatást nyert, s ezen biztatást vette (septemb. 25), hogy ígérete szerint ő felsé­ge a békességet minden előtt legális úton helyre fogja hoz­ni. — Kossuth 24-kén távozott el Pestről a népfelkelést létegesí­­teni, mert valahára Velenczénél ütközet lesz, mellyben ha Jella­chich győz, Budapest az ellenség kezébe jut, hacsak a legrendki­­vűlibb védelem elé nem áll. 27-dikén a nyilvános ülésben az elfogott leveleknek hárma elolvastatott, mellyek még kiváncsiabbá tették az aggódó keblet, micsoda lesz azon törvényes út,mellyen a békesség helyre út, melly egyszersmind­­ számtalan könnyeket nem facsart volna ki az igázott nép szemeiből, elly a felséggel és ország méltóságával egyaránt és egyedül győzett volna, bizonyosan az vala, hogy Jellachich be se merjen hadakkal lépni. De mihelyt őt beeresztették, vagy beküldték, miután Budapesthez közel állott már mint cs. k. tábor­nok, akkor legális úton történendő békességről eszéltetni a felséget, annyi volt, mint őt g­yermekek nevetségének is kitenni, az ország­ot, és a nép­képviselet alapján szerkesztett or­­zág­gyűlésről pedig ollyasm­it képzelni, mi nem adom, embermegvetés-e inkább, vagy teljes tu­­n­dt­a­n­s­á­g, azonban a bécsi bölcs politika cselekedett így, s mint már tudjuk, a magas birodalmi gyűlés többségének jóváha­gyásával a bécsi birodalmi ministérium tanácsából történtek mind­azok! De sokáig nem kellett az aggódó kebelnek töprenkednie, mert az elnök kijelenté, hogy Batthyányhoz több rendbeli iromá­nyok érkeztek, mellyek miatt az ülés egy órára felfüggesztetik. Tehát végre itt lesz a ministérium megerősítése, itt a lejális útoni békesség. István főherczeg bizonyosan sikerrel nyitott szemeket, látnak már most azok, s látják, mit eddig nézni vonakodtak, így gondolkodott nem egy ember, midőn egy óra múlva titkos ülésbe gyűltünk. S mit hallunk ? Batthyány ministeriuma meg nem erősít­­tetik; a nádor leköszönt, s a hazát, mellyet el nem hagyni foga­dott, az isteni gondviselésre bizta; gr. Lamberg mint királyi biz­tos kiküldetik, hogy mind két seregnek vezérletét átvegye; nyi­latkozat adatott ki Magyarország hű népeihez, és a katonasághoz Ez V. Ferdinand, magyar királytól nem származik. V. Ferdinánd az 1848-ki sarkalatos törvényt meg nem szegheti, azt gondoltuk mindnyájan, mert Józsefen kívül egy király sem merészelte az alkotmányt egy csapással felfordítani, mint azt most felfordítva láttuk. Mióta a király törvény szerint csak fele­lős ministerium által uralkodhatik, azóta kirá­lyi biztos lehetetlen, ki nem a ministerium ál­tal küldetik ki. Országos alkotmány, melly minden jogok biztosítója, nem ollyan csekélység mint szalagcsat­a kalapon, melly elöl is hátul is lehet. — Azután mit jelenthetett Lamberg kikülde­tésében azon szójárás, hogy ő által vévén a két seregnek parancs­nokságát, a két félnek igazságos igényei szerint fog egyességet kötni ? Kicsodák és hol vannak a két felek ? Tán Magyarország hadakozik Horvátországgal ? Mikor voltak ezek ollyan állapotban, hogy egymással hadakoztak volna? Jellachich pártütó, kivel egyezkedni nem lehet; nem azért, mert magyarországi báró, de azért sem, mert a­kiknek képviselői az országgyűlésen helyt bír­nak, azokkal táborban nem lehet egyezkedni, míg mint győzök azt nem mondhatjuk, „én most felemásod vagyok.“ Tehát az egész is­mét nem más mint Magyarországnak elliprása. V. Ferdinándtól nem származik ezen politica, mellynél szelidebb, igazságosabb volt még II. Füiláp spanyol zsarnok király politicája. Ki tette hát azon összehalmozott törvénytelenséget ? A Wie­ner Zeitung felőbb említett számában bizodalmasan így beszél „Miután a horvátországi bán, báró Jellachich, minden akadály nélkül hadaival a Balatonhoz érvén, Sz. Fehérvár előtt a magyar seregekre talált, s a cs. kir. katonák között, kik mindkét részen állának, összeütközéstől tartani lehe­tett, akkor az osztrák ministerium kötelesnek érezte magát, az összeütközést meggátolni, s­­­ön elő t­er­j­es­z­tés­t ő felségének, miszerint tá­bornagy gróf Lamberg, mint kir. biztos küldet­nék, az ellenségeskedések azonnali megszünte­tésére.“ Ki előtt országos szabadság, ki előtt az igazság, a népnek jólléte csak szikrányi fontossággal bír, az mélyen megindul a bé­csi hitszegő álnok politicán. Először, a bécsi ministerium ta­nácsolta fejedelmünknek az alkotmány felfordítását. Ezt hajdan is annyiszor mennyiszer tette, azért vívott az országgyűlés mind­annyiszor a magyar kormány függetlenségéért. A­hány törvény hozatott az iránt, annyit meg is szegtek. Bécsben a törvénysze­gések , törvények megvetései teszik a politic­át; igenis, elet­től fogva végig csak ez ott a politica. Ezen régi törvényszegő tisusban megmaradván a bécsi politica, szinte oly könnyen félre­tette az 1848-iki törvényt, mint az előbbieket. Másodszor, a bécsi ministerium a fejedelem tudta és híre nélkül készítette ki czimboráját, a bánt; s ha ez a Balatonig ellentállásra nem talált, szinte a bécsi ministerium műve. Harmadszor, az ellensé­geskedést csak azért akarta megszüntetni, nehogy a cs. kir. katonaság között történjék összeütközés, nem más okból. Mert különben, ti népek, a ti vagyonaitokat el­zsákmányolhatta a nagy bán, földeiteket elpusztíthatta, nejeiteket, lányaitokat meggyalázhatta volna, ezért a bécsi ministerium nem mozdúlt volna; mert tudjátok, Bécsben ma, mint a múlt időkben azon politica uralkodik, melly Németalföldre A­lbát, a magya­rokra Bastákat, Caraffákat küldötte. Bírhat-e kötelező erővel nálunk, mit a bécsi ministerium rendel ? — De a kesere­dés erőt vesz az irón, tehát csak a tények elősorolása következ­zék. — Közhit a ház tagjainál az vala, hogy Lamberg bizonyosan már ott van a seregeknél, mert annyi csalfaság után egyenességet várni nem akart senki. Batthyány elsietett a táborba, nézni micso­da lelkűlét van ott; a ház más pap, azaz 28-kan, 10 óráig akarta visszatértét várni. Azonban este többen összejővén, felszólíták az elnököt, hogy 10 órakor este tartson gyűlést. Ez történt, s a gyű Nem Stuart- avagy Bourbon féle háború az, mellyben már is diadalmasan részt vevénk; az ármánynyal küzdő világszellem har­sogó szózata az, melly minket első jeladásra mindjárt készen ta­lált. A zsoldos hatalomnak lejárt már ideje; a fejedelmeket kör­nyező katonaság öntudathoz jutván, undorral kezd a cselszövé­nyekkel befont koronáktól elfordulni, s szinte pirulva óhajt a nép közé vegyülni, mellyből származván, annak véres verítékén táplál­­tozik. Európa körülbelől harmadfél millió sorkatonát táplál; de hogy e katonaság többé már nem gép, s életnélküli eszköz, mely­­lyel szeszélyes fejedelmek parancsaira, vagy istentelen titkos ta­nácsosok intéseire, országokat hódítani, s ártatlanokat felkonczolni lehetne, azt hathatósan bizonyítja a júliusi király gyalázatos buká­sa , a porosz királynak Potsdamba való többszöri megszökése, a Habsburgi ház vad gomba gyanánt termő ármányainak sikerellen­­sége, és a telhetetlen éjszaki autocrat önmegtagadásba kerülő de­fensív eljárása. A szabadság érzete a társadalmi élet két legszélső tagjait hozta egymással összeütközésbe. Népek és uralkodók állanak egy­más ellen, az utóbbiakat környező álfény tünedezik , s a nép ész­revéve a korona köpenyébe burkolt gazságokat, nevetve sajnálja eddigi önbutaságát. Igenis, népek és cabinetek harczolnak egymással, s kétel­kedhetni-e ezen harcz mikénti kimenetelén? A népnek győzni kell, s az győzni is fog, mert vezére a szivében lakó emberi ér­zelem , fegyvere az igazság kardja, mellynek csorbíthatlan éle előtt egymásután hullanak szét a zsarnokság kovácsolta rablán­­czok szemei. A bécsi cabinet, mellyet isten vagy inkább az ördög sötét­séggel áldott meg a magyar szabadság legyilkolására bérlett czin­­kosai iránt példátlan bőkezűséggel viselte magát, pénzzel, szere­lemmel és mindennel kínálta Jellachichot s társait, csak hogy a magyar nemzetet ha ki nem is irthatják, legalább megtörjék, ezen cabinet, mondják, nem gyanítá, hogy ha mi e sáskasereg pusztítá­sait nyugton nézzük, a dinastia úgy járna, mint a vén Lear király, ki bőkezűsége miatt nyomorult sorsban elhagyottan bolygott ide s tova, mig utóljára a tőle egykor olly mélyen megsértett leánya vette őt, sorsát tovább nem tűrhetve, ápolása alá. Mi jól tudjuk, hogy sok falvaink elpusztítása, több ártatlan testvéreinknek fel­­konczoltatása, réteinknek polgárháború általi megfertőztetése mind a korona közelébeni küzhödt forrásból eredeti. De mind a mellett, ha a reactio bűneit megbánván, pirulva forduland (ha még van benne valami szemérem) hozzánk, akkor mi folytonos csalatásunk daczára is, Cornelia szerepét v­endjük, ki midőn ősz apja előtte letérdelve kért tőle bocsánatot szinte leborulván fölállásra kérte ősz apját, mivel, úgymond, ő csak gyermeki kötelességét telje­sítette. A magyar nemzet nem akarván tanúja lenni az őt és a dy­­nastiát meggyalázó jelenetnek, oroszláni méltósággal, de tigrisi dühvel ment Jellachich elhirhedett tábora megsemmisítésére, ki is kevés számát harczosaink bátorságot s hazaszeretetet sugárzó ar­­czát alig pillantván meg társai katonai becsületét pellengérre tévé a fegyverszünet első perczeiben a leggyávább módra megszökött. Bécs felé sietett az eszeveszett ármány hizlalta kalandor, képzelődésében kétségen kívül bűntől fekete zászlója alá uj sere­geket látott már szállani. De szörnyen csalatkozott. A lámpán boldogult néhai Latour­öt a legszükségesebb perczekben hagya el, mi­alatt a Rott vezérelte tartalék csorda dicső seregeink által be­­keríttetett, s alkalmasint míg e sorokat írjuk, a fölé csordavezér is hasonló sorsra kerül. Az istentelenségek lánczolata szét van törve, a reacto tervei köd gyanánt oszolnak, a szabadság elleni gyilkos szándék már is nagy részben torkára forrott a reactionak , és ha a dynastia leari őszinteséggel ezen szavakat mondja: „vén és bolond valék“ ak­kor a magyar minden mély sebeit újra elfelejtve, tisztító szél gya­nánt seprendi el a hazáját és királyát veszélylyel fenyegető vad állatokat. A magyarnak győzni kell, mert harcza a civilizált vi­lágé is, győzni fog, mert az igazság zászlóját lobogtatja kezei­ben. — Szabad Imre: Tudnivalók. Az országos honvédelmi bizottmány mély megilletődéssel értesült arról, hogy az alsó vidéki táborban, Witte őrnagy által eszközlött tanácskozmányban olly aláírások gyűjtö­­gettetnek, mellyek egyenesen honárulási bűn sorába esnek. Minek következtében Éder Frigyes vezérőrnagyhoz, szigorú felelősség terhe alatt, foganatosítandó következő rendeletek bocsáttattak: 1) A bujtogatások iránt haladék nélküli szoros vizsgálat te­endő ; a bűn súlyával terheltek azonnal hadi törvényszék elébe ál­­lítandók. 2) Minden tiszt köteleztelik írásban nyilatkozni: akar-e a hazának bármelly ellenség ellen szolgálni. Kik nyilatkozni vona­kodnak , szolgálatukból tüstént elbocsátandók, s ha fogadást tesz­nek , hogy a magyar haza ellen fegyvert semmi esetben sem fo­­gandnak, elmenetelük szabad tetszésökre bizatik; ellenkező esetre őrizet alá teendők, kiknek ekképen megürült állomásaik a vezér­őrnagy által felterjesztendő javaslat utján lesznek betöltendők. 3) A táborból, alaposan motivált eseteken kivül, szabadság mellett eltávozott tisztek helyei megürülteknek tekintetnek, s azok felterjesztendő javaslat mellett, rögtön betöltendők. 4) A magyar színeknek a magyar ezredeknek­ felvételét esz­közölni, Beöthy Ödön országos biztos utasíttatott. 5) Fájdalommal vevőn a nemzet képviselői, hogy míg más seregeink 10,000 főnyi ellenséget fognak el, s a pártütő Jellachi­chot annyira űzik, miszerint az magát megadni, vagy megsem­misülni kénytelen lenne,addig alsó tábori seregeink a körülmények által mindeddig a győzelem dicsőségének eredményében gátolva voltak, azért több mozgó csapatok lesznek alakítandók, és sikeres mozdulatokra alkalmazandók, mivel őszi időben a tétlenül heverő s még­is folytonosan nyugtalanítót seregeink a táborozás által többet szenvednek, mint mozgó cselekvésben szenvedhetnének; addig pedig, míg gyakorlottabb csapatok mobilizálva működend­­nek, jól felfegyverzett nemzetőri csapatok fogják a védpositsok biztosítását segíteni. Báró Stein őrnagy mint táborkari főnök a verbászi táborba utasíttatott. Egység és testvériség gyarapítása végett a tábori elhelye­zésben a honvéd zászlóaljak a sorkatonasággal vegyítve lesznek elhelyezendők.

Next