Közalkalmazott, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Jegyzetek a berlini közalkalmazotti nőkonferenciáról A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közalkalmazotti nődolgozóinak képviseletében száz kelet- és nyugatnémet nő vett részt Berlinben az 1958. december 6-7-én megtartott nőkonferencián, amelyre két baráti ország képviselőit is meghívták Csehszlovákiából és a Magyar Népköztársaságból. A berlini közalkalmazotti nőkonferencia résztvevői a béke megvédéséről, Németország egységesítéséről, a nődolgozók élet- és munkakörülményeiről tárgyaltak. A résztvevők: asszonyok, édesanyák és lányok, akik a legtöbbet vesztettek a háborúban, hallatták szavukat a békéért, gyermekeik szebb és boldogabb jövőjéért. Megrendülten hallgattuk azoknak az édesanyáknak a hangját, akiknek a háború okozta sebei még be sem forrtak: ma újra fekete fellegek tornyosulnak ottho■ naik fölött. Nyugat-Németország képviselői rámutattak arra, hogy Adenauer lényegében ugyanazon az úton halad, amelyiken Hitler. Amikor Hitler szabadságról beszélt, ugyanakkor betiltotta a Kommunista Pártot, bebörtönözte és kivégeztette a legjobb elvtársakat. Ma Adenauer ugyanazt csinálja. • Hitler uralomra jutása után minden hónapban kevesebb letta kenyér, a vaj és egyre nagyobb lett a szegénység. Ma Adenauer ugyanazt csinálja! Minden héten kevesebb a kenyér, a vaj, nagyobb a munka intenzitása, kisebbek a bérek, nő a munkanélküliség. Hitler útjának nyomában pusztulás következett, a városok romhalmazzá váltak és ötvenötmillió ember pusztult el. Adenauer hadseregét atommal fegyverzi fel és csatlósi alázattal támaszpontokra is, rakétabázisoknak engedi át zsarnoki uralmának színhelyét. A berlini konferencia egyöntetűen követelte, hogy a résztvevők széleskörűen ismertessék a fasizmus gyászos következményeit, mondják el hogyan vesztették el férjüket és gyermekeiket, nap-nap után harcoljanak azért, hogy ez soha be ne következhessék. Követeljék gyermekeiknek a szebb, boldogabb jövőt, a munkát, a kenyeret. A konferencia határozata leszögezte, hogy Németország ügyét csak a németek dönthetik el. Nyugaton nem akarnak egységes Németországot, közös Berlint, mert a tőkét, a pénzt nem akarják adni, a szocializmus a tőkések halálát jelenti, ugyanakkor Németország népének a békét és boldogságot. A konferencia részvevőire mély hatást gyakorolt Nyugat- Németország egy küldöttének őszinte beszámolója, amely ismertette, hogy Nyugat-Németországban nincs építkezés, nagy a lakás- és iskolahiány. Egy-egy tanteremben ötvenöthatvan gyermek tanul, de a tananyagokban nem szerepel művészet, történelem. A drágaság és a munkanélküliség nagy elkeseredést vált ki a munkásság körében, akiknek pihenésre és üdülésre, vagy szórakozásra még lehetőségük , sem nyitik. Ugyanakkor az NDK-ban természetesen találják, hogy társadalombiztosításban és üdültetésen részesülnek a dolgozó asszonyok, a bölcsődék és napközi otthonok létesítése, a biztos megélhetés tudata nagy megnyugvást kelt. A nyugatnémet aszszonyok nem részesülnek ezekben a kedvezményekben, ezzel szemben a nyugati propaganda hazugságokkal igyekszik a tömegeket félrevezetni. Nem könnyű és egyszerű dolog átjönni Nyugat-Németországból, mert például ha a rendőrség megtudja, hogy ezen a konferencián is sorainkból részt vett valaki, meghurcolják és munkahelyéről elbocsátják. A magyar közalkalmazotti nőküldöttség tagjait sokan felkeresték és közvetlen, őszinte beszélgetéseket folytattunk. Beszámoltunk eddigi eredményeinkről, a nődolgozók életéről és ismertettük az ellenforradalmi eseményeket is. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták közléseinket, amelyek cáfolatul szolgáltak az ellenséges propagandára. Az őszinte beszélgetések alkalmat szolgáltattak arra is, hogy ismertessük a magyar közalkalmazotti nődolgozók tevékeny részvételét országépítő munkánkban és utaltunk arra is, hogy népi demokráciánk mennyire értékeli és megbecsüli a mi munkánkat. Hantos Jánosné, a magyar küldöttség tagja A Német Demokratikus Köztársaság Államigazgatási, Egészségügyi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete, továbbá a Német Szövetségi Köztársaság Közszolgálati, Szállítási és Közlekedési Dolgozók Szakszervezete által 1996. december 6. és 7-én Berlinben megtartott össznémet nőkonferencia Határozata i, az állami és községi igazgatás, a pénz- és hitelintézetek, továbbá az egészségügyi intézmények nődolgozói, e szakszervezetek részéről összegyűltünk hazánk mindkét részéből, hogy tanácskozzunk közös és legsajátabb érdek A béke fenntartásának közös gondja hozott össze minket. Vitáink során arra a közös meggyőződésre jutottunk, hogy az Adenauer kormánynak az a politikája, amely a nyugatnémet véderőnek atomfegyverekkel való felszerelését célozza, felidézi az atomháború rémét. A Német Demokratikus Köztársaságnak a javaslatai az atommentes övezetről, a békeszerződés előkészítéséről, a két német állam konföderációjának létrehozásáról és most különösen a berlini kérdés békés megoldásáról reális utat mutatnak a béke biztosítására. Tanácskozásaink eredményeképpen kinyilatkoztatjuk közös akaratunkat, hogy határozón nemet váltunk a mindent elpusztító atomháború előkészítésével szemben és annak elkerülésére mindent megteszünk. Még nem késő, de hamarosan késő lehet! Már ma is amerikai atomfegyvereket tárolnak Nyugat-Németországban és Strauss kijelentései szerint az USA-ban német katonákat képeznek ki az atomfegyverek használatára. Még ebben a hónapban át fogják adni az első atomrakétákat a véderőnek. Mindezek az intézkedések elzárják a békés újraegyesítés útját. Az atomfegyverkezés a nép demokratikus jogainak csorbításával jár karöltve. A fémmunkások szakszervezete ellen Kasselben hozott ítélet támadás a sztrájkjog ellen. Más ítéletek megtiltják a politikai munkát az üzemekben és az üzemi bizottságokat űzött vaddá teszik. Ehhez járul még a tervezett törvény a Szükségállapotról, melyet Schröder belügyminiszter készít elő és mindenki ellen irányul, akik nem értenek egyet a hivatalos kormánypolitikával. Az atomfegyverkezéssel amellett együtt jár a dolgozó emberek életszínvonalának állandó rosszabbodása is. Az árak állandó emelkedése, a szociális juttatások csökkentése, mint pl. az ún. társadalombiztosítási reform, már az atomfegyverkezés közvetlen kihatásai. A dolgozó nők követelése, hogy azonos munkáért azonos bért kapjanak Nyugat-Németországban, a mai napig nem valósult meg. Kijelentjük, hogy erőinket közösen irányítjuk az alábbi célkitűzések megvalósítására. 1. Míg a nők a Német Demokratikus Köztársaságban minden erejüket az első német békeállam, a Német Demokratikus Köztársaság megerősítésére fordítják, a Nyugat-Németországból jött nők szakszervezeteikben mindent meg fognak tenni, hogy a szakszervezetek teljes erejét latba vessék a nyugatnémetországi atomfegyverkezés ellen. Mindenekfelett igyekeznek odahatni, hogy a szakszervezetek a «•Harc az atomhalál ellen« mozgalomban a vezető erők legyenek. 2. Mindent megteszünk, hogy előmozdítsuk, a megértést a német szakszervezetek között. Ezért egyetértünk az FDGB versenyfelhívással a DGB felé, és e javaslatokat széles alapon népszerűsítjük. 2. Mindent megteszünk, hogy szembeszálljunk a Német Demokratikus Köztársaság elleni uszítással és a kommunista-ellenességgel szemben. Adenauer ezt az uszítást és az antikommunizmust az atomfegyverkezés ideológiai igazolására használja fel. Nyugat-Németországban az atomfegyverkezési politikát nem lehet leküzdeni, ha egyidejűleg nem harcolunk az antikommunizmus ellen. Ezen össznémet nőkonferencia részvevői ígéretet tesznek, hogy minden erejüket latba vetik az atomháború veszélye ellen, a megértésért, a nők szociális és politikai egyenjogúságáért, hogy biztosíthassák gyermekeik és családjaik boldog jövőjét. A levelező joghallgatók oktatásának segítése A Közalkalmazottak Szakszervezete és a Magyar Jogász Szövetség 1958 november és december hónapokban — a vidéki levelező joghallgatók tanulásának megkönnyítése és segítése érdekében — egyetemi oktatók bevonásával több megyeszékhelyen konzultációkat szervezett. Oktatói vonalon dr. Bodgár Zoltán, dr. Diósdi György, dr. Szabó Lászlóné egyetemi tanársegédek és dr. Lévay Imre csoportügyész kapcsolódott ebbe a munkába. A konzultáció szervezői a jogi képzés gerincét alkotó tantárgyakból nyújtottak segítséget: államjoggal és államigazgatási joggal, büntetőjoggal és büntető eljárással, polgári joggal, valamint római joggal foglalkoztak. A konzultációk színhelye Miskolc, Szolnik, Nyíregyháza, Szombathely, Kaposvár és Békéscsaba volt, ez utóbbi két városban a pécsi, illetve a szegedi egyetem tanárai is közreműködtek. A jövőben kibővített konzultációk megszervezésére fog sor kerülni, miután — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a megyeszékhelyeken mindössze egyetlen délután keretében történt az egész félévi anyag megbeszélése. A tervek szerint áprilisban és májusban kétnapos konzultációkban részesülnek a vidéki levelező joghallgatók, akik elismerésüket fejezték ki a szakszervezet segítő közreműködéséért. Társadalombiztosítási tanácselnökök és hivatali SZTK ügyintézők tapasztalatcseréje Szakszervezetünk központjában december 16-án országos értekezlet keretében vitatták meg a társadalombiztosítási tanácselnökök és hivatali SZTK ügyintézők tapasztalataikat. A budapesti SZTK képviseletében Szántó Jenő tartott színvonalas előadást, amely széleskörűen és komoly elemzéssel ismertette a társadalombiztosítási tanácsok és az SZTK ügyintézők munkájával kapcsolatos tapasztalatokat, az eredményeket és a problémákat. Felvételünk az országos értekezlet résztvevőinek egy csoportja A szakszervezeti központ osztályai a szakszervezeti bizottságoknak, a szakbizottságoknak, valamint a reszortfelelősöknek, aktivistáknak boldog új évet és sikerekben gazdag új esztendőt kívánnak. Országos ankét a szakszervezeti központban A gazdasági reszort bizottságok vezetői részére országos ankétet tartottak 1958. december 12-én a szakszervezet központi székházában. Az országos ankét keretében megvitatásra kerültek a soron következő gazdasági feladatok. A két napirendet Birtha Sándor, a főkönyvelőség vezetője és Hegedűs Károly, a központi számvizsgáló bizottság elnöke ismertette. Felvételünk: Birtha Sándor, a főkönyvelőség vezetője előadása közben. Az SZTK szakosztály megalakulása A Közalkalmazottak Szakszervezete elnökségének határozata alapján az elmúlt hónapokban megalakult az SZTK szakosztály, amelynek fő feladata az SZTK-dolgozók munka- és életkörülményeivel kapcsolatos problémák feltárása. Ezen a területen elsősorban a következő kérdések megvizsgálása tartozik a szakosztály feladatkörébe: aj a hivatali munka szervezésével, az ügyintézés meggyorsításával kapcsolatos kérdések; bj az SZTK-dolgozók továbbképzésével, az SZTK vonatkozású jogszabályok előkészítésével összefüggő tennivalók; c) a dolgozók üdültetésével kapcsolatos problémák; d) bér- és munkaügyi vonatkozású kérdések megvizsgálása. Az említett feladatkörökön kívül a szakosztály még számos, az SZTK-dolgozókat közelről érintő kérdéssel kíván foglalkozni. A szakosztály tagjai már a megalakulás óta eltelt néhány hét alatt több olyan kérdést vetettek fel, amelyek az SZTK-dolgozókat és a biztosítottakat közelről érintik. Ezeknek figyelembevételével készült el az 1959. I. félévi munkaterv, melynek legfontosabb pontjait a szakosztály már megvitatta. Az SZTK szakosztály létesítése és munkájának kifejlesztése egyszersmind a társadalmi munka szélesítését jelenti, mert az aktivisták széles hálózata fejlődik ki azokból az SZTK-dolgozókból is, akik eddig még nem vettek részt aktívan a szakszervezeti munkában. A szakosztály tagjai tisztában vannak azzal, hogy munkájuk során kezdeti nehézségekkel fognak találkozni, és hogy feladataikat csak szívós, kitartó munkával, a szakszervezet elnöksége, területi szervei és az SZTK-dolgozók támogatásával tudják maradéktalanul ellátni. A magunk részéről mindent meg fogunk tenni, hogy a szakszervezet elnöksége az SZTK szakosztály megalakításával kapcsolatos célkitűzéseit elérje és az SZTK-s dolgozóknak hasznos segítői lehessünk. GÖNCZY LAJOS, az SZTK szakosztály vezetője. Több gondosságot a dolgozók ügyeinek intézésében A dolgozó és a munkáltató közötti munkaügyi viták (egyeztető bizottsági eljárások) során előfordul, hogy az egyes munkáltatók nem veszik figyelembe a dolgozók érdekeit és ügyeiket nem kellő gondossággal intézik. Kizárólagosan a munkáltatói érdekeket tartják szem előtt. Az elsődleges népgazdasági érdekek mellett azonban figyelembe kell venni a dolgozók érdekeit is. Az alábbiakban ezzel kapcsolatosan két esetet ismertetünk. Horváth Istvánné a Központi Fizikai Kutató Intézetben az egyik titkárságnak volt a vezetője 1500 Ft illetménnyel. Az Országos Széchényi Könyvtárhoz ittkérés folytán került, azzal, hogy a könyvtár főigazgatósága titkárságát fogja vezetni, munkabére körülbelül 1900 Ft lesz. A kikérés így történt. Horváth Istvánná a titkársági feladatok ellátásában hosszú évek gyakorlati tapasztalatéval rendelkezik. A kikérés után egy ideig részére beosztást nem biztosítottak, később a gazdasági hivatalba, majd pedig a bibliográfiai osztályra helyezték. Panasza alapján az ügy az I. fokú Egyeztető Bizottsághoz, majd fellebbezés folytán a Területi Egyeztető Bizottsághoz került. A budapesti TEB az áthelyezést hatálytalanította határozatában, mert a könyvtár által eszközölt áthelyezés jogsértő volt az irányadó tényállás alapján. Ugyanis joggal való visszaélést jelent, hogy a dolgozót átkérték áthelyezéssel titkársági vezetőnek és nem abban a munkakörben foglalkoztatják. Ha pedig az átszervezés során nem tudták titkárságvezetői munkakörben foglalkoztatni, akkor biztosítani kellett volna a részére olyan munkakört, amely mind anyagilag, mind erkölcsileg egyenrangú az előbbivel. Egy másik eset: Mayer Gizella munkavállaló a X. kerületi tanács VB oktatási osztály dolgozója. A s munkáltató a 271957. MVM sz. utasítás (a tanácsi és egyes államigazgatási szervek alkalmazottainak bérezése) alapján 1957. június 1. hatállyal a 233. ksz. előadó II-be sorolta be. A dolgozó a törvényes határidőn belül a besorolás ellen panaszt jelentett be az I. fokú egyeztető bizottsághoz 1957. szeptember 13-án és kérte, hogy a 232 ksz. szerint előadó I. besorolásban részesítsék. Megelőzően ugyanis az előadó I-kert volt és mint gyermekvédelmi előadó jelentőségteljes feladatot lát el. Az I. fokú egyeztető bizottság 1957. szeptember 20-án helyt adott a kérelmének és úgy határozott, hogy a dolgozót indokolt kérelmének megfelelően 1957. június 1. hatállyal a 232. ksz. szerint előadó I-nek kell besorolni. Az Mt. 146. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezése szerint az I. fokú egyeztető bizottsági határozat ellen 8 napon belül lehet fellebbezni a TEB-hez. Ha fellebbezés az érdekeltek (munkáltató, dolgozó) vagy az sz. b. részéről nem történik, a határozat jogerőre emelkedik 8 nap elteltével. Az 1. fokú EB jogerősségi záradékkal látja el a határozatot. Mi történt azonban a jelen esetben? Fellebbezést senki nem jelentett be a Budapesti Területi Egyeztető Bizottsághoz,, ennek ellenére a kérdés egy év elteltével sem nyert elintézést. A dolgozó EB határozatban foglaltak szerinti besorolása nem történt meg. Ez az eljárás sérti a dolgozó érdekeit és nem tudni, hogy miért nem történt intézkedés akár fellebbezés formájában, vagy pedig úgy, hogy az I. fokú EB határozata végrehajtásra került volna. A dolgozó így most a jogerőre emelkedett I. fokú EB határozat végrehajtását kérheti a lakóhelye, vagy a munkahelye szerint illetékes kerületi (járás) bíróságnál. A fentiekben vázolt egyeztető bizottsági ügyekből s szakszervezeti munka szempontjából két fontos tanulság szűrhető le. Az egyik az, hogy a szakszervezeti bizottságok a megfelelő időben tanúsított határozott állásfoglalásukkal tegyék lehetővé a dolgozók munkaügyi vitáinak gyors elintézését. A másik tanulság pedig az, hogy a jogerős egyeztető bizottsági határozatot a munkáltató minden esetben köteles végrehajtani. István János Területi Egyeztető Bizottsági tárgyalásvezető A közalkalmazotti nődolgozók értekezlete Szekszárdon Szakszervezetünk Tolna megyei területi bizottsága a nőfelelősök bevonásával értekezletet tartott Szekszárdon a szakszervezet székházában. Percesi Ferencné, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa a nemzetközi helyzetről adott tájékoztatót, amelyet a jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgattak. Ezután Földes Imréné megyei nőfelelős tartott előadást a nők politikai, szakmai nevelése és általános műveltség emelése címmel. Az MSZMP művelődési politikájának határozata tükrében vizsgálták meg a közalkalmazotti nőfelelősök munkáját. — Erősíteni kell azt a gondolatot, hogy a nők is felelősek az ország belső életének, a nemzetközi események alakulásáért — mondotta többek között Földes elvtársnő, kihangsúlyozva a nők aktív részvételét a békelatróban. A továbbiakban néhány érdekes számadatot ismertetett: — Anglidban a nők a férfiak bérének 70 százalékát kapják, Hollandiában 65 százalékát, amíg nálunk az egyenlő munkáért egyenlő bér elve érvényesül — mondotta. Ezután a feladatokat ismertette az előadó: — Segítsük a szakszervezeti bizottságot, hogy lehetőleg havonta egy ismeretterjesztő előadást tartsanak. Ezeknek programját úgy kell összeállítani, hogy az asszonyok választ kapjanak a gyermeknevelési, egészségügyi és egyéb kérdésekre. Előadókat a TIT útján lehet biztosítani. A nődolgozókra vár azonban a szervezés feladata. Azokban a községekben, ahol kisszámú közalkalmazotti nődolgozó van, a községi nőtanáccsal tartsanak rendezvényeket — javasolta. A beszízió foglalkozott még a gyes ívelés kérdésével, a nők feladataival a társadalmi életben, valamint a dolgozó nők gmb- jainak megoldására tett néhány javaslatot. Az értekezlet részvevői közül többen felszólaltak, s elmondták véleményüket. A dombóvári nő felelős, Virág elvtársnő, arról számolt be, hogy a bolgár közalkalmazotti nőkkel levelezési kapcsolatot alakítottak ki. Ezt a kapcsolatot — mint mondotta — szeretnék továbbfejleszteni olyannyira, hogy a jövő évben kölcsönös látogatást vettek tervbe. Valamennyi felszólaló megerősítette a beszámolóban elmondottakat: »A szakszervezetben alapvető a politikai nevelőmunka.*] A területi bizottságok szociális felelőseinek értekezlete December 20-án szakszervezetünk központjában értekezleten vettek részt a területi bizottságok szociális felelősei. Megvitatásra kerültek az 1958. évi tapasztalatok és az 1959. első félévi feladatok. A szociális felelősök egyöntetűen megállapították, hogy az alapszervezetek munkájának fokozottabb segítése és erősítése a legfontosabb teendő, ennek a célnak az elérése érdekében sor kerül rövidesen a szociális aktivisták és bizalmiak megfelelő oktatására. 2220 ÁLLATORVOS tevékenykedik az országban, szakszervezetünk állatorvosi szakosztályának megbízásából dr. Szép Iván, Budapest főállatorvosa elkészítette a magyar állatorvosi kar címtárát. Az állatorvosok címtára tartalmazza a hazánkban dolgozó mintegy 2220 állatorvos nevét, beosztását, szolgálati helyét és diplomájának keltét.