Közalkalmazott, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 50 fillér 1961 JANUÁR A KONGRESSZUSI HATÁROZAT VÉGREHA­JTÁSÁÉRT Az 1960-as esztendő szak­­szervezetünk életéinek esemé­nyekben bővelkedő éve volt. Az év első felében megtartott területi, megyei küldöttköz­gyűlések iránt országszerte nagy volt az érdeklődés tagsá­gunk körében. Ez az érdeklő­dés csak fokozódott szakszer­vezetünk IV. kongresszusának előkészületei során. A kong­resszust megelőző taggyűlése­ken a közalkalmazottak meg­vitatták a központi vezetőség téziseit és a hivatali, valamint a szakszervezeti munka úgy­szólván valamennyi jelentős területére kiterjedő javasla­taikkal, hozzájárultak a ta­nácskozás eredményességé­hez. Szakszervezetünk vezető szerveinek — az MSZMP VII., a szakszervezetek XIX. kong­resszusán alapuló — követke­zetes elvi irányvonala, tagsá­gunk aktivitása, a szakszerve­zeti munkáért érzett felelős­ségérzete jó alapot teremtett ahhoz, hogy IV. kongresszu­sunk megfelelően összegezze a beszámolási időszakban vég­zett munka tapasztalatait és helyesen határozza meg a kö­vetkező évek feladatait. A kongresszus munkájáról a küldöttek beszámolót tartot­tak a budapesti nagyhivata­­lokb­an, a megyei és a járási­­székhelyeken és a kongresszus határozatai is nyilvánosságra­­kerültek. Mivel a kongresszus hosszú időszakra szabja meg a tennivalókat, igen nagy és felelősségteljes munkát jelent kiválasztani az 1961-es eszten­dőre vonatkozókat. Szakszervezetünk elnöksége 1960. december 5-i ülésén meg­vitatta, melyek azok a legfon­tosabb célok, amelyek megol­dására szakszervezeti mozgal­munk erejét az új esztendő­iben összpontosítani kell. Ismeretes, hogy a IV. kong­resszus határozatának legfőbb mondanivalója az, hogy a mozgalmi munkát úgy kell vé­gezni, hogy általa tovább nö­vekedjék a munkáshatalom gazdasági, ideológiai, politikai ereje, mivel ez az alapja nép­gazdaságunk, társadalmunk fejlődésének, a dolgozók és köztük a közalkalmazottak élet- és munkakörülményei további javításának. Mit tehetünk és akarunk tenni a munkáshatalom gazda­sági erősítéséért — erről szól­nak elsősorban az elnökség irányelvei. Szervezeteink sokat tehetnek azért, hogy az állam­­apparátus politikailag és szak­mailag mind képzettebb dol­gozókból álljon, akik ennek következtében eredményesen igazgatják a helyi ipart, segítik a termelőszövetkezetek gazdál­kodásának fejlődését, haté­kony intézkedéseket tesznek a lakosság szociális, kulturális ellátottságának fejlesztésére, a törvények és rendeletek szel­lemében járnak el, amikor a lakosság ügyeit intézik. Szak­­szervezeti szerveinknek min­den szinten nagy gondot kell fordítaniuk arra, hogy a köz­­alkalmazottak betartsák és be­tartassák az állami terv- és munkafegyelmet, a takarékos­ságra vonatkozó kormányhatá­rozatokat. Nagy feladatot je­lent az a tevékenység is, amellyel hozzá kívánunk já­rul­ni a mezőgazdaság szocia­lista átalakításának befejezé­séhez — a közalkalmazottak patronáló tevékenységének to­vábbi szervezésével — a ter­melőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdításához, a mezőgazdasági árutermelés fokozásához, a felvásárlási ter­vek teljesítéséhez. A dolgozók munkamozgal­mát — a legfontosabb nép­­gazdasági feladatok megoldá­sáért — a szocialista munka­stílus és munkaszellem széles­körű kibontakoztatására, a bü­rokrácia elleni harcra, a köz­életi tisztaság és a szocialista törvényesség hiánytalan meg­valósítására kell irányítani. Módszeresen segítsék a szak­­szervezeti bizottságok a taná­csok szakigazgatási dolgozóira vonatkozó képesítési rendszer végrehajtását, valamint — a szakbizottságok közreműködé­sével — az egyes szakterülete­ken dolgozók szakmai képzé­sének, továbbképzésének meg­oldását mind magasabb szín­vonalon. Az elnökség mellett működő tudományos munka­­szervezési bizottság és a szak­­bizottságok bevonásával részt veszünk a különböző szakterü­letek fejlesztési tervének tudo­mányos igényű kidolgozásában és az időszerű munkaszervezé­si problémák megoldásában. Az elnökség irányelvei meg­állapítják, hogy a közalkalma­zottak, akiket ezer szál fűz a lakossághoz, csak akkor végez­hetik szocialista törvényeink szellemének megfelelően mun­kájukat, ha szilárd marxista­­leninista világnézettel rendel­keznek, ha munkájukban ilyen szemlélet érvényesül. Csakis így érthetik meg haladásunk mozgató­rugóit és azt, hogy miért volt szükség az adott konkrét rendelkezés­re. Az új esztendőben további javulást akarunk elérni az ismeretter­jesztő propagandamunka szer­vezésében és e munkában jobban támaszkodunk majd szakszervezetünk megfelelő képzettségű értelmiségi tag­jaira. Megyebizottságaink szor­galmazzák a dolgozók körében érdeklődésre számot tartó elő­adássorozatok, akadémiák szer­vezését, fordítsanak nagy gon­dot az ifjúság és a nők világ­nézeti, szakmai nevelésére. A nemzetközi munka fej­lesztése érdekében erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat a Nemzetközi Szövetséggel, s a különböző országok rokon­szakszervezeteivel. Arra­ törek­szünk, hogy az egyes delegá­ciók tapasztalatait felhasznál­juk a szakszervezeti munka színvonalának emelésére, elő­segítsük az alapszervezetek nemzetközi kapcsolatainak bő­vítését. Milyen célok érvényesülnek munkánkban a tagság élet- és munkakörülményeivel kap­csolatban? Továbbra is szor­galmazzuk a szolgálati idős bérrendszer kiszélesítését, to­vábbá, hogy a népgazdaság lehetőségeinek figyelembevé­telével a közszolgálaton belül tovább javítsuk a bérarányo­kat, hogy azok jobb munkára, a stabilitásra, a szakmai to­vábbképzésre ösztönözzenek. Szakszervezeti szerveink kí­sérjék figyelemmel a létszám­gazdálkodással, a bérjellegű kifizetésekkel kapcsolatos ren­deletek és utasítások betartá­sát, az automatikus előlépte­tések időbeni végrehajtását. Arra törekszünk, hogy a szak­­szervezeti bizottságok és egyez­tető bizottságok tagjai alapo­sabban megismerjék a dolgo­zók jogait szabályozó törvé­nyeket, rendeleteket, hogy kellő szakértelemmel és ered­ménnyel tudjanak fellépni a helytelen intézkedésekkel szemben. A társadalombiztosítási és egészségügyi ellátás további javítására szakterületenként kidolgozzuk az egészségvéde­lemmel kapcsolatos feladato­kat. Szakszervezeti bizottsá­gaink a helyi erőforrások fel­tárására irányuló javaslataik­kal segítsék elő a munkakörül­mények további javítását. Az üdültetés fejlesztésére — a rendelkezésre álló lehetősé­gek keretein belül — növelni kívánjuk a családos és a kül­földi üdültetésben résztvevők számát. A vezetés színvonalának fej­lesztése, a tömegkapcsolatok javítása megkívánja, hogy a választott szervek betöltsék funkciójukat, tervszerűen, kol­lektíven végezzék munkájukat és az alapszervezetek minél több helyszíni segítséget kap­janak a határozatok végrehaj­tásához. Ennek elősegítésére ebben az évben is megszervez­zük a választott vezetők és ak­tivisták továbbképzését. A szakszervezeti feladatok megoldásában igen jelentős szerepük van a bizalmiaknak. Ezért az elnökség azt szeretné, ha ebben az évben a bizal­miak rendszeresebben hívnák össze csoportjuk tagjait és a dolgozók véleményének meg­hallgatásával alakítanák ki a tennivalókat, beszámolnának munkájukról. Ezek a feladatok szakszerve­zetünk valamennyi választott szervétől, aktivistájától és tag­jától céltudatos és felelősség­teljes munkát kívánnak meg. Eredményes megoldásukkal nagymértékben hozzájárulhat­nak hazánkban a szocializmus alapjai lerakásának befejezé­séhez és ezzel összefüggésben tagságunk élet- és munkakö­rülményeinek további javítá­sához. Szakszervezetünk valameny­­nyi tagjának és aktivistájának sikerekben és eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk. A TARTALOMRÓL I ■ AZ ELNÖKSÉG HATÁROZATAI , , , a 9 7. oldal ; TÉLEN IS LEHET »NYARALNI« , , a « , 2. oldal­­ AZ IGAZGATÁS MŰHELYÉBŐL , , , , , 4. oldal EZ MÁS TAVASZ (A Budapesti Bizottság irodalmi pályázatára­­ beküldött elbeszélés) . . . . , * . . . 5. oldal­­ FÉLIDŐ A SZAKSZERVEZETI BAJNOKSÁ­­ GOKBAN f t # « i s * « . • s . t 6. oldal ; ■ B .«'■ * « « RIN­Miaill ■ A béke nem ajándék — a békéért harcolni kell A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közalkalmazotti nődolgozóinak III. konferenciája BERLINBEN 1960. novem­ber 25—26-án tartotta — im­már hagyományossá vált — tanácskozását a Német De­mokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közalkalmazotti nődolgo­zóinak III. konferenciája. Ezen a konferencián a csak­nem százötven kelet- és nyu­gat-német közalkalmazott asszonyon és leányon kívül — a Német Demokratikus Köz­társaság Közalkalmazottak Szakszervezete vezetőségének meghívására — részt vettek a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz­társaság, a Mali Köztársaság, az Elefántcsontpart és a Ma­gyar Népköztársaság Közal­kalmazottak Szakszervezetei­nek képviselői is. A részt vevők — asszonyok, édesanyák, lányok —, akik közül nagyon sokan elvesztet­ték a második világháborúban férjüket, gyermeküket, test­vérüket — hallatták szavukat a békés, boldog jövő megte­remtése érdekében. Elmond­ták, hogy még be sem forrtak a második világháború okoz­ta sebek, máris ott lebeg fe­lettük fekete fellegként egy új, még pusztítóbb háború fe­nyegető veszélye. Az asszo­nyok mégis bizakodóak. A KONFERENCIÁN részt vevő nyugatnémet asszonyok hozzászólásaikban, egyéni vagy csoportos beszélgetések­kor, arra hívták fel a konfe­rencia részvevőinek figyel­mét, hogy Adenauferék mind­inkább azt az utat járják, amelyen nem is olyan régen Hitler haladt. Illegalitásba kényszerítette a demokratikus mozgalmat, a Kommunista Pártot, s a leg­vadabb gestapó módszerekkel üldözi és bebörtönzi a békéért, Németország egyesítéséért fellépő haladó embereket. Hitler uralmát a pusztulás, falvak, városok rombadöntése, több tízmillió ember halála je­lenti. Adenauer ma hadsere­gét — az amerikai imperialis­ták segítségével — atommal fegyverzi fel, Franciaország­­ban, Angliában támaszponto­kat létesít, s arra törekszik, hogy csápjait Afrikára is ki­nyújtsa. S mindezekhez a volt fasiszta tábornokok, Hitler leg­megbízhatóbb emberei adnak segítséget. A konferencián részt vevők egyöntetű állásfoglalása az volt, hogy szüntelenül tovább kell folytatni, a felvilágosító munkát, szélesíteni, erősíteni a békeharcosok már eddig is nagy táborát, összefogni az adenaueri háborús politika, Nyugat-Németország atom­felfegyverzése elleni harc si­keréért. »A béke nem aján­dék, a békéért harcolni kell«! — adta ki a jelszót a konfe­rencia. S e jelszót szívében magával vitte minden asszony, hogy továbbadja azoknak, akik nem tudtak részt venni a konferencián. A NYUGATNÉMET ASZ­­SZONYOK nagy érdeklődés­sel és figyelemmel hallgatták a Német Demokratikus Köz­társaságban elért gazdasági, kulturális, szociális eredmé­nyeket, a nők­ egyenjogúságá­nak számtalan példáját. NEM KÖNNYŰ és nem egy­szerű a békéért küzdő nyu­gatnémet dolgozók — nők és férfiak — helyzete. A bonni kormány tiltja és szigorúan bünteti az NDK-ba való átme­neteit. Ha például megtudjuk, hogy ezen a konferencián részt vettek nyugatnémet pol­gárok is — a részvevőket meg­hurcolják, munkahelyükről elbocsátják, bíróság elé állít­ják, mint ahogy azt azzal az öt nyugatnémet békeharcos nővel tették, akiket azért, mert a Német Nőszövetség központi vezetőségének tag­jai voltak, a koblenzi bíróság elé állítottak. A konferencia egységesen tiltakozott az öt békeharcos bíróság elé állítá­sa ellen — s ezt a baráti or­szágok képviselőinek aláírásá­val együtt — eljuttatták a koblenzi bíróság vezetőjéhez. Ez az össznémet közalkal­mazotti nőkonferencia a múlt évihez hasonlítva — amelyen ugyancsak részt vett szak­­szervezetünk küldötte —, je­lentős előrehaladást mutatott a német nők politikai érett­sége, békeharcuk eredményes­sége, a haladó erők táborának növekedése tekintetében. E fejlődés, természetesen függ­vénye annak a harcnak, amely világméretekben folyik a bé­kéért, s amelyben a Szovjet­unió vezetésével élen jár az egész szocialista tábor. Mint ahogy azt a konferencián a nyugatnémet nők elmondták, tudják, hogy nincsenek egye­dül, mellettük áll az igazság, a világ haladó emberisége , s ez megsokszorozza erőiket. Kovács Györgyné, a magyar küldöttség tagja. Háztartási gépek gyors javítása - Műanyagé­­lények Ruhajavító szolgálat — Tartósfényű textíliák - Lemosható talkárpit A könnyűipar a nők második műszakjának megkönnyítéséért A dolgozó nő legnagyobb problémája a család ellátása, a második műszak. Az utóbbi időben iparunk és kereskedelmi szerveink igyekeznek mi­nél több segítséget nyújta­ni a munka megkönnyíté­séhez. Kaphatók készételek, konyha­készételek, de mindez csak a főzést teszi könnyebbé, a mo­sás, a vasalás és a takarítás még mindig nagy probléma. Milyen segítséget ad e munka megkönnyítéséhez a könnyű­ipar? Ezt kérdeztük a Könnyűipa­ri Minisztérium két kiváló szakemberétől, Forschner Já­nostól, a helyiipari főosztály főmérnökétől és Sásdi István­tól, a pamutipari igazgatóság főmérnökétől. Forschner elvtárs a kérdésre a következőket válaszolta: A nők második műszakjá­nak megkönnyítésére egy év­vel ezelőtt megszerveztük vi­déken és a fővárosban a ház­tartási gépek service-ét. A fő­városban, a megyeszékhelye­ken és a nagyobb vidéki váro­sokban a finommechanikai vállalatok javítják meg a ház­tartási gépeket. A háziasszo­nyok örülnek az új szolgálta­tásnak, mert mosógépüket, padlókefélőjüket, porszívóju­kat rövid időn belül kijavít­va visszakapják. A service szolgálatot — tekintettel a nagy érdeklő­désre — bővíteni fogjuk. A helyiipar nagyobb meny­­nyiségben gyárt alumínium edényeket, háztartási gáztűz­helyeket. Megkönnyíti a ház­tartási munkát a műanyag­edény is. Ezek nem töréke­nyek, olcsóbbak az üveg- és porcelán áruknál. Az új év új­donsága lesz a műanyag süte­ményes készlet, amely fele annyiba fog kerülni, mint a hasonló üveg- vagy porcelán­service. Az üzletekben kapha­tó már műanyag gyermekfü­­rösztő kád is, amely könnyeb­ben tisztítható, minit az eddig használtak. Gondoltunk arra is, hogy a dolgozó nőket megkímél­jük a foltozástól, a ruhaát­alakítástól. A Fővárosi Ruhaneműjavító Vállalat ma már közkedvelt a háziasszonyok körében, hiszen munkájával nagy gondot vesz le a dolgozó nő válláról. Meg kell említenünk a hozzánk tartozó tisztító vállalatot, a Patyolatot is, ahol a legmo­dernebb eszközökkel, a ruhát kímélő módszerekkel tisztít­ják, festik a ruhaneműt. Ez a szolgáltatás nagyon olcsó, hi­szen a Német Demokratikus Köztársaságban egy férfiing mosása és vasalása mintegy 6 forintba kerül, nálunk pedig csak 2,50 forint. S mit ígér a pamutipar7 Sásdi elvtárs erről a követke­zőket mondotta: Tartósfényű ruhaanyagok gyártására törekszünk. A ha­marosan közkedveltté vált Ne- Va fehérnemű anyagból ké­szült inget például nem kell vasalni, vagy csaknem telje­sen hideg vasalóval elég egy­szer átvasalni. Az idén ebből a cikkből lényegesen többet fogunk gyártani, nagyobb vá­lasztékban, mint tavaly. Kísérletezünk szintetikus szálú puplin minőségű fér­fiingek gyártásával is. Az ilyen anyagból készült in­gek könnyen tisztíthatók, va­salni sem kell azokat. Fogyasz­tói áruk körülb­elül azonos lesz a nylon ingek árával. Kísérletezünk a lemosható falkárpit gyártásával is. Mi ennek a lényege? Festés he­lyett a letisztított falat tet­szés szerinti mintából falkár­pittal vonják be. A falkárpit lemosható, élettartama 15—20 év. Egy szoba falkárpitozása kö­rülbelül azonos lesz a festő árával. Reméljük, a falkárpit megnyeri majd a dolgozó nők tetszését. Eddig a nyilatkozatok. Re­méljük, hogy a kezdeményezé­sek, a kísérletek, a tervek va­lóra válnak, s ezek még in­kább megkönnyítik a dolgozó nők második műszakját. Kapusi Györgyié

Next