Közalkalmazott, 1962 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

A gazdasági régiók és a megyék viszonya A­ gazdasági régiók kialakí­tásának tervezése a kormány határozata alapján már har­madik éve folyik. Ezzel kap­csolatban olyan nézetet is hal­lani, amely szerint a gazda­sági összefüggések feltárása és­ előre tervezése a közigaz­gatási határok megváltozta­tását célozza. Ennek a tév­hitnek eloszlatására tisztáz­nunk kell a gazdasági régiók és a közigazgatási beosztás viszonyát. A közigazgatási beosztás és a gazdasági régiók el­határolásának szempontjai merőben különböznek egymástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kettő között nincs összefüggés és nem volna szükség az összhang megte­remtésére. A közigazgatás és a gaz­dasági területi összefüggések viszonyának meghatározat­lansága természetes a tőkés államokban, azonban a szo­cialista országokban a nép­­gazdasági tervek megvalósí­tásának területi vonatkozá­sait a közigazgatási szervek ellenőrzik. Ezért is tévesztik össze sokan a regionális gaz­dasági területek kialakításá­nak problémáit a megyei be­osztás kérdéseivel. A régió az ország életében speciális gazdasági szere­pet játszó terület. Ez a speciális gazdasági sze­rep a régió területének ter­mészetföldrajzi, mezőgazdasá­gi, ipari, települési és közle­kedési jellegzetességéből adó­dik. A régió-terület kialakítá­sának egyik fő célja olyan termelési arányok távlati ki­alakítása, amelyek megfelel­nek a terület helyi feltételei­nek és a kialakuló szállítási és kooperációs összefüggések­nek. A regionális beosztás másik fontos szempontja olyan ösz­­szefüggő és egy városi cent­rumból jól kezelhető regioná­lis ellátási szervezet létesítése, amely biztosítja az egész terü­let lakosságának ellátását egyenletes színvonalon. Ez kiküszöböli a szükségtelen, nem gazdaságos kommunális, kulturális, egészségügyi és ke­reskedelmi beruházásokat, el­kerüli a felesleges szállítási költségeket, a lakosság ké­nyelmetlen és felesleges uta­zásait a legnagyobb mérték­ben kiküszöböli. A regionális beosztás tehát a gazdasági fej­lesztés követelményein alap­szik. A beruházásokat már most úgy kell telepíteni, hogy az megfeleljen a távlati jövő­beli gazdasági régió céljainak. Ezzel szemben a közigazgatási beosztás célja nem távlati, hanem a lakosság jelenlegi munkájának, szociális, kultu­rális, társadalmi életének, ter­melésének napról napra való aktuális szervezése és irányí­tása. Ha a közigazgatást ma úgy szerveznénk, hogy az a 20—25 év múlva kialakuló, de ma még nem létező termelési és ellátási összefüggéseknek megfeleljen, akkor az a lakos­ság mai igényeivel ellentétben állna, az ilyen közigazgatás nem volna megfelelő A köz­­igazgatási beosztásnak a mai közlekedési és hírközlési tech­nikán, a közlekedési hálózaton és a települések jelenlegi rendszerén, illetőleg a lakos­ság meglévő szokásain kell alapulnia. 19 megyénk és 5 megyei jogú városunk mellett a jövőben 9 gazdasági régió elegendőnek látszik. A közigazgatási szervek, a tanácsok azonban egyúttal a gazdasági fejlesztés várható végrehajtó szervei is. Ezt az ellentmondást úgy lehet meg­oldani, hogy a jövőben egy gazdaságilag egységes profilú és egységes települési közle­kedési hálózattal, továbbá kö­zös közintézményekkel is ellá­tott terület fejlesztését több közigazgatási egység közös erővel valósítsa­­ meg. Nem feltétlenül szükséges, hogy egyetlen közigazgatási egység legyen egy régió terü­letén. A közös régió külön­böző közigazgatási szervek ál­tal való fejlesztésére már jó gyakorlati példánk is van. El­ső regionális tervünk: a bala­toni üdülő régió terve megva­lósítás alatt áll, holott a régió két megye területén fekszik. A javasolt regionális beosz­tás olyan, hogy a legtöbb ré­gió nagyrészt két vagy legfel­jebb három megyét foglal ma­gába. Ahol a jövőbeli gazda­sági összefüggések határai nem egyeznek a jelenlegi me­gyehatárokkal, a különböző­ségek viszonylag kismérté­­kűek. Ahol a megyék területé­nek egy részét a gazdasági szükségszerűségek más régió­ba utalják, ott a közigazgatási szempontokat is figyelembe vevő megyehatár-korrekciók hajthatók végre. A régiók ki­alakításának első lépése tehát két, vagy esetleg három megye együttműködése le­het a termelés, a közlekedés és szociális ellátás szempontjá­ból összefüggő területek közös fejlesztése érdekében, annak tudatában,­­hogy a regionális tervszerűség alapján mindkét megye jobban és gyorsabban fog fejlődni. Az ilyen regionális fejlesz­tésre irányuló szervezés teljes mértékben végrehajtható az ország minden megyéje és megyei jogú városa teljes köz­­igazgatási önállóságának meg­tartásával is. Ahhoz, hogy Budapestnek, mint túlzottan megnövekedett egyetlen országos centrumnak megfelelő méretű ellenpólusai legyenek, szükséges néhány nagyobb városi koncentrációt létesíteni, melyek éppen olyan vonzóerőt gyakorolnak egy-egy régió lakosságára, mint jelenleg Budapest az egész ország lakosságára Ilyen nagy ellenpólus, ilyen régiós központ csak kor­látozott számban létesülhet, minden megyeközpont ilyenné nem fejleszthető. A regioná­lis központ és a társközpon­tok közösen irányítják, fej­lesztik a régió területét. Nem lehet arról szó, hogy a főközpont elnyomja a társmegye székhelyét. Nem szabad a régi idők emlékei alapján megítélni a közös fejlődést amikor a ke­vés fejlesztési lehetőségen összevesztek egymással a vi­déki városok. Csak győzzék együttesen intézni a regioná­lis központok és a megyei társk­özipontok rohamos fejlő­désének közös ügyeit. Perczel Károly az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetőj­e Látogatás a Tanácsakadémián A Tanácsakadémia folyo­sóin kisebb csoportokban áll­dogálnak a hallgatók. Nem túl hosszú időközönként nyí­lik az ajtó. A kilépőt rögtön körülfogják a többiek, kérdez­getik, megnézik, mi olyan osz­tályzatot ír be az ajtóra ki­függesztett névsorba. Éppen politikai gazdaság­tanból vizsgáztak a kétéves évfolyam hallgatói, amikor felkerestük őket. A »vizsga­drukk« bár létezik, de nem túlzott, mivel mindenki lelki­ismeretesen kihasználta a fel­készülésre szánt időt, sőt azt önszorgalomból még megtol­dotta jó néhány órával. Az iskola igazgatója, dr. Aibhner Pál elvtárs tájékozta­tása szerint az idén zömében tanácsi vezetők tanulnak a Tanácsakadémián. Ennek ma­gyarázata, hogy az előző években a járási vezetők már megszerez­tek a bentlakásos is­kolán az alapvető politikai és szakmai ismereteiket, így most sor kerülhetett a községi ve­zetők nagyobb arányú oktatá­sára. De megkívánja ezt az a sok irányú munka, amit az el­következendő években a köz­ségi tanácsoknak, illetve azok vezetőinek kell elvégezniük. A tematika alkalmazkodik az iskola hallgatóinak össze­tételéhez és igazodik a gya­korlati élethez. Most a leg­fontosabb, hogy a községi ta­nácsi vezetőket jól készítsék fel a termelőszövetkezetek gazdasági és politikai megerő­sítésére, a kulturális nevelő­­munka fellendítésére. Ezért a tananyag 45 százaléka a me­zőgazdasági szakmai ismere­tekkel, üzemszervezéssel, a termelőszövetkezeti joggal, a­ termelőszövetkezetek állami irányításával összefüggő kér­déseikkel foglalkozik. Az üzem­­szervezés körében tanulmá­nyozzák a többi között a kor­szerű férőhely kialakítását, a takarmányozást, a vetésforgó alkalmazását stb. Igen jelentős az iskola te­matikájában a gyakorlati munka, a szemléltető oktatás. Az iskola szertára például elősegíti, hogy a hallgatók megismerkedjenek a nagyüze­mi táblák szervezésének mód­jával, a majorok elhelyezésé­vel, a növénytermelés irányá­nak kialakításával. Tapaszta­latszerzés céljából több alka­lommal felkeresik a termelő­­szövetkezeteket, a művelődési otthonokat. . Természetesen az iskola hallgatói a két esztendő alatt megszerzik a szükséges elmé­leti ismereteket is. Ezért a politikai gazdaságtan, a filo­zófia legfontosabb kérdései, az állam- és jogelmélet, a magyar államjog alapjai is a fontos tantárgyak közé tartozik. Ezenkívül több, az általános műveltséget gyarapító irodal­mi, történelmi, képzőművészeti előadás szerepel a program­ban, amit a szakszervezeti bi­zottság kiegészít a buda­pesti múzeumok, képtárak, színházi előadások látogatásának meg­szervezésével — mondja Kiss Béla szakszervezeti bizalmi. Még tart a vizsga, amikor beszélgetni kezdünk Monda János, özvegy Koós Viktorné, Józsa Lajos, Daragó János, Gömöri Tibor elvtársakkal, akik »szerencsére« már vizs­gáztak, méghozzá jó ered­ménnyel. A beszélgetés során az a kép rajzolódott ki, hogy az iskola tanárai elismerésre méltó módon segítik őket a tanulásban. Az előadások szín­vonala általában megfelelő. Lehetőség van konzultációra Nagyon jónak tartják, hogy a felkészülés nincs helyhez köt­ve. Felhívták azonban a fi­gyelmet arra, hogy egyes kül­ső előadók az előadás tartal­mában nem igazodtak az is­kola hallgatóinak felkészült­­s­égéhez. Elmondották, hogy elhelye­zésük megfelelő, ellátásuk szi­­nősége is javult, bár étrendjük változatosabb lehetne. Javasolták a hallgatók, hogy a szakszervezeti jellegű elő­adások keretében kapjanak tájékoztatást a szakmaközi bizottságok működéséről, ar­ról, hogyan támaszkodhat a tanácsi vezetés a község szer­vezett dolgozóinak erejére a feladatok megoldásában. Szóba került az is, hasznos lenne, ha a járási tanácsok vb elnökei a helyi szakszerve­zeti bizottsággal közösen a Tanácsakadémia levelező év­folyamát végző községi veze­tők részére mindenütt kije­lölnék, hogy év közben kivel konzultálhatnak, mert az meg­könnyítené és rendszeresebbé tenné felkészülésüket. Az iskolán szerzett sokolda­lú ismeret, s az arról történő számadás a vizsgákon, jó ala­pot ad ahhoz, hogy a községi tanácsi vezetők megfelelően felkészüljenek az új feladatok­­ra.­­ Szabó Lajost, az almáskamrási tanács vb elnökét vizsgáztatja Grom­an Gyula tanár A szertárban szemléltetően lehet megmagyarázni a növényter­melés és az állattenyésztés időszerű kérdéseit Jól esik a ki­kapcsolódás az iskola klubjában Helytállnak a fiatalok A múlt esztendő osztályunk munkájában kritikusnak ígér­kezett. Létszámunk az év ele­jén ugyanis egyharmadára csökkent elhalálozás, elhelye­zés és nyugdíjazás következ­tében. Az átlag életkor is elég magas, 53 év volt. Sür­gető feladat volt tehát, hogy megfelelő utánpótlásról gon­doskodjunk, ha az építéssel és a közlekedéssel kapcsola­tos tennivalókat hiánytalanul meg akarjuk oldani. A tanács előrelátó gondos­kodással már 1960-ban tanul­mányi ösztöndíjat folyósított végző mérnökhallgatóknak. Senki sem remélte azonban, hogy az évtizedes, begyako­rolt munkaerők helyett az új munkaerők, a végzett ösztön­díjas fiatalok beállítása min­den zökkenő, átmeneti nehéz­ségek nélkül sikerüljön. Az egyetem padjaiból ide­került fiatalok azonban gyor­san és magabiztosan vették át munkaterületüket, anélkül, hogy az osztály munkatempó­jában lassulást, vagy ingado­zást okoztak volna. Fiatalos, friss munkalendületükkel, az osztályon régebben dolgozó munkatársak segítségével, tá­mogatásával, helyesen és gyorsan elsajátították felada­tukat, megismerkedtek a leg­helyesebb, a leginkább célra­vezető munkamódszerekkel. A havonként megtartott munkaértekezleteken az osz­tály fiataljai mindinkább meg­nyilvánulnak, mind gyakrab­ban élnek kritikával, az ön­kritika fegyverével. Az érte­kezleten új légkört teremte­nek, hozzászólásaikkal emelik a tanácskozás színvonalát. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a fiatal mérnökök meg­állják a helyüket. Szántó Géza Budapest, a VII. ker. tanács bizalmija Pályadíjak kiosztása Ünnepélyes keretek között került sor 1961. december 11-én a Puskin utcai szék­házban a Szakszervezet, a Ma­gyar Jogász Szövetség, a Ha­zafias Népfront és a SZÖVOSZ által közösen meghirdetett pályázatok nyilvános ered­mény­hirdetésére, a pályadí­jak, jutalmak kiosztására. Az ünnepségen megjelent dr. Benedek Jenő, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, Koltai István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak képviselője, dr. Tatár Kiss Lajos, a SZÖVOSZ el­nöke, a díjnyertesek és a pá­lyázatok elbírálását végző bi­zottság tagjai. Ezután Huber Lajos elvtárs, szakszervezetünk főtitkára is­mertette a pályázat célját és eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a pályázatot meghirdető társadalmi szervek mun­kájukkal elősegíthetik, hogy emelkedjék az állami munka színvonala, az állampolgárok mind tevé­kenyebben vegyenek részt az államigazgatásban. E cél meg­valósításának egyik szerény eszköze a pályázatok kiírása. Miután a pályázatok során értékes tanulmányok készül­tek, az elkövetkezendő időben szélesíteni kívánjuk az abban részvevők körét, örvendetes, hogy a díjat nyert pályaművek szerzői között igen sok a közalkalmazott — mondotta Huber elvtárs. A bíráló bizottság értéke­lése alapján húsz pályázónak összesen 20 000 forint összegű pénzjutalmat adtak át, né­gyen jutalomüdülésben, hár­man pedig értékes könyvjuta­lomban részesültek. A Közalkalmazottak Szakszer­vezete és a Magyar Jogász Szö­vetség által kiírt pályázat díj­nyertes pályamunkái a követke­zők: Első díjban részesíthető pálya­munkát a bizottság nem talált. A II. díjat (1500 forintot), dr. Var­ga József, a Kormány Titkárság igazgatási osztályának munkatár­sa.­­A társadalmi szervek szere­pe a szakigazgatásban­ című ée dr Császár Ferenc, a miskolci járásbíróság elnökhelyettese -Az államigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának gyakorlati ta­pasztalatait című munkájával nyerte el. A III. díjat (topo forintot) Falu­­bíró Vilmos főkönyvelőnek -A helyi ellenőrzés, különös tekin­tettel a tanácsi szervek és a népi ellenőrzési bizottságok kapcsola­tára­ című, dr. Petrovich Ferenc­nek és dr. zsingor L.ászlónak, a Központi Népi Ellenő­rzési Bizott­ság munkatársainak hasonló cí­mű, Ivancsics Imre tanársegédnek -A helyi ipar irányítása Győr­­Sopron megyében­ című, dr. Lop­­tál Endrének, Dabas Járási Ta­nács VB -Az államigazgatási ha­tározatok bírói felülvizsgálatának gyakorlati tapasztalatai­ című, dr. Szondy Györgynek, Cegléd Váro­si­ Járási Ügyészség, -A járási és a községi tanácsok együttmű­ködése a tsz-ek állami irányítá­sában­ című munkájáért ítélte oda a bizottság. Kéthetes jutalomüdülésben ré­szesült dr. Gátay Ferenc, Kecs­kemét,­­A helyi ipar igazgatásá­nak szervezete és az irányítás módszerei­ című, dr. Gyimesi De­zső, Hódmezővásárhely, Megyei Tanács, -A helyi ellenőrzés, kü­lönös tekintettel a tanácsi szer­vek és a népi ellenőrzési szervek kapcsolatára- című, dr. Gáspárdy László ügyészségi fogalmazó, Bu­dapest. -Az államigazgatási hatá­rozatok bírói felülvizsgálatának gyakorlati tapasztalatai- című ta­nulmányért. Könyvjutalmat kapott dr. Nyíry Béla ügyész, Gyula, -A társadalmi szervek szerepe a szakigazgatás­ban- című, dr. Tímár Ottó, Győr, -A járási és községi tanácsi szer­vek közötti munkamegosztás és együttműködés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állami Irá­nyításában­ című, Wolf Tibor, Budapest, XXI. ker. Népi Ellen­őrzési Bizottság, -A helyi ellen­őrzés, különös tekintettel a taná­csi szervek és a népi ellenőrzési bizottságok kapcsolatára­ című pályázatáért. A külföldi csereüdültetés megszervezése tölthessék el szabadságukat. Egy-egy kéthetes turnusban 75—90 személy üdülhet Az el­múlt üdülési szezonban hét turnusban több mint 500 fő üdül itt Nagy előny, hogy üdülőnk a Balaton partján van és hogy a Balaton déli partja lehetővé teszi a gyermekek veszélyte­len fürdőzését Felszerelése a legmodernebb. A parkettázott szobákban folyó víz, egy- és kétszemélyes rekamiék és modern bútorzat van. A tár­salgóban televízió, rádió és le­mezjátszó nyújt szórakozást. A kertben külön terület áll a gyermekek rendelkezésére, ahol homokozó, hinta, továbbá teke- és röplabda-pálya van. A három csónakon kívül gu­mimatracok teszik kellemessé a vízi szórakozást A korszerűen berendezett és felszerelt üdülőnk tehát alkal­mas arra, hogy ebben az évben megszervezzük a külföldi cse­reüdültetést. 1962-ben terveink szerint a Német Demokratikus Köztársaságba, Thüringiába kívánunk csereüdültetést szer­vezni, mintegy 40—50 fő ré­szére. A részvételi díj két hét­re előreláthatólag 1500 forint lesz. A TIZENNÉGY NAPOS ÜDÜLÉSBŐL nyolc nap pihe­néssel telne el, míg a fennma­radó idő a különböző kirán­dulóhelyek és egy-két na­gyobb város megtekintésére szolgálna. Az utat visszafelé megszakítanánk és a részt­ve­vők megtekintenék Prágát, s itt egy napot töltenének. Ugyanakkor a német vendé­gek részére összeállított prog­ramban szerepel Budapest megtekintése és megismerteté­se három nappal, a Duna­kanyar egy nappal és a Bala­ton környéke két nappal. A fennmaradó időt a fonyódlige­­ti üdülőben töltenék el Hajós István, a Pest megyei Tanács SZB üdülési felelőse A PEST MEGYEI TANÁCS DOLGOZÓINAK a szakszerve­zeti bizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának közös erőfeszítésével egy év­vel ezelőtt 23 szobás új, mo­dern családos üdülő épült Fo­­nyódligeten, körülbelül két­millió forint költséggel. Az üdülő megépítésével tel­jesült a dolgozóknak az a ré­gi kívánsága, hogy a Balaton partján üdülhessenek. Az üdü­lőben nemcsak a megyei ta­nács dolgozóinak üdülését biz­tosítjuk, hanem lehetőséget adunk arra, hogy a járási és a városi tanácsok dolgozói is itt

Next