Közalkalmazott, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-15 / 1. szám
(Folytatás az 1. oldalról) helytelen gyakorlatot, hogy helyenként községi vezetőket a járási tanácsok vezetőinek megkérdezése nélkül részesítenek kitüntetésben, jutalomban. A közalkalmazottak munkáját magas fokú felelősségérzetnek, hivatástudatnak kell áthatnia. Munkájukat, magatartásukat fokozott figyelemmel kíséri a közvélemény. Pontos, gyors, bürokráciamentes ügyintézéssel, a lakosság ügyeinek lelkiismeretes intézésével, feddhetetlen magatartással erősítsék a már kivívott bizalmat. Sajnos, napjainkban még nem minden közalkalmazott áll feladata magaslatán. Tavaly 130 államigazgatási dolgozó ellen folytattak büntető eljárást, 1360 esetben pedig fegyelmi eljárást indítottak. Ezzel a kérdéssel szakszervezetünknek a becsületes közalkalmazottak tízezreinek védelmében kell foglalkoznia. A fegyelmezetlenségek, a korrupció felfedése közös érdek. Itt semmiféle megértésnek, elnézésnek, rosszul értelmezett méltányosságnak nincs helye. Tagságunk is nagy érdeklődéssel fogadta a Munka Törvénykönyvének módosítását. Fontos, hogy a helyi szervek megismertessék az új jogszabályokat, indokolják az egyes intézkedések szükségességét, bizonyítsák, hogy a rendelkezések elsősorban azok ellen irányulnak, akik munkahelyükön nem nyújtják azt, amit tőlük joggal várnak. Akadályozzák meg, hogy a szubjektivizmus érvényesüljön az új jogszabályok alkalmazásánál. Szakszervezetünk az eddiginél több figyelmet fordítson — mondották a felszólalók — a termelés növekedésének közvetlen előmozdítására a termelő tevékenységet folytató területeken. Sokoldalúbban irányítsa a termelékenység növelését, az önköltség csökkentését, a takarékosságot, a jobb üzemszervezést segítő versenymozgalmakat, alaposabban foglalkozzék a szocialista brimádmozgalom, az újító- és észszerűsítő mozgalom tartalmi és szervezeti problémáival. Hangsúlyozták továbbá, hogy a különböző takarékossági intézkedések végrehajtására úgy kerüljön sor, hogy azok a megtakarítások biztosítása mellett elősegítsék a hivatalok és intézmények feladatainak megoldását is, azt a gyakorlatot, hogy a jelölő bizottság a dolgozók véleményére támaszkodva, készítse el a jelölőlistát, s azt a taggyűlés előtt 10 nappal kifüggessze. A járási szakszervezeti szervek a jelölőlistákat juttassák el a községi tanácsi dolgozókhoz is. A tájékoztató kitért a taggyűlési beszámolók tartalmára is. Ezek elemezzék a szakszervezet hivatali munkát segítő tevékenységét, érdekvédelmi munkáját, a szociális, kulturális eredményeket, a munkaügyi panaszok intézését, szóljanak a tagdíjfizetési morálról, tájékoztassák a tagságot az alapszervezetben maradt tagdíjrészesedés felhasználásáról. Ezután Kováts elvtárs az üdültetés tavalyi eredményeiről szólott és ismertette az idei terveket. (A beszámoló eme részével következő számunkban részletesen foglalkozunk.) Ülést tartott szakszervezetünk központi vezetősége Ismeretes, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának 1964. december 30-i ülése az idei tervfeladatok sikeres teljesítése érdekében felhívással fordult a szervezett dolgozókhoz, s úgy határozott, hogy a szakszervezetek központi vezetőségei a SZOT irányelveit figyelembe véve, határozzák meg az irányításuk alá tartozó szakszervezeti szervek legfontosabb tennivalóit. Most — központi vezetőségünk útmutatásainak ismeretében — a helyi szakszervezeti szerveken a sor, hogy kimunkálják az irányelvek megvalósításának leginkább célravezető módszereit. Ezzel eleget tesznek V. kongresszusunk határozatának, amely égyük legfontosabb feladatként határozta meg az állami munka fejlődésének elősegítését. 1965 jubileumi esztendő. Húsz éve indult el a magyar nép a politikai, gazdasági, társadalmi felemelkedés útján. Ez időszakban történelmi sikereket értünk el a szocializmus alapjainak lerakásában, új utakra tért a magyar mezőgazdaság. Új gyárak, új lakótelepek, kórházak sokasága épült, javult a szociális, kulturális ellátottság. Látnunk kell ezeket az eredményeket, de figyelmünket elsősorban az előttünk álló feladatokra, a fejlődésben keletkezett nehézségek leküzdésére kell fordítani. Szakszervezetünk február 22-én ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. Adjon ez az évforduló még nagyobb lendületet az ez évi népgazdasági feladatok végrehajtásához, ahhoz a munkához, amelynek célja az emberek életének szebbé, jobbá, kulturáltabbá tétele. Az állami munkát segítő szakszervezeti tevékenység módszerei Ezt a témát a központi vezetőség az alábbi csoportosításban tárgyalta. Munkaértekezletek, szakszervezeti vitafórumok. A munkaértekezlet a hivatali belső demokrácia fejlődésének, a szakmai-politikai látókör szélesítésének, a dolgozók szocialista nevelésének, az őszinte bíráló légkör kialakulásának, a helyenként tapasztalható kiskirálykodás felszámolásának nélkülözhetetlen eszköze. Az eddigieknél jobban kell ellenőrizni a munkaértekezleteken elhangzott közhasznú javaslatok megvalósítását. A taggyűléseket, szakszervezeti csoportértekezleteket s egyéb vitafórumokat használják fel a hivatali munka jelentőségéről, távlatairól szóló tájékoztatásra, a végzett munka értékelésére, a dicséretre, a bírálatra. A kltüntetési, jutalmazási rendszerek céltudatos felhasználása. El kell érni, hogy megszűnjenek a hivatalok, intézmények között tapasztalható indokolatlan aránytalanságok, a besorolások, előléptetések, jutalmazások, kitüntetések a jobb munkára ösztönözzenek és a szakszervezeti szervek éljenek a törvényben biztosított jogkörükkel. Továbbképzés, szakpropaganda. E témakörbe a felügyeleti vizsgálatok tapasztalatainak megbeszélése; a tapasztalatcserék továbbfejlesztése; pályázatok kiírása; a szakirodalom eljuttatása a közalkalmazottakhoz; tanulókörök, kihelyezett osztályok létesítése, a továbbtanuló dolgozók támogatása tartozik. Munkaszervezés: Fel kell tárni a dolgozók munkáját akadályozó szervezeti és munkamódszerbeli tényezőket, esetenként célszerű javasolni egy-egy ágazat munkájának tanulmányozását, biztosítani a szerzett tapasztalatok elterjesztését, meg kell vizsgálni, hogyan lehetne az ügyvitelgépesítési módszereket szélesebb körűen alkalmazni az államigazgatásban. Munkaverseny. A termelőtevékenységet folytató vállalatoknál a felszabadulás 20. évfordulójának tiszteletére tett felajánlásokkal is segítsék elő a szocialista, munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom, az újító- és ésszerűsítési mozgalom elterjedését. Egyéb munkamozgalmak. Ahol ehhez a feltételek adottak, ott szervezzék meg a munkakollektívákat, amelyek hasznos segítői a munkatervekben foglalt feladatok megoldásának; támogassák a községfejlesztési tevékenységet, ügyeljenek arra, hogy az e célra biztosított öszszegek a lakosság érdekeit legjobban szolgáló célokra kerüljenek felhasználásra. A választások jó megszervezése is növeli a szakszervezet befolyását a munkahelyeken A második napirendi pont keretében Kováts István titkár tájékoztatta a központi vezetőséget arról, hogy szakszervezetünk területén mintegy 11 ezer szb-tagot, póttagot, számvizsgáló bizottsági tagot és póttagot, 1200 társadalombiztosítási, 800 osztálybizottsági tagot, 6500 bizalmit, összesen 20 000 tisztségviselőt fognak megválasztani. Olyan tisztségviselőket kell felruházni a bizalommal — mondotta —, akik tevékenységükkel növelni tudják a szakszervezet befolyását a munkahelyeken. A központi vezetőség tagjai több mint 200 alapszervezetben közvetlenül fogják segíteni a választások előkészítését, részt vesznek a vezetőségválasztó taggyűléseken. Mindenütt érvényesíteni kell Könyvek, cikkék, tanulmányok a közalkalmazottak munkájáról, életéről Jubileumra készülünk. A nevezetes évforduló előkészítéseként több visszaemlékezést közöltünk már a közalkalmazottak régi harcairól, szervezkedésének nehéz, küzdelmes útjáról. Most azoknak kívánunk segítséget nyújtani, akik tovább akarnak búvárkodni a magyar közalkalmazottak történetében. Az Országos Széchenyi Könyvtár, lapunk szerkesztőségének felkérésére, bibliográfiát állított össze ebből a témakörből. Az alábbiakban ezt közöljük. 1. A felszabadulás előtti kor közalkalmazottaival foglalkozó művek: Ágoston Péter: A rangsor mint jog. Bp. 1905. 38 1. Egyed István: A közigazgatási tisztviselők képzése és képesítése. Bp. 1936. 125 1. Fizetést a köztisztviselőknek! Nem áruhitelt! Bp. 1927. 35 1. Csikvári Jákó: A tisztviselői mozgalmak története. (1867—1908). Bp. 1909. 153 1. Hesslein József: A köztisztviselő probléma A tisztviselőnyomor kérdését minden oldalról megvilágító tanulmány. Bp. 1917. 20 1. Imrik Péter: Választás, vagy kinevezés? Tekintettel a rend és szabadságra, Bp. 1879. 46 1. Laky Dezső: Az értelmiség válsága. Bp. 1931. 39 1. Laky Dezső: A közületi alkalmazottak szociális és gazdasági viszonyai. Bp. 1932. 90 1. Móczár Elemér: Állami tisztviselők helyzete. Bp. 1898. 106 1. Molnár Olga: A női munkás nők számának alakulása a székesfővárosban. Bp. 1935. 154 1. Molnár Olga: Munkanélküliség a szellemi pályákon alkalmazott nők körében. Stat. Közi. 1935. Az Osztrák—Magyar Első Általános Tisztviselői Egylet. Alapításának története, fejlődése és működése, fennállásának első 25. évében. (1865—1890). Bp. 1890. 511 1. 2. A múltról szól, de a felszabadulás után jelentek meg a következő művek: Erényi Tibor: A magyarországi szakszervezeti mozgalom kezdetei. A budapesti szakszervezeti mozgalom kialakulása. 1867—1904. Bp. 1962. 403 1. Kováts Miklós A hivatal packázása. Történetek a bürokráciáról. Bp. 1950. 257 1. Novák Károly: Találkozásom a történelemmel. Bp. 1957. 212 1. Szabolcs Ottó: Munkanélküli diplomások a Horthy-rendszerben. 1914—1944. Bp. 1964. 149 1. 3. A felszabadulás után a következő művek foglalkoznak a közalkalmazottakkal: Közalkalmazottak évkönyve. Bp. 1956. A közszolgálati dolgozók bér- és munkaügyi kérdései. Bp. 1962. 333 1. Nőkről szólunk — nőkhöz szólunk. Bp. 1958. 56 1. A magyar szakszervezetek története. Bp. 1947. 30 I. 4. Mai szerzőink szívesen fordulnak anyagért, adatokért a korabeli napilapokhoz, szakfolyóiratokhoz, ezért közöljük az ide vonatkozó szaklapokat: Magyar tisztviselő. 1874—1875. 1880—1890. Állami Tisztviselők Lapja. 1896—1919. Magyar Tisztviselők Lapja. 1907—1917. 1019. Magyar Köztisztviselők Lapja. 1919—1927. Magyar Tisztviselők Országos Egyesülésének Értesítője. 1889— 1914. Magyar Tisztviselők Szemléje. IU. Pályázati felhívás! A »Munka« Szerkesztő Bizottsága Milyen tevékenységgel és kezdeményezésekkel, módszerekkel és milyen eredményekkel segítette elő a szakszervezeti bizottság az 1964. évi terv teljesítését? címmel pályázatot hirdet. Miután a terv teljesítése nemcsak az szb-elnök vagy az szb termelési bizottsága számára ad feladatokat, ezért a pályázatok mindenféle olyan szakszervezeti tevékenységgel foglalkozhatnak, amelyek közvetlenül vagy közvetve hatással voltak a termelési feladatok megoldására. A pályaművek megtörtént eseményekről szóljanak, ami nem zárja ki azt, hogy a pályázó a végzett munka alapján következtetéseket vonjon le, illetve javaslatokat tegyen közérdekű intézkedésekre. A pályamunkák terjedelme 100—300 gépelt sor lehet. A pályázat beküldésének határideje: 1965. február 15. Az I. díj külföldi üdülés, a II díj kéthetes üdülés (esetleg családos), a III. díj húszkötetes kiskönyvtár, a IV—X. díj könyv-, illetve tárgyjutalom. Egy állítólagos sérelemről Dr. A. Gy. főrevizor, az egyik megyei tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi osztályán. Felettesei elégedettek munkájával, s a munkahelyén tanúsított magatartása ellen sincs kifogás. De vajon hogyan vélekedhetnek ügyfélként tanúsított magatartásáról azoknak a szerveknek a vezetői és dolgozói, akikkel lakásügyének intézése során kapcsolatba került? A tényállás röviden a következő: A. Gy-t ez év április 7-én felszólították, hogy a jogcím nélkül használt szolgálati lakást hagyja el. Ugyanakkor részére a családi helyzetét és az akkor vele együttlakó családtagok számát fgyelembe véve — a kétszobás lakás helyett egy egyszoba összkomfortos lakást ajánlottak fel. Ugyancsak lehetővé tették, hogy tőle törvényesen elvált felesége, akivel együtt lakott a szolgálati lakásban, szintén megfelelő lakást kapjon. A. Gy. a cserelakást elfogadta, de különböző — nem is mindig az ő hibájából adódó — okok miatt még novemberben sem bonyolították le a lakáscserét. Időközben azonban családtagjai száma megnőtt, mert második felesége és a korábban is vele lakó édesapja mellett vidékről magához vette 81 éves nagyszülőjét is. Most azzal érvel, hogy a felajánlott és általa írásban is elfogadott lakás nem felel meg családjának és felháborodottan tiltakozik a kilátásba helyezett kényszerintézkedés ellen. Holott azzal, hogy a szolgálati lakás kiürítésére kapott felszólítást követően lakásába újabb családtagot fogadott, maga teremtett olyan helyzetet, amely akadályozta átköltöztetését a felajánlott cserelakásba. A. Gy. »sérelmének« orvoslása érdekében több szervet is megkeresett, a jogsegély iránti kérelmét szerkesztőségünkhöz is eljuttatta. Szívesen segítettünk volna panaszának orvoslásában, ha az ügyét intéző állami szervek valóban törvénysértést követtek volna el. De nem ez a helyzet. A. Gy. az önmaga által teremtett nehézségek miatt másokat okol, az eljáró szerveket törvénysértéssel vádolja és a közösségre szeretné hárítani a számára kedvezőnek vélt megoldás anyagi terheit. Ilyen eljárás a lakásügyi jogszabályok útvesztőiben kevésbé jártas állampolgárnak sem válnék dicsőségére, de különösen elmarasztalandó magatartás ez A. Gy.-nél, aki a tanácsapparátusban dolgozik. Dr. A. Gy.-nek — ugyanúgy, mint minden más állampolgárnak — társadalmunk széles körű jogokat biztosít. Ha az állampolgárok élnek a számukra biztosított panaszjog lehetőségével, akkor azt természetes jelenségnek, az állami szervek iránti bizalom megnyilvánulásának tekintjük. Azonban társadalmunk azt is megkívánja, hogy az állampolgárok is betartsák a jogszabályokat, cselekedeteikben azt figyelembe vegyék. A jogszabályok, s a szocialista erkölcsi normák azt igénylik, hogy ne akarjuk az egyéni érdekeket a társadalmi érdekek rovására érvényesíteni. Az ilyen törekvést kötelességszerűen meghiúsító állami szerveket nem lehet törvénysértéssel vádolni. S ez utóbbi miatt szólunk A. Gy. ügyéről. (kas.) A vállalati kooperáció vagy „kéz kezet mos” kapcsolatok A Polgári Törvénykönyv és a tervszerződésekről szóló jogszabály előírja, hogy a szocialista szervezeteknek tervszerződéseket kell kötniök. Mind a tervszerződés megkötéséhez, mind azoknak teljesítéséhez a vállalatok szoros kooperációra vannak kötelezve. Ugyancsak előírja a jogszabály, hogy a szerződésszegő féllel szemben a másik félnek kötbér, szavatossági, kártérítési stb. igényt kell érvényesítenie a döntőbizottság előtt. Ez az igényérvényesítés, amelynek célja a szerződésszerű teljesítés kikényszerítése, illetőleg a felelősség érvényesítése a szerződésszegő féllel szemben, ugyancsak a kooperációhoz tartozik. A vállalatok túlnyomó része azonban az igényérvényesítést nem kooperációnak, hanem kellemetlenkedésnek érzi és ennek megfelelően is reagál rá. Ez vezet egyebek között a kooperáció elítélendő formájának, a »kéz kezet mos« együttműködésnek a kialakulásához. Mit jelent ez? Azt, hogy a vállalatok egymás hibáit takargatják azon az alapon, hogy »jobb hallgatni, a hibát nem bolygatni, mert legközelebb majd az én hibáimat teregetik ki«. Vagy »jobb, ha nem piszkálom, mert legközelebb azzal fizet vissza, hogy nem hajlandó szerződést kötni, vagy a teljesítésnél kidobja a nevemet a kalapból« stb. Ha a Polgári Törvénykönyvnek arra a redelkezésére gondolunk, amely szerint a társadalmi tulajdon védelme érdekében az állami vállalatoknak fokozott gondossággal kell eljárniok, nem szorul bővebb magyarázatra az effajta »kooperáció« káros volta. A »kéz kezet mos« jelenségével találkozni az állami és a tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatoknál egyaránt. A döntőbizottság tapasztalatai szerint még egyes felügyeleti szervek is hajlamosak arra, hogy takargassák a szerződésszegő vállalatok hibáit. Korábban a döntőbizottságok tanácsi beszámolóin nem egyszer lehetett hallani, hogy valamelyik felügyeleti oszály védte a hibás terméket szolgáltató vállalatát, nagy igyekezettel magyarázta a szerződésszegés »objektív okait«. Előfordulnak olyan tanácsi igazolások is, amelyek megerősítették a vállalat védekezését. A döntőbizottságok által végzett helyszíni ellenőrzések azt mutatják, hogy — az előbb említett szemléletből kiindulva — például egyes szövetkezetek a lakosság szempontjából elsőrendű fontosságú sütőipari termékek hibás vagy késedelmes szállítása esetében sem érvényesítenek igényt. Különösen nagyfokú az elnézés az igényérvényesítésnél, a községek által megrendelt beruházásoknál. Egyik dél-magyarországi megyénkben hét községben és egy járásban folytatott közös vizsgálatot a tanács szervezési és gazdasági osztálya, valamint a döntőbizottság és megállapították, hogy sok esetben nem érvényesítik a hibás vagy késedelmes építőipari munkával kapcsolatos igényeket. Az egyik községben a döntőbizottság elrendelte, hogy az építtető község adja be a keresetét és bocsássa rendelkezésre az eljáráshoz szükséges adatokat. A község azonban a döntőbizottsági meghagyást nem teljesítette, csak a megyei főügyészség közbelépésére adta be a keresetet. Sokszor előfordult, hogy a kötbérigényt csak akkor érvényesítik, amikor az már elévült. Az egyik megvizsgált községben pedig az iskola bővítésével kapcsolatos építési szerződésben az építtető azzal a feltétellel mondta fel a szerződését, hogy a kivitelező eltekint a kötbérigénytől. A kötbérigény érvényesítésének kölcsönös mellőzése adott esetben pillanatnyilag kedvező lehet ugyan mindkét félnek, hosszabb távon azonban a kivitelezési fegyelem lazulására, a tervbe vett beruházás későbbi üzembehelyezésére és az építő vállalatok amúgy is szűk kapacitásának indokolatlan lekötésére vezet. Bár a terv- és szerződési fegyelem általában erősödik, az igényérvényesítésnél még súlyos fogyatékosságok vannak. Ezek ellen egyrészt adminisztratív eszközökkel, másrészt szüntelen szerelő- és felvilágosító munkával kell harcolni. A vállalatoknak fel kell ismerniük, hogy az igényérvényesítés nem öncélú kellemetlenkedés, hanem a törvény által megkívánt kooperáció, a terv teljesítése és végeredményben a társadalmi tulajdon védelme, a javak gyarapítása érdekében. Dr. Majoros Richard Büszkeség — Látod, Itt nyi lettem!