Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-12 / 1. szám

Nagyobb feladatok -nagyobb lehetőségek Boldog új esztendőt! Az év­százados jókívánságok most is elhangzottak a hivatalokban, a munkahelyeken, a családok­ban. A posta most is sok tíz­ezer üdvözlő lapot továbbított, mint mindig, amikor az óév el­teltével új, dolgos-munkás esz­tendő következik. Az újév be­köszönte azonban az idén nem­csak az évek sorszámában je­lentett változást, hanem gazda­sági életünk egészében is. Há­romévi nagyszabású előkészí­tő munka után, január elsejé­vel, életbe lépett gazdaságirá­nyításunk új rendje, s ami ezer napig ezrek munkája volt csupán, most milliók cselekvő tevékenységének meghatáro­zója lett. Az elképzelés, a pon­ ■ tosan megfogalmazott forma ma már a mindennapok mun­kájában telítődik a nagyobb gazdasági sikerek tartalmával. A gazdaságirányítás új rend­je már a bevezetés előtt köz­üggyé vált. Nemcsak azok kí­sérték figyelemmel kibontako­zását, mind pontosabb megfo­galmazását, akik különben is közgazdasági érdeklődésűek, hanem mindenki, mert nyil­vánvalóvá vált már bevezetése előtt óriási hordereje. A reformról nemcsak ideha­za, hanem külföldön is sok szó esett az utóbbi években és nyilvánvalóan még több fog esni ezekben a hónapokban, amikor a gyakorlat próbájának első bizonyítékait produkálja. Sokan úgy vélik, hogy a re­form, mivel eltér az egykoron szükséges túlzott központosí­tástól, mert nagyobb teret en­ged a gazdálkodó egységek önállóságának, mert jobban fi­gyelembe veszi az érték- és a piaci viszonyokat, valamifé­le engedményt jelent a kapi­talizmusnak. Nem így van. A szocialista ipar hadállásaiból semmit fel nem adunk, az ál­lam szilárdan kezében tartja azokat az eszközöket, termelő berendezéseket, amelyek jobb fel-, illetve kihasználása a leg­főbb célja a gazdaságirányítás­ban bekövetkezett változásnak. Ez a reform ízig-vérig szocia­lista, marxista—leninista re­form. Hatására, okos, ésszerű felhasználásával tovább szi­lárdulnak azok az alapok, ame­lyek lehetővé tették bevezeté­sét, amelyek biztosítják sike­rét. A reform bevezetésének idő­pontja egybeesik gazdasági életünk újabb sikereivel. Már 1966-ban óriási lendületet adott a termelő munkának a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa tiszteletére kibontakozott, széles tömege­ket megmozgató, hatalmas si­kereket felmutató kongresszu­si verseny. Ennek lendületét, munkasikereit tovább fejlesz­tette az 1967-ben tömegmozga­lommá vált jubileumi verseny, amelynek eredményeivel a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulóját ün­nepelték a magyar dolgozók. Mindez, és a felkészülés a re­formra, az új lehetőségek kuta­tása, az önállóság próbálgatása tette lehetővé a népgazdaság fejlődésének meggyorsítását. A nemzeti jövedelem várhatólag 5,6 százalékkal, az ipari ter­melés 8 százalékkal emelke­dett tavaly, s mindkettő növe­kedése előzetes számítások sze­rint meghaladta a tervben elő­irányzottat. Ezekre az eredményekre építve dolgozták ki az idei népgazdasági tervet. Ez egy do­logban alapvetően eltér az ezt megelőző évi tervektől. A terv megvalósítása ugyanis a gáz­gazdaságirányítás új rendsze­rének megfelelően, nem terv­­utasításokkal és­­lebontással­', hanem mindenekelőtt közgaz­dasági szabályzó eszközzel tör­ténik. A népgazdasági terv az idén a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos növekedésével szá­mol, s beruházásokra 57—58 milliárd forintot fordítunk. Az ipari termelés a tavalyihoz ké­pest a terv szerint 5—7 száza­lékkal növekszik, s mint a ter­vet ismertető közlemény meg­állapítja: »A fejlődést elsősor­ban a termelés lehetőségei, va­lamint a várható kereslet és kí­nálat közgazdasági eszközzel szabályozott kölcsönhatásai alakítják átlagos időjárást feltételezve, a mezőgazdaság termelése 3—4 százalékkal lesz magasabb az 1967. évinél. A külkereskedelemben 8—9 szá­zalékos növekedéssel számol a terv. Tovább emelkedik az életszínvonal. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 3—4 százalékkal növekszik, az egy keresőre ju­tó reálbér pedig másfél-két százalékkal. A tervek szerint 61 ezer család költözhet új ott­honba ebben az esztendőben. Az új gazdasági mechaniz­mus céljainak megvalósításá­ban jelentős szerepük van az államhatalmi és államigazga­tási szerveknek. A területi gaz­daságpolitikai célok megvaló­sításához nagyobb önállóságot kaptak a tanácsok és fokozó­dott érdekeltségük a terület fejlesztésében. Ez lehetővé te­szi, hogy jobban alkalmazkod­janak a lakosság szükségletei­hez, mind magasabb színvona­lú legyen az egészségügyi, szo­ciális, kulturális ellátás, fej­lődjék a tanácsi ipar, építő­ipar, a kereskedelem munká­ja. A tanácstagok s a szakigaz­gatási szervek dolgozói politi­kailag felelősek választóik és a felsőbb állami szervek előtt azért, hogy a gazdaságirányí­tás reformja a párt és a kor­mány alapelveinek megfele­lően valósuljon meg az élet­ben. Ez nem nélkülözheti a vá­lasztók és a tanácstagok a ta­nácsapparátus és az ügyfelek őszinte, emberi kapcsolatát. A gazdaságirányítás új rend­jében bizonyos fokig megvál­toztak a szakszervezetek fel­adatai, növekedett felelőssé­gük, kiterjedt jogkörük. A gaz­daságirányítás új rendszerében a szakszervezeteknek fontos feladata a dolgozók mozgósítá­sa a feladatok legoptimálisabb megoldására. Segíteniük kell a szakszervezeteknek, hogy a ve­zetők és a beosztottak között erősödjék a szocialista rend­szerre jellemző, a kölcsönös megbecsülésen alapuló emberi és munkakapcsolat. Az embe­reikről való gondoskodásban olyan légkört kell kialakítani, amely erősíti a szocialista rendszer iránti ragaszkodást. Az új Munka Törvénykönyve széles körű jogot és lehetőséget biztosít a szakszervezeteknek a dolgozók élet-, és munkakörül­ményeinek rendszeres javítá­sában. E feladatokat sokolda­lúan vitatta meg szakszerve­zetünk VI. kongresszusa is és az ott elfogadott határozat jó alapokat ad szakszervezeti szerveink hatékonyabb tam­-íráshhoZ. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egy­­időben széles körű fogyasztói árreformra is sor került. En­nek célja és feladata a terme­lői árak és a fogyasztói árak közelítése egymáshoz. E kér­déssel foglalkozott a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának december 11-i ülése is. Az ott elfogadott állásfoglalás erről megállapítja: »A szakszerveze­tek a tervezett árintézkedése­ket megfelelőeknek, helyesek­nek tartják, egyetértenek az­zal, hogy az állam hatósági, gazdaságpolitikai szabályozás­sal és a piac eszközeivel a jö­vőben is fenntartja az árszín­vonal alapvető stabilitását.­ Az idei esztendőben gazda­sági életünk minden pontján nagyobbak az ott dolgozók le­hetőségei. A lehetőségek növe­kedésével együtt azonban na­gyobb lesz a felelősség is. Nem­csak a vezetőké, hanem min­den dolgozóé is. Amikor meg­szűnnek a túlzott kötöttségek, amikor ott döntenek a felada­tok megoldásáról, ahol az a legjobban, a leghatékonyabban dönthető el, minden dolgozó­nak hozzá kell adnia a maga pluszát a fejlődést előrevivő vezetői elképzelésekhez. S nemcsak mindennapi munká­jával, hanem javaslataival, észrevételeivel is. A közalkalmazottak közül igen sokan közvetlenül is részt vettek az új gazdasági mecha­nizmus koncepciójának az élet­be való átültetéséhez szüksé­ges jogalkotási munkában, a jogszabályok kidolgozásában. A jogszabályok közzététele után pedig ki-ki a maga mun­katerületére vonatkozó új sza­bályok tanulmányozásával igyekezett minél alaposabban felkészülni az új feladatok végrehajtására. A Közalkalmazottak Szak­­szervezete központi vezetősége nevében kívánjuk minden köz­­alkalmazottnak, hogy az új esztendőben, jól sáfárkodva a lehetőségekkel, minden eddi­ginél sikeresebben tevékeny­sg essenek dolgozó népünk hasznára.. R. S. Világ proletárjai, egyesüljetek! B K­Ö­Z­A­L­KAÍ­­­M A­Z O­M­A­R S­Z­A­K­S­Z­E­R­V­E­Z­E­T É­M­EK­­Ö­Z­P­ON­­­I LA­P­J­A XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA 50 FILL. 1338. JANUÁR 12 A tanácsok idei beruházási feladatairól A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS új rendszerében a tanácsok beruházási, fejlesztési tevé­kenysége változatlanul igen jelentős a népgazdaság egé­sze, valamint a lakosság kom­munális, szolgáltatási, kultu­rális, egészségügyi és szociális igényeinek kielégítése szem­pontjából. Az 1968. évi taná­csi tervek arról tanúskodnak, hogy a tanácsok az idén is meg akarnak és meg is felel­nek majd a velük szemben támasztott igényeknek. Az idei tervek kidolgozásá­nál a tanácsok abból az alap­elvből indultak ki, hogy a ter­vek lehetőleg biztosítsák a harmadik ötéves terv eredeti céljainak megvalósítását. Ez a törekvésük lényegében siker­rel járt, annak ellenére, hogy az új gazdaságirányítási rend­szerben a tanácsi gazdaság fejlesztésének pénzügyi forrá­sai jelentős mértékben meg­változtak, átrendeződtek. A ta­nácsok 7,2 milliárd forintot kitevő ez évi fejlesztési alap­jából több mint 5,4 milliárd forint az állami hozzájárulás, a helyi források pedig valami­vel meghaladják az 1,6 milliár­­dot. Ebből az utóbbi­ összegből is mindössze 0,4 milliárd fo­rint a lakossági hozzájárulás, a többi kommunális adó, vál­lalati befizetés formájában ugyancsak állami forrásból származik. A 7,2 MILLIÁRD forintos tanácsi fejlesztési alap felelős­ségteljes és takarékos gazdál­kodás, jól szervezett és kellő hatásfokú beruházási tevé­kenység mellett elegendő lesz a tanácsok terveiben szereplő feladatok, fejlesztési célok megvalósításához. Az idén csaknem 15 ezer lakást építe­nek meg a tanácsok, a vízel­látásra és csatornázásra elő­irányzott összegekből pedig mintegy 40­ ezer lakást lehet hálózati vízzel ellátni. A taná­csok 1968-ban 440 iskolai tan­termet és 60 műhelytermet építenek. Csaknem 1600-zal emelkedik a kórházi ágyak száma, tovább javul a járóbe­teg-ellátás és folytatódik a vi­déki fogorvosi ellátás kiépíté­se. Mérsékelt ütemben, de to­vább javul az intézeti gondo­zásra szoruló öregek és más fogyatékosok szociális otthoni elhelyezésének a lehetősége is. A fejlesztési alapokban és a költségvetésben biztosított esz­közök együttes felhasználása azt eredményezi majd, hogy a közvetlen lakossági igényeket szolgáló kommunális ellátás színvonala a tavalyihoz képest 7,6 százalékkal, a helyi közle­kedés teljesítménye pedig 5,9 százalékkal emelkedik. Hason­ló arányokban fejlődik a ta­nácsi ipar, az építőipar ter­melése és a tanácsi kereskede­lem áruforgalma is. NEM ÁLLÍTHATJUK azon­ban, hogy a tanácsok 1968. évi fejlesztési tevékenysége, beru­házási feladatainak teljesítése mentes lesz a problémáktól. Nagy erőfeszítést igényel, hogy az eredeti tervben szereplő, de a véglegesből fedezet hiánya miatt kimaradt, nem kiemelt beruházások is lehetőleg teljes mértékben megvalósulhassa­nak. Ezek a beruházások egyenként viszonylag kis ösz­­szeget igényelnek, együttesen azonban jelentős volumenűek, megvalósításuk közvetlenül érinti a lakosság széles körét, ezért fontos tanácsi feladat az ehhez szükséges fedezet előte­remtése év közben. Ennek módszereit az ésszerű­ és taka­rékos gazdálkodásban, a haté­kony és jól szervezett beruhá­zási tevékenységben, a minél nagyobb hatásfokú, eredmé­nyes munkában lehet megta­lálni. A gazdaságirányítás új rend­szerében a tanácsi szolgáltató vállalatok fejlesztését — a sa­ját, vállalati források felhasz­nálása mellett — a tanácsok fejlesztési alapjából kell meg­oldani. Egyes iparágakban, mint például a textiltisztító iparban, előreláthatóan nem képződik annyi forrás, mint amennyi a feltétlenül szüksé­ges fejlesztéshez elegendő fe­dezetet biztosítana. Hasonló a helyzet a tanácsi sütőiparban is. E problémák megoldása a központi és a helyi szervek együttes erőfeszítéseit és ez utóbbiak jó munkáját igényli. A gazdaságirányítás új rend­szerében a végrehajtó bizott­ság kiemelkedő szerepet tölt be valamennyi szakterületen az ágazati politika megvaló­sításában, ehhez pedig tovább kell emelni az osztályok irá­nyításának színvonalát, fokoz­ni hatékonyságát és jól össze­hangolni a szakigazgatási szer­vek tevékenységét. A végre­hajtó bizottságoknak kell meg­teremteniük a megnövekedett feladatok sikeres végrehajtá­sának feltételeit a hivatali ap­parátusban. Ezt elősegíti a január else­jén életbe lépett új létszám- és béralapgazdálkodási rend­szer is. Ennek alapján a vég­rehajtó bizottságok az appa­rátuson belül — ágazati meg­kötöttség nélkül — ésszerű át­csoportosításokat hajthatnak végre, létszám- és béralap­­megtakarítást eszközölhetnek. Ezt a lehetőséget — körülte­kintő és megalapozott intéz­kedésekkel — egyebek között arra is célszerű felhasználni, hogy a beruházások, a fejlesz­tési célok megvalósításában leginkább érdekelt tervezési, műszaki apparátust megerő­sítsék, határozottan töreked­ve a további fejlődést gátló aránytalanságok, kirívó bérfe­szültségek csökkentésére. A LEHETŐSÉGEK tehát adottak az új esztendőben a tanácsok eredményes beruhá­zási, fejlesztési tevékenységé­hez, s azok kihasználásával, eredményre törő, jó munkával biztosítható az idei tervek si­keres teljesítése. (F. O.) Új bérgazdálkodási rendszer a költségvetési szerveknél 1968-ban­ a költségvetési szerveknél új­­ gazdálkodási szabályok lépnek életbe. Új szabályok érvényesülnek a bérgazdálkodásban is. Bővül a bérgazdálkodó szervek hatás­köre a béralap felhasználásá­ban és a foglalkoztathatóak számának, valamint a foglal­koztatás módjának­­ meghatá­rozásában. A költségvetési szervek lét­számát, a béralapot, a bér­alapba tartozó előirányzato­kat ez ideig központilag hatá­rozták meg. Utóbbiak belső összetételét a költségvetési szerv saját elhatározásával nem változtathatta meg.. A munkaerők foglalkoztatásának módját is központilag írták elő, holott a gazdálkodó szer­vek tájékozottabbak voltak, hogy adott esetben a dolgozó­nak határozatlan vagy határo­zott időtartamra, illetőleg na­pi teljes vagy nem teljes mun­kaidő mellett, munkaviszony­ban vagy megbízási jogvi­szonyban való foglalkoztatása gazdaságosabb-e. A béralapban folyamatosan keletkező bérmegtakarítások zömét eddig nem lehetett fel­használni, holott azokat a fel­adatok eredményesebb ellátá­sára szolgáló anyagi ösztön­zésre, vagy egyéb helyi bér­kérdés rendezésére lehetett volna fordítani. Az új gazdálkodási rend­szerre való áttérés időszerűvé tette az említett fogyatékossá­gok felszámolását. Az új bér­gazdálkodási rendszer az 1967. évivel szemben — a bérgazdálkodási hatáskör, — a béralap felhasználása, va­lamint­­ a fog­alkoztatható munka­erők számának és a foglalkozta­tás módjának meghatározása te­kintetében tartalmaz jelentősebb változtatást. A költségvetési szerveknél nincs egységes bérrendszer. Az összlétszámnak több mint a felénél alsó- és felsőhatáros bérrendszert, a többinél folya­matos előlépésen alapuló bér­rendszert alkalmaznak. Az előbbinél a munkabérek meg­állapítását a személyes tulaj­donságok (rátermettség, felké­szültség, szakmai tapasztalat) mérlegelése befolyásolja, az utóbbinál a szolgálati idő, az iskolai végzettség határozza meg a munkabér nagyságát. Minthogy az új bérgazdálko­dás alapja a költségvetésben jóváhagyott béralap, a gazdál­kodásnál ezt a béralapot kell betartani. Olyan bérrendszer mellett, amely rugalmasan te­szi lehetővé a bérek megálla­pítását, egyszerűbben betart­ható a béralap, mint annál a bérrendszernél, amelynél tár­gyi tényezők kötelező elisme­résével megállapított munka­bérek folytán béralaptúllépés is előfordulhat. Ez utóbbi eset elkerülésére célszerűbb az érintett szervek összevont bér­alapjával való gazdálkodás, amely azt jelenti, hogy nem minden szerv részére indokolt bérgazdálkodási jogkört bizto­sítani. A bérrendszerek mellett az is meghatározhatja a bérgaz­dálkodási jogkör megállapítá­sát, hogy a szerv rendelke­zik-e olyan pénzügyi vagy egyéb adminisztrációs szerve­zettel, amely hivatott lehet in­tenzívebb gazdálkodás folyta­tására. Az új bérgazdálkodás kétségtelenül nagyobb körül­tekintést, a szükségletek ala­posabb felmérését, a pénzügyi eszközök rugalmas felhaszná­lására irányuló felkészültséget igényel. Ezért az új bérgaz­dálkodásra csak azoknál a szerveknél érdemes áttérni, amelyeknél az említett adott­ságok fennáll­anak, s az érvé­nyes bérrendszer sem gátolja az új bérgazdálkodás megva­lósítását. A bérgazdálkodási jogkört a minisztériumok felügyelete alá tartozó költségvetési szervek­nél a minisztérium állapítja meg, a tanácsok vonatkozásá­ban pedig a tanácsok költség­­vetési rendszerének szabályo­zásáról szóló külön jogszabály intézkedik. A tanácsoknál a bérgazdál­kodási hatáskör az alábbiak szerint alakul: a tanács szakigazgatási szervei dolgozóinak összevont béralapjá­val a végrehajtó bizottság, a tanács szakigazgatási szervei felügyelete alá tartozó költségve­tési szervek, intézmények össze­vont béralapjával — a végrehajtó bizottság által átruházott hatás­körben — az ágazatilag iletékes szakigazgatási szerv, a községi tanács béralapjával, a járási béralaptól elkülönítve — a községi tanács végrehajtó bi­zottságának meghallgatásával — a járási tanács végrehajtó bizott­sága gazdálkodik. A bérgazdálkodást a tanács szintjén a pénzüér osztály fogja össze. A fővárosi, a me­g folytatás a 2. oldalon) A kultúra új bástyája Esztergomban A közel­múltban avatták Esztergomban az új városi könyvtárat. Jelenleg 28 000 kötet az állománya, de a tervek szerint ezt 50 000-re gyarapítják. Egyik képünk a könyvtár épületét, a másik meg az új létesítmény buzgó olvasóit mutatja be.

Next