Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-12 / 1. szám
Nagyobb feladatok -nagyobb lehetőségek Boldog új esztendőt! Az évszázados jókívánságok most is elhangzottak a hivatalokban, a munkahelyeken, a családokban. A posta most is sok tízezer üdvözlő lapot továbbított, mint mindig, amikor az óév elteltével új, dolgos-munkás esztendő következik. Az újév beköszönte azonban az idén nemcsak az évek sorszámában jelentett változást, hanem gazdasági életünk egészében is. Háromévi nagyszabású előkészítő munka után, január elsejével, életbe lépett gazdaságirányításunk új rendje, s ami ezer napig ezrek munkája volt csupán, most milliók cselekvő tevékenységének meghatározója lett. Az elképzelés, a pon ■ tosan megfogalmazott forma ma már a mindennapok munkájában telítődik a nagyobb gazdasági sikerek tartalmával. A gazdaságirányítás új rendje már a bevezetés előtt közüggyé vált. Nemcsak azok kísérték figyelemmel kibontakozását, mind pontosabb megfogalmazását, akik különben is közgazdasági érdeklődésűek, hanem mindenki, mert nyilvánvalóvá vált már bevezetése előtt óriási hordereje. A reformról nemcsak idehaza, hanem külföldön is sok szó esett az utóbbi években és nyilvánvalóan még több fog esni ezekben a hónapokban, amikor a gyakorlat próbájának első bizonyítékait produkálja. Sokan úgy vélik, hogy a reform, mivel eltér az egykoron szükséges túlzott központosítástól, mert nagyobb teret enged a gazdálkodó egységek önállóságának, mert jobban figyelembe veszi az érték- és a piaci viszonyokat, valamiféle engedményt jelent a kapitalizmusnak. Nem így van. A szocialista ipar hadállásaiból semmit fel nem adunk, az állam szilárdan kezében tartja azokat az eszközöket, termelő berendezéseket, amelyek jobb fel-, illetve kihasználása a legfőbb célja a gazdaságirányításban bekövetkezett változásnak. Ez a reform ízig-vérig szocialista, marxista—leninista reform. Hatására, okos, ésszerű felhasználásával tovább szilárdulnak azok az alapok, amelyek lehetővé tették bevezetését, amelyek biztosítják sikerét. A reform bevezetésének időpontja egybeesik gazdasági életünk újabb sikereivel. Már 1966-ban óriási lendületet adott a termelő munkának a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa tiszteletére kibontakozott, széles tömegeket megmozgató, hatalmas sikereket felmutató kongresszusi verseny. Ennek lendületét, munkasikereit tovább fejlesztette az 1967-ben tömegmozgalommá vált jubileumi verseny, amelynek eredményeivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünnepelték a magyar dolgozók. Mindez, és a felkészülés a reformra, az új lehetőségek kutatása, az önállóság próbálgatása tette lehetővé a népgazdaság fejlődésének meggyorsítását. A nemzeti jövedelem várhatólag 5,6 százalékkal, az ipari termelés 8 százalékkal emelkedett tavaly, s mindkettő növekedése előzetes számítások szerint meghaladta a tervben előirányzottat. Ezekre az eredményekre építve dolgozták ki az idei népgazdasági tervet. Ez egy dologban alapvetően eltér az ezt megelőző évi tervektől. A terv megvalósítása ugyanis a gázgazdaságirányítás új rendszerének megfelelően, nem tervutasításokkal éslebontással', hanem mindenekelőtt közgazdasági szabályzó eszközzel történik. A népgazdasági terv az idén a nemzeti jövedelem 5—6 százalékos növekedésével számol, s beruházásokra 57—58 milliárd forintot fordítunk. Az ipari termelés a tavalyihoz képest a terv szerint 5—7 százalékkal növekszik, s mint a tervet ismertető közlemény megállapítja: »A fejlődést elsősorban a termelés lehetőségei, valamint a várható kereslet és kínálat közgazdasági eszközzel szabályozott kölcsönhatásai alakítják átlagos időjárást feltételezve, a mezőgazdaság termelése 3—4 százalékkal lesz magasabb az 1967. évinél. A külkereskedelemben 8—9 százalékos növekedéssel számol a terv. Tovább emelkedik az életszínvonal. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 3—4 százalékkal növekszik, az egy keresőre jutó reálbér pedig másfél-két százalékkal. A tervek szerint 61 ezer család költözhet új otthonba ebben az esztendőben. Az új gazdasági mechanizmus céljainak megvalósításában jelentős szerepük van az államhatalmi és államigazgatási szerveknek. A területi gazdaságpolitikai célok megvalósításához nagyobb önállóságot kaptak a tanácsok és fokozódott érdekeltségük a terület fejlesztésében. Ez lehetővé teszi, hogy jobban alkalmazkodjanak a lakosság szükségleteihez, mind magasabb színvonalú legyen az egészségügyi, szociális, kulturális ellátás, fejlődjék a tanácsi ipar, építőipar, a kereskedelem munkája. A tanácstagok s a szakigazgatási szervek dolgozói politikailag felelősek választóik és a felsőbb állami szervek előtt azért, hogy a gazdaságirányítás reformja a párt és a kormány alapelveinek megfelelően valósuljon meg az életben. Ez nem nélkülözheti a választók és a tanácstagok a tanácsapparátus és az ügyfelek őszinte, emberi kapcsolatát. A gazdaságirányítás új rendjében bizonyos fokig megváltoztak a szakszervezetek feladatai, növekedett felelősségük, kiterjedt jogkörük. A gazdaságirányítás új rendszerében a szakszervezeteknek fontos feladata a dolgozók mozgósítása a feladatok legoptimálisabb megoldására. Segíteniük kell a szakszervezeteknek, hogy a vezetők és a beosztottak között erősödjék a szocialista rendszerre jellemző, a kölcsönös megbecsülésen alapuló emberi és munkakapcsolat. Az embereikről való gondoskodásban olyan légkört kell kialakítani, amely erősíti a szocialista rendszer iránti ragaszkodást. Az új Munka Törvénykönyve széles körű jogot és lehetőséget biztosít a szakszervezeteknek a dolgozók élet-, és munkakörülményeinek rendszeres javításában. E feladatokat sokoldalúan vitatta meg szakszervezetünk VI. kongresszusa is és az ott elfogadott határozat jó alapokat ad szakszervezeti szerveink hatékonyabb tam-íráshhoZ. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidőben széles körű fogyasztói árreformra is sor került. Ennek célja és feladata a termelői árak és a fogyasztói árak közelítése egymáshoz. E kérdéssel foglalkozott a Szakszervezetek Országos Tanácsának december 11-i ülése is. Az ott elfogadott állásfoglalás erről megállapítja: »A szakszervezetek a tervezett árintézkedéseket megfelelőeknek, helyeseknek tartják, egyetértenek azzal, hogy az állam hatósági, gazdaságpolitikai szabályozással és a piac eszközeivel a jövőben is fenntartja az árszínvonal alapvető stabilitását. Az idei esztendőben gazdasági életünk minden pontján nagyobbak az ott dolgozók lehetőségei. A lehetőségek növekedésével együtt azonban nagyobb lesz a felelősség is. Nemcsak a vezetőké, hanem minden dolgozóé is. Amikor megszűnnek a túlzott kötöttségek, amikor ott döntenek a feladatok megoldásáról, ahol az a legjobban, a leghatékonyabban dönthető el, minden dolgozónak hozzá kell adnia a maga pluszát a fejlődést előrevivő vezetői elképzelésekhez. S nemcsak mindennapi munkájával, hanem javaslataival, észrevételeivel is. A közalkalmazottak közül igen sokan közvetlenül is részt vettek az új gazdasági mechanizmus koncepciójának az életbe való átültetéséhez szükséges jogalkotási munkában, a jogszabályok kidolgozásában. A jogszabályok közzététele után pedig ki-ki a maga munkaterületére vonatkozó új szabályok tanulmányozásával igyekezett minél alaposabban felkészülni az új feladatok végrehajtására. A Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetősége nevében kívánjuk minden közalkalmazottnak, hogy az új esztendőben, jól sáfárkodva a lehetőségekkel, minden eddiginél sikeresebben tevékenysg essenek dolgozó népünk hasznára.. R. S. Világ proletárjai, egyesüljetek! B KÖZALKAÍM AZ OMAR SZAKSZERVEZET ÉMEKÖZPONI LAPJA XXI. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA 50 FILL. 1338. JANUÁR 12 A tanácsok idei beruházási feladatairól A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS új rendszerében a tanácsok beruházási, fejlesztési tevékenysége változatlanul igen jelentős a népgazdaság egésze, valamint a lakosság kommunális, szolgáltatási, kulturális, egészségügyi és szociális igényeinek kielégítése szempontjából. Az 1968. évi tanácsi tervek arról tanúskodnak, hogy a tanácsok az idén is meg akarnak és meg is felelnek majd a velük szemben támasztott igényeknek. Az idei tervek kidolgozásánál a tanácsok abból az alapelvből indultak ki, hogy a tervek lehetőleg biztosítsák a harmadik ötéves terv eredeti céljainak megvalósítását. Ez a törekvésük lényegében sikerrel járt, annak ellenére, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a tanácsi gazdaság fejlesztésének pénzügyi forrásai jelentős mértékben megváltoztak, átrendeződtek. A tanácsok 7,2 milliárd forintot kitevő ez évi fejlesztési alapjából több mint 5,4 milliárd forint az állami hozzájárulás, a helyi források pedig valamivel meghaladják az 1,6 milliárdot. Ebből az utóbbi összegből is mindössze 0,4 milliárd forint a lakossági hozzájárulás, a többi kommunális adó, vállalati befizetés formájában ugyancsak állami forrásból származik. A 7,2 MILLIÁRD forintos tanácsi fejlesztési alap felelősségteljes és takarékos gazdálkodás, jól szervezett és kellő hatásfokú beruházási tevékenység mellett elegendő lesz a tanácsok terveiben szereplő feladatok, fejlesztési célok megvalósításához. Az idén csaknem 15 ezer lakást építenek meg a tanácsok, a vízellátásra és csatornázásra előirányzott összegekből pedig mintegy 40 ezer lakást lehet hálózati vízzel ellátni. A tanácsok 1968-ban 440 iskolai tantermet és 60 műhelytermet építenek. Csaknem 1600-zal emelkedik a kórházi ágyak száma, tovább javul a járóbeteg-ellátás és folytatódik a vidéki fogorvosi ellátás kiépítése. Mérsékelt ütemben, de tovább javul az intézeti gondozásra szoruló öregek és más fogyatékosok szociális otthoni elhelyezésének a lehetősége is. A fejlesztési alapokban és a költségvetésben biztosított eszközök együttes felhasználása azt eredményezi majd, hogy a közvetlen lakossági igényeket szolgáló kommunális ellátás színvonala a tavalyihoz képest 7,6 százalékkal, a helyi közlekedés teljesítménye pedig 5,9 százalékkal emelkedik. Hasonló arányokban fejlődik a tanácsi ipar, az építőipar termelése és a tanácsi kereskedelem áruforgalma is. NEM ÁLLÍTHATJUK azonban, hogy a tanácsok 1968. évi fejlesztési tevékenysége, beruházási feladatainak teljesítése mentes lesz a problémáktól. Nagy erőfeszítést igényel, hogy az eredeti tervben szereplő, de a véglegesből fedezet hiánya miatt kimaradt, nem kiemelt beruházások is lehetőleg teljes mértékben megvalósulhassanak. Ezek a beruházások egyenként viszonylag kis öszszeget igényelnek, együttesen azonban jelentős volumenűek, megvalósításuk közvetlenül érinti a lakosság széles körét, ezért fontos tanácsi feladat az ehhez szükséges fedezet előteremtése év közben. Ennek módszereit az ésszerű és takarékos gazdálkodásban, a hatékony és jól szervezett beruházási tevékenységben, a minél nagyobb hatásfokú, eredményes munkában lehet megtalálni. A gazdaságirányítás új rendszerében a tanácsi szolgáltató vállalatok fejlesztését — a saját, vállalati források felhasználása mellett — a tanácsok fejlesztési alapjából kell megoldani. Egyes iparágakban, mint például a textiltisztító iparban, előreláthatóan nem képződik annyi forrás, mint amennyi a feltétlenül szükséges fejlesztéshez elegendő fedezetet biztosítana. Hasonló a helyzet a tanácsi sütőiparban is. E problémák megoldása a központi és a helyi szervek együttes erőfeszítéseit és ez utóbbiak jó munkáját igényli. A gazdaságirányítás új rendszerében a végrehajtó bizottság kiemelkedő szerepet tölt be valamennyi szakterületen az ágazati politika megvalósításában, ehhez pedig tovább kell emelni az osztályok irányításának színvonalát, fokozni hatékonyságát és jól összehangolni a szakigazgatási szervek tevékenységét. A végrehajtó bizottságoknak kell megteremteniük a megnövekedett feladatok sikeres végrehajtásának feltételeit a hivatali apparátusban. Ezt elősegíti a január elsején életbe lépett új létszám- és béralapgazdálkodási rendszer is. Ennek alapján a végrehajtó bizottságok az apparátuson belül — ágazati megkötöttség nélkül — ésszerű átcsoportosításokat hajthatnak végre, létszám- és béralapmegtakarítást eszközölhetnek. Ezt a lehetőséget — körültekintő és megalapozott intézkedésekkel — egyebek között arra is célszerű felhasználni, hogy a beruházások, a fejlesztési célok megvalósításában leginkább érdekelt tervezési, műszaki apparátust megerősítsék, határozottan törekedve a további fejlődést gátló aránytalanságok, kirívó bérfeszültségek csökkentésére. A LEHETŐSÉGEK tehát adottak az új esztendőben a tanácsok eredményes beruházási, fejlesztési tevékenységéhez, s azok kihasználásával, eredményre törő, jó munkával biztosítható az idei tervek sikeres teljesítése. (F. O.) Új bérgazdálkodási rendszer a költségvetési szerveknél 1968-ban a költségvetési szerveknél új gazdálkodási szabályok lépnek életbe. Új szabályok érvényesülnek a bérgazdálkodásban is. Bővül a bérgazdálkodó szervek hatásköre a béralap felhasználásában és a foglalkoztathatóak számának, valamint a foglalkoztatás módjának meghatározásában. A költségvetési szervek létszámát, a béralapot, a béralapba tartozó előirányzatokat ez ideig központilag határozták meg. Utóbbiak belső összetételét a költségvetési szerv saját elhatározásával nem változtathatta meg.. A munkaerők foglalkoztatásának módját is központilag írták elő, holott a gazdálkodó szervek tájékozottabbak voltak, hogy adott esetben a dolgozónak határozatlan vagy határozott időtartamra, illetőleg napi teljes vagy nem teljes munkaidő mellett, munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban való foglalkoztatása gazdaságosabb-e. A béralapban folyamatosan keletkező bérmegtakarítások zömét eddig nem lehetett felhasználni, holott azokat a feladatok eredményesebb ellátására szolgáló anyagi ösztönzésre, vagy egyéb helyi bérkérdés rendezésére lehetett volna fordítani. Az új gazdálkodási rendszerre való áttérés időszerűvé tette az említett fogyatékosságok felszámolását. Az új bérgazdálkodási rendszer az 1967. évivel szemben — a bérgazdálkodási hatáskör, — a béralap felhasználása, valamint a fogalkoztatható munkaerők számának és a foglalkoztatás módjának meghatározása tekintetében tartalmaz jelentősebb változtatást. A költségvetési szerveknél nincs egységes bérrendszer. Az összlétszámnak több mint a felénél alsó- és felsőhatáros bérrendszert, a többinél folyamatos előlépésen alapuló bérrendszert alkalmaznak. Az előbbinél a munkabérek megállapítását a személyes tulajdonságok (rátermettség, felkészültség, szakmai tapasztalat) mérlegelése befolyásolja, az utóbbinál a szolgálati idő, az iskolai végzettség határozza meg a munkabér nagyságát. Minthogy az új bérgazdálkodás alapja a költségvetésben jóváhagyott béralap, a gazdálkodásnál ezt a béralapot kell betartani. Olyan bérrendszer mellett, amely rugalmasan teszi lehetővé a bérek megállapítását, egyszerűbben betartható a béralap, mint annál a bérrendszernél, amelynél tárgyi tényezők kötelező elismerésével megállapított munkabérek folytán béralaptúllépés is előfordulhat. Ez utóbbi eset elkerülésére célszerűbb az érintett szervek összevont béralapjával való gazdálkodás, amely azt jelenti, hogy nem minden szerv részére indokolt bérgazdálkodási jogkört biztosítani. A bérrendszerek mellett az is meghatározhatja a bérgazdálkodási jogkör megállapítását, hogy a szerv rendelkezik-e olyan pénzügyi vagy egyéb adminisztrációs szervezettel, amely hivatott lehet intenzívebb gazdálkodás folytatására. Az új bérgazdálkodás kétségtelenül nagyobb körültekintést, a szükségletek alaposabb felmérését, a pénzügyi eszközök rugalmas felhasználására irányuló felkészültséget igényel. Ezért az új bérgazdálkodásra csak azoknál a szerveknél érdemes áttérni, amelyeknél az említett adottságok fennállanak, s az érvényes bérrendszer sem gátolja az új bérgazdálkodás megvalósítását. A bérgazdálkodási jogkört a minisztériumok felügyelete alá tartozó költségvetési szerveknél a minisztérium állapítja meg, a tanácsok vonatkozásában pedig a tanácsok költségvetési rendszerének szabályozásáról szóló külön jogszabály intézkedik. A tanácsoknál a bérgazdálkodási hatáskör az alábbiak szerint alakul: a tanács szakigazgatási szervei dolgozóinak összevont béralapjával a végrehajtó bizottság, a tanács szakigazgatási szervei felügyelete alá tartozó költségvetési szervek, intézmények összevont béralapjával — a végrehajtó bizottság által átruházott hatáskörben — az ágazatilag iletékes szakigazgatási szerv, a községi tanács béralapjával, a járási béralaptól elkülönítve — a községi tanács végrehajtó bizottságának meghallgatásával — a járási tanács végrehajtó bizottsága gazdálkodik. A bérgazdálkodást a tanács szintjén a pénzüér osztály fogja össze. A fővárosi, a meg folytatás a 2. oldalon) A kultúra új bástyája Esztergomban A közelmúltban avatták Esztergomban az új városi könyvtárat. Jelenleg 28 000 kötet az állománya, de a tervek szerint ezt 50 000-re gyarapítják. Egyik képünk a könyvtár épületét, a másik meg az új létesítmény buzgó olvasóit mutatja be.