Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-12 / 1. szám

Új bérgazdálkodási rendszer a költségvetési szerveknél (folytatás az első oldalról) gyes, a megyei jogú városi ta­nácsoknál a pénzügyi, a szak­­igazgatási szerv az említett te­vékenységét a munkaügyi osz­tály bevonásával látja el. A béralap felhasználási jog­kör új szabályozásának meg­felelően a bér- és bérjellegű járandóságokat — néhány ki­vételével — az ún. »Béralap­« rovaton irányozzák elő. Tehát a munkaviszony alapján ellá­tott feladatokért fizetett mun­­kabéreket — függetlenül a foglalkoztatás módjától és tar­talmától — egy rovaton kell előirányozni, ami rugalmasab­bá teszi felhasználásukat. Nem a béralapban irányozzák elő azokat a járandóságokat, ame­lyekkel összefüggő feladatokat általában nem munkaviszony­ban láthatnak el, illetve amely feladatoknak munkaviszony­ban való ellátása nem lenne gazdaságos (például az igaz­ságügyi szakértői tevékenység — néhány állandó szakértő esetét kivéve). Az új tartalommal megsza­bott béralap felhasználása, il­letőleg azon belül az egyes előirányzatok megváltoztatása a bérgazdálkodásra kijelölt szerv hatáskörébe tartozik. A bérgazdálkodásra kijelölt költségvetési szerv részére a szabadabb bér­felhasználási jog a következőket jelenti: A KÖTELEZETTSÉGEK SZEMPONTJÁBÓL — a költségvetésben jóváha­gyott béralapot mindenképpen be kell tartani, — valamennyi bér- és bérjel­legű kiadást, amelyet a bér­alapban kellett előirányozni, a béralapból kell folyósítani, — olyan jogcímen, hogy a béralapba tartozó kiadásokra a béralap előirányzat nem nyújt kellő fedezetet, a béralapot más személyi, vagy dologi kiadás terhére, saját hatáskörben nem növelheti. A JOGOK TEKINTETÉBEN — a béremelésre, valamely pótlékra való jogosultság köré­nek bővítésére, a bérrendszer­ből eredő bérnövekedésre hasz­ná­hatják fel a bérfejlesztés cí­mén előirányzott összeget, a sze­mélyi változásokból eredő bér­megtakarítást, az álláshelyek tartós felszámolásával visszama­radó béreket, — a munkaerők számának nö­velésére használhatják fel az előzőkben említett megtakarítá­sokon fe­ül a túlmunkadíjazás­nál, a megbízási munkáknál fel­szabaduló bérekből keletkezett tartalékot, — határozott időtartamú alkal­mazásra, alkalmi munkák díja­zására, a túlmunka díjazására, a jutalomszabadságra küldöttek át­lagkeresetének biztosítására, ese­tenkénti bérprob­émák rendezé­sére lehet felhasználni a már említett megtakarításon felül mutatkozó tartalékokat. A bérgazdálkodó szervnek a jogok és kötelezettségek ér­vényesítésénél szem előtt kell tartania, hogy csak olyan mér­tékben vállalhat kötelezettsé­get amilyen mértékben azt a béralap a tárgyévre, valamint évi viszonylatban is lehetővé teszi. Olyan kötelezettség nem vállalható, amelynek követ­keztében — a szükségletek és a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök helytelen felmérésé­vel — a jóváhagyott béralap túllépésére kerülne sor. A rugalmasabb munkaerő foglalkoztatási jogkör az aláb­biakat jelenti: A JOGOK TEKINTETÉBEN — a béralapot betartva, a költ­ségvetés megállapításánál számí­tásba vett átlag­étszámmal szem­ben több, vagy kevesebb mun­kaerőt foglalkoztathat, — a napi teljes munkaidő he­lyett napi nem teljes munka­idővel, határozatlan idővel tör­ténő alkalmazás helyett határo­zott idővel, munkaviszony léte­sítése helyett megbízással fog­lalkoztathatja a munkaerőket. A KÖTELEZETTSÉGEK SZEMPONTJÁBÓL — a munkaerők számának nö­velésénél számolni kell a bér­­szint csökkenésével, ugyanakkor a dolgozók törvényes járandósá­gai nem csorbíthatók, — a munkaerők számának csökkentése esetén is el kell lát­ni hiánytalanul a szerv felada­tait. — az év közben jelentkező új feladatokhoz a fe­ügyeleti szerv­től megfelelő béralapot kell igé­nyelni a szükségletek biztosítá­sához, feladatmegszűnés esetén viszont javaslatot kell tenni a felügyeleti szervhez a feles­eges béralap zárolására, — egyes munkakörökben a foglalkoztatottak száma év köz­ben csak a felügyeleti szerv hoz­zájárulásával csökkenthető. Amennyiben a bérgazdálko­dásra kijelölt szerv az elmon­dottakat a béralap betartásá­val valósítja meg, a béralap­ban fel nem használt bérek­ből, a megbízási díjakat leszá­mítva, jutalmakat fizethet ki az eredményes munkában ki­tűnt dolgozóknak. Az életbelépő szabályok nagy feladatok elé állítják a gazdálkodó szerveket Ésszerű gazdálkodás mellett az eddigi­nél nagyobb lehetőség nyílik a munkaerők racionálisabb fog­lalkoztatására és anyagi ösz­tönzésük fokozására. Feltehető, hogy az új szabá­lyozás nem fog minden prob­lémát megoldani, s nem vár­ható, hogy minden területen hozzájárul a bérszint növelé­séhez. Az új rendelkezések azonban megadják a lehetősé­get a szabadabb gazdálkodás­hoz, s a szükségletek és a pénzügyi eszközök egyensú­lyának biztosítása mellett, a bér- és munkaerőtartalékok feltárásával jobb eredmények elérésére ösztönöznek. (S. J.) Szervező bizottság alakult a IV. Nemzetközi Szakmai Konferencia előkészítésére A Közalkalmazottak és Rokonszakmabeli Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi­­ Szövetsége IV. Nemzetközi Szakmai Konferenciájának előkészítésére — melyet ápri­­­­lis 8—13. között Budapesten tartanak meg — szervező bi­zottság alakult az öt szakma (közalkalmazott, helyiipar, egészségügy, posta-távközlés, bankok-hitelintézetek) szak­­szervezeteinek országos titká­raiból és a SZOT képviselőjé­ből. A szervező bizottság — melynek vezetését Kováts Ist­ván elvtárs, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetinek titkára látja el — koordinálja az öt szakszervezet előkészítő mun­káját, s a feladatok végrehaj­tásának megszervezésére ope­ratív bizottságot hozott létre. A bizottság nagy gondot fordít arra, hogy a tagságot kellően tájékoztassa a konferecia je­lentőségéről, napirendjeiről, lehetővé teszi a küldöttek köz­vetlen találkozását a hivata­lok, intézmények dolgozóival. A IV. Konferencia három közalkalmazott küldöttjét a januári központi vezetőségi ülésen választják meg. Pályázati díjak kiosztása A Magyar Jogász Szövetség, a Közalkalmazottak Szakszer­vezete, a Hazafias Népfront, a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége és a Budapesti Ügyvé­di Kamara által közösen 1967. évre meghirdetett pályázato­kat — Államjog, Államigazga­tási, Büntető- és Büntetőeljá­rási, Mezőgazdasági, és Terme­lőszövetkezeti, valamint Mun­kajogból — a Jogos­szövetség tudományos bizottsága a kiíró szervek megbízottaival együt­tesen elbírálta. Négyezer forintos első díjjal jutalmazta a »Munkavégzési kötelezettség« címén benyúj­tott »Labor per petuus« jeligé­jű pályamunkát, amelynek dr. Novák István, a miskolci Me­gyei Bíróság tanácsvezető bí­rója a szerzője. Ugyancsak 4000,5 forintos első díjjal jutalmazta a bíráló bizottság »A bizonyítékok ér­tékelése a fellebbezési eljárás­ban« címen benyújtott »A va­lóság megállapítása« jeligéjű pályamunkát, amelynek dr. Salamon Géza fővárosi fő­­ügyészségi ügyész a szerzője. Kettőezerötszáz forintos má­sodik díjban részesült »A vál­lalat igazgatójának utasítási joga és annak korlátai az új gazdasági mechanizmusban*" címen kidolgozott »Leukip­­pos« jeligéjű pályamunka, amelynek szerzője dr. Solt Kornél fővárosi bírósági bíró. Ezerötszáz forintos harmadik díjjal jutalmazta a bizottság »A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek gazdasági mellékte­vékenységének jogos kérdései« címen benyújtott »A szövetke­zetek ereje az emberekben van, jeligéjű pályamunkát, amelynek dr. Marik Dénes nyugdíjas ügyvéd (Gyula) a szerzője. A megyei földhivatal és a tsz-ek szoros együttműködése Somogyban Az átszervezett Megyei Föld­hivatal dolgozói november 7. tiszteletére felajánlották, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek munkáját talajhasznosítási és tájtermelési térképek készíté­sével segítik elő — négyszáz társadalmi munkaóra felhasz­nálásával. A felajánlás a te­rületi szövetségekbe tömörült termelőszövetkezetekkel kiépí­tendő kapcsolatot célozza. Kezdeményezésüket — első­ként — érthető örömmel fo­gadták a zamárdi Magyar Tenger­ész dolgozói, akik ta­pasztalatcserén látták vendé­gül az aparátus tömegszerve­zeti és hivatali vezetőit. Dr. Mohai László hivatal­­vezető üdvözölte a vendéglá­tókat. Tolmácsolta a Földhiva­tal felajánlását , a törekvést a szorosabb együttműködésre, az eredményesebb munkavég­zésre. Olasz Ferenc, a terme­lőszövetkezet elnöke válasz­beszédében ismertette a gaz­daság eredményeit, terveit, problémáit. Ezután házigaz­dák és vendégek — a baráti beszélgetés oldott légkörében — megtekintették a kétezer katasztrális hold területű ter­melőszövetkezet üzemegysé­geit, amelyek főként a Bala­­ton-part ellátására és export­ra rendezkedtek be. Bogár Miklós főagronómus vezetésével a kertészet ered­ményeivel ismerkedtek a láto­gatók, majd az állattenyész­tés megtekintése következett. A Földhivatal dolgozói ta­pasztalatokban gazdagodva folytatták útjukat a termelő­­szövetkezetben, majd uzsonna mellett elemezték a látotta­kat. Megerősödtek meggyőző­désükben: a legfrissebb adato­kat tartalmazó, jó üzemi tér­képek készítéséhez elengedhe­tetlen a helyszíni tapasztalat­­csere. A vendégek beszélgetéséből kitűnt, hogy a termőterületei hasznosításának szempontjá­ból nagy jelentőségű a szoros együttműködés, a közvetlen elvtársi kapcsolat kiépítése Vallató Géza Munkaér­őhelyzet az új mechanizmusban A munkaerőgazdálkodással összefüggő kérdések az utóbbi időben gyakran szerepeltek a különböző hivatalos fórumok tanácskozásain és vitatják a dolgozók egymás között is. A jövőben ugyanis a munkavi­szony megszüntetését nem korlátozzák merev szabályok, ugyanakkor sok vonatkozás­ban növekedtek a dolgozók jo­gai: több intézkedés biztosítja többek, között a törzsgárda tagjai, a nők és a fiatalok vé­delmét Az intézkedések annak az alapvető társadalmi érdeknek a következetes érvényesülését szolgálják, hogy a­ foglalkozta­tás minél teljesebb legyen. Ez pedig szükségessé teszi, hogy az illetékes szervek minden­kor számba vegyék a munka­képes népességet, előirányoz­zák az egyes népgazdasági ágazatokban a felhasználás volumenét, tervezzék az ifjú­ság képzését Hazánkban a munkaerő fog­lalkoztatásának színvonala vi­lágviszonylatban is igen ma­gas. Nálunk a munkaképes ko­rú férfiaknak csaknem 100 százaléka, a nőknek 70 száza­léka folytat kereső foglalko­zást, vagy tanul. Kétségtelen, hogy , bizonyos területeken szá­molni kell majd a foglalkoz­tatás csökkenésével, országos viszonylatban azonban nem kell ettől tartani. A harmadik ötéves tervben például a nem mezőgazdasági ágazatban mintegy 260 ezerrel nő a dol­gozók száma, míg a mezőgaz­daságban a várható csökkenés alig éri el a 80 ezer főt. A jövőben helyenként és esetenként szükségessé válik a munkaerő átcsoportosítása, számítani lehet a munkaerő bizonyos mérvű mozgására. Elsősorban azokat a dolgozó­kat kell más munkahelyre át­irányítani, akiknek tevékeny­sége a vállalat számára feles­leges. Ez az új helyzet termé­szetes velejárója, e nélkül nem biztosítható a megfele­lő, ésszerű foglalkozás. Köztu­domású, hogy korábban nem­egyszer a társadalom számára teljesen felesleges tevékeny­séggel bíztak meg egyeseket csupán azért, hogy az egyéb­ként ésszerű átcsoportosítást elkerüljék. Az átcsoportosítás történhet automatikusan, úgy, hogy a feleslegessé vált dolgozó saját maga keres új munkahelyet, de történhet szervezett átirá­nyítással is. Ez utóbbi esetben mindenkor érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az áthelye­zés a szocialista rendszer lé­nyegéből fakadó módon, a szocialista humánum jegyé­ben történjék. Számolni kell az általánosan Nem csökken a foglalkoztatottság Átcsoportosításra szükség van A csökkent munkaképességűek elhelyezésének gondjai Egy fővárosi kerület tapasztalatai kedvező kép, a munkaerőhely­zet egyensúlya mellett bizo­nyos problémákkal is. A prob­lémák akkor jelentkeznek el­sősorban, ha a munkaerő­­helyzetet egy-egy konkrét te­rületen elemezzük. Köztudo­mású például, hogy a megyék­ben, sőt a városokban is mennyire eltérőek egyes kerü­letek adottságai. Egyes terüle­teken a nőik foglalkoztatása, az idősek és a csökkent mun­kaképességűek munkába állí­tása, máshol a fiatalok képzé­se és elhelyezése jelent prob­lémát. A munkaerőszükséglet és fedezet összhangjának megte­remtése rendkívül összetett feladat és a megvalósulását szolgáló eszközök is igen vál­tozatosak. A területi munka­erőgazdálkodás kérdései is so­k irányúak. Van azonban ennek a munkának egy olyan fontos ága, a csökkent munkaképes­ségűek foglalkoztatásának szervezése, amelyről részlete­sebben is szólni kell. A tanácsoknak hosszú idő óta nem kis gondot jelent a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. A probléma nagyságának érzékeltetésére elegendő arra utalni, hogy a különböző ún. célvállalatok, szövetkezetek, valamint a szo­ciális foglalkoztatók 40 ezer csökkent munkaképességű sze­mélynek biztosítanak kereseti lehetőséget, csupán a Buda­pesti Kézműipari Vállalat csaknem 9 ezer csökkent mun­kaképességűt foglalkoztat. Hosszú ideig a tanácsok saját erőből voltak kénytelenek megoldani a csökkent munka­képességűek foglalkoztatásával kapcsolatos legfőbb gondokat. A közelmúltban született kor­­mán­yzati intézkedés kedve­zőbb feltételeket teremtett a csökkent munkaképességűek racionális foglalkoztatására, szükség esetén segélyezésére. A kormányintézkedés azonban csak a rendezés kereteit és le­hetőségeit teremtette meg, a végrehajtás a vállalatokon és a tanácsokon múlik. A budapesti XVI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága e kérdést­ olyan jelentősnek ítél­te, hogy a probléma megvizs­gálására ideiglenes bizottságot küldött ki. A vizsgálat során tíz vállalatnál és szövetkezet­nél ellenőrizték a foglalkoz­tatásról rendelkező jogszabá­lyok végrehajtását, felmérték a szociális foglalkoztató jelen­legi helyzetét és fejlesztésé­nek lehetőségeit. A vizsgálat megállapítása szerint a tíz egységnél a kizá­rólag csökkent munkaképes­ségűvel betölthető 379 munka­helyen mindössze 193 dolgozó tevékenykedik. A kedvezőtlen arányt nagyrészt az IKARUS- nál kialakult kedvezőtlen helyzet idézte elő, ahol a 277 biztosított munkahelyen csu­pán 102 csökkent munkaképes­ségű dolgozót foglalkoztatnak. A kedvezőtlen arány kialaku­lásának okaként a vizsgálat azt állapította meg, hogy a vállalatok a rendelet hatálya alá eső munkakörök betölté­sénél nem minden esetben jár­nak el körültekintően. Ha ugyanis saját üzemükben az adott munkakör betöltésére alkalmas csökkent munkaké­pességű dolgozót nem talál­nak, azt minden további tájé­kozódás nélkül teljes értékű munkaerővel töltik be. El nem hanyagolható körül­mény az is, hogy a rendelet­ben meghatározott munkakö­rök közül valamennyit kizáró­lag csökkent munkaképessé­gűvel betölteni aligha lehet. A műhelyek takarítása például, a sok gyaloglást igénylő kéz­besítői munka, az anyagraktá­rak kezelése esetenként jelen­tős fizikai megterhelést jelent, és ezért a csökkent munkaké­pességű dolgozók nem mindig tudnak eleget tenni a követel­ményeknek. Ennek tudható be, hogy az IKARUS-ban hat kéz­besítő közül csak egy, 39 mű­helytakarító közül csak öt, 86 raktáros és anyagkezelő közül pedig csak 20 csökkent mun­kaképességű. A csökkent munkaképessé­gű dolgozók foglalkoztatásá­nak szervezése igen jelentős, s bonyolult feladat, amit kizá­rólag hatósági úton, csak a hi­vatali apparátus közreműködé­sével megoldani nem lehet. Ez a munka csak az állami, a vál­lalati és a társadalmi szer­veink összefogásával, törekvé­seik és tevékenységük ered­ményes összehangolásával ve­zethet sikerre. M.­L Gazdag program • aktív kulturális élet a szegedi Juhász Gyula Művelődési Otthonban Szegeden élt és alkotott Mó­ra Ferenc, József Attila, Rad­nóti Miklós. Ilyen elődök nyo­mában kulturális életet ki­alakítani, s igényeket kielégí­teni nem könnyű feladat. A Közalkalmazottak Szakszerve­zete Juhász Gyula Művelődési Otthona ilyen körülmények között is — csaknem két év­tizede — eredményes, megbe­csült munkát végez. Az eredmények felsorolása azonban nem azt jelenti, mint­ha a vezetőség elégedett len­ne. Bátor kritikai hang ve­tette fel a fogyatékosságokat is és ez egyben bizonyítéka a jó szándéknak, hogy komoly erőfeszítéseket tesznek majd a város, s ezen belül a köz­­alkalmazottak kulturális igé­nyeinek még jobb kielégíté­sére. A választások után az eredményekről, a gondokról és a tervekről beszélgettünk Mihály József igazgatóval és Mison Gusztávval, a társadal­mi vezetőség elnökével. — Milyen eredményekre építhetik a jövendő terveket? — A tizenkétezer kötetes könyvtárra, amelynek csak­nem félezer állandó látogató­ja van, s ezeknek egyharma­­da közalkalmazott. A hírlap- és folyóiratolvasó klubra, amelyben másfél száz bel- és külföldi napi, heti, havi és egyéb lap között válogathat­nak az érdeklődők. Az Esz­perantó körre, amelynek he­tenként megtartott nyelvtan­folyamain, előadásain, klub­délutánjain mind több a résztvevő. A mintegy nyolc­van hallgatóval működő né­met nyelvtanfolyamokra, s a szervezés alatt álló orosz nyelvtanfolyamra. A TIT be­vonásával megrendezett isme­retterjesztő előadásokra, a Modern Színpad színvonalas előadásaira, a szakszervezetek itt működő megyei filmklub­jára — végül, de nem utolsó­sorban a hat évtizedes múlt­tal rendelkező Általános Mun­káskórusra, amely most nyer­te el a megtisztelő »Aranyfo­­kozat«-ot. E felsorolás csak éppen azo­kat az oszlopokat jelenti, ame­lyek közé a kitöltő falakat helyezik el, azokat a falakat, amelyek a Művelődési Otthon épületének életét teljessé te­szik. Ám, ha ilyen gazdag prog­rammal, bőséges kulturális élet lehetőségeivel rendelke­zik a Juhász Gyula Művelődé­si Otthon, mi az, amin még ja­vítani lehet és kell? Mik a to­vábbfejlesztés lehetőségei, amelyeket az új vezetőség cé­lul tűzött maga elé? Mindenekelőtt az, hogy a Művelődési Otthon a város egész lakosságának szolgálata mellett, fokozottabban váljék a közalkalmazottak kulturális életének centrumává. E téren ugyanis még akadnak gyenge­ségek. Jól látják ezt az otthon vezetői. Látják, hogy a Mo­dern Színpad együttesében összesen egyetlen olyan fiatal van, aki közalkalmazotti mun­katerületen dolgozik — a töb­bi egyetemi hallgató. Emiatt a színvonalas előadások láto­gatói sorában is inkább az egyetem fiatalságával talál­kozni, mint a közalkalmazotti fiatalabb és idősebb korsztály­­lyal. Kevés a kapcsolat a közal­kalmazotti szervek szakszerve­zeti bizottságaival is i­s, bi­zony az újonnan megválasztott vezetőségben is viszonylag kevés hely jutott a közalkal­mazott aktivistáknak. Hangsú­lyozni kell: akik a vezetőség­ben részt vesznek, mind lel­kes munkával bizonyították eddig is, hogy méltók a meg­nyilvánult bizalomra. De ta­lán módot kellett volna talál­ni a közalkalmazotti szervek — a tanács, az igazságügyi szervek stb. — szakszervezeti, kultúrfelelőseinek is a részvé­telre, s ezzel máris egy lépés­sel közelebb jutottak volna ahhoz, hogy a közalkalmazot­tak jobban magukénak érez­zék azt a kulturális intéz­ményt, amelynek kapuja felett a tábla azt hirdeti: Közalkal­mazottak Szakszervezete Ju­hász Gyula Művelődési Ottho­na . S vannak még olyan tárgyi nehézségek is, hogy a helyisé­gek egy részében »albérlők« vannak, s ez akadályozza a nyugdíjas klub rendszeres év­tét. Némi átalakításra is lenne szükség, hogy a meglevő he­lyiségeket jobban kihasznál­hassák. S vannak anyagi problémák is, amelyek részben az új gazdasági mechanizmus eddig s­zokatlan problémáiból adód­tak, s amit új szemlélettel kell megoldaniuk. Az eddigi eredmények és az a nagyfokú odaadás, a lelke­sedés, amit az egyes problé­mák felvetésénél tapasztal­tunk, azonban nem hagynak kétséget: megbirkóznak a gon­dokkal, a nehézségekkel. Ily módon a város kulturá­lis életének szolgálata mellett, fokozottan válik majd a sze­gedi közalkalmazottak kultu­rális életének valóságos ottho­nává is. (k. z.) A jó munkát bizonyító emléklap

Next