Közalkalmazott, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-08 / 1. szám
A tanácsi ügyintézés egyszerűsítésének hatása (Folytatás az első oldalról) A gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésére és az azóta eltelt időszakra általában az a jellemző, hogy hatályon kívül helyezték az elavult jogszabályokat, és hogy a tanácsoknál jelentős decentralizációs intézkedések történtek. A korábbi évekhez viszonyítva a hangulat és a hozzáállás megváltozott; ma már elvben senki sem tesz észrevételt a decentralizáció ellen és a gyakorlat is mind hatásosabbá válik. Jó példa erre a nagyközségek hatáskörének megállapítása; ezek hatásköre szinte eléri a járási jogú városokét. A decentralizációs intézkedéseknél mindinkább szem előtt kell tartani azt az eddig is követett irányelvet, hogy annyi feladatot bízzunk az alsóbb szervekre, amennyit az apparátus — az átvétel körüli időszak zökkenőit leküzdve — színvonalasan el tud látni. 1i Évente 14 millió ügy a tanácsoknál A decentralizációra, az ügyintézés egyszerűsítésére vonatkozóan említett kedvező helyzetet alátámasztja az a jelentés is, amelyet a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya a közelmúltban tett a kormánynak azoknak a javaslatoknak a sorsáról, amelyeket a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai 1988 végén kidolgoztak. A javaslatok egységesítése után mintegy 500 ügyfajtával foglalkoznak a tárcák. 170 javaslat nem volt realizálható, ezekről a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai indokolt értesítést kaptak. Elfogadtak a tárcák 329 javaslatot, ezeknek 48 százaléka nyolc hónap alatt jogszabállyal rendezést nyert. Ennek eredményeként számos hatáskör decentralizálására került sor, így például a gyámhatósági eljárásnál, a közületi szervek elhelyezésénél, az építési engedélyezési eljárásnál, az általános jövedelemadónál stb. A nagyközségek, az egyébként is községi hatáskörbe tartozó feladatokon kívül, mintegy 110 új, jelentős hatósági ügy eldöntését kapták meg. A decentralizáció erősödését mutatja az is, hogy 1989. év végével első fokon a községek 11 százalékában intézik az építési, 13 százalékában a munkaügyi, 20 százalékában a kereskedelmi és 21 százalékábart az ipari ügyeket. Mindennek kedvező hatása abban nyilvánul meg, hogy — a lakosság mind több ügyét intézheti a lakóhelyét, — egyszerűsödött, csökkent a belső adminisztráció, — növekedett az alsóbb szintű szervek önállósága, felelőssége. Az ügyintéző munka színvonalát mutatják az 1988-ban felvett államigazgatási statisztika adatai is. E szerint a tanácsi szervek évente írásban mintegy 14 millió üggyel foglalkoztak, amelyből 12 millió ügyben hoztak jogot vagy kötelezettséget megállapító határozatot. Az ügyek elintézése zömében az érintett dolgozók egyetértésével találkozik: a fellebbezések aránya 4,1 százalék. Érdemes megjegyezni, hogy a határozattal intézett összes ügyeknek 1,6 százalékában került megváltoztatásra az eredeti határozat, valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslatot is beleértve. Születésnapi ajándék a Kartográfiai Vállalatnak Új irodaház — Eredményes munkaverseny #5 Tizenötödik születésnapját a költözködés lazában köszönti a Kartográfiai Vállalat. Hosszú évek után végre saját otthonukba költöznek, a Bosnyák téri modern, nyolcszintes épületbe. Beszélgetésünket Szőllősi Endrével, a szakszervezeti bizottság titkárával és Thold Miklós munkaverseny-felelőssel még a szerelők szerszámainak csengése, a szállítómunkások hórukkja kíséri. Jó alkalom ez az évforduló, hogy rövid visszapillantást tegyünk az utóbbi másfél évtizedre — aminek eredményeiről egyébként a közelmúltban sikeres kiállításon számoltak be a Technika Háza termeiben. Tizenöt évvel ezelőtt kevesebben, mint százan dolgoztak a vállalatnál — most pedig több mint másfél ezren. Hazai és nemzetközi sikereik elismerése volt, hogy a múlt esztendőben megkapták az önálló exportjogot, amivel — minden jel szerint — ugyancsak jól sáfárkodtak. Most, hogy az új székházban korszerű nyomdát is kaptak, megalapozott remény van arra, hogy nyomdai kivitelben is állják majd a versenyt a legkényesebb igényű nyugati versenytársakkal. S ha már a versenyről esik szó, ne mulasszuk el az alkalmat, hogy szót ejtsünk a vállalatnál eredményesen zajló munkaversenyről, aminek — egyöntetű vélemény szerint — ugyancsak nagy szerepe van a vállalati sikerekben. Az évi versenykiírást nézegetjük előbb. Évek óta nagy lendülettel ismétlődik meg a „Kiváló osztály”, a „Kiváló csoport”, „Kiváló alcsoport”, valamint a „Kiváló dolgozó” cím elnyeréséért folyó verseny. Az évi verseny kiegészítő része az ünnepi alkalomra kiírt külön verseny — most a felszabadulási verseny. Ez még a szokottnál is nagyobb visszhangot keltett. Alighogy meghirdették, már sorra érkeztek a felajánlások. A műszaki dolgozóknak ez ideig mintegy 40 százaléka tett külön felajánlást. A sok érdekes és értékes felajánlásból kiemelünk néhányat. A „Nikoviny Sámuel” brigád kollektívája vállalta, hogy a felszabadulási munkaverseny keretében az iskolai atlasz mellékletet készít — társadalmi munkában — az ország tizenkilenc megyéjének természeti földrajzáról, közigazgatási beosztásáról, településéről, gazdasági ágazatairól. A „Lázár deák” brigád felajánlása egy iskolai csillagászati falitábla terveinek elkészítése. * A külföldön is nagyon népszerű „Carta aktual”-ok készítőinek háromtagú kollektívája — Ardelan Ida, Habán Ildikó és Suara Róbert — felajánlotta, hogy a munka további egyszerűsítése és rendszerezése érdekében tematikus gyűjteményt állít össze. Kasznár Zoltán Több mint 20 millió ügyfél A tanácsi szerveket a lakosság nagyon sokszor — a reprezentatív felmérésekből következően évente 20 milliót meghaladó számban — keresi fel. Amennyire ez megállapítható, az állampolgárok nagy többsége az eljárással elégedett. E kedvező kép azonban nem kendőzheti el azokat a hiányosságokat, amelyek az ügyintézés során még nem kis mértékben fellelhetők. Ilyenek: az ügyek sematikus, sablonos, nem egyedesített elintézése; esetenkint tapasztalható, hogy az ügyintézők formális jogszabály-alkalmazással bürokratikus intézkedéseket tesznek, tehát „intézik” az ügyeket, ahelyett, hogy elintéznék azokat. Sok hiba forrása a tényállás nem pontos felderítése, a határidők be nem tartása, sőt, amit talán a fogyatékosságok sorában korábban kellett volna említenem, a jogszabálynak az alapvető célkitűzéstől elszakadt, tehát azzal ellentétes értelmezése és alkalmazása. Az ügyintézés színvonaláról tehát általában kedvező a kép, a színvonal emelkedett. Van-e okunk a megnyugvásra? Nem hinném, szakszervezeti szerveink állandó feladata továbbra is figyelemmel kísérni az ügyintézést, az ügyfelekkel való bánásmódot és saját eszközeivel is tovább javítani a helyzetet — mondotta befejezésül dr. Kovács Tibor. . mu ■i—wwwuiuwiwiiiiiiiwi mii — ............... Jubileumra készülünk Dr. Számor Lajos: A szocialista államapparátus kialakulásának útja . Az államapparátus fejlődésének történeti feldolgozása többféle megközelítésben lehetséges. Ezek közül az egyik az, hogy az eseményeket jellegzetes intézmények köré csoportosítjuk. A mi államapparátusunk szervezete és működése szempontjából bizonyára joggal tekinthetjük ilyeneknek a szocialista demokráciát, a szocialista törvényességet és az államszervezetben dolgozók személyzeti kérdéseinek szabályozását. Ezeknek az intézményeknek a kialakulása azonban nem világítható meg kellő élességgel anélkül, hogy ne foglalkozzunk szocialista államapparátusunk „előtörténetével”, azaz fejlődésének 1945-től 1948-ig terjedő szakaszával. Hazánk felszabadulása a szovjet hadsereg győzelmes harci cselekményei nyomán fokozatosan ment végbe. A régi államszervezet szétesett, az újnak a megszervezéséhez időre volt szükség. Az államhatalom központi szervei igen hamar létrejöttek. 1944. december 21-én összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, s ünnepélyesen deklarálta, hogy mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar állami szuverenitás birtokosa, kezébe veszi az ország ügyeinek intézését. A következő napon a Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Kormányt. Ez 1945. január 4-én, felírással fordult a Magyar Függetlenségi Front szerveiként létrejött nemzeti bizottságokhoz, hogy mindenütt alakítsák újjá a helyi önkormányzati testületeket. Ezzel a helyi közigazgatás felvette régi szervezeti formáját, s a közigazgatási munka fokozatosan átment a nemzeti bizottságoktól a lassan regenerálódó önkormányzati testületek és közigazgatási hivatalok kezébe. Éveknek kellett még eltelnie, amíg a közigazgatási szerveket sikerült a demokrácia és a reakció csatáinak színtereiből az alkotó munka hivatalaivá változtatni. Ez súlyos politikai küzdelmek közepette következett be, amelyeknek egyik legjelentősebb eredménye volt az 1946. évi I. törvény kibocsátása „Magyarország államformájáról”. Ez a törvény közkeletű nevén „köztársasági törvényként” került be a magyar alkotmányosság történetébe. Nem hozta létre a proletárdiktatúra, államának szervezeti alapjait, hanem a polgári köztársaságokra jellemző módon határozta meg a kormányformát. Megszületésének politikai viszonyai között a demokratikus erők nagy sikere volt a köztársaság megteremtése, s ezzel azoknak az új alkotmányos kereteiknek a létrehozása, amelyek alkalmasaknak bizonyultak a népi demokratikus állam szervezeti formáinak kifejlesztésére. E korszak kimagasló jelentőségű eseménysorozata a gazdasági igazgatás szervezetének kiépülése. Ennek előfeltétele volt az MKP gazdasági reformprogramjának végrehajtása, s nevezetesen az ipari terrhelési eszközök zömének állami tulajdonba vétele, a bankok államosításáról és az ipari vállalatok államosításáról szóló törvényekkel. Ezek reális bázist teremtettek a tervgazdálkodás számára, amelynek bevezetése, az államosított vállalatok működésének megszervezése sok változás szükségességét idézte fel az állami szervezetben. Ezeket nem fejeztük be 1948-ig, de javarészt mégis népi demokratikus fejlődésünknek első időszakára jutnak. Az új, demokratikus állam belső rendjének biztosítása céljából az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 májusában — a csendőrség egyidejű feloszlatásával — elrendelte a demokratikus rendőrség megszervezését. Ennek kulcspozícióiba javarészt a népi demokrácia emberei kerültek. Az MKP a későbbiek folyamán sem ment bele a rendőrség és az egyéb fegyveres erők vezetésének „koalíciós megbontásába”, s így a rendőrség már a munkás-paraszt forradalmi diktatúra korában is (és persze azóta is) a népi demokrácia szilárd védelmezője volt. Nem lehet ugyanezt elmondani az igazságszolgáltatási szervezetről. A bíróságok és az ügyészségek az első fejlődési szakaszban szervezeti formájukat mindvégig megőrizték, személyi összetételükben is viszonylag lassú átalakuláson mentek keresztül. Érthető, hogy ezek a szervek sűrűn szabotálták a népi demokrácia jogszabályainak érvényesülését, ítélkezésükkel segítették az új rend ellenségeit, nemegyszer hoztak olyan döntéseket, amelyekből nyilvánvaló volt a népi demokráciával való szembehelyezkedésük. Ilyen körülmények között különösen fontos szerep hárult a népbíróságokra és a népügyészségekre, amelyek nemcsak a háborús és a népellenes bűncselekményekben, hanem a népi demokrácia elleni bűnügyekben is eljártak. Az államapparátus átszervezése folyamán mindvégig az érdeklődés homlokterében állottak a személyzeti kérdések. A fejlődés forradalmi demokratikus szakaszában e téren azt lehetett és kellett célul tűzni, hogy az igazolási eljárással és az úgynevezett B- lista-rendelet végrehajtása során kiszorítsák az államapparátusból azokat, akiknek hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálta, illetve akik a magyar nép érdekeit sértő cselekményeket követtek el. Az igazolási eljárás azonban nem hozott kellő eredményt, s a másik rendelet alapján sem lehetett döntő lépéssel előbbre jutni. Az államszervezet személyi összetételében tehát alapvető változást csak a második szakaszban lehetett elérni. Mégis a felszabadulást követő években lett a magyar nép történelme folyamán első ízben részese az államhatalomnak abban az értelemben is, hogy a dolgozó osztályok képviselői jelentős számban bekerültek az államapparátusba. (Folytatjuk) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS • Hazánk felszabadulásának negyedszázados, a tanácsok megalakulásának két évtizedes évfordulója alkalmából a Tanácsok Lapja és a Közalkalmazott együttműködve a Tanácsakadémiával, pályázatot hirdet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Titkársága, a Hazafias Népront, a Közalkalmazottak Szakszervezete és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya által adományozott díjakkal, két kategóriában, a tanácstagok, a népfront aktivisták, a tanácsi vezetők és dolgozók számára. I. Élménykategória Pályázhatnak: tanácstagok, népfront aktivisták, tanácsi dolgozók. A pályaművek témája: a közéleti és testületi tevékenység, a választók körében és az államigazgatási szervekben végzett munka során tapasztalt olyan élmények, történetek, események, és esetek rögzítése — műfaji kötöttségek nélkül —, amelyek bemutatják fejlődésünk egy-egy fontosabb és emlékezetes határkövét, a népfront és a tanács együttműködésének eredményességét, a melyekből kitűnik: a) a tanácsi, állami munka politikai, lélektani, erkölcsi hatása, szervező és nevelő ereje; b) hogyan járták és járják a demokratizmus iskoláját választók, választottak és tanácsi dolgozók. Pályadíjak: fődíj: 4000 forint I. díj: 3000 forint két II. díj: 2000—2000 forint három iI. díj: 1000—1000 forint A pályaművek terjedelme a 10—12 gépelt oldalt nem haladhatja meg. II. Tanulmány kategória Pályázhatnak: tanácsi vezetők és dolgozók, tanácstagok, a tanácsakadémia végzett és jelenlegi hallgatói, tudományos dolgozók, valamint, akik korábban a tanácsapparátusban dolgoztak, vagy akiket jelenleg munkakapcsolat fűz a tanácshoz. A tanácsakadémia által korábban meghirdetett, a sajtóban közölt felhívásra készült pályaművek is e kategóriában nyernek elbírálást. A pályaművek témája lehet történelmi és tematikus jellegű. A következőkben nem címeket sorolunk fel, hanem a lehetséges keretet és a tartalmi irányt jelöljük. Történelmi jellegű művek: a) a tanács szerepe a község, a város, a járás vagy a megye felszabadulás utáni fejlődésében; b) a közigazgatási szervezet létrejötte a felszabadulás után, a tanács megalakulása, a tanács tevékenysége a fejlődés egy-egy fontosabb határkörénél; c) egy-egy tanács 20 éves tevékenységének monográfiája. Tematikus tanulmányok: a) a tanácsi, államigazgatási munka korszerűsítése a községben, a városban, a járásban vagy a megyében; b) a testületi tevékenység, a szocialista demokratizmus fejlődése; c) a tanács szerepe a szocialista építésben; d) a tanácsok politikai tömegbázisa; e) a közigazgatási szervezet fejlődése; f) a tanácsi, államigazgatási munka egy-egy fontosabb részkérdésének mélyreható elemzése. E kategóriában a pályaműveknek dokumentumok, forrásanyagok feldolgozásán kell alapulniuk és elemző jellegűeknek kell lenniük. A bírálat során előnyben részesülnek azok a tanulmányok, melyek az állami munka korszerűsítését, a párt és a kormány által kitűzött célok megvalósítását hatékonyan és közvetlenül szolgálják. Ez egyúttal feltétele a fődíj adományozásának is. Pályadíjak: fődíj: 8090 forint a tanácsakadémia különdíja: 6000 forint (a volt és jelenlegi hallgatóik közül a legjobbnak) I. díj: 6000 forint II. díj: 4000 forint III. díj: 3000 forint és három IV. díj: 2000—2000 forint A pályaművek terjedelme 20 gépelt oldalnál kevesebb és 80 gépelt oldalnál több nem lehet. A pályázaton részt venni még nem publikált, más pályázatra be nem nyújtott művekkel lehet A díjnyertes pályaművekről a Tanácsok Lapja és a Közalkalmazott ismertetést és részleteket közöl. A Tanácsok Könyvtára a pályázat sikere esetén kiadványban foglalja össze a publikálásra érdemes műveket, vagy azok egyes részletét. A megjelentetett művek szerzői a szokásos szerzői tiszteletdíjat kapják, függetlenül attól, hogy részesültek-e pályadíjban vagy sem. A pályázók műveiket legkésőbb május 30-ig juttassák el a megyei és megyei jogú városi tanácsok vb-titkárságaira. A beérkezett pályázatokat elméleti és gyakorlati szakemberekből álló bizottság bírálja el, együttműködve a megyei és megyei jogú városi népfrontbizottságokkal, valamint a tanácsok végrehajtó bizottságaival és a szakszervezet megyei bizottságaival. Eredményhirdetés: 1970 októberében.