Közalkalmazott, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-10 / 1. szám

A TA SITA TORI SZ - LI Bizalmiak fóruma Mindenki a maga munkaterületén dolgozzák jobban! Idősek köszöntése a szeretet melegével A társadalombiztosítás szerepe az életszínvonal alakulásában Eredmények és gondok a tömegsportban Szakszervezetünk kár- és mintaazáspolitikai Csodavárás nélkíül munkával irányelvei a VI. ötévesérvidGSZ alkárít Ülést tartott az elnökség . 1980. december 17-én tartotta első ülését a IX. kongresszuson megválasztott új elnökség. A napirendi pontok ismertetése előtt dr. Suhajda József, a szakszervezet elnöke szeretettel köszöntötte a régi és az új tagokat, s eredményes munkát kívánt az előttük álló öt esztendőre. Az elnökség négy napirendi pontot tárgyalt meg: 1. A szakszervezet bér- és jutalmazáspolitikai irányelveit a VI. ötéves terv időszakára; 2. A közszolgálati bérrendszerek módosítását; 3. A társadalmi tisztségviselők továbbképzésének ötéves tervét; 4. A Közalkalmazottak Szakszervezete IX. és a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongreszszusa dokumentumainak megismertetésére vonatkozó javaslatot. A szakszervezet bér- és jutalmazáspolitikai irányelveit és ezzel összefüggésben a közszolgálati bérrendszerek módosítását tartalmazó írásos előterjesztést dr. Tóth Ferenc, a bér- és munkaügyi osztály vezetője indokolta meg szóbeli kiegészítőjében. Ezek alapján az elnökség úgy döntött, hogy a korábbi évek gyakorlatától eltérően nem évenként, hanem öt évre előre meghatározza, hogy a szakszervezeti szervek milyen elveket juttassanak érvényre a bérekkel és a jutalmazásokkal kapcsolatos hatáskörük gyakorlásánál. Ezeket egyébként szakszervezetünk IX. kongresszusának határozata is megfogalmazza. E szerint olyan bérfejlesztési automatizmust kell alkalmazni, amely a közalkalmazottak bérét reálértéken tartja, évenként a jelenleginek megfelelő átlagos nominál bérszínvonal-fejlesztést biztosít valamennyi közszolgálati szakmai rétegnek és szervtípusnak, s mértéke a fogyasztói árak növekedésével arányosan nő, szervtípusonkénti és munkahelyi átlagban, de nem dolgozónként A végzett munka szerinti bérezés és jutalmazás elvére figyelemmel ugyanis nagyobb gondot kell fordítani az alkotó jellegű, illetve a jó minőségű szellemi és fizikai munka differenciált elismerésére. Ebből következik, hogy szociális szempontokat érvényesíteni a bérezésnél, a jutalmazásnál nem helyes és nem szabad. A kongresszus szükségesnek ítélte meg a hatályban levő közzolgálati bérrendszerek módosítását, figyelemmel a nominál bérszínvonal növekedésére, s a VI. ötéves terv második felében korszerűsítésének kezdeményezését. Az elnökség megállapította, hogy a jelenlegi közszolgálati bérrendszereket alapjaiban nem szükséges megváltoztatni. Ugyanis alkalmasak arra, hogy a politikai és a gazdaságpolitikai követelményeknek megfelelő bérezési gyakorlat valósuljon meg a következő években. Lehetővé teszik, hogy az alapbérekben különbséget tegyenek az azonos munkát végzők között a tartós teljesítménykülönbségek alapján, ösztönözzenek a szakismeretek megszerzésére, növelésére. Az alsó-felső határos bértételek lehetővé teszik a gazdálkodó egységeknél a sajátosságoknak megfelelő bérezési gyakorlat kialakítását, az előirányzott nominálbérnövekedés megvalósítását az alapbérek emelésével. Indokolt azonban — állapította meg az elnökség — a bértételek módosítása, mivel 1976. évi életbelépésük óta mintegy 30 százalékkal növekedtek az átlagkeresetek, így a bértételek határai elavultak, s gátolják a keresetek teljesítményekhez igazodó alakítását. Ezért 1981. január 1-től az alsó bérhatárokat átlagosan 6,8 százalékkal (Folytatás a második oldalon) a 1981. január 1-én hatályba lépett az országgyűlés által törvényerőre emeltél. ötéves terv. Fő céljai, egyes fejezetei megfogalmazzák azokat a tennivalókat, amelyek végrehajtása fontos hazánk további fejlődése és az egyes ember sorsának, életének további kedvező alakulása szempontjából. Előkészítésében — más társadalmi és tömegszervezetekkel együtt — a szakszervezetek is részt vettek, célkitűzéseiben érvényesítették a szervezett dolgozók véleményét. Tehették ezt a korábbiaknál megalapozottabban, hiszen az elmúlt évben a szakszervezeti bizalmiak újraválasztásától kezdve a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusáig sok-sok fórumon esett szó a jelenünkre, de még inkább a jövőnkre kiható kérdésekről. Ezek során szerepelt az V. ötéves terv eredményeinek elismerése mellett az őszinte helyzetfeltárás, a gondok, problémák megoldási módjainak keresése, s a szakszervezeti szervek teendőinek meghatározása. Természetes politikai követelmény, hogy a törvény zárórendelkezésében az országgyűlés felkéri a szakszervezeteket is, hogy a dolgozók mozgósításával járuljanak hozzá a terv céljainak teljesítéséhez. A törvényerőre emelt VI. ötéves terv számadatai közismertek.. Ezek az MSZMP XII. kongresszusán elfogadott társadalmi és gazdasági céloknak felelnek meg, figyelemmel vannak a korábbi időszaknál sokkal bonyolultabb és nehezebb körülményekre. Utalnak azonban arra is: ha a külgazdasági körülmények a feltételezettnél és a termelés hatékonysága a tervezettnél kedvezőbben alakul, a rendelkezésre álló forrástöbbletet részben a külgazdasági egyensúly javítására, részben a termelés további korszerűsítésére és az életkörülmények fejlesztésének jobb megalapozására kell fordítani. Ha azonban a körülmények kedvezőtlenebbül alakulnak, a tervcélokat annak megfelelően módosítani kell. A Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusán Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára így fogalmazott: „Nem lehet álmokat kergetni. Ez sohasem jellemezte a józan, dolgozó embert. A társadalomnak az is kötelessége, hogy figyelmeztesse az egyént — vezetőt és beosztottat egyaránt — a helyzetből, afeladatokból adódó kötelességeikre. Csodavárás csak akkor nincs, ha mindenki pontosan ismeri a társadalom lehetőségeit.” A szakszervezetek sokat tehetnek azért, hogy a dolgozók ismerjék és megértsék a terv céljait, feladatait, tudják, hogy munkahelyüknek, személy szerint kinek-kinek mit, hogyan kell teljesítenie. Ezzel kapcsolatban irányadó a XXIV. kongresszus útmutatása, amely szerint a kollektívákban meg kell személyesíteni az eredményeket és a hiányosságokat is, nem szabad megengedni, hogy a közösségek mögött eltűnjön az egyes ember munkája. Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a közösségnek nagyobb felelőssége és szava legyen az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. Hatványozott a felelőssége a közalkalmazottak kollektíváinak — állapította meg szakszervezetünk IX. kongresszusa, — mivel tevékenységükkel alakítói az állampolgárok életviszonyainak, munkájuk, magatartásuk fontos közérzetformáló tényező. A legtöbb család életére jellemző, hogy kiadásaik fedezésénél csak arra számítanak, amit saját maguk munkájukkal és egyéb forrásokból, például a társadalmi juttatásokból elő tudnak teremteni. Vagyis addig nyújtózkodnak, ameddig a takaró ér. Sokszorosan érvényesülnie kell ennek társadalmi, népgazdasági szinten. Ezért talál megértésre a reális értékítélettel rendelkező embereknél, hogy a termelés fejlesztésének iránya, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a kivitel növelése, a fizetőképes keresletnek megfelelő mennyiségű, minőségű és összetételű belföldi értékesítés. Ebből következően reális célkitűzésnek tartják az elért vívmányok megőrzését. A népgazdaság növekedésének 3 százalékos üteme azonban nem jelent stagnálást. A hazánkénál gazdagabb országokban, így az Európai Gazdasági Közösség országaiban például a növekedés átlaga 1981-ben az egy százalékot sem éri el. Együtt gondolkodni és együtt cselekedni! Ez volt a XXIV. kongresszus egyik jelmondata. Az eléréséért érzett fokozott felelősség nyilvánult meg valamennyi felszólaló — közöttük a közalkalmazottak — mondandóiban. Utóbbiak szakszervezetünk IX. kongresszusától bőséges útravalót kaptak a jogos érdekelt képviselethez. Számukra is sok tekintetben újat adott azonban a szóbeli referátumnak a mozgalmi munka új elemeire utaló több gondolata. Például: „A dolgozók tenni akarása teljes mélységében csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sohasem fogunk egyről a kettőre lépni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Ezek együtt tudnak olyan emberi tulajdonságokat értékké fejleszteni, mint a közösségi gon- hét ere típusolkodás, a tenni akarás, a szün- 1 télén jobbra és többre való törekvés” —, olvashatjuk a XXIV. kongresszus referátumában. Más szavakkal: Rajtunk, munkáink eredményein múlik, hogy életünk miként alakul 1981—86 között, hogy vívmányainkat sikerül-e megőrizni, s a VI. ötéves terv által megszabott céloknak megfelelően tovább gyarapítani. 1986. JANUÁR 10. XXXIV. ÉVFOLYAM ÁRA: 1,80 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Egyszerűsítenék az igazgatási marhát a „kerületközi” szervek • A tanácstörvény hatályba lépése óta eltelt évek sok újmotívummal gazdagították a tanácsi munkát. Olyan új fogalmakkal ismerkedhettünk meg, mint például városkörnyéki község, gépi adókönyvelés, lakásigénylések gépi nyilvántartása, ügyfélszolgálati iroda. Ilyen új fogalom fővárosunkban a „kerületközi” szakigazgatási szervek működése. Létrejöttüket a tanácstörvény 16.§-ának ama bekezdése tette lehetővé, amely szerint „a fővárosi tanács elrendelheti, hogy egyes kerületi szakigazgatási feladatokat meghatározott kerület vagy kerületek összevontan lássanak el”. — A kerületközi szerveknek kétféle típusa alakult ki — tájékoztat bennünket a Fővárosi Tanács szervezési főosztályán dr. Asztalos Klára, a munka- és ügyvitelszervezési osztály vezetője. Az egyik olyan kerületi szakigazgatási szerv, amelynek hatásköre több budapesti kerületre terjed ki. Ilyenek például a III., a XVI. és a XX. kerületben működő mezőgazdasági osztályok, amelyek egyikéhez a budai, a másikhoz az észak-pesti, a harmadikhoz pedig a dél-pesti kerületek mezőgazdasági igazgatási feladataink ellátása tartozik. A kerületközi szakigazgatási szervek másik típusára az a jellemző, hogy egy kerületi tanácsapparátus keretében működő szerv mind a 22 kerületre kiterjedő feladatkört lát el, így például a kisajátítási feladatokat egész Budapestre kiterjedő hatáskörrel az V. kerületi tanács igazgatási osztálya, a kisiparosok árképzési és áralkalmazási tevékenységének ellenőrzését mind a 22 kerületben a VII. kerületi tanácsnál működő árellenőrzési osztály végzi. A III. kerületi tanácsnál létrehozott telekgazdálkodási csoport ugyancsak egész Budapestre kiterjedő hatáskört kapott a telkek tartós használatba adási, cseretelek biztosítási ügyek ellátása és az állami ingatlan-elővásárlási jog gyakorlása tekintetében. Tervszerű telekgazdálkodás A III. kerületi tanács műszaki osztályán 1978 áprilisában hozták létre a kerületközi hatáskört ellátó telekgazdálkodási csoportot. Milyen feladattal? — Három részre tagolódó, de mégis egységes feladata van a csoportnak — tájékoztat bennünket a csoport vezetője, Arnócz János kerületi tanácsos. Egyrészt segít a főváros városrendezési, építési terveinek előkészítésében azzal, hogy az állami ingatlanelővásárlási jog gyakorlásával szerzi meg a lakásépítkezésekhez, vagy közérdekű intézmények felépítéséhez szükséges ingatlanok egy részét. Másrészt tervszerűen gazdálkodik az állami tulajdonban levő építési telkekkel, ezek egy részét — a jogszabályokban meghatározott módon és feltételekkel — társasház építése, az újabb rendelkezések szerint családi ház vagy ikerház építése céljára is, tartós használatra az építkező állampolgárok rendelkezésére bocsátja. Hasonló célt szolgál a cseretelkek biztosítása is, olyan telektulajdonosok számára, akiknek a jogszabály — telkük városrendezési okokból való igénybevétele miatt — erre jogot ad. Az állam elővásárlási jogát — mint megtudjuk — a csoport (Folytatás a 2. oldalon.) Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa A múlt év december 12—14-e között tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa. Képünkön: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára előterjeszti a beszámolót. A tanácskozáson elhangzott közalkalmazotti felszólalásokat lapunk 3—4. oldalán közöljük.