Közalkalmazott, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-10 / 1. szám

Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa Másalkalmazotti küldötteik felszólalásaiból­ ­ 1980. december 12—14-ig 4,5 millió szakszer­vezeti tag képviseletében tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. Kongresszusa. A közal­kalmazottakat 40 küldött képviselte. Közülük a plenáris ülésen szót kapott dr. Szabó Endre főtit­kárhelyettes, dr. Páp Lajos államtitkár, a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke, dr. Szabó Irma, a Szolnok megyei Tanács szervezési és jogi osztályának vezetője. A szekcióüléseken felszólalt Kádas István, a központi vezetőség titkára, Ladá­nyi József, a Borsod megyei Tanács elnöke, és Vámos László, a néphadseregi bizottság vezető titkára. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a plenáris ülésen elhangzottakat. A 211 tagú Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak a közalkalmazottak küldöttei közül tagja lett: Csuti Erzsébet, a Zala megyei Bíróság statisztikai főelőadója, bizalmi; dr. Jakucs Tamás, a Békés megyei Bíróság elnöke; dr. Prieszol Olga, a Köz­­alkalmazottak Szakszervezete főtitkára; dr. Varga József, a Minisztertanács Titkárságának vezetője. A számvizsgáló bizottság tagjává választották: dr. Csendes Károlyt, nyugalmazott legfőbb ügyész­helyettest; Huber Lajost, a Közalkalmazottak Szak­­szervezete tiszteletbeli elnökét. Dr. SZABÓ ENDRE : "Mindem kösalkalmasnti lefj­ejeit tisztáltam musikikjúneik társadalmi hatásáral . Küldött társaim megbízásá­ból két témát kívánok érinteni. Az egyik a közigazgatás, a má­sik a munkahelyi demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Egyetértünk a kongresszus ha­tározati javaslatának azzal a megfogalmazásával, hogy a szak­­szervezetek fontos feladata a köz­­igazgatás társadalmi segítése és ellenőrzése, az állami szervek és a dolgozók kapcsolatának erősí­tése. Indokoltnak tartjuk ezt, hi­szen a munkáshatalom, a szocia­lista állam szervezetéről van szó, amelynek támogatása, fejleszté­se, ellenőrzése mindannyiunk kö­telessége. Indokolt azért is, mert a közigazgatás fontos szerepet vállal a szocialista építőmun­kánkból, alakítója, befolyásolója életünk szinte minden területé­nek, s munkájával­­fontos ténye­zője a társadalmi közérzet alakí­tásának is. A közigazgatás munkáját nem lehet önmagában és önmagáért vizsgálni, mint azt esetenként ta­pasztaljuk, hanem csak a társada­lom viszonyaival szoros összhang­ban. Egyebek között ezért is üd­vözöljük a kormánynak azt az elhatározását, hogy a közigazga­tás fejlesztésére ötéves középtávú korszerűsítési program és kutatá­si terv elkészítését rendelte el, amely módot ad a közigazgatás teendőinek sokoldalú megközelí­tésére. Kötelességünknek tartjuk, hogy a program előkészítéséből és a végrehajtásából kivegyük a részünket. Ugyanakkor itt is megerősítjük azt az álláspontun­kat, hogy szükség van a közigaz­gatás országos koordinációjának jobb megoldására és javasoljuk, hogy történjenek intézkedések en­nek érdekében. , A közigazgatási dolgozók tevé­kenysége gyakran áll a közvéle­mény érdeklődésének, s nem­egyszer jogos bírálatának a kö­zéppontjában. Szakszervezetünk eddig is kiállt és most is kiáll a közalkalmazottak­­ munkájának tárgyilagos megítéléséért. Az egyes embertől, akinek ügyét ok­kal, vagy még inkább, ha ok nél­kül nem kedvezően intézik el, nem várható, hogy tárgyilagos le­gyen. A társadalmi szervektől, így a szakszervezetektől, továbbá a tömegkommunikáció munkásai­tól azonban igen, örülünk, hogy az utóbbi években ebben történt előrelépés, s mindent megteszünk azért, hogy a közigazgatási mun­ka további javulásával ez a fo­lyamat még erőteljesebbé váljék. Az utóbbi években a közigaz­gatás munkája meglévő hibái, bürokratikus vonásai ellenére is jó irányba haladt, jól szolgálta népünk érdekeit. A fejlődés jel­lemzői közül a leglényegesebb a lakosság ellátó, a településfejlesz­tő, szervező funkció felerősödése és az állampolgárok napi ügyei­vel kapcsolatban álló hatósági munka javulása. Az ügyintézés közelebb került a lakossághoz, szakszerűbb, egyes ügyfajtáknál egyszerűbb és gyorsabb lett. Az ügyfélfogadás rendje jobban al­kalmazkodik a lakossági igények­hez. Sajnos az állampolgárok te­kintélyes része még nem él a le­hetőséggel, hogy a hivatalokat munkaidején kívül keresse fel. Ezért úgy érezzük, hogy itt van még tennivalójuk a munkahelyi szakszervezeteknek és egyértelmű a szakmai vezetők felelőssége is. A közigazgatási munka javítá­sára irányuló folyamat még min­dig nem elég hatékony, nem elég dinamikus. A feltárt problémákat nem mindig követi megfelelő in­tézkedés, gyakran indokolatlanul elhúzódnak döntések, nem hasz­nosítják még az ésszerű javasla­tokat sem. Mindez ellen szak­­szervezetünk határozottan fellép. Megengedhetetlen ugyanis, hogy az előrelépéssel szavakban min­denki egyetért, az intézkedések azonban ágazati, vagy hivatali . Az állam és a szakszervezeti szervek között jól működő, rend­szeres a munkakapcsolat. Ez az értékelés érvényes a különböző szintű tanácsok és szakszerveze­tek között kifejlődött és mind eredményesebb együttműködésre is. Az utóbbi években, különösen az 1971-ben megalkotott tanács­­törvény hatályba lépése óta, a tanácsok és a szakszervezetek kapcsolata sok tekintetben új alapokra helyeződött. Olyan part­neri viszony alakult ki, amely­ben mindkét fél a maga sajátos feladatai ellátása érdekében mű­ködik együtt, azonos politikai és társadalmi platform talaján, kö­zös célok érdekében, de sok eset­ben eltérő nézőpontot, kiindulá­si helyzetet és érdekeket képvi­selve. Az együttműködés egyik feltétele annak, hogy mind a szakszervezetek, mint a tanácsok betöltsék rendeltetésüket, eleget tegyenek saját feladataiknak. Az ilyen szellemű munkát, a közös feladatra orientált együttműkö­dést a társadalmi, gazdasági fej­lődés által előidézett néhány kö­rülmény különösen megköveteli és egyben jó feltételeket is bizto­sít hozzá. Ezek: A tanácsok szerepe fokozódik a település fejlesztésében, a la­kosság különböző szükségleteinek ellátásában, a gazdaságszervezés­ben, az intézmények működési feltételeinek javításában. Mind­presztízsszempontok miatt gyak­ran elmaradnak. A munka javításában vélemé­nyünk szerint növelni kell az apparátus érdekeltségét. A köz­igazgatásban megoldatlan az ész­­szerűsítés szervezeti felkarolása és elismerése annak ellenére, hogy szakszervezetünk többször kezdeményezte ezt. Elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy a hatósági eljárásokra vonatkozó jogalkotás és jogsza­bályrendezés színvonala javuljon. Kimondottan azzal a céllal, hogy az állampolgároknak minél ke­vesebb ügyiratuk legyen, hogy szükségtelenül ne idézgessék őket és ügyeik indokolatlanul ne hú­zódjanak el. Mindebben kiemel­kedik­­ a központi igazgatási szer­vek felelőssége, ami azonban nem csökkenti a helyi végrehajtó apparátusok fontos szerepét és fe­lelősségét. A Minisztertanács és a SZOT ez évi együttes határozata az ér­telmiségi, alkalmazotti munkahe­lyeken, így a közhivatalokban is továbbfejlesztette a demokrácia intézményrendszerét. Megterem­tette a feltételeket ahhoz, hogy a közalkalmazottak is sajátos viszo­nyaik között, széles körű lehető­séget kapjanak a részvételre a munkahelyi közéletben. Ahhoz, hogy az adott feltétele­ket hasznosíthassuk, alapvetően a jobb munka, a még­­jobb mun­kahelyi közérzet érdekében, még komoly erőfeszítéseket kell ten­nünk az állami vezetőkkel együtt, ez széles körben teszi szükségessé­ az együttműködést a nem taná­csi szervekkel, az anyagi és szel­lemi erők összefogását. A meg­növekedett feladatokhoz a taná­csok nagyobb önállóságot kaptak és anyagi-gazdálkodási feltételeik is javultak. Ennek révén jobb, működőképesebb partnerekké váltak a szakszervezetek számá­ra is. Hiszen javaslatokat tenni, kezdeményezni csak ott van ér­telme, ahol van döntési hatáskör és eszköz a megvalósításhoz. A tanácsok a lakosság, a szak­­szervezetek pedig a szervezett dolgozók érdekeit képviselik. Ahol a lakosság és a szervezett dolgo­zók együtt vannak, ahol egy más­tagságunk a szakszervezeti vá­lasztások során egyértelműen ki­fejezte, hogy érti és helyesli tár­sadalmi céljainkat, amelyek je­lenlegi tanácsozásunknak is kö­zéppontjában állnak. Kész arra, hogy a teendőkből legjobb tudá­sa szerint kivegye a részét, től ezt a két kategóriát elválasz­tani nem lehet, az a lakóhely. Ezért a tanácsoknak a szakszer­vezetek lehetnek a legjobb part­nerei abban, hogy a tanács mű­ködési területén levő üzmek, vál­lalatok segítsék a települési vi­szonyok fejlesztését, a lakóhelyi életkörülmények javítását, ami fontos tényezője a jó állampolgá­ri közérzet alakulásának. A tanácsok és a szakszerveze­tek együttműködésében egyik legfontosabb területté vált a vá­rosok és a községek arányos fej­lesztése, a lakossági szükségletek kielégítésének biztosítása, s az ebben nagy szerepet betöltő mint­egy 14 ezer tanácsi intézmény — melyben közel egymillió szakszer­vezeti tag dolgozik — munkájá­nak javítása. A szakszervezeti vélemények és javaslatok többsége bépült a ta­nácsok ötödik ötéves tervébe. En­nek volt köszönhető, hogy a szak­­szervezetek később is maguké­nak érezték a tanácsi terveket, segítették azok végrehajtását, részt vettek megvalósításuk tár­sadalmi ellenőrzésében. Ebben az időszakban csaknem húszmil­liárd forint értékkel gyarapítot­ta a lakóhelyi környezetet a tár­sadalmi munka. Nagy részben a tanácsok és az üzemek beruhá­zási együttműködése, a vállalati szövetkezeti kollektívák, szocia­lista brigádok áldozatos társadal­mi tevékenysége és a kommunis­ta szombatokon teljesített mun­ka segített abban, hogy a taná­csok a múlt öt évben a tervezett­nél csaknem kétezerrel több böl­csődei, 25 ezerrel több óvodai helyet és csaknem ezerrel több általános iskolai tantermet léte­sítettek. Hasznosan támogatták a szakszervezetek az üzemegészség­ügyi ellátás és a szociális gondos­kodás fejlesztését, a munkáslak­­ta területek áruellátásának meg­javítására és a szolgáltatások színvonalának emelésére irányuló tanácsi erőfeszítéseket. Az álla­mi lakásépítésen túl, a munkás­­lakás-építési akció keretében a múlt öt évben mintegy 43 ezer lakás épült. A tanácsok és a szak­­szervezetek több helyen együtt tartanak fenn kulturális intézmé­nyeket. A kedvező tapasztalatok alapján indokolt a közös fenntar­tás kiszélesítése. A népgazdaság érdekei eredmé­nyesebb együttműködést tesznek szükségessé a területi munkaerő­gazdálkodásban, a szakmunkás­­képzés feltételeinek javításában, a népgazdasági igényekhez job­ban igazodó pályairányításban, to­vábbá az iskolából kikerülő fia­talok munkába állításában és megtartásában. Életszínvonalpo­litikánk megvalósulását segíti, hogy a szakszervezet és a taná­csi árellenőrző szervek mind több esetben közösen vizsgálják a vál­lalati, szövetkezeti árképzést, kö­zösen működtetik a kereskedelmi társadalmi ellenőrző hálózatot Indokolt az együttműködést job­ban kiterjeszteni a lakossági szol­gáltatások területére is. A települések fejlesztésénél a jövőben még nagyobb szükség van a közös érdekeken alapuló gazdasági együttműködésre. Ez újabb helyi erőforrásokat mozgó­síthat. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a tervszerűségre és a közösen létrehozott intézmények együttes fenntartására, a lakások (Folytatás a 4. oldalon.) DR. PAPP LAJOS: A­ tanácsok és ta szakszervezetek együttműködésében, imely BMifpip&i­ sí tartalékuk © Kádár János, Prieszol Olgával, szakszervezetünk főtitkárával, a ta­nácskozás elnökségében © Közalkalmazotti küldöttek a kongresszuson közalkalmazott 3

Next