Közalkalmazott, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-10 / 1. szám
Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa Másalkalmazotti küldötteik felszólalásaiból 1980. december 12—14-ig 4,5 millió szakszervezeti tag képviseletében tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. Kongresszusa. A közalkalmazottakat 40 küldött képviselte. Közülük a plenáris ülésen szót kapott dr. Szabó Endre főtitkárhelyettes, dr. Páp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnöke, dr. Szabó Irma, a Szolnok megyei Tanács szervezési és jogi osztályának vezetője. A szekcióüléseken felszólalt Kádas István, a központi vezetőség titkára, Ladányi József, a Borsod megyei Tanács elnöke, és Vámos László, a néphadseregi bizottság vezető titkára. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a plenáris ülésen elhangzottakat. A 211 tagú Szakszervezetek Országos Tanácsának a közalkalmazottak küldöttei közül tagja lett: Csuti Erzsébet, a Zala megyei Bíróság statisztikai főelőadója, bizalmi; dr. Jakucs Tamás, a Békés megyei Bíróság elnöke; dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkára; dr. Varga József, a Minisztertanács Titkárságának vezetője. A számvizsgáló bizottság tagjává választották: dr. Csendes Károlyt, nyugalmazott legfőbb ügyészhelyettest; Huber Lajost, a Közalkalmazottak Szakszervezete tiszteletbeli elnökét. Dr. SZABÓ ENDRE : "Mindem kösalkalmasnti lefjejeit tisztáltam musikikjúneik társadalmi hatásáral . Küldött társaim megbízásából két témát kívánok érinteni. Az egyik a közigazgatás, a másik a munkahelyi demokrácia kérdésköréhez kapcsolódik. Egyetértünk a kongresszus határozati javaslatának azzal a megfogalmazásával, hogy a szakszervezetek fontos feladata a közigazgatás társadalmi segítése és ellenőrzése, az állami szervek és a dolgozók kapcsolatának erősítése. Indokoltnak tartjuk ezt, hiszen a munkáshatalom, a szocialista állam szervezetéről van szó, amelynek támogatása, fejlesztése, ellenőrzése mindannyiunk kötelessége. Indokolt azért is, mert a közigazgatás fontos szerepet vállal a szocialista építőmunkánkból, alakítója, befolyásolója életünk szinte minden területének, s munkájávalfontos tényezője a társadalmi közérzet alakításának is. A közigazgatás munkáját nem lehet önmagában és önmagáért vizsgálni, mint azt esetenként tapasztaljuk, hanem csak a társadalom viszonyaival szoros összhangban. Egyebek között ezért is üdvözöljük a kormánynak azt az elhatározását, hogy a közigazgatás fejlesztésére ötéves középtávú korszerűsítési program és kutatási terv elkészítését rendelte el, amely módot ad a közigazgatás teendőinek sokoldalú megközelítésére. Kötelességünknek tartjuk, hogy a program előkészítéséből és a végrehajtásából kivegyük a részünket. Ugyanakkor itt is megerősítjük azt az álláspontunkat, hogy szükség van a közigazgatás országos koordinációjának jobb megoldására és javasoljuk, hogy történjenek intézkedések ennek érdekében. , A közigazgatási dolgozók tevékenysége gyakran áll a közvélemény érdeklődésének, s nemegyszer jogos bírálatának a középpontjában. Szakszervezetünk eddig is kiállt és most is kiáll a közalkalmazottak munkájának tárgyilagos megítéléséért. Az egyes embertől, akinek ügyét okkal, vagy még inkább, ha ok nélkül nem kedvezően intézik el, nem várható, hogy tárgyilagos legyen. A társadalmi szervektől, így a szakszervezetektől, továbbá a tömegkommunikáció munkásaitól azonban igen, örülünk, hogy az utóbbi években ebben történt előrelépés, s mindent megteszünk azért, hogy a közigazgatási munka további javulásával ez a folyamat még erőteljesebbé váljék. Az utóbbi években a közigazgatás munkája meglévő hibái, bürokratikus vonásai ellenére is jó irányba haladt, jól szolgálta népünk érdekeit. A fejlődés jellemzői közül a leglényegesebb a lakosság ellátó, a településfejlesztő, szervező funkció felerősödése és az állampolgárok napi ügyeivel kapcsolatban álló hatósági munka javulása. Az ügyintézés közelebb került a lakossághoz, szakszerűbb, egyes ügyfajtáknál egyszerűbb és gyorsabb lett. Az ügyfélfogadás rendje jobban alkalmazkodik a lakossági igényekhez. Sajnos az állampolgárok tekintélyes része még nem él a lehetőséggel, hogy a hivatalokat munkaidején kívül keresse fel. Ezért úgy érezzük, hogy itt van még tennivalójuk a munkahelyi szakszervezeteknek és egyértelmű a szakmai vezetők felelőssége is. A közigazgatási munka javítására irányuló folyamat még mindig nem elég hatékony, nem elég dinamikus. A feltárt problémákat nem mindig követi megfelelő intézkedés, gyakran indokolatlanul elhúzódnak döntések, nem hasznosítják még az ésszerű javaslatokat sem. Mindez ellen szakszervezetünk határozottan fellép. Megengedhetetlen ugyanis, hogy az előrelépéssel szavakban mindenki egyetért, az intézkedések azonban ágazati, vagy hivatali . Az állam és a szakszervezeti szervek között jól működő, rendszeres a munkakapcsolat. Ez az értékelés érvényes a különböző szintű tanácsok és szakszervezetek között kifejlődött és mind eredményesebb együttműködésre is. Az utóbbi években, különösen az 1971-ben megalkotott tanácstörvény hatályba lépése óta, a tanácsok és a szakszervezetek kapcsolata sok tekintetben új alapokra helyeződött. Olyan partneri viszony alakult ki, amelyben mindkét fél a maga sajátos feladatai ellátása érdekében működik együtt, azonos politikai és társadalmi platform talaján, közös célok érdekében, de sok esetben eltérő nézőpontot, kiindulási helyzetet és érdekeket képviselve. Az együttműködés egyik feltétele annak, hogy mind a szakszervezetek, mint a tanácsok betöltsék rendeltetésüket, eleget tegyenek saját feladataiknak. Az ilyen szellemű munkát, a közös feladatra orientált együttműködést a társadalmi, gazdasági fejlődés által előidézett néhány körülmény különösen megköveteli és egyben jó feltételeket is biztosít hozzá. Ezek: A tanácsok szerepe fokozódik a település fejlesztésében, a lakosság különböző szükségleteinek ellátásában, a gazdaságszervezésben, az intézmények működési feltételeinek javításában. Mindpresztízsszempontok miatt gyakran elmaradnak. A munka javításában véleményünk szerint növelni kell az apparátus érdekeltségét. A közigazgatásban megoldatlan az észszerűsítés szervezeti felkarolása és elismerése annak ellenére, hogy szakszervezetünk többször kezdeményezte ezt. Elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy a hatósági eljárásokra vonatkozó jogalkotás és jogszabályrendezés színvonala javuljon. Kimondottan azzal a céllal, hogy az állampolgároknak minél kevesebb ügyiratuk legyen, hogy szükségtelenül ne idézgessék őket és ügyeik indokolatlanul ne húzódjanak el. Mindebben kiemelkedik a központi igazgatási szervek felelőssége, ami azonban nem csökkenti a helyi végrehajtó apparátusok fontos szerepét és felelősségét. A Minisztertanács és a SZOT ez évi együttes határozata az értelmiségi, alkalmazotti munkahelyeken, így a közhivatalokban is továbbfejlesztette a demokrácia intézményrendszerét. Megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a közalkalmazottak is sajátos viszonyaik között, széles körű lehetőséget kapjanak a részvételre a munkahelyi közéletben. Ahhoz, hogy az adott feltételeket hasznosíthassuk, alapvetően a jobb munka, a mégjobb munkahelyi közérzet érdekében, még komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állami vezetőkkel együtt, ez széles körben teszi szükségessé az együttműködést a nem tanácsi szervekkel, az anyagi és szellemi erők összefogását. A megnövekedett feladatokhoz a tanácsok nagyobb önállóságot kaptak és anyagi-gazdálkodási feltételeik is javultak. Ennek révén jobb, működőképesebb partnerekké váltak a szakszervezetek számára is. Hiszen javaslatokat tenni, kezdeményezni csak ott van értelme, ahol van döntési hatáskör és eszköz a megvalósításhoz. A tanácsok a lakosság, a szakszervezetek pedig a szervezett dolgozók érdekeit képviselik. Ahol a lakosság és a szervezett dolgozók együtt vannak, ahol egy mástagságunk a szakszervezeti választások során egyértelműen kifejezte, hogy érti és helyesli társadalmi céljainkat, amelyek jelenlegi tanácsozásunknak is középpontjában állnak. Kész arra, hogy a teendőkből legjobb tudása szerint kivegye a részét, től ezt a két kategóriát elválasztani nem lehet, az a lakóhely. Ezért a tanácsoknak a szakszervezetek lehetnek a legjobb partnerei abban, hogy a tanács működési területén levő üzmek, vállalatok segítsék a települési viszonyok fejlesztését, a lakóhelyi életkörülmények javítását, ami fontos tényezője a jó állampolgári közérzet alakulásának. A tanácsok és a szakszervezetek együttműködésében egyik legfontosabb területté vált a városok és a községek arányos fejlesztése, a lakossági szükségletek kielégítésének biztosítása, s az ebben nagy szerepet betöltő mintegy 14 ezer tanácsi intézmény — melyben közel egymillió szakszervezeti tag dolgozik — munkájának javítása. A szakszervezeti vélemények és javaslatok többsége bépült a tanácsok ötödik ötéves tervébe. Ennek volt köszönhető, hogy a szakszervezetek később is magukénak érezték a tanácsi terveket, segítették azok végrehajtását, részt vettek megvalósításuk társadalmi ellenőrzésében. Ebben az időszakban csaknem húszmilliárd forint értékkel gyarapította a lakóhelyi környezetet a társadalmi munka. Nagy részben a tanácsok és az üzemek beruházási együttműködése, a vállalati szövetkezeti kollektívák, szocialista brigádok áldozatos társadalmi tevékenysége és a kommunista szombatokon teljesített munka segített abban, hogy a tanácsok a múlt öt évben a tervezettnél csaknem kétezerrel több bölcsődei, 25 ezerrel több óvodai helyet és csaknem ezerrel több általános iskolai tantermet létesítettek. Hasznosan támogatták a szakszervezetek az üzemegészségügyi ellátás és a szociális gondoskodás fejlesztését, a munkáslakta területek áruellátásának megjavítására és a szolgáltatások színvonalának emelésére irányuló tanácsi erőfeszítéseket. Az állami lakásépítésen túl, a munkáslakás-építési akció keretében a múlt öt évben mintegy 43 ezer lakás épült. A tanácsok és a szakszervezetek több helyen együtt tartanak fenn kulturális intézményeket. A kedvező tapasztalatok alapján indokolt a közös fenntartás kiszélesítése. A népgazdaság érdekei eredményesebb együttműködést tesznek szükségessé a területi munkaerőgazdálkodásban, a szakmunkásképzés feltételeinek javításában, a népgazdasági igényekhez jobban igazodó pályairányításban, továbbá az iskolából kikerülő fiatalok munkába állításában és megtartásában. Életszínvonalpolitikánk megvalósulását segíti, hogy a szakszervezet és a tanácsi árellenőrző szervek mind több esetben közösen vizsgálják a vállalati, szövetkezeti árképzést, közösen működtetik a kereskedelmi társadalmi ellenőrző hálózatot Indokolt az együttműködést jobban kiterjeszteni a lakossági szolgáltatások területére is. A települések fejlesztésénél a jövőben még nagyobb szükség van a közös érdekeken alapuló gazdasági együttműködésre. Ez újabb helyi erőforrásokat mozgósíthat. A jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a tervszerűségre és a közösen létrehozott intézmények együttes fenntartására, a lakások (Folytatás a 4. oldalon.) DR. PAPP LAJOS: A tanácsok és ta szakszervezetek együttműködésében, imely BMifpip&i sí tartalékuk © Kádár János, Prieszol Olgával, szakszervezetünk főtitkárával, a tanácskozás elnökségében © Közalkalmazotti küldöttek a kongresszuson közalkalmazott 3