Közalkalmazott, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉGI POSTA Munkavédelmi vetélkedő Kaposvárott . Csatlakozva a Közalkalmazottak Szakszervezete belügyminisztériumi bizottságának felhívásához, 1983. őszén került megrendezésre a munkavédelmi vetélkedő a Somogy megyei Rendőr-főkapitányságon is. A vetélkedőn a megye öt járásából minden kapitányság képviseltette magát, továbbá a megyei rendőr-főkapitányság is több csapattal indult. A vetélkedőna csapatok jó felkészültségről, elméleti és gyakorlati ismeretekről adtak számot, megvalósítva azt a célt, hogy a felkészülés során tanultakat a továbbiakban is hasznosítani tudják. A kilenc induló csapatból az utolsó fordulóig a szoros küzdelemben az RFK orvosi hivatal és a közbiztonsági- és közlekedési osztály közös csapata szerezte meg az első helyezést. Ezzel jogot nyertek a területi döntőn való részvételre, mely ugyancsak megyénkben került megrendezésre október 28-án. Második helyezett a Nagyatádi VJRK csapata lett és harmadik helyen az RFK anyagosztályának csapata végzett. A helyezett csapatok a főkapitányság szakmai vezetése és szakszervezeti bizottsága tárgyjutalmát, valamint vásárlási utalványokat, a további részvevő csapatok pedig elismerő oklevelet kaptak. Maloveczky István rendőrhadnagy ! Nagy koncentrálást kíván a helyes válasz kidolgozása Nem volt könnyű dolga a zsűrinek sem Reméljük, a következő is... " A Társadalombiztosítási igazgatóság Tatabányán nem kevés előkészületi munkával ismét megrendezte a nyugdíjas-találkozót. Izgalommal vártuk a napot, hogy vendégeink, volt kedves munkatársaink eljöjjenek közénk és felemlegessük a régi szép napokat. A találkozó az intézmény tanácstermében kezdődött, ahol igazgatónk, Selmeci Károly tájékoztatást adott arról, hogy hol tart ma a társadalombiztosítás, milyen változásokon ment keresztül az utóbbi években. Ezután minden nyugdíjas meglátogatta azt az osztályt, ahol korábban dolgozott. Majd egy kis közvetlen beszélgetés után a Bányász Étteremben folytatódott a találkozó. Az estebéd elfogyasztása igen jó hangulatban történt. Örömmel nyugtáztuk, hogy minden kedves vendégünk jól érezte magát, amelynek bizonyságául köszönő leveleket is kaptunk. Reméljük, a következő nyugdíjas találkozó is ilyen jól fog sikerülni. Valovics Károlyné közalkalmazott Névadó „kiskatonáknak”, a Bensőséges családi ünnepség keretében került sor öt kisgyermek névadójára az MN 2220 szakszervezeti bizottságának rendezésében. A kedves ünnepségen köszöntötték Harsányi Krisztiánt, Jóna Juditot, Koncz Tamarát, Kulcsár Erikát és Vaskó Valter Olivért, akiket a parancsnok betétkönyvvel ajándékozott meg. A szakszervezeti bizottság a gyerekeket játékokkal, a szülőket — a polgári dolgozókat és a hivatásos katonákat — virággal köszöntötte. A Helyőrségi Művelődési Otthon Martos Flóra szocialista brigádja segítette az ünnepség kulturált lebonyolítását, a 7-es számú Általános Iskola tanulóinak kedves műsora pedig emelte az ünnepély színvonalát. A műsort követően a családok fehér asztal mellett barátkoztak, köszöntötték a kis honpolgárokat. Hegedűs Ferencné szb-titkár Nem várnak a gongütésre . A Szegedi városi Tanács elnöke, dr. Papp Gyula és Darányi István pénzügyi osztályvezető-helyettes, a szakszervezeti bizottság titkára, amikor a pénzügyi helyzetről és a gazdálkodás gondjairól kérdezem őket, egybehangzóan mondják, az élet megy tovább, csak éppen másképpen és jobban kell dolgozni, mint eddig. Majd Papp Gyula így folytatja: — A szigorú gazdasági követelmények nem most kezdődtek és a mi tanácsunk sajátos stratégiát dolgozott ki, megegyezően a központi elképzelésekkel. Azaz döntenünk kellett, hogy nem tudunk mindent azonos módon támogatni, kiemelt pontokat kellett találnunk, amelyekben azon van a hangsúly, hogy az alapellátás szférájában a legszélesebb rétegek ne érezzék, hogy csökken a támogatás. Igyekszünk eleget tenni a XII. kongresszus követelményeinek a szinten tartáson értve azt is, ha valahol jobb az óvodai, a bölcsődei ellátás, megoldott a közlekedés, ha boltban nem kell sorban állni, akkor ez mindenféleképpen az életkörülmények javulását is jelenti. Az egész apparátus gondolkodott és rengeteg jó javaslatot kaptunk a gazdálkodásra, a takarékosságra, az anyagok felhasználására. Ez azt is bizonyította, hogy alapvetően a várospolitika jó végrehajtása adja meg és határozza meg a lakosság szemében a tanács munkáját. — Ebben a munkában a szakszervezet hogyan tud részt venni? — kérdezzük Darányi István szakszer,vezeti titkártól. A szakszervezeti testületek az apparátus személyi oldaláról igyekeznek segíteni a végrehajtást, és a munkának elsősorban a feltételeit igyekszünk megteremteni, illetve itt működünk közre. Azaz, ha a hivatalban dolgozók érzik, hogy munkájukat figyelemmel kísérik és azt megbecsülik, akkor az a bizonyos szürkeállomány is jobban működik. A gazdasági munkában például mérhető, hogy a munkakollektívák — amelyek alakulásánál az önkéntességre nagyon vigyáztunk — vállalásaiban olyan célok szerepeljenek, amelyek segítik elhatározásaink, terveink megvalósítását, öröm, hogy a munkakollektívák — bár sok esetben vállalásaikban párhuzamosság fedezhető fel, az állami feladatokkal —, személyes többletet mutatnak fel, s az ügyek gyors elintézésével segítik a tanácsi munka jobb megítélését. Hogy konkrétabban fogalmazzak: a költségvetés-irányítás munkakollektívája olyan vállalást is tett, hogy az intézményekkel kapcsolatban a hivatali irányító szerepkörön túl, gyakorlati tanácsot ad, információcserét kezdeményez, amelynek várható eredménye jól illeszkedik céljaink megvalósításához. — Így van — szól közbe Papp Gyula, majd folytatja —, a tanácshoz való kötődés a mindennapi munkában azt is jelenti, hogy tudatosodott a dolgozókban, hogy munkájuk nemcsak szolgálat, hanem értékteremtő tevékenység is. S ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, és megítélésünk szerint erre lehet alapozni! Mindennap új tényezőkkel találjuk magunkat szemben, és erre a „kihívásra” csak fegyelmezett munkával, s nem ötletszerűen, „gongütésre” várva válaszolhatunk. Emlékeznek rá, követik példáját . ,,Csak az hal meg, akit elfelejtenek” — mondotta dr. Suhajda József, szakszervezetünk elnöke Polonkai Albertné dr. Greiner Judit búcsúztatásán. Mindig fájdalmas a búcsú, de kétszeresen az, amikor másokért élő, a közösségért önzetlenül tenni kész embert ragad el a halál. Márpedig Polonkainé dr. Greiner Judit közülük való volt. Kora ifjúságától elkötelezett, tagja a pártnak 1939-től, s a felszabadulástól közszolgálatban telt az élete. A valamikori munkáslány a pesterzsébeti elöljáróságon kezdte a munkát, s 1958-tól nyugdíjazásáig a VIII. kerületi Tanács általános elnökhelyetteseként dolgozott. Csaknem két évtizedet adott életéből a Józsefváros szebbé, jobbá formálására. Emberségéből és beosztásából adódóan az oktatásügy, az ifjúsági nevelés, az egészségügy, a másokról gondoskodás nagy feladatát vállalta magára. „Tisztelte, szerette az embereket. Szerette a rendet, a fegyelmet, amit nem hangos szóval, hanem szerény, okos, érvelő, meggyőző magatartásával alakított ki környezetében” — hangzott el a búcsúztatóban. Társadalmi'megbízatásain''k, párttisztségének, az Országos Vöröskeresztben viselt vb-tagságának mindig, nagy felelősséggel igyekezett eleget tenni. ^cte. Közeletisége, magám ^ij'-családszeretete példaként szolgál az őt követő nemzedéknek. En | őrzik szerettei, barátai, Józsefváros lakói — s mindazok, akiket i. ez igaz szolgálatára nevelt. Felkészülés a nyugdíjazásra . Többen kérdezték: hogyan is történik a dolgozó nyugdíjbamenetelének előkészítése. Megpróbáltuk a lehető legideálisabb „modellt” bemutatni. Szakszervezetünk elnöksége , a múlt évben, felhívta a középirányító és az alapszervezetek figyelmét arra, hogy „az idős korúakkal a törődés és foglalkozás, a szakszervezeti testületek és tisztségviselők kiemelt, komplex feladatát képezze, amely magában foglalja a nyugdíjelőkészítést, továbbá az idős korúakkal, a nyugállományban lévőkkel való foglalkozást, kapcsolattartást és gondoskodást”. Hazánkban az állampolgárok szociális biztonságának megteremtése, alapvető társadalmi cél. A szocialista társadalmi viszonyok fejlődése és az életkörülmények javításának eredményeként az átlagos életkor és az idős korúak száma megnövekedett. Magyarországon a nyugdíjasok száma több mint kétmillió, a lakosságnak húsz százaléka. Az MSZMP Központi Bizottsága 1983. április 12—13-i ülésén hozott, a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól szóló határozatában ezzel kapcsolatban a következőket jelölte meg: a szociálpolitikával tovább kell erősíteni a létbiztonságot, át kell tekinteni — az elkövetkező időben — a szociálpolitika intézményrendszerét, kiemelt figyelmet kell fordítani a nehéz körülmények között élő, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberekre. így került sor 1983 szeptemberében az alacsony nyugdíjak felemelésére, amely 740 ezer nyugdíjast érintett, s ennek költségkihatása évi hatmilliárd forint. Szakszervezetünk a múlt év első felében felmérte a közalkalmazottnyugdíjasok helyzetét és feltárta főbb problémáit. A felmérés során több mint 20 ezer személlyel sikerült kapcsolatot teremteni, nyugdíjastagságunk 72 százalékával. Az idős korúak a velük való törődést kedvezően fogadták, s elmondták, az őket foglalkoztató kérdéseket, kéréseiket és javaslataikat. Az idős korúak helyzetéről és a támasztott követelményekről a következőket mondhatnánk: A felkészítést a nyugdíjaséletre, a nyugdíjazás előtti években kell megkezdeni a munkahelyen. Fontos, hogy az alapszervezet a nyugdíjkorhatárt megközelítő dolgozóról pontos ismeretekkel, nyilvántartással rendelkezzék. Kísérjék figyelemmel életkörülményeiknek alakulását, végzett munkájukat, javasolják erkölcsi elismerésüket, s egészségügyi szűrővizsgálatok munkahelyi megszervezésével segítsék az életkori változások figyelemmel kísérését. Minden munkahelyen szükséges a munkahelyi nyugdíj-előkészítés, annak időbeni és zavartalan megszervezése. Ismertetni kell az érintett dolgozókkal a vonatkozó SZOT-szabályzatot. Körültekintést igényel a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugellátási igények, a hozzátartozói igények felülvizsgálata, valamint, hogy tisztázatlan munkaviszony és ellátatlan időszak ne forduljon elő. A nyugállományba menők bensőséges és ünnepélyes búcsúztatásának hagyományait tovább kell erősíteni. A nyugállományba vonulás életforma-változással jár. A szakszervezet gondoskodását, kapcsolattartását szükséges kiterjeszteni a munkahelyéből elszakadt idős korúakra. Az idős korúakkal való foglalkozás során, szakszervezeti szerveinkre is jelentős feladatok hárulnak, s ezek a feladatok nem időszakosak, hanem folyamatosak, munkaprogramok kialakítása a nyugdíjasok bevonásával, nyugdíjastalálkozók, rendezvények szervezése, segíteni a nyugdíjasok munkavállalását, tájékoztatni az őket megillető kedvezményekről, üdülési lehetőségek biztosítása, anyagi segítség nyújtása a társadalombiztosítási és tanácsi szervekkel együttműködve. Téli hangulat Lapunkat Mohácsi Regős Ferenc Székely Bertalan-díjas művész grafikái díszítik 1984. JANUÁR