Közalkalmazott, 1989 (43. évfolyam, 2-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
1989. FEBRUÁR Tanácskozott szakszervezetünk országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) bontakozást szolgáló, a távlatra is figyelő intézkedést. Minden kezdeményezést, amely a társadalom demokratizálódását viszi előre, minden olyan gazdasági intézkedést, amely ésszerű, s egyúttal a dolgozók tűrőképességét is gondosan figyelembe veszi. Ez utóbbinak a hangsúlyozása napjainkban különösen indokolt és időszerű, amikor a bejelentett árintézkedések a közvélemény egyes, köztük a közalkalmazottak csoportjait tiltakozásra gerjesztették. Ezután a főtitkár beszélt a mozgalom konstruktivitásának követelményéről. A jövőben nem lehet elégséges a „követő stílusú”, kissé kényelmes bürokratikus, magatartás. Nem jár eredménnyel a nemetmondás sem, hatásosabb lehet a kezdeményező, az érvekkel vitatkozás, az aktív magatartás. Feltétele, hogy minden, a szakszervezetre tartozó üggyel kapcsolatban az rendelkezzék állásponttal, alternatíva-javaslatokkal. De arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az „alulról” építkezés nem jelenti az igények azonnali kielégíthetőségét. Mindez azonban nem menthet fel bennünket az alól, hogy a legerélyesebben képviseljük a napi, esetenként az egyéni érdeksérelmek minimalizálásának szükségességét, illetve az eddigieknél határozottabban közreműködjünk a jogos egyéni sérelmek orvoslásában — hangsúlyozta dr. Szabó Endre. — Az említettekből következően az a kötelességünk, hogy a különböző foglalkozási-szakmai érdekek sokszínű kifejezésére, ütköztetésére és érvényesítésére jobban alkalmassá tegyük a mozgalom szervezeti rendszerét. A tagsági vitában szinte mindenütt szóba került — sokszor igen kritikusan — a SZOT képviseleti munkája, működése, különösen az értelmiségi, alkalmazotti szféra szempontjából. Nemegyszer az is elhangzott, szükség van-e egyáltalán a SZOT-ra. Ha a kérdést úgy teszszük fel, szükség van-e a korábbi funkciójában és szervezeti formájában —, azt felelhetjük, nincs. Ha a kérdés úgy hangzik, kell-e új típusú szövetségi szaktanács, a válasz csak határozott igen lehet. Enélkül egyetlen országban sem képzelhető el ütőképes szakszervezeti mozgalom. A működés, a szervezet problémaköre szakszervezetünket több szempontból sajátosan érinti. ELÉGEDETLENSÉG AZ ÉRDEKKÉPVISELETTEL Azért is, mert a tagsági vitában egyértelműen kifejezésre jutott, hogy a hozzánk tartozó majd minden szakma elégedetlen érdekképviseletével. Ezt el kell fogadnunk még akkor is, ha tudjuk, nem mindenért vagyunk elmarasztalhatóak, nem mindenért vállalhatjuk a felelősséget, mégha az a munka, amit végeztünk, sok eredményt is hozott. Bár hozzá kell tennem, hogy a tagság előtt ez nem mindig vált ismertté és elismertté sem. Nehezíti helyzetünket az is, amit a szekciók összetétele is tükröz, hogy sok foglalkozási csoportot, szakmát tömörítő szervezet vagyunk, amit erőfeszítéseink ellenére sem sikerült elég markánsan tevékenységünkben és szervezeti struktúránkban megjelenítenünk. Tudjuk azt is, tagságunk jelentős részében az általánosnál erőteljesebb az igény új szervezeti formák keresésére. A tudományos kutatóintézeti dolgozók egy szűkebb csoportjánál ez a SZOT-on kívüli szakszervezet alakításában, döntő többségénél pedig szakszervezetünkkel társszervezeti viszonyban működő önálló szakszervezet, a TUDOSZ megalakításában formát is öltött a múlt év tavaszán. Mindamellett természetes, hogy a tagság nagyobb önállóságot, mozgásteret és annak megfelelő szervezetet kíván sajátos szakmai, munkavállalói érdekeinek képviseletére. Ez ma a szervezeti stabilizálás fő iránya. A legteljesebb mértékig támogatni kell az ilyen kezdeményezéseket. Óvakodni kell azonban az illúzióktól, a szétaprózódástól, illetőleg a működési képtelenség veszélyétől. Ez az alapállás vezette a központi vezetőséget szakszervezetünk szervezeti megújulása, a szövetség alapelvei tervezetének kidolgozása során. Ehhez csatlakozva erősítem meg azt a javaslatunkat, hogy az alapelvek elfogadásával egyidejűleg a tanácskozás adjon felhatalmazást a szövetség szervezeti és működési szabályzatát előkészítő bizottság életre hívására azzal, hogy a szabályzattervezet legkésőbb ez év áprilisáig készüljön el, és azt a munkahelyi szakszervezeti választásokhoz kapcsolódva bocsássuk tagsági vitára. Ez idő alatt várhatóan befejeződnek a különböző szakmai, foglalkozási csoportok szervezeti formakereséssel is együttjáró konzultációi, illetve megfogalmazódnak azok a javaslatok, amelyek az érdekképviselet sajátos megoldásait tartalmazzák Javasoljuk továbbá, hogy a tagsági eszmecserén, a szövetségi szabályzattal egyidejűleg az egyes tagszervezetek működésére vonatkozó dokumentumokat is tűzzék napirendre az alapszervezetek. Azt is elfogadásra ajánljuk, hogy a tavaszszal kezdődjék el a munkahelyi szakszervezeti szervek és tisztségviselők, illetve a különböző szakszervezeti fórumokra a delegátusok megválasztása. Az lenne célszerű, ha a munkahelyi választásokat követően, legkésőbb október végéig, a tagsági szándékoknak megfelelően kialakuló közép-, illetve országos szintű szakmai, foglalkozási tagszervezetek is megtartanák alakuló tanácskozásaikat, megválasztanák tisztségviselőiket és delegáltjaikat a szövetségi vezető szervekbe, illetve a szövetség ez év végéig tartandó, előrehozott kongresszusára. Ez az év tehát szakszervezetünk történetének igen jelentős szakaszának ígérkezik. Ebben a periódusban várhatóan mind tartalmában, mind szervezetében egy gyökeresen új, alulról építkező mozgalom alapjai és feltételei épülnek ki, amelynek betetőzése sokszínűségében gazdag, és ily módon egységes, erős, ütőképes, önkéntes, harcos szövetségi szervezet megteremtése lesz. Szóba került az országos tanácskozás előkészítése során az is, nem lenne-e célszerű ehhez kapcsolódva a vezető testületek személyi megújítását is napirendre tűzni. A következők miatt nem tettünk erre javaslatot . Egyrészt azért, mert 1985. decemberi kongresszusunkon a központi vezetőség tagjai 52 százalékban kicserélődtek, így a 113 fős testületnek 59 új tagja van. Az elnökség tagjainak 56 százaléka cserélődött, s így a húsz tagú testületből mindöszsze kilenc volt tagja korábban is az elnökségnek. A választott tisztségviselőknek pedig mindegyike — egy bv-titkár kivételével — ekkor kapott először megbízást jelenlegi funkciójára. Másrészt azért sem terveztünk személyi változást, mert a tagsági vita során ugyan általában szóltak a személyi megújulás fontosságáról, de konkrétan sehonnan sem érkezett olyan javaslat, vagy követelés, hogy a központi vezetőség vagy az elnökség mondjon le, illetve valamelyik tisztségviselőt hívják vissza. Harmadsorban azért sem tartjuk célszerűnek a személyi változásokat, mert az csak a jelenlegi szervezeti rendnek megfelelően történhetne, hiszen — a TUDOSZ kivételével — még nem alakultak meg az új autonóm szervezetek, amelyek majd a szövetséget alkotják, és amelyek majd delegálhatják képviselőiket a vezető szervekbe. Végül nem javasoljuk a személyi változásokat azért sem, mert ahogy jeleztem, a következő hónapokban teljes körű, minden bizonnyal új szabályzat, új delegálási elv és gyakorlat szerinti tisztségviselői választásra kerül sor. Így mód lesz a jelenlegiek megmérettetésére, s arra is, hogy olyan tisztségviselők — köztük friss szellemű fiatalok — kerüljenek megválasztásra, akik jól felkészültek, vitaképesek, elvszerűen bátrak és határozottak. Ez lehet a kiválasztódás vezérlő szempontja. Tudatában vagyunk annak, hogy tagságunkat nem csupán, sőt, talán nem is elsődlegesen a szakszervezeti mozgalom szervezeti, működési kérdései foglalkoztatják — mondta a főtitkár —, hanem nagyon hangsúlyozottan az, hogyan alakul helyzete, miként vélekedik erről a szakszervezet, mit tesz életkörülményei romlásának megállításáért, érdekeinek hatásos képviseletében. Ezért láttuk szükségesnek, hogy az ezzel összefüggő álláspontunkat az országos értekezlet elé került dokumentumtervezet hangsúlyozottan tartalmazza. Programjavaslatunkban összefoglaltuk szakszervezetünk legfőbb érdekképviseleti törekvéseit, a foglalkoztatáspolitikától a bérreformig, a 40 órás munkahét bevezetésétől az adórendeletek módosításáig, a szociálpolitikától a gazdálkodásig. Ezek megvalósulását várja és követeli a tagság. Nekünk pedig kötelességünk ezeket képviselni és ezekért küzdeni. Jóllehet, reálisan és felelősen szembe kell néznünk a tényekkel! Egyfelől gazdaságunk súlyos helyzetével, s a szűk mozgástérrel, másfelől azzal, hogy a közalkalmazottak minden rétege és csoportja aggódik munkafeltételeinek, életviszonyainak romlása miatt, amit súlyosbít az e területeken is mind erőteljesebben fenyegető egzisztenciális bizonytalanság. Ezek után Szabó Endre utalt rá, hogy évek óta tartó erőfeszítések, az életszínvonal drasztikus korlátozása ellenére sem halad kellően a népgazdaság szerkezet-átalakítása, jövedelemtermelésében még nincs pozitív elmozdulás. Az életszínvonal csökkentése ellen mind határozottabb a közvélemény tiltakozó hangja. A legutóbbi árintézkedések elleni protestálás erre bizonyíték. Ezt a közvéleményi megnyilvánulást súlyosbítja, hogy fogytán van a bizalom a kormány gazdaságpolitikai koncepciójával és gyakorlatával szemben. Tagságunk körében is mind gyakrabban hallhatók olyan vélemények, amelyek szerint a kormány elgondolásai nem teremtenek megfelelő, reális alapot a stabilizációra, a kibontakozásra. Súlyos és komoly figyelmeztető jelzések ezek, amit a kormánynak nagyon felelősen mérlegelnie kell. Felemlítette a főtitkár az egyes társadalmi csoportok, a nyugdíjasok, a pályakezdők gondjait. Támogatjuk azt az igényt, hogy a szociálpolitikai és nyugdíjintézkedések körét tovább kell bővíteni, s halaszthatatlan a bér- és szociálpolitikai reform. A szociálisan különösen nehéz helyzetben élők támogatására szakszervezetünk — lehetőségeihez mérten — eddig is teremtett pénzügyi alapokat. Ennek bővítését szolgálja elfogadása esetén az a javaslat, hogy biztonsági tartalékalapunk kamathozadékára építve 1989-ben négymillió forintnyi szociális alapot hozzunk létre. Az alap a szolidaritás jegyében bővíthető, elosztására pedig kuratórium felkérését látnánk célravezetőnek. Alapvető követelésünk: meg kell állítani a szellemi munka, a tudás leértékelésének folyamatát, egyúttal a feledés lomtárába kell helyezni a „nem termelő” szféra fogalmát, azzal a felfogással együtt, hogy ez a terület azzal érje be, ami jut neki a költségvetési maradványból. Mindez nem csupán ennek a területnek az érdeke, hanem a társadalomnak is. AMIT ELÉRTÜNK ÉS AMIT MEG KELL OLDANUNK Van bizonyos elmozdulás, amely reményt kelt bennünk néhány kormányzatimegnyilvánulással és konkrét lépéssel összefüggésben, ami a közelmúltban történt. 1989-re az államigazgatás kivételével, más területeken megszűnt a bér- és dologi költségek kigazdálkodási kötelezettsége. A múlt évben béremelésre került sor a bírósági, ügyészségi szervezetben, a közeljövőben határozott fellépésünk eredményeként is, hasonló intézkedésre kerül sor a közművelődési, közgyűjteményi intézmények és remélhetően a társadalombiztosítás dolgozói részére is. Szorgalmazzuk és elengedhetetlennek tartjuk a folytatást más területeken is annak megfelelően, ahogy azt az írásos előterjesztés rögzíti. Támogatjuk és részt kívánunk venni az államélet fejlesztésében — jelentette ki Szabó Endre. — Szakszervezetünk érdekelt a jogállamiság megteremtésében, ennek kapcsán különösen abban, hogy a jogállamiság intézményrendszere magas színvonalú munkájához szükséges feltételek komplex módon, a döntések kapcsán megvilágításra kerüljenek és garantáltassanak. Az államigazgatással kapcsolatos politikai, kormányzati és társadalmi megnyilvánulások az utóbbi években főként két összefüggésben jelentek meg. Egyrészt a magasabb követelménytámasztás formájában, vagyis dolgozzék többet, jobb színvonalon, kisebb létszámmal és olcsóbban. Másrészt a fokozódó kritika formájában, vagyis nem elég hatékony, bürokratikus, nemegyszer konzervatív magatartása miatt reformellenes. Az ellenérzéseket, a társadalmi ingerültséget csak fokozták azok a felszínre került, s főként etikailag elítélendő esetek, amelyek nyilvánosságot kaptak, és sajnos, sok esetben az államapparátus egészére általánosító elmarasztalást váltottak ki. Hosszú ideje viszont kevés figyelmet kapott az államigazgatás feltételrendszerének komplex vizsgálata. Történtek ugyan elhatározások korábban és a közelmúltban is a közigazgatás korszerűsítésére. Programirodák bőséges mennyiségben termeltek tanulmányokat, s konkrét lépésekre is sor került. Ezek jelentőségét és értékét nem kívánjuk lebecsülni. Azt azonban hangsúlyozandónak tartjuk, hogy a konkrét lépéseket gyakran mégis — az esetlegesség, az improvizáció, — a nem kellő összehangoltság, és gyakran az előkészítés konspirációja jellemezte. Ez változtatást igényel, beleértve a szakszervezeti részvétel lehetőségének biztosítását is. Azt szorgalmazzuk, hogy átfogó közigazgatási koncepcióban határozzák meg az államigazgatás funkcióit, az apparátus helyét, szerepét, az iránta támasztott elvárásokat, s a racionális működés szervezeti-technikai feltételeit. Az államigazgatás dolgozói 1974- ben részesültek legutóbb általános központi béremelésben. Azóta a létszám- és bérgazdálkodás liberalizáltabb lehetőségei alakították a bér- és kereseti viszonyokat. Több éve tettünk már jelzéseket az államigazgatás, s ezen belül különösen a helyi tanácsok dolgozói bér- és kereseti színvonalának elmaradásáról, továbbá az egyes főhatóságok bérszínvonala indokolatlan különbségeit jelző tendenciák felerősödéséről. Ennek nyomán kisebb korrekciókra sor került ugyan, de sajnos az alaphelyzet lényegileg nem változott. SEGÍTÜNE A NYILVÁNOSSÁG Mit lehet tenni? Az egyik leghatásosabb eszköz itt is a nyilvánosság lehet. Széleskörűen és valósághűen be kell mutatni az államigazgatás helyzetét, munkáját, bér-, kereseti, szociális viszonyait. A társadalom és az apparátus számára is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy egyetlen modern társadalom sem nélkülözheti a hatékony, színvonalas, korszerű államigazgatást, az olyan szervezetet, amely szakáganként és szintenként együttműködésre képes, s a jogalkotás és jogalkalmazás egységében valósítja meg mindennapi feladatait. Ez viszont nem oldható meg egyrészt az új körülményekhez alkalmazkodni képes és megújulásra kész szakembergárda nélkül, másrészt rosszul fizetett, s különösen a helyi szerveknél alacsony színvonalú technikai eszközökkel dolgozó emberekkel. De a hiteles nyilvánosság lehet az egyik hatásos eszköz a közélet tisztaságával, a közszolgálati etikai normák betartásával kapcsolatos követelmények garantálására is. A közélet tisztaságáért szakszervezetünknek is határozottan ki kell állnia. A tagsági vitában, s más fórumokon is sok szó esik a szakszervezetek jogairól. Tudjuk, hogy a szakszervezeti mozgalom társadalmi súlyát, politikai befolyását, érdekérvényesítési törekvéseinek sikerét elsősorban a tagság bizalma, támogatása, kiállása alapozhatja meg, s ez teheti valóban hatásossá. Mégsem mellőzhetjük, hogy a jellegében és követelményeiben újszerű szakmai, munkavállalói, érdekképviseleti munkát korszerű jogi garanciák támasszák alá. Két álláspont ütközését tapasztalhatjuk a jogi szabályozás kapcsán. Az egyik a munkáltatói érdekek túlsúlyára törekedve mind szőkébbre kívánja vonni a szakszervezeti jogok körét. A másik a kialakult jogi garanciarendszer változatlansága mellett száll síkra. Úgy véljük, önmagában egyik álláspont sem fogadható el. Olyan jogi szabályozásra van szükség, amely egyes elemeiben a maitól részlegesen eltérő lehet, egész rendszerében azonban garantálja a szakszervezeteknek és tisztségviselőiknek a hatásos érdekképviselethez szükséges jogokat. Röviden utalni kívánok a sztrájkjog közalkalmazottakat érintő vonatkozásaira. Az állami tervezet az igazságügyi, a fegyveres testületeket, a rendészeti szervek dolgozóit kizárja a jog gyakorolhatóságából. Az államigazgatás dolgozóit pedig, fellépésünk és javaslatunk alapján, a kormánnyal kötendő külön szabályozás szerint illeti meg ez a jog. Hangsúlyozzuk, hogy általában sem, s ezeken a területeken sem vagyunk sztrájkpontiak — mondotta a főtitkár. — A jogról azonban, mint végső lehetséges eszközről, fenntartás nélkül mégsem mondhatunk le. Ezt sem a magyar kormány által elfogadott nemzetközi konvenciók, sem a nemzetközi gyakorlat, sem hazai viszonyaink nem indokolják. Készen vagyunk az említett szférák helyzetének differenciált megközelítésére, a konkrét jogi szabályozás során. (Folytatás a 3. oldalon) Pillanatképek az ülésteremből