Közgazdasági Értesítő, 1935. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1935-04-13 / 15. szám
8 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1935 április 13. Közlekedés A Margithid átépítési munkáinak ismertetése. Irta: Dr. Álgyay-Hubert Pál miniszteri műszaki tanácsos. I. A hid rekonstrukciója. A budapesti Margithid 1872—1876-ig épült egy francia cég, — Ernest Gouin — pályanyertes tervei alapján. A felsőpályás híd tartószerkezete hat, egymástól független és a partoktól a közép felé növekvő nyílást hidal át (1973-83-88 m) és nyilásonként hat darab tömör gerinclemezes, keresztrácsozással merevített, lapokra támaszkodó íves főtartója van. A külső megjelenésében kiegyensúlyozott és arányaiban is szerencsés híd igen tetszetős képet nyújt. Régente — különösen 1900 előtt — gyakran építettek zavaros erőjátéku hídszerkezeteket, amelyeket azután csak közelítőleg méreteztek, hiszen még a tisztább erőjátéku szerkezetek méretezésére sem alakultak ki pontosabb eljárások. Emiatt gyakran történtek is azután szerencsétlenségek, sok esetben pedig valószínűleg a szerencsés körülményeknek volt tulajdonítható, hogy baj nem történt, elsősorban pedig annak, hogy a híd méretezésénél alapul vett legnagyobb terhelés a valóságban nem került a hídra. Ilyen bonyolult és zavaros erőjátéka van a Margithídnak is, melyről az eredeti számítások nem állanak rendelkezésre. A híd vasszerkezetét a tervező francia cég szállította és szerelte is és annak anyaga hegesztett vas. Az anyagot minőségileg nem vették át az építés idején, tehát gyártása az építtető részéről ellenőrizve nem volt. Csak utólag 1920—21-ben vágtak ki a híd anyagából hat darab próbapálcát, melyeket szakítópróbának vetettek alá. A próbák azt mutatták, hogy az anyag szilárdsága nem egyenletes és ugyan az átlagos folyási határa igen magas (2800— 3000 kg/cm 2), de az anyag maga rendkívül rideg (nyúlása 5—7%). A híd megépítése óta eltelt több mint 60 esztendő alatt ez a természeténél fogva is rideg anyag az anyagkifáradás néven ismert jelenségek következtében még jelentékenyen romolhatott is. De a hídon előforduló terhelések szempontjából sincsen a Margithíd előnyös helyzetben, mert a mai terhelések az eredetiekhez képest az alábbi növekedést mutatják: a) Eredetileg nem volt a hídon szigetelés, ma van; b) azelőtt könnyű mészkő beton volt a pályaburkolat alatt, ma nagyobb fajsúlyú portlandcementbeton; c) eredetileg nem volt a hídon villamos vasút, most pedig a nehéz villamoskocsik sűrűn közlekednek rajta; d) azelőtt 13 cm magas fakockaburkolat volt a hídon, de 1921-ben 14 cm-es hasított kő burkolatot tettek rá, alatta 8 cm-es homokréteggel; e) ma a hídon átmenő összes közúti járművek átlagsúlya is nagyobb és a forgalom sokkal sűrűbb; f) egyrészről a villamos, a nehezebb és gyorsabb járművek, valamint a sűrűbb forgalom, másrészt a kőburkolat miatt a dynamikus hatások megnövekedtek. A háború után esedékessé vált a Margithíd teljesen tönkrement fakocka burkolatának megújítása, azonban az ehhez szükséges külföldi faanyag beszerzése ebben az időben lehetetlen volt. Ezért az akkori hídépítési szakosztály és az ez ügyben összehívott bizottság kénytelen volt a jelenlegi súlyos kőburkolatnak a hídra való ráhelyezését megengedni, mert ellenkező esetben a hidat a forgalom elől el kellett volna zárni. A kőburkolat ráhelyezésével kapcsolatban a hídépítési szakosztály kiszámította 1920—21-ben a középpillér melletti legnagyobb nyilas egy szélső és egy közbenső főtartójában levő feszült