Közgazdasági Szemle – 1927.
Tanulmányok - Heller Farkas: Konjunkturaelmélet és konjunkturakutatás
Konjunktúraelmélet és konjunktúrakutatás 3 •na is... oly kiegyenlítődés megy végbe a közgazdaságban, amely a lehető legnagyobb összhangot teremti. Különben is érthetetlennek és ellenmondásszerűnek látszott számára az, hogy javakban egy általában bőség lehessen, amidőn emberek szűkölködnek. A pénzgazdaság befolyása a közgazdaság egészére nehezen volt megérthető oly felfogás mellett, mely abban csúcsosodott ki, hogy a pénzgazdaság mellett is végeredményben javakat cserélünk és a pénz estik megkönnyíti a cserét. Ezért Say theorie des debouchés-ja — melyhez hasonló álláspontot fejtett ki James Mill is — felelt meg e felfogásnak, midőn azt hangoztatta, hogy sem általános túltermelés, sem általános fogyasztáshiány nem lehetséges, mert minden termelés egyúttal foryasztóképességet is teremt. Persze az egyensúly részleges és ideiglenes megzavarásának lehetőségét e felfogás is elismerte. A klasszikusok között csak egy volt, aki aazdasági egyensúly általános megzavarásának lehetőségét belátta: Maithus. Az ő népesedési elmélete az egyensúly gondolatán túlemelkedett. Hiszen a népesedési törvény nem összhangot, hanem difilharmóniát tanít a létfeltételek és az emberek számarányában. Miért ne származhatnék ily összhanghiány más okból is? Tényleg Malthas az általános túltermelést lehetségesnek tartja és a tőkefelhalmozódás aránytalanságára vezeti vissza, mely a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségéből származik Ezzel Sismondi nézeteivel találkozott, ki a fogyasztáshiányt, a munkások túl alacsony bérét okolta a válságokért. Úgy a túltermelés, mint a fogyasztáshiány gondolata — utóbbi a jövedelemeloszlás egyenlőtlenségével kapcsoatban — ma is nagy szerepet játszik a gazdasági válságok megmagyarázásában és egyik legújabb theoretikus, Emil Lederer kijelenti, hogy végeredményben a válságok oka mégis csak a termelés és a fogyasztás összhangjának megzavarása. Sokáig ebben a mederben maradt is a válságelmélet. A tudományos szocializmus és a tanszéki szocializmus a fogyasztáshiány elméletét igyekeztek elmélyíteni, mer mások a túltermelés kérdéseit feszegették, mert Jerons elmélete, mely a napfoltok fellépésével kapcsolatos időváltozásokból és a terméseredmények ingadozásából igyekezett a válságokat magyarázni, bár változott alakban ma is vannak Dietzel és Moore felfogásában hívei, nem tudta a kívánalmakat kielégíteni. Időközben azonban az alapnézőpont gyökeresen eltolódott. Már Lord Overstone, a Peel-akta egyik szerzője arról beszélt, hogy a válság nem áll magában, hanem gazdasági fellendülés előzi meg és pangás követi. Még határozottabban fejtette ki ezt Jaulat, eleinte nagyobb hatás nélkül. Ennek oka az volt, hogy 1 V. ö. Emil rüderer: Konjunktur md Krisen, ft run in k .an der Sozial- Ökonomik. TV. Abt. f. T. 386. olk. p . r