Közgazdasági Szemle – 1961.
január - Pirityi Ottó: A munkatermelékenység népgazdasági és vállalati szemlélete
PIRITYI OTTÓ: A munkatermelékenység népgazdasági és vállalati szemlélete A proletárdiktatúra létrehozása és a termelőeszközök társadalmasítása gyökeresen megváltoztatja a társadalom osztály struktúráját, a magántulajdon és a kizsákmányoló osztályok felszámolása egyenjogú társtulajdonossá teszi a társadalom minden tagját. Megszűnnek azok az osztálykorlátok, amelyek korábban gátolták a társadalom tagjait, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalhassák a képességeiknek, felkészültségüknek megfelelő helyet. A javak elosztása a társadalom tagjai között a végzett munka alapján történik. A szocializmus tehát egyenlő feltételeket biztosít a társadalom minden tagja számára a társadalmi munkafolyamatban való részvételre, a végzett munkával arányos személyes jövedelemre. Ilyen feltételek között a társadalom tagjainak alapvető érdekei feltétlenül azonosak. Az alapvető érdekazonosság azonban — mint ismeretes — nem jelenti a népgazdasági és a vállalati szemlélet teljes azonosságát. A népgazdasági és a vállalati szemlélet közti eltérés közvetlen oka a vállalatok viszonylagos önállósága és a munka szerinti elosztási formák által kiváltott egyéni és vállalati érdekeltség. A szocializmusban a vállalati tevékenység fő mozzanatait központilag (tervutasításokkal és gazdasági ösztönzőkkel) szabályozzák. A központi utasítások, rendelkezések azonban csak akkor valósulhatnak meg a gyakorlatban, ha azokat a vállalat a konkrét körülményekre alkalmazva képes végrehajtani. Szükségszerű tehát, hogy a vállalatnak — a központi tervutasítások, rendelkezések keretei között — rendelkezési joga legyen a munkaeszközök, a munkatárgyak és a munkaerő önálló (a konkrét körülményekhez alkalmazkodó) felhasználására. A vállalatok viszonylagos önállósága következtében a központilag közvetlenül nem szabályozott gazdasági cselekvések irányát a munka szerinti elosztási formák által kiváltott egyéni és vállalati érdekeltség határozza meg. A viszonylagos önállóság teszi lehetővé, hogy a vállalatok az anyagi ösztönzés tárgyát képező gazdasági mutatók javításának olyan módozatait választhassák ki, amelyek a vállalati érdekeltség kielégítése szempontjából a legkedvezőbbek, noha azok nem feltétlenül esnek egybe a népgazdasági érdekkel. A vállalati érdekeltség a termelő és a felhasználó vállalatok közötti kapcsolatokban is kifejezésre jut és a vállalatok viszonylagos elkülönültségét eredményezi. Mindezért a termelési eszközök társadalmi tulajdona és a vállalatok viszonylagos önállósága, a központilag szabályozott társadalmi termelés és a bizonyos fokig elkülönült vállalati termelés között ellentmondás áll fenn. Ennek az ellentmond Közgazdasági Szemle