Közlekedés, 1958 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
zeti munkások, akik ezekben a különvált és különválni igyekvő szervezetekben maguk elítélték az egységbontásban főszerepet vivő, karrierista, demagóg elemeket és még az egység megteremtése előtt eltávolították soraikból őket. A KÖZLEKEDÉS FEJLŐDÉSE Az 1982-ben megtartott kongresszus óta a közlekedés és szállítás valamennyi területén növekedtek a teljesítmények. Az elért eredmények tükrözik a közlekedési és szállítási dolgozók hatalmas táborának alkotó munkáját és ezekben az eredményekben nem kis része van a szocialista munkaversenynek. A III. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben a 11. számú AKÖV nyerte el a kongresszusi zászlót, hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára indított versenyben szakmánk területén a MAVAUT Főműhely dolgozói elnyerték a SZOTE Minisztertanács felszabadulási serlegét. Ezenkívül 26 vállalat dolgozói kapták meg ebben a versenyszakaszban a MTASZOT elnöksége elismerő oklevelét vállalásuk példás teljesítéséért. Szakmánk területén 1954-től 1955 december végéig 9624 dolgozó nyerte el a kiváló dolgozó oklevelet, 4157 dolgozó a kiváló dolgozó jelvényt és 1311 dolgozó a szakma kiváló dolgozója jelvényt, 44 dolgozót tüntettek ki kétszeresen a szakma kiváló dolgozója jelvénnyel. KÉT FONTOS ÜGY Az ellenforradalom, amely a közlekedés területén 56 millió anyagi kárt okozott, azt a nézetet hangoztatta, hogy nincs szükség munkaversenyre, a szakszervezetek ne foglalkozzanak a termeléssel. A munkástanácsok terrorisztikus fellépése folytán ezek a nézetek csak kis ideig találtak talajra, mert mindenfelé tapasztalható volt, hogy a munkásokban mélyebb gyökere van a munkaversenynek. Az egyszerű munkások is világosan látták: termelés nélkül nincs élet, a termelékenység emelkedése nélkül nincsen előrehaladás és ha ezt az előrehaladást a szakszervezet a munkaverseny szervezésével nem segíti elő, akkor üres jelszó marad az érdekvédelem. Szakmánk területén a munkaverseny szervezésében és népszerűsítésében az ellenforradalom után élen járt a II. sz. Autójavító Vállalat, a Fővárosi Autóbuszüzem, a 10., 11., 12. számú Autóközlekedési Vállalat. Ahhoz, hogy gazdasági helyzetünket tovább szilárdítsuk, tovább haladjunk az eredményes úton, amelyet pártunk és kormányunk vezetésével az ellenforradalom leverése óta jártunk — fegyelmezettebb, termelékenyebb, gazdaságosabb munkára van szükség. A központi vezetőség különösen két problémát kíván a kongresszus munkájának középpontjába állítani: 1. a társadalmi tulajdon védelmét és 2. a takarékosságot. A valóságban ez szorosan összefügg! Szakszervezetünk elnöksége a központi vezetőség iránymutatásának megfelelően 1955. május 10-én tartott ülésén átfogó vizsgálat alapján elemezte a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos helyzetet a közlekedésben és a szállításban és a feltárt hiányosságok alapján megszabta a szakszervezeti szervek ezzel kapcsolatos feladatait. A határozat végrehajtása során értünk el bizonyos eredményeket, de még sok a hiba. FÉLMILLIÓ FORINT KÁR Csupán a Budapesti Autóközlekedési Igazgatóság területén, a gépkocsivezetők hibájából bekövetkezett balesetekből és összeütközésekből származó károk összege az 1956. évi 197 870 forintról, 1957. első tíz hónapjában 502 810 forintra emelkedett. Egy másik példa: a 18. sz. Autóközlekedési Vállalatnál 1957. novemberében 93 kocsinál állapítottak meg a leltározás alkalmával szerszámhiányt. Az autóközlekedési vállalatoknál ismét nagymértékben elharapóztak a feketefuvarok, fuvardíj-csalások, jelentős károkat okoztak a népgazdaságiak a gondatlanságok következtében az áruk rongálódásai, lopások, jegycsalások. Sok ipari vállalatnál még mindig nem megfelelő az anyagok, szerszámok, alkatrészek raktározása és utalványozása és ez megkönnyíti az üzemi lopásokat. Így fordulhatott elő a VI. sz. Autójavító Vállalatnál, hogy Seebald János és Magyar Mihály művezetők irányításával egy szervezett csoport 1955 óta rendszeresen fosztogatta az Üzemanyagkészletét. A bűnszövetkezet két éven át 10 kisiparost látott el gumival, alatrésszel, csapágyakkal és más, nehezen beszerezhető anyagokkal. A népgazdaság kára ebben az esetben kb. 190 000 forint. A szocialista tulajdon védelmének növelése, megszilárdulása csak a dolgozó tömegeit aktív részvételével érhető el. Gazdasági és szakszervezeti szervek együttes erőfeszítésére van szükség. Olyan légkört kell teremteni az üzemekben, vállalatoknál, hogy a dolgozók üldözzék és vessék meg a társadalmi tulajdon ellen vétőket. Tudatosítanunk kell minden dolgozó számára, hogy aki a szocialista tulajdont megkárosítja, az mindez egyes dolgozót meglep, megkárosít. Megalkuvás nélküli harcot kell folytatni az elnéző, liberális megnyilvánulások ellen. Felelősségre kell vonni azokat a gazdasági vezetőket is, akik elnéző magatartásukkal lehetővé teszik a társadalmi tulajdon megsértését, illetve nem alkalmaznak kellő megtorlást. A társadalmi tulajdon védelmének megszilárdításáért folytatott harcban támaszkodjunk a becsületes dolgozók tömegeire, a régi szervezett munkásokra és érjük el, hogy valamennyi közlekedési és szállítási dolgozó ne csak elítélje, hanem mindennapi munkájában is akadályozza meg a társadalmi tulajdon megcsonkítását. A nevelő munkában fel kell eleveníteni a társadalmi bíróságokat, a nyilvános üzemi tárgyalások során maguk a dolgozók ítéljék el és vessék meg az üzemi tolvajokat, csalókat. A TAKARÉKOSSÁG NEM KAMPÁNY A másik ilyen fontos feladat a takarékosság. A legdöntőbb feladat a takarékosság az anyaggal, energiával. Szervezzünk gumiabroncstakarékossági mozgalmat, a javítóiparban a vaskohászati anyagok, színesfémek, faanyagok megtakarítását szorgalmazzuk. A szállítmányozásban a fa- és acélanyagok vonatkozásában vannak megtakarítási lehetőségek. Az üzemi szakszervezeti szervek számára a legfontosabb: a takarékosság nem reszortmunka és nem kampányfeladat. A legteljesebb együttműködésre van szükség a gazdasági és szakszervezeti szervek között. Szorgalmazzuk, hogy a járművek minél nagyobb teljesítményt végezzenek főjavítás nélkül, rendszeresen csökkentsék az 1 km-re eső önköltséget, tervszerűen használják fel az üzemekben, műhelyekben a még használható hulladékot, takarékosan bánjanak a szerszámokkal, fogyóeszközökkel. A Szaktanács XI. teljes ülése megállapította, hogy gazdaságpolitikai céljainkat csak a dolgozók nagy tömegének aktív támogatásával érhetjük el, csak az ő közreműködésükkel, segítségükkel, áldozatos munkájukkal valósul meg a gazdaságos termelés. Az új techni-ka megvalósítása nem képzelhető el az újítók hathatós közreműködése nélkül. A szakszervezeti szervek karolják fel az újítómozgalmat, amely az elmúlt év első felében 9 és fél millió forint megtakarításhoz juttatta a népgazdaságot. 160 MILLIÓ FORINTTAL NŐTT A MUNKABÉRALAP Szakszervezetünk az ország teherbíróképességének figyelembevételével igyekezett elősegíteni a dolgozók életszínvonalának emelését, életkörülményeinek megjavítását. Az ellenforradalom leverése után a párt és a kormány bízva a munkásosztály alkotó erejébe, már 1957 első felében komoly bérügyi intézkedéseket vezetett be és országos szinten kb. 5,1 milliárd forinttal növelte az éves béralapot. Szakmánk területén az elmúlt évben végrehajtott bérügyi intézkedéseik évi kihatása közel 160 millió forint. Ez iparáganként így oszlik meg: autóközlekedés 68,2 millió hajózás 13,1 millió javító és gyártó ip. 9 millió városi közlekedés 42,7 millió légiközlekedés 1 milliószállítmányozás 23,3 millió A bérügyi intézkedések nyomán valamennyi területen emelkedtek az átlagkeresetek. Bérügyi téren feladat az átlagbérellenőrzés helyes rendszerének tovább finomítása, használjuk fel ezt az egyes szakmák közötti helyes arányok kialakítására és javítására és kutatnunk kell a teljesítménybérezés legjobb formáit, hogy az anyagi ösztönzés segítségével is hozzájáruljunk a termelékenység emeléséhez. A DOLGOZÓK ÉRDEKVÉDELME Szakszervezetünk központi vezetősége komoly gondot fordított a dolgozókat érintő törvények és rendeletek betartására. Harcoltunk a munkaidő meghosszabbítása, a mértéktelen túlóráztatások ellen. A gépjárművezetők és szállítómunkások az elmúlt években sok jogos panaszt mondtak el a részükre megállapított 250— 300—350 órás munkaidő miatt. A bérrendezés során sikerült elérnünk, hogy munkaidejüket 210 óráiban állapították meg, de még mindig nem értünk el megfelelő eredményt abban,hogy gépjárművezetőink a tényleges munkában töltött idejükkel meg is közelítsék a 210 órát. Nem ritkaság, hogy a gépjárművezetők átlagban 270—280, sőt 300 órát teljesítenek. A gépjárművezetői túlóráztatások csökkentésében a gazdasági vezetőktől és a minisztériumtól is nagyobb segítséget várunk. Komoly problémát okoz, hogy a műszaki és adminisztratív dolgozók bérrendezésével egyidejűleg nem rendezték a Munka Törvénykönyvének azt a kitételét, hogy az 1534 forinton felüli alapbérrel rendelkezők nem részesülhetnek túlóradíjazásban. Ez véleményünk szerint már elavult és a jogosultság határát újólag sürgősen meg kell állapítani. Sürgőssé vált a Munka Törvénykönyve egyes elavult rendelkezéseinek módosítása is, a többi között a munkaviszony megszüntetésével, folyamatosságával, a fizetéses szabadság megállapításával, a kiküldetés és a külszolgálat egyes kérdéseinél. A MUNKARUHÁK ÜGYE A dolgozók munkatörvényeinek és szociális helyzetének állandó javításában értünk el eredményeket. A munkaruha és védőruha juttatásának olyan kiterjesztésével, hogy ez minden dolgozót egyformán érintsen — nem értünk egyet. Álláspontunk az, hogy meghatározott kereteken belül, a vállalati szerveknek nagyobb önállóságot biztosítva, a helyszínen döntsék el az egyes munkakörökben kiadandó munka- és védőruhák elosztását. Szociális tevékenységünkben voltak és vannak hiányosságok is, de eredményeink tagadhatatlanok a szociális szolgáltatások tekintetében. Nem tudunk még mindenhol kellő mértékben korszerű öltözőket, fürdőket, munkásszállásokat és megfelelő biztonságos munkakörülményeket teremteni. Ezek a hiányosságok azonban nem a rendszerből fakadnak, hanem a régi kapitalista rendszer örökségei, amelyeket nem tudunk egyik napról a másikra megszüntetni. A fejlődést mutatja, hogy a szakszervezetünkhöz tartozó KPM és tanácsi vállalatoknál 1952-57-ig szociális beruházásokra, munkavédelemre, lakásépítésre és egyéb kommunális beruházásokra összesen 72,3 millió forintot fordítottunk. Ezek a beruházások azt a célt szolgálták, hogy gazdasági erőnkhöz képest javítsuk a dolgozók munkakörülményeit és szociális ellátását. Munkásellátási és szociális vonatkozásban egyéb téren is értünk el eredményeket. A beszámolási időszak alatt 42 154 dolgozónkat részesítettünk szakszervezeti kedvezményes üdültetésben, amelynek költsége körülbelül 38 millió forintot tett ki. A gyermeküdültetéshez a fenti összegen túl a szakszervezet 7 millió forinttal járult hozzá. A beszámolási időszak alatt a szakszervezet 6,5 millió forintot fordított tagjai segélyezésére. HARC A BALESET ELLEN A munkavédelmi és balesetelhárítási tevékenység egyik fontos része a szakszervezeti munkának, mert közvetlenül a dolgozók testi épségének, egészségének megvédésével foglalkozik. E munka eredményességét a balesetek számának alakulásával lehet -e lemérni.. Balesetek száma 4952- höz képest csökkent, a közbeeső időszakban azonban átmeneti ingadozások jelentkeztek. Nem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel, törekedni kell a baleseti okok feltárására, megszüntetésére. Elfogadhatatlan egyes gazdasági vezetőknek az az álláspontja, hogy a hiányosságokat csak új beruházásokkal lehet megoldani. Szakszervezeti szerveinknek követelniük kell, hogy a munka jobb megszervezésével, a helyi erőforrások felhasználáásval szüntessék meg a baleseteket előidéző okokat. A gazdasági vezetők sok helyen elmulasztják, különösen a vállalati központoktól távolabb eső üzemekben, telepeken a rendszeres havi szemle megtartását. A hiányosságok miatt több esetben kénytelenek voltunk műhelyegységeket leállítani, bírságolni. Tűrhetetlen, hogy egyes vállalatoknál semmibe veszik a törvényes rendelkezéseket, amelyek a balesetelhárítás A kongresszus részvevői szervezeti intézkedéseire vonatkoznak. SOK A KÖZÚTI BALESET Az eddiginél nagyobb szerepet kell vállalnunk abban, hogy elősegítsük a közúti balesetek számának csökkentését. Megdöbbentő, hogy 1057 első kilenc hónapjában közel kétszer annyi közúti baleset fordult elő, mint az előző év azonos időszakában. Megállapított tény, hogy a közúti balesetek 65 százaléka a járművezetők hibájából ered. A legtöbb baleset a KRESZ semmibevevése következtében állt elő. Az elsőbbség be nem tartása, a gyorshajtás, az ittasság a legfőbb okai a közúti baleseteknek. A legszélesebb összefogást kell megvalósítani a közúti balesetek megelőzésére. Fokozni kell szakszervezeti szerveinken belül is a propagandamunkát és különös figyelmet kell szentelnünk az ittasságból eredő balesetek számának csökkentésére. Az üzemegészségügyi helyzetet vizsgálva megállapítható, hogy bár 1952—57-ig szociális és egyéb kommunális beruházásokra 48 milliót fordítottunk, a helyzet mégsem kielégítő. Mutatja ezt az a körülmény is, hogy a táppénzes beteglétszámot nem tudtuk lényegesen csökkenteni. Ez a szám az utóbbi években állandóan 4—5 százalék között ingadozott. A megbetegedések nagyobb része heveny hurutos és mozgásszervi megbetegedésekből adódik. Ennek oka az, hogy sok üzemünkben nem megfelelő a fűtés, másrészt az, hogy a közúti közlekedés és szállítás dolgozói a szabadban végzik munkájukat. Feltétlenül foglalkozni kell az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozók helyzetének megjavításával. Az üzemegészségügyi és más vonatkozású beruházási tevékenységünket úgy kell a jövőbei kialakítani, hogy a rendelkezésre álló összegeket nem elaprózva, hanem a legfontosabb problémák legjobb megoldására használjuk fel. Nem járulunk hozzá olyan beruházási tervek kivitelezéséhez, amelyekben nincsenek kellőképpen biztosítva a szociális létesítmények. Általánosságban nem tapasztalható az — egy-két kivételtől eltekintve —, hogy nődolgozóinkat kellőképpen megbecsülnék vállalati szerveink. Ez mutatkozott meg a villamosvasút 70 éves jubileumán is, ahol több mint 100 dolgozó jutalmazásánál egyetlen nődolgozó sem kapott jutalmat. De ez nyilvánul meg abban se, hogy nőket nemigen állítanak vezető funkcióba. Ezzel az állásponttal nem érthetünk egyet és kiállunk amellett, hogy minden területen — rátermettségből és megfelelő egyéni képességekből kiindulva — a lehető legmesszebbmenőkig biztosítsák a nő dolgozóit vezető állásba kerülését A dolgozó nőket a társadalmi helyzetüknek megfelelő megbecsülésben kell részesíteni. A NYUGDÍJASOK HELYZETE Megállapítható, hogy dolgozóink jelentős részét foglalkoztatják a nyugdíjrendszer még meglevő hiányosságai, többek között az, hogy elég nagy az aránytalanság a régi jogszabályok szerint megállapított nyugdíjak és az új nyugdíjak összege között. Több ezer volt közlekedési és szállítást.-dolgozó a régi jogszabályok alapján jóval 500 forinton aluli nyugdíjat kap, amelyből még szűkösen sem tud megélni. Ugyancsak nagy a számuk olyan özvegyeknek, akik 250 forinton aluli járadékot kapnak. Dolgozóink igazságtalannak tartják, hogy több évtizedes munkaviszonnyal rendelkezők egyenlő elbírálás alá essenek nyugdíjazásuknál azokkal, akik csak a felszabadulás után kezdtek dolgozni. Mind erőteljesebben követelik, — és ezzel mi is egyetértünk —, hogy nyugdíjrendszerünkben teremtsük meg a különbséget a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők javára. Szakszervezetünk központ vezetősége szükségesnek tartja, hogy a népgazdaság teherbíróképességétől és a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöktől függően, az általános nyugdíjrendezésnél a közúti közlekedésben a menetrend szerinti közlekedési eszközökön szolgálatot teljesítő és legalább 25 évi tengelyszolgálatot elért dolgozók nyugdíjkorhatárát a jelenleginél alaacsonyabban állapítsák meg. KULTURÁLIS FELADATAINK A továbbiakban foglalkozott a kultúrnevelés terén elért eredményekkel és hibákkal. Szakszervezeti kulturális nevelőmunkánk mindinkább intézményekre, a könyvtárakra és a klubokra épül. Az előző kongresszus óta erős és jól működő könyvtárhálózatot építettünk ki, amely Budapesten és vidéken egyaránt a főkönyvtári rendszer keretében működik. E szervezet előnye főleg abban nyilvánul meg, hogy szakszerűbbé vált az irányítás, lehetőség nyílt a szakmai továbbképzésre. Gazdaságosabbá vált a szervezet, mert a könyvanyag cserélésével kevesebb könyvvel is ki lehet elégíteni az igényeket. A főkönyvtári hálózat kiépítésével, a könyvtári munka fejlesztésével elértük, hogy a közlekedési és szállítási dolgozók több mint 30 százaléka olvasó emberré lett, beavattuk őket a jó irot (Folytatás az 5. oldalon) A NŐK EGYENJOGÚSÁGA Általánosságban elmondható, hogy sok vállalati szervünk csak elvben teszi magáévá a női egyenjogúságot, mert amikor a gyakorlati végrehajtásra kerül sor, már sok hibát tapasztalunk. A nők védelmére hozott törvényeket nem egy esetben megsértették. Nem biztosítják minden esetben a terhes-, illetve szoptatós anyáknak a törvényesen biztosított kedvezményeket. Megsértik azokat az előírásokat is, amelyek megszabják, hogy nők most már legfeljebb csak 20 kg-os terhet mozgathatnak kézzel. Sok helyen idegenkednek a női szakmunkások alkalmazásától. Megoldásra vár a dolgozó nők helyzetének javítása érdekében a gyermekintézmények, illetve a férőhelyek számának növelése. Ez az igény különösen az FVV és a FAÜ területén merült fel, de jelentkezett a miskolci, szegedi és debreceni vállalatoknál is. A gyermekintézmények hálózatának bővítésére felsőbb kormányzati szerveinknek kell megfelelő intézkedéseket eszközölniük, mert vállalataink ezeket saját erőből nem képesek megoldani.